Rácz Lajos tollából "Unió Erdéllyel 1848-ban; avagy az Unióhoz vezető út" címmel a Jogtudományi Közlöny 1998. évi szeptemberi számában megjelent írás - mely leginkább az országegyesítés szükségességét indokoló erdélyi "különállás" szép történelmi ívű bemutatására koncentrált - bátorított arra, hogy a témakörhöz csatlakozzam. Magyarország és Erdély uniójának tényleges eszkölésére az 1848-as erdélyi osztrák katonai puccsig (1848. október 18-ig) alkalmazott átmeneti megoldások érdekes kérdéseket vetnek fel. Így a következőkben szó esik arról, hogy miképpen alkották meg erdélyi részről is az. uniót kimondó törvényt, illetve az hogyan és mikor emelkedett törvényerőre; kitérek a két ország közigazgatásának tényleges egyesítéséhez szükséges további törvények megalkotásának egyes kérdéseire, és többek között az Erdélybe 1848-ban, az egyesítés végrehajtására kiküldött királyi biztos: Vay Miklós tevékenysége és annak hatása is szóba kerül.
Remélem, hogy a különálló erdélyi magyar állam közjogtörténetének speciális, utolsó fejezete (kissé hosszúra nyúlt megszűnési folyamata) és az itt felvetett alkotmánytörténeti és közigazgatás-történeti események önmagukban érdekesek. Másrészt mindenképpen bíznom kell a korszellem magával ragadó erejében, hiszen hazánk ma is egy bizonyos unió (unióhoz csatlakozás) izgalmában ég, így nem lesz haszontalan látnunk, hogy egy másik magyar unió (melyben szintén egy kisebb államegység csatlakozott egy nagyobbhoz, annak viszonyait fokozatosan átvéve) miként indult és milyen kérdéseket vetett fel.
"Magyarország vagyunk!" Ezzel a felkiáltással kezdte Jósika Miklós az 1848. évi erdélyi országgyűlésről szóló tudósítását a Pesti Hírlap 1848. június 7-i számában.[1] Modern szóhasználattal e felkiáltás "ténymegállapítás és program" volt egyszerre. Ténymegállapítás volt arra vonatkozóan, hogy a magyarországi 1848. évi VII. tcz. elfogadása és szentesítése után az 1848. május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés[2] is elfogadta a "Erdélynek Magyarhonnal eggyé alakulását" kimondó ún. uniótörvényét. Program volt annyiban, hogy ezzel nemhogy a közigazgatási teendőket nem vehette még át a magyar kormány, hanem még hónapokig az is vitatott, vitássá tehető volt, hogy a végleges közjogi egyesítés megtörtént-e, azaz ez az erdélyi törvénycikkely is a korábbi törvényeknek megfelelően megerősítést és azt követően végszentesítést nyert-e a fejedelem által. Amilyen gyorsan jött tehát a hosszú várakozás után összehívott erdélyi országgyűlés döntése az unióról (azaz az első ülésnapon, az első napirendként döntött róla), olyan soká áll majd be végleges állapot e kérdésben. Az unió tényleges kivitelezése, azaz a budapesti törvényhozás és kormány joghatóságának erdélyi megszervezése (hogy a de iure Batthyány-kormány de facto kormánnyá váljék) kétségbeejtő lassúsággal és határozatlansággal indult meg.
Már említett írásában Rácz Lajos is felhívta a figyelmet az Erdéllyel határos magyarországi megyék és vidékek (Partium) kérdésére, nevezetesen arra, hogy e törvényhatóságoknak már számtalan korábbi törvényben elrendelt, Magyarországhoz való visszacsatolása, a bécsi kormányzat halogató taktikája miatt, mint véglegesen
- 201/202 -
megoldandó kérdés az 1848-as tavaszi törvényhozásra maradt.[3] Nem egyszerűen a megoldandó kérdések sorában szerepelt a Partium "reincorporálása", hanem egyesen az unió előkérdésévé, feltételévé vált Magyarország részéről. Végül is a mindkét oldalról komoly történelmi és alkotmányjogi érvvel alátámasztott vitát az 1848. évi
VI. tcz. megszületése zárta le, mely elrendelte a Részek visszacsatolása ügyében legutóbb hozott 1836. évi XXVI. tcz. végrehajtását. A nádor 1848. április 23-án királyi biztosságot hozott létre a törvény végrehajtására és a tényleges visszacsatolással "kapcsolatos teendőket Kraszna és Közép-Szolnok megyében, valamint Zilahon Wesselényi, Asztalos Pál és Bay Ferenc, Zaránd megyében Beöthy Ödön és Somossy Ignác végezte, állandó kapcsolatban állva a belügyminiszterrel..."[4]
1. Az unió előfeltételének tekintett reinkorporáció - tehát majdnem 150 éves halogatás és küzdelem után -Magyarországnak kedvező elintézést nyert. Most az unióval kapcsolatban kövessük onnan az eseményeket, amikor már az ún. az áprilisi törvénycikkek megszülettek, köztük van a szentesített magyar uniótörvény, az 1848. évi VII. törvénycikk is.
