A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében az 1960-as évek vége felé vetődött fel a hazai polgári jogi kutatások nemzetközi szintre való transzponálásának igénye. Ekkor már előre látható volt, hogy az összehasonlító jog az akkori kelet-nyugati politikai ellentét által determinált - amerikai, illetve szovjet vezetésű - bipoláris világ körülményei között is egyfajta "híd"-szerepet lesz képes betölteni a két világrendszer jogtudománya, jogtudósai között.[1]
1. A kezdetek Mádl Ferenc nevéhez fűződnek, akinek a vezetésével 1969-ben megalakult a Polgári Jogi Főosztályon belül a nemzetközi magánjogi kutatásokkal foglalkozó csoport.
Mádl USA-beli tanulmányútjának mai napig idézett hozadéka volt az amerikai jogi oktatásról és a jogtudományról[2] szóló tanulmánya, amelyet több hasonló témájú követett. Ezek közül is kiemelkedő a nemzetközi magánjog - már a globalizáció körülményeit megelőlegező - válságának elemzése két tanulmányban, amelyek a mai napig a jogi oktatásban is szerepelnek.[3] Ezek a munkák mintegy kijelölték az Intézet kutatási tevékenységének stratégiáját a nemzetközi magánjog területén. Ne felejtsük el, hogy
- 137/138 -
ekkor még nem volt kodifikált magyar nemzetközi magánjog, így a jogi oktatásban és a jogalkalmazási gyakorlatban is a bírósági gyakorlatra kellett hagyatkozni. A nemzetközi magánjogi csoport két munkatárssal indult: kezdetben itt dolgozott Sólyom László is, aki hamarosan a deliktuális felelősség kérdéseivel foglalkozva a polgári jog, majd a környezetvédelmi jog területére került. A csoport másik munkatársa: e sorok írója viszont más területek mellett tovább művelte a nemzetközi magánjogot.[4]
2. Akkoriban kötötte meg Magyarország jogsegélyegyezményeit, különösen a környező államokkal: bizonyos olvadás jelei mutatkoztak a nemzetközi kapcsolatokban, és ez kihatott a nemzetközi személyi és vagyoni forgalomra is. Az utazási korlátozások enyhítése, az utazási lehetőségek bővülése a határokon átnyúló személyi és vagyoni kapcsolatok bővülésével járt, így az egységes kollíziós normákat megfogalmazó ilyen egyezmények - igaz, kétoldalú jelleggel, de - egyrészt egyáltalán napirendre tűzték a nemzetközi magánjog, mint jogág kodifikálását, másrészt annak kétoldalú egységesítését is. A kelet- és közép-európai államokkal kötött jogsegélyegyezmények ily módon egyfajta "hálózatot" képeztek, amelynek létrejötte jó alkalmat szolgáltatott a nemzetközi magánjog regionális fejlődési tendenciáinak elemzésére.
3. A nemzetközi magánjogi kutatások jelentős mértékben előkészítették a nemzetközi magánjogi kódex - az 1979. évi 13. tvr. - Mádl Ferenc nevéhez köthető megalkotását is. A csoport tagjai közül Vörös Imre tett közzé a deliktuális felelősség kollíziós jogának fejlődési tendenciáival foglalkozó tanulmányt,[5] melynek néhány megállapítása - pl. a károkozó és a károsult közös lakhelyének kapcsolóelve - nemcsak a kódexbe,[6] hanem a 2007-ben megalkotott, a szerződésen kívüli jogviszonyok területén egységes európai kollíziós jogot teremtő Róma II. rendeletben is megjelent.[7] A kódex tervezetének Mádl Ferenc általi elkészítése és annak az 1979. évi 13. tvr.-kénti elfogadása első ízben kodifikálta a magyar nemzetközi kollíziós magánjogot.
- 138/139 -
1. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi magánjog művelés nem kerülheti meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi szabályozásához való viszony kérdését. Az 1960-as években Világhy Miklós tett kísérletet egy egyetemi jegyzetben[8] arra, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joganyagát beépítse a nemzetközi magánjogba annak fogalmi keretei kitágításával. A nemzetközi magánjog mellé lépő új jogterület egymás közötti viszonyának tisztázását végül is - az időközben az Eötvös Loránd Tudományegyetemre távozott - Mádl Ferenc végezte el "Összehasonlító nemzetközi magánjog - a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" című monográfiájában.[9] Meghatározása szerint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga nem építhető be minden további nélkül a kollíziós normákkal dolgozó nemzetközi magánjogba, hanem inkább egy viszonylag önálló, több jogágat átfogó, ezért komplex jogterületről kell beszélni. Koncepciója a mai napig meghatározója a két jogág-jogterület elkülönítésének.[10]
2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának leválása a nemzetközi magánjogról tehát megindult. A kutatásnak három iránya alakult ki a dogmatikai kihívások mellett a gyakorlat igényeit is figyelembe véve.
