A törvényszékeken működő elsőfokú bírák évek óta tapasztalhatják, hogy mind a régi, mind pedig az új Pp. rendelkezései szerint hatáskörükbe tartozó perek[1] jelentős hányada személyiségi jogi per. Ez az igazságszolgáltatási adottság valamennyi bíró esetében nagyobb rutint eredményez az ilyen tárgyú perek szakszerű eldöntése, az eljárás lefolytatása és a pervezetés terén. A Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiuma Elsőfokú Csoportjának valamennyi bírája köteles - a főszabályként érvényesülő - automatikus szignálási rend alapján személyiségi jogi pereket tárgyalni, s ez elsősorban az ilyen tárgyú keresetlevelek nagy számából következik.
Az ítélkezési tapasztalat óhatatlanul csoportosít a perek között az ügy tárgya, a keresetben érvényesített jog, a megjelölt jogcím, a tényállásbéli hasonlóságok, a konfliktusban álló felek személyes kapcsolata és a peres eljárások lefolytatása során adódó perbeli "viselkedése", a bizonyítási indítványok típusossága mentén, ami nyilvánvalóan az ügyek szakszerű és gördülékeny elbírálását szolgáló, természetes jelenség. A személyiségi jogi pereken belül a bíró értelemszerűen másként nyúl a családi helyzetekből fakadó konfliktusok jogi megoldásához, mint például valamely jogi személy gazdasági, netán más személyek társadalmi-politikai eredetű érdeksérelmén alapuló jogvita elbírálásához.
A jelen cikk a saját bírói tapasztalataim alapján íródott, ugyanakkor bíró kollégáim munkáját is hasznosítottam jogerősen befejezett és felülvizsgálati határidőn túli ügyeik tanulmányozásával.
*
A személyiségi jogi pereken belül élesen elkülöníthető csoportot képeznek a családjogi konfliktusok talaján keletkezett személyiségi jogi perek. Szándékoltan nem a családjogi perekből eredő személyiségi jogi perek kifejezést használom, mert sok esetben a háttérben lévő konfliktus nem, vagy még nem került bíróság elé, azonban az összeütköző érdekek, a sérelmek és az azokra épített polgári jogi igény jól felismerhetően családjogi vitán alapul. Lehetséges, hogy a felek között öröklési per van folyamatban, s az ottani a jogvitában történt események alapozzák meg a személyiségi jogi pert, azonban mindezt egy jóval korábban bonyolódott családjogi konfliktus, nemritkán egy gyermekelhelyezési-kapcsolattartási jogvita előzött meg, csak hogy egyetlen életszerű példát említsek.
Amikor a bíró először kézbe veszi a keresetlevelet, legfeljebb sejtései lehetnek arról, hogy a felek között milyen vitás helyzet eredménye a kereset. A családjogi vonatkozásra utal, ha a tényállás említést tesz a folyamatban lévő vagy korábban jogerősen befejeződött bontóperről, kapcsolattartási, szülői felügyeleti joggal kapcsolatos, házassági vagyonjogi, esetleg öröklési perről. Sok esetben a felperes nem ad elő előzményeket is tartalmazó tényállást. Ilyenkor többnyire az ellenkérelem ismeretében kezd körvonalazódni, hogy a felek közti rossz viszony honnét is ered. S van, hogy az első tárgyaláson derül ki, miféle kapcsolatot ápolnak a felek ténylegesen.
Az ilyen eredetű személyiségi jogi perek közös jellemzője, hogy a felek többnyire egymás hozzátartozói vagy azok voltak, mielőtt kapcsolatuk megszűnt. Nem feltétlenül volt házastársak, élettársak állnak szemben egymással, hanem sok esetben a volt házastárs, élettárs ellenfele egy rokon, hozzátartozó, bárki, aki a családi konfliktusban érintett volt. Nem ritka, hogy a gyámhivatalt, a gyermekvédelmi szerveket perli a szülő, amely a kapcsolattartási konfliktusok során vele szemben hozott döntést, sőt ilyenkor az alperesi pozíción gyakorta több gyámhivatal is osztozik, mivel a felperes jellemzően már számos kizárási eljáráson is túl van, s minden hatóságot perbe von, amely valaha is eljárt az ügyében. Több olyan eset fordul elő, ahol a per szereplőjévé válik az előzményi (családjogi) perben eljárt jogi képviselő, bíró, akár mint fél, akár mint tanú.
