1. Mindössze egy-két esetben találkozhatunk a Ptk.-ban - feltehetően nem körültekintő szerkesztés következtében - kisebb-nagyobb rendszertani pontatlanságokkal. A törvény L. fejezete az Egyes szerződések cím alatt tárgyalja a díj kitűzést és a kötelezettségvállalást közérdekű célra - holott ezen kötelmek valójában nem szerződések, hanem egyoldalú jognyilatkozatok. A kötelmi jogi résznek A szerződés címe az első (a Ptk. XVII.) fejezetében elnevezése szerint Általános szabályokat tárgyal, holott az egész cím a szerződések (illetve a kötelmi jog) általános szabályanyagával foglalkozik. Hasonló ehhez, hogy a jogszabály a biztosítási szerződések rendelkezéseinél a biztosító képviselőiről beszél, pedig azok éppen a Ptk.-nak a képviselőre vonatkozó előírásai alapján valójában nem tekinthetők képviselőnek.
A biztosítási szerződések világának olyan sok az általános szabályoktól eltérő megoldása, hogy ezek nem véletlenül igen gyakran súlyos félreértésekhez vezetnek. A szerződő fél számára gyakran nem lehet egyértelmű a szerződés létrejöttének, hatályba lépésének vagy megszűnésének az időpontja. A legtöbb laikus számára az egyes biztosításközvetítők között sem látszik éles különbség, akár alkusszal, akár ügynökkel kötnek szerződést, sokszor azt gondolják, hogy ezzel lényegében azonnal a biztosítóval kerülnek jogviszonyba. (Ennek okára jól rámutat elemzésében Szabó Andrea,[1] arra utalva, hogy bár az alkusz kétségtelenül a szerződő fél megbízottja, az alkusz közreműködése a biztosítónak legalább annyira érdekében áll, a biztosítót kíméli meg számos kiadástól.) A biztosítási jogban járatosabb személyek számára is az az értelmezés a kézenfekvő, amely szerint a biztosítási ügynök a biztosító embere, mivel elkötelezett a biztosító felé, ezért az ügynökhöz intézett nyilatkozatok, cselekmények egyben a biztosító felé intézetteknek tekintendőek. Pedig ez nem ilyen egyszerű, sőt a joggyakorlatban sem egyértelmű az álláspont. Ezzel kíván foglalkozni a rövid tanulmány.
A biztosítási ügynökök szerepe különösen a szerződések érvényességével, hatályba lépésével és megszűnésével kapcsolatban vizsgálandó hangsúlyosan.
A biztosításközvetítői tevékenység, tehát a biztosítási szerződés létrehozására irányuló rendszeres üzletszerű tevékenység alapvetően két formában végezhető, egyrészt ügynöki, másrészt alkuszi minőségben. Az ügynök úgynevezett függő biztosításközvetítő, egy biztosító biztosítási termékét, vagy több biztosító egymással nem versengő biztosítási termékét közvetíti, a biztosítóval munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll. Az alkusz úgynevezett független biztosításközvetítő, az alkusz a szerződő fél, illetve biztosított megbízottja, az ő érdekükben látja el a tevékenységét. Amennyiben magánszemély közvetíti a biztosítási szerződést, értelemszerűen ő csak ügynök lehet, azonban az alkusz minősége általában a nevéből is kiderül. Mindez független attól, hogy az alkusz is általában megbízási jogviszonyban áll a biztosítókkal, általában több biztosítóval is, a megbízás legfeljebb a díj átvételére jogosíthatja az alkuszt, de semmi esetre sem teszi a biztosító képviselőjévé - ugyanakkor érthető módon a szerződő fél számára sokszor nem egyértelmű, hogy az alkusz az ő képviselője, az alkusz mulasztása nem a biztosító, hanem a szerződő fél terhére esik, ugyanakkor az ügynök a biztosító megbízottja, bár általános értelemben nem képviselője.