Magyarország tehát királyi szóval (szentesített törvénnyel) megerősítve kimondotta "testvérhazájával" az egyesülést. Ezen törvények közt tehát ott van a VI. és VII. tcz., melyek a magyar korona országainak egy kormányzat alatti teljes egyesülését a magyar karok és rendek valamint a koronás uralkodó részéről - rendes körülmények között - visszafordíthatatlanná teszik.
A Részek visszacsatolására utalva láthattuk azonban, hogy egy olyan törvény is nehezen nyerhetett végrehajtást, melynek alapjául az országnak az elősorolt "temérdek resolutioban", törvényben foglalt kétségtelen joga szolgált. Így nem meglepő, ha sok ellenkező előjelű politikai, gazdasági erő, érdek és akarat (persze közjogi formában) ellene munkál egy olyan törvénynek, melyet ha végrehajtanak, Magyarország és benne a magyar nemzet kétségtelen megerősödését hozza magával, a "kívülállók" rovására. Amint azt Schmerling majd pár évvel később egy minisztertanácsi ülésen ritka őszinteséggel kifejti: "Az erdélyi unió azért nem tekinthető kívánatosnak az összbirodalom érdeke szempontjából, mert általa a Lajtától a moldvai határig egy hatalmas közigazgatási egység teremtődne, amely kiterjedését és népességét tekintve egyaránt felülmúlna minden más koronaországot, még a legnagyobbakat is, s mert Erdély katonai vonatkozásban igen fontos pozíciót jelent, amely a Magyarországgal való összeolvadás esetén elveszne."[5]
Egyelőre azonban az a kérdés, hogy hogyan kell tovább lépni a szentesített magyar uniós törvénycikk után, melynek főbb rendelkezései az alábbiakban foglalhatók össze. A kimondott egyesülés és a közös haza érdekeinek hathatós képviselete érdekében:
a) az alsótáblai és főrendiházi erdélyi képviseletről szól (mely rendelkezés azonban az összeülő erdélyi országgyűlés beleegyezésével lesz érvényes és csak a kérdés közös országgyűlési rendezéséig hatályos);
b) a minisztérium feladatává teszi az 1847-es erdélyi országgyűlésen kiküldött különbizottsággal és majd az összeülő erdélyi országgyűléssel a kapcsolatot felvenni, csakúgy az egyesülés végrehajtása érdekében a szükséges lépéseket megtenni. E tárgyban megfelelő törvényjavaslatokat kell majd előterjeszteni azzal a vezérelvvel, hogy Magyarország Erdély mindazon külön törvényeinek fenntartásába beleegyezik, melyek a teljes egyesülést nem gátolják és nem ütköznek a nemzeti szabadság és a jogegyenlőség eszméjébe.[6]
2. A teljes unió eszközléséhez az alábbi feltételekre mindenképpen figyelemmel kellett lenni.
Először: Erdélyben is törvényt kell róla alkotni. Rögtön egy alkotmányjogi probléma mutatja magát ez ügyben. Egyes vélemények szerint - melyeket a Pesti Hirlap május 26-i száma közölt a Kolozsvári Híradó nyomán - mindössze annyi szükséges az erdélyi uniótörvény létrejöttéhez, hogy az egybesereglett erdélyi országgyűlés elfogadja a magyar törvénycikket és az azonnal kötelező lesz Erdélyre is, mivel a közös uralkodó azt már szentesítette. Azaz a törvényhozó hatalmat gyakorló mindkét fél egybehangzó akarata megvan. Ehhez Kemény Zsigmond annyit fűz hozzá, hogy ha Erdélynek választani kell majd a formaság (a törvény érvényes létrejötte) és az életkérdés között (azaz, hogy Erdély népképviselői megjelenjenek majd a közös országgyűlésen), akkor nem lehet kétséges a választás. Továbbfűzve a gondolatot, arra a következtetésre jut Kemény Zsigmond, hogy mihelyt az erdélyi rendek elfogadják a magyar uniótörvényt és erről küldöttség útján a magyar kormányt értesítik, az azonnal "átveendi a kormányzást", és kihirdetheti az Erdély által is elfogadott uniót. Ezt az erdélyi közjog által kevésbé (illetve egyáltalán nem) alátámasztható gondolatot az az erdélyi országgyűlés nem tette magáévá és - ahogy ezt látni fogjuk - az uniós törvényjavaslatnak is végig kellett járnia az erdélyi
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