Ugyancsak jellemző helyzet, hogy a személyiségi jogi per nem pusztán az elégtétel vagy bosszúállás érdekében indul, hanem taktikai indíttatású. Ilyenek azok az ügyek, ahol a bontóper, illetve a gyermekelhelyezési-kapcsolattartási per még folyamatban van, s valamelyik fél egy ott felmerült bizonyítékot kíván a személyiségi jogi perrel annullálni. Ezekben az esetekben típusosan a családjogi perben felhasznált, engedély nélkül készített kép- és hangfelvétel jogellenes mivoltát szeretné a felperes (és nemritkán viszontkeresettel az alperes) bizonyítani, ekként annak perbeli felhasználhatóságát megakadályoz-
- 37/38 -
ni.[2] Ezen belül a közösségi médiában megosztott kép- és hanganyag jogszerűsége is egyre többször tárgya a pernek, melynek megítélése folyamatosan változik, ahogyan növekszik a közösségi médiáról szerzett tapasztalat, illetve változnak az ilyen felületek.
Meg kell említeni az ún. celebek személyiségi jogi pereit, akik a magánéletüket a bulvársajtó nyilvánossága előtt élik, ekként a párkapcsolati, családi konfliktusaik is a szélesebb nyilvánosság előtt zajlanak. Az ilyen személyiségi jogi perek úgyszintén megjelennek a sajtóban, így a perek célja gyakorta vegyes: a bosszú és a gazdasági érdek egyaránt szerepet kap a perlekedésben. Egy magánéleti botrány "címlapot" jelenthet, s vagy a népszerűséget emeli, vagy azt rombolja, ami a celebek esetében anyagi kérdéssé is válik.
Akárhogyan is, a személyiségi jogi perek között nagy számban fordulnak elő olyanok, amelyek gyökere a családjogi konfliktusokban rejlik, annak ellenére, hogy a BH 2018.222. sz. eseti döntés kifejezetten hangsúlyozza, hogy a családjogi viták, így különösen a különélő szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartási problémái nem személyiségi jogi vitában rendezendők.
A perek csoportosítása több módon elvégezhető, akár azon az alapon is, hogy a per célja bosszúállás, elégtétel iránti igény, vagy anyagi, gazdasági előnyhöz jutás a sérelemdíj mint jogkövetkezmény révén (ami természetesen a bosszú eszköze is lehet), vagy bizonyíték bizonyító erejének gyengítése, megsemmisítése. Minthogy azonban, tapasztalatom szerint az egyes célzatok ritkábban fordulnak elő önállóan, mint együtt, egymással összekapaszkodva, a perek áttekintő bemutatását nem a célzat alapján, hanem a felek közti viszony mentén követem végig.
Gyakran találkozom ítélkezési tevékenységem során azzal, hogy egy folyamatban lévő (esetleg már befejezett) családjogi perben benyújtott bizonyíték - tipikusan kép- és hangfelvétel, avagy csak kép- vagy hangfelvétel - jogszerűtlenségének ítéleti kijelentésére törekszik az ebben érdekelt fél. A per tárgya zömmel a képmáshoz és/vagy a hangfelvételhez fűződő személyiségi jog megsértése, melyhez ezen keresztül esetlegesen társul a magánélet, magánszféra zavartalanságához fűződő személyiségi jog, vagy akár a becsület, a jóhírnév és a személyes adatokhoz fűződő jog mint személyiségi jog megsértése, valamint ultima ratióként szerepelhet az emberi méltóság megsértése is. A felperesi pozícióban rendre az fél szerepel, aki a családjogi perben a kép- és/vagy hangfelvétel mint bizonyíték kizárásában érdekelt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