Sajátosan ellentétbe kerül az ügynök képviseleti minősége a Ptk. általános szabályaival. A Ptk. 219. § (2) bekezdése szerint a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté, ebből a szempontból a képviselet teljes körű annyiban, hogy amennyiben a másik fél tudomására nem hozott korlátozásból más nem következik, akkor a képviselővel megkötött ügylet olyan mint ha a képviselnél kötötték volna, a képviselő magatartásáért a képviselt sajátjaként felel. A Ptké. 69. § (1) bekezdése szerint viszont a biztosított (szerződő fél) nyilatkozata a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha az a biztosító valamely szervezeti egységének (fiók, igazgatóság, főigazgatóság) jut tudomására - azzal együtt, hogy a jogszabály kimondja, hogy a rendelkezés nem érinti a biztosítási ajánlatnak, illetőleg a biztosítási díjnak a biztosító képviselője részére történt átadásához fűződő joghatályt. Mivel a képviselet esetében a képviselőhöz intézett jognyilatkozat egyben a képviselthez intézett jognyilatkozatnak is minősül, így a biztosítási ügynök
- 456/457 -
jogállása már ebből következően sem egyenlő a képviselő jogállásával - maga a Bit. sem fogalmaz úgy, hogy az ügynök képviselő lenne. A törvény 48. § (1) bekezdése szerint az ügynök előkészíti a biztosítási szerződés megkötését, tevékenysége kiterjedhet a szerződés megkötésén túl - a biztosító ez irányú meghatalmazása esetén - a biztosítási díj átvételére, valamint a biztosító szerződésből eredő jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében való közreműködésre és a szerződéskötés lebonyolításában való közreműködésre.
Mindezzel együtt sem a joggyakorlatban, sem a jogirodalomban nem egyértelmű az ügynök képviseleti szerepe, számos ítélet a jogvitákat a szerződő fél érdekeit figyelembe véve az ügynököt képviselőnek tekintve oldott meg, Benedek Károly egy tanulmányában[2] is azon az állásponton volt, hogy az ügynök a biztosító képviselőjének tekintendő..
A bírói gyakorlat több, a biztosítási szerződésekkel kapcsolatos jelentős kérdésben is foglalkozott az ügynök jogállásával.
2. A biztosítási szerződések igen gyakran úgy jönnek létre, hogy először a potenciális ügyfeleket az ügynök keresi meg, aki átadja részükre a biztosító által kibocsátott ajánlatokat. Ha a fél tetszését ez elnyeri, az okirat aláírásával egyidejűleg a szerződés megkötésére irányuló szándékát is kifejezi.
Abban a kérdésben, hogy a biztosítási szerződésre vonatkozó ajánlat átvétele az ügynök részéről mennyiben befolyásolja a szerződés létrejöttét, a bírói gyakorlat az ügynököt lényegében a biztosító képviselőjének tekinti. A Legfelsőbb Bíróság BH 2000.103. számú eseti döntése értelmében a biztosítási ajánlat felvételénél az üzletkötő (tehát az ügynök) az ajánlatban szereplő kérdések tekintetében a biztosító megbízottjaként jár el - az eseti döntés összefoglalóan a "megbízott" szót használja, kétszer is azonban "képviselő"-nek mondja az ügynököt.
Jelenleg a biztosítási szerződések - ezen belül is a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződések és a CASCO vagyonbiztosítási szerződések - megkötésének talán legjellemzőbb módja a más szerződéseknél alapvetően ismeretlen "hallgatással történő szerződéskötés", tehát hogy a szerződő fél és rendszerint a biztosításközvetítő (amely lehet alkusz vagy ügynök) által megfogalmazott ajánlatra, miután kötvény kibocsátására jogosult szervéhez az ajánlat beérkezik, a biztosító nem válaszol, tehát azt elfogadta. Mindez élesen szemben áll a szerződések jogának természetes logikájával, azonban ez a módszer működik, sőt fel sem merül a gyakorlatban ennek a megváltoztatása. Aki azonban ennek a következményeit nem ismeri, gyakran kellemetlen meglepetésekkel szembesülhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
