A német Szövetségi Alkotmánybíróság 2009. február 20-án döntött egy olyan, állatvédők által tervezett, és másutt, nevezetesen az Egyesült Államokban már régebben bevezetett kampányról, amely a holokauszt áldozatainak szenvedését az állatok szenvedésével állította párhuzamba. A "Holokauszt a tányérján" elnevezésű projekt már a tengerentúlon is óriási vitát váltott ki koncentrációs táborokban és állatfarmokon készült fényképek egymás mellé helyezésével. Számos jogvédő és zsidó szervezet támadta,[1] bár néhány támogatta a kampányt, sőt a szervezők éppen azt hangoztatják, hogy az ötletet holokauszt-túlélőktől vették, például Isaac Bashevis Singer írótól, akinek szereplői több helyütt vonnak párhuzamot az állatok sorsa és a holokauszt között. Mindazonáltal az Egyesült Államokban nem kerekedett belőle jogvita, és ez alkotmányos akadályokon túl a jövőben azért sem valószínű, mert a kampány már jórészt lecsengett, sőt a PETA állatvédő szervezet bocsánatot kért az "ízléstelen hasonlatért".[2]
A német állatvédő szervezet gyakorlatilag azonos kampánya viszont pereskedéshez vezetett. A rendesbíróságok lényegében minden fokon elfogadták a felperesek, a legfőbb német zsidó szervezet (Zentralrat der Juden in Deutschland) elnökének és alelnökének érvelését, amely szerint az összehasonlítás az emberi méltóságot sérti. A bíróságok szerint a felperesek mint holokauszt-túlélők emberi méltóságát sérti a kampány, az emberi méltóság pedig a német jogban korlátozhatatlan. Azaz ha egyszer megállapítják az emberi méltóság sérelmét, akkor ezzel az alapjogi vizsgálat véget ér, kivéve, ha a másik oldalon is az emberi méltóság sérelme merül fel. Jelen esetben azonban az állatvédők véleménynyilvánítási szabadsága állt a méltósággal szemben a bíróságok szerint, ilyenkor pedig nincs helye mérlegelésnek.
Az Alkotmánybíróság, bár tévesnek tartotta a rendesbíróságok érvelését, nem fogadta be a kérelmet elbírálásra. Ugyanakkor indokolása szerint nem szükséges visszautalni az ügyet a rendesbírósághoz sem, mert megállapítható, hogy a bíróságok a helyes alkotmányossági szempontokat figyelembe vevő vizsgálat után sem jutnának más eredményre.
Az Alkotmánybíróság szerint a plakátok a két bánásmódot valóban egyformán elítélendőként jelenítették meg, azonban ez az analógia sem a képeken szereplő emberek méltóságát közvetlenül, sem a felperesek emberi méltóságát közvetve nem sérti. Önmagában az emberi méltóságot sértő bánásmód ábrázolása nem sérti az emberi méltóságot. Az Alkotmánybíróság összefoglalta a méltóságra vonatkozó gyakorlatát. Ezek szerint a sérelmet csak nagyon alapos vizsgálat után lehet megállapítani, amelynek az összes egyedi körülményre ki kell terjednie. Továbbá az Alkotmánybíróság példálózó felsorolása szerint harmadik személyek által a méltóság sérelmét valósítják meg az olyan cselekmények, mint a megalázás, megbélyegzés, üldözés, kiközösítés. Az újabb joggyakorlatban bevezetett mérce (Objektformel) szerint a méltóságot sérti az a bánásmód, amely a másik ember egyéni minőségét, alanyiságát kétségbe vonja, és ezáltal megvetését fejezi ki az ember személy létéből fakadó értékességével szemben.
E mérce alapján az Alkotmánybíróság szerint a plakátok nem vonták kétségbe sem a képeken szereplő személyek, sem a felperesek alanyi minőségét, mert a szembeállítás pusztán a képen szereplő emberi és állati szenvedés egyenlő súlyosságát állítja anélkül, hogy az emberek irányában megvetést juttatna kifejezésre (azaz a plakátok nem antiszemita szándékból erednek). Legalábbis a rendesbíróságok eljárásában figyelembe vett tényekből így tűnik.
Ha a kampány ábrázolásmódja nem is vonta kétségbe a képeken szereplő személyek és a felperesek alanyi minőségét, sértette viszont személyiségi jogaikat. A személyiségi jog sérelme azért állapítható
- 127/128 -
meg, mert az alaptörvény kategorikus különbséget tesz az emberi, méltósággal felruházott élet és az állatvédelem között. Az Alkotmánybíróság szerint a plakátok a holokauszt áldozatainak szenvedését bagatellizálják, lealacsonyító az az analógia, amelyet használnak, ezért a személyiségi jogi sérelem a felperesek vonatkozásában (is) megvalósult. Az Alkotmánybíróság felidézte a holokauszttagadásról szóló döntését, amely szerint a ma Németországban élő zsidók személyes önértelmezésének része az, hogy egy olyan, a sors által kiemelt csoporthoz tartoznak, amellyel szemben mindenki más különös erkölcsi felelősséggel tartozik, és amely méltóságuk része. Ez a megfontolás a jelen ügyre is alkalmazandó. ■
JEGYZETEK
* BVerfG, 1 BvR 2266/04 vom 20.2.2009, Absatz-Nr. (1 - 29), http://www.bverfg.de/entscheidungen/rk20090220_lbvr226604.html.
[1] Például az Anti-Defamation League, lásd http://www.adl.org/PresRele/HolNa_52/4235_52.asp.
[2] Ingrid Newkirk: Apology for a tasteless comparison, http://web.israelinsider.com/Views/5475.htm.
Visszaugrás