a) Az 1970-es években létrejött - többek között az Állam- és Jogtudományi Intézet részvételével és koordinálása mellett - a Népgazdasági Jogi Kutatóhálózat, amelynek keretében hamarosan vizsgálatok indultak az 1967-es gazdaságirányítási reform jogszabályainak működőképességével, alkalmazási tapasztalataival kapcsolatban. A Náray Péterné, Sándor Tamás és Vörös Imre részvételével létrejött ad hoc kutatócsoport Harmathy Attila vezetésével vizsgálat alá vette a reform külkereskedelmi jogi vonatkozásainak egy igen jelentős szeletét: a külkereskedelmi vállalatok belföldi szerződéseit.
A sok száz szerződés átvizsgálásán, elemzésén alapuló vizsgálat kiterjedt a szállítási, a bizományi és a társasági szerződésekre egyaránt, és figyelemre méltó eredményekhez vezetett. A kutatás eredményei számos javaslatot tartalmaztak a jogalkotó számára, ugyanakkor dogmatikai síkon is felvetették a bizományi vagy a társasági szerződések mibenlétét, jogi
- 139/140 -
sajátosságait az akkori tervgazdálkodás keretei között. Az elméleti megalapozással kibővített kutatás megállapításai 1978-ban monográfia formájában jelentek meg.[11]
b) A nyugat-európai gazdasági integrációra - az Európai Gazdasági Közösségre - adott egyfajta "válasz"-ként szovjet vezetés alatt létrejött Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) hamarosan ugyancsak az Állam- és Jogtudományi intézet kutatásaiban jelentős szerepet játszó jogi problémákat vetett fel.
A KGST-ben megalkották az egységes anyagi nemzetközi adásvételi jogot: az Általános Szállítási feltételeket, melyeknek mind gyakorlati, mind elméleti jelentősége igen nagy volt. A jogalkalmazási gyakorlat által felvetett számos probléma azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogalkotás és a gyakorlati jogalkalmazás viszonyát vizsgálni kell, hiszen a sok tagország választottbíróságai által alkalmazott egységes adásvételi joganyag bírósági gyakorlata számos hiányosságra is felhívta a figyelmet. E munkát Vörös Imre végezte el részben elemezve a bírósági gyakorlat alakulását, részben ezeket dogmatikai kontextusba állítva felhívta a figyelmet az Általános Szállítási feltételek homályos, nem konzisztens megoldásaira és jogalkotási javaslatokat tett.[12]
A KGST-ben folyó jogalkotás koordinálására, magasabb szintre emelésére létrejött a KGST Jogi Értekezlete, melynek munkájában az egyes tagországok delegációiban általában részt vettek a jogtudomány képviselői is. A munkában tevékeny részt vállalat az Állam- és Jogtudományi Intézet is mindenekelőtt Eörsi Gyula, és Mádl Ferenc, valamint Harmathy Attila, Sárközy Tamás, Lontai Endre, Sándor Tamás és Vörös Imre részvételével. Az induláskor még nyitott volt, hogy a KGST a tagországokban akkor létező tervgazdaság elvi alapján álló tervintegrációvá fejlődjék, vagy pedig piaci elemekkel bővülő valódi gazdasági integrációvá. Az Intézetben folyó kutatómunka számos kérdésre kínált választ, így mindenekelőtt általában a gazdasági integráció jogi mechanizmusára tett javaslatok formá-
- 140/141 -
jában,[13] részben pedig a tervkoordináció, az integrációs társasági jog, a szellemi alkotások jogának, valamint a termelési szakosítási és kooperációs szerződések jogi problémáinak a fent említett kutatók általi kidolgozásával. A nézeteltérésektől természetesen nem mentes vita[14] végül is a tervintegráció melletti politikai döntéshez vezetett, amely a tervkoordináció jogintézményét preferáló irányvonalban öltött testet.
c) A nyugat-európai integráció előrehaladása kiváltotta magyar jogtudomány figyelmét is: ugyancsak Mádl Ferenc kezdte meg a kibontakozó európai jog igen gyorsan előre haladó fejlődésmenetének elemzését. Nagyhatású monográfiájában[15] első ízben tekintette át e jogterület egészét. Az intézeti kutatások figyelme ettől fogva már nem önmagában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogára, hanem emellett az európai jogra, különösen annak gazdasági jogi vonatkozásaira irányult. Ennek volt jele az európai versenyjog vizsgálatának megkezdése[16] más versenyjogok összehasonlító vizsgálatával együtt. Az Intézet által indított vizsgálatok először az 1984. évi IV. törvényhez: a második magyar versenytörvényhez, majd 1990-ben az immár teljesen európai jog-konform harmadik versenytörvényhez vezettek, melyek kidolgozásában az Intézet jelentős részt vállalt.
Ugyancsak lendületet vett a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának vizsgálata is, mindenekelőtt egy új jogintézmény: a nemzetközi kooperációs szerződés intézményének az európai jogi kontextusokba ágyazott vizsgálatán keresztül.[17]
Ezek a kutatások előre vetítették annak szükségességét, hogy az Intézet a nemzetközi magánjogi kutatásokat a fentiekben vázolt három irányban folytassa: a rendszerváltással komoly "vérveszteséget" szenvedett intézeti kutatói gárda újbóli feltöltésével újrainduló kutatásoknak azonban volt
- 141/142 -
hová visszanyúlniuk, volt mire alapozniuk. A mai Jogtudományi Intézetben működő Nemzetközi Magánjogi és Európai Jogi Osztály a nemzetközi magánjogi és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával foglalkozó kutatásokat egyaránt folytatja, azonban most már - és ez az előzmények, valamint a magyar és az európai jogfejlődés követelményei fényében nem is lehet másként - az európai joggal együtt művelve azokat.■
- 142 -
JEGYZETEK
[1] SZABÓ I.: La science comparative de droit. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio Jur., 1964. 91-124.
[2] MÁDL F.: Az amerikai jogi oktatásról és jogtudományról. Állam- és Jogtudomány, Vol. 11. (1968) 1. 100-135.
[3] MÁDL F.: Új szakasz a nemzetközi magánjogban? Állam- és Jogtudomány, Vol. 11. (1968) 2. 285-317.; Uő: Vívódás a valósággal a nemzetközi magánjogban. Állam- és Jogtudomány, Vol. 12. (1969) 1. 65-96.; ld. tankönyvben: BURIÁN L.-KECSKÉS L.-CZIGLER D. T.-VÖRÖS I.: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog c. munka jelentős részben Mádl kutatásaira alapozó II. cím VI. fejezetét. KIM Bt., Budapest, 2010.
[4] VÖRÖS I.: A kétoldalú jogegységesítés jelene és perspektívái - jogsegélyhálózatunk teljes kiépítése kapcsán. Állam- és Jogtudomány, Vol. 13. (1970) 3. 502-547.; Uő: Kelet-nyugati termelési kooperációs szerződések (Sólyom Lászlóval). Jogtudományi Közlöny, 1970/12. szám, 642-651.
[5] VÖRÖS I.: Einige Bemerkungen über des IPR der Deliktsobligationen. Acta Juridica, 1975. 139-154.
[6] Ld. a kódex 33. § (3) bek.
[7] Ld. Az Európai parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) 4. cikk (2) bek. Hivatalos lap. L 199, 31/017/2007. 40-49.
[8] VILÁGHY M.: Bevezetés a nemzetközi magánjogba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.
[9] MÁDL F.: Összehasonlító nemzetközi magánjog - A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978.
[10] Ld. VÖRÖS I.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga I. kötet. KRIM Bt. Budapest, 2004. 30-32.
[11] HARMATHY A.-NÁRAY Péterné-SÁNDOR T.-VÖRÖS I.: A külkereskedelmi vállalatok belföldi szerződései (szerk.: Eörsi Gy.-Harmathy A.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978.
[12] VÖRÖS I.: A késedelem szabályozása a KGST Általános Szállítási Feltételeiben és a választottbírósági gyakorlat. Jogtudományi Közlöny, 1969/1. 42-48.; Uő.: A hibás teljesítés szabályozása a KGST Általános Szállítási Feltételeiben és a választottbírósági gyakorlat. Jogtudományi Közlöny, 1969/6. 221-229.
[13] MÁDL F.: A gazdasági integráció jogi struktúrája felé. Állam- és Jogtudomány, Vol. 12. (1969) 2. 264-304.; Uő: A gazdasági integráció egyik fő kérdése: milyen jogi mechanizmust? Állam- és Jogtudomány, Vol. 14. (1971) 3. szám. 492-523.
[14] MÁDL F.-SÓLYOM L.: Nézetek és nézeteltérések a gazdasági integráció jogtudományi kérdéseiről. Gazdaság és Jogtudomány, 1970/4. 191-265.
[15] MÁDL F.: Az Európai Gazdasági Közösség joga. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1974.
[16] VÖRÖS I.: A szocialista piaci magatartás joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981. V. fejezet.
[17] A kutatás eredményeinek monografikus publikálására az 1990-es évek közepén került sor. VÖRÖS I.: A nemzetközi kooperációs szerződések. Logod Bt, Budapest, 1995.
Lábjegyzetek:
[1] Vörös Imre, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: voros@jog.mta.hu
Visszaugrás
