"Minél fejlettebb a gazdasági élet, annál inkább kíván meg nagyobb tagozódást az igazságszolgáltatásban."
Magyary Géza
Az Európai Unió gazdasági alapszabadságai közé tartozik az áruk, személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az 1968-as Brüsszeli Egyezmény az Európai Közösségen belüli "ötödik alapszabadságjogként" a bírósági ítéletek tagállamok közötti szabad áramlásának elősegítését biztosította, ami ma már a 44/2001 EK Tanácsi Rendelet formájában kötelező a tagállamokra nézve. Ezen alapszabadságok kiteljesedése együtt jár a határokon átívelő jogviták egyre nagyobb számával. A jogvitát ott kell elintézni, ahol az felmerült, így egyre gyakoribb, hogy a jogi személyeknek vagy természetes személyeknek más tagállamban kell jogi vagy peres eljárásban részt venniük. A jogi segítségnyújtással kapcsolatos problémáknak a bel- és igazságügyi együttműködés - azon belül a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés - keretében történő, az Unió területére kiterjedő rendezése egyre sürgetőbb feladat. A közösségi szabályozás a jogi segítségnyújtás megteremtését, mint a joghoz való hozzájutás biztosítékát rendezi. Ennek értelmében a jogalanyok egy tagállami bíróság előtt azonos feltételekkel pereskedhetnek, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.
Az egyenlő elbánás elve vagy más néven a diszkrimináció tilalma magában foglalja az eljárás államában történő jogi segítségnyújtási lehetőségek igénybevételének lehetőségét is. Sok esetben ugyanis a joghoz való hozzájutás joga csak akkor gyakorolható ténylegesen, ha az érintett fél az eljárás államának állampolgáraival azonos feltételek mellett vehet jogi segítséget igénybe.
A legfőbb törekvése a 2002/8/EC Irányelvnek, hogy a jogi segítségnyújtás - a határokon átívelő ügyekben nyújtandó - megfelelő szintjének biztosítását lehetővé tegye azáltal, hogy a minimális közös szabályokat lefekteti. Ezek a szabályok a polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazhatóak (bele értve a munkajogot és a fogyasztóvédelmi jogot is), közigazgatási jogi ügyekben azonban nem. Ezeknek a közös szabályoknak a megalkotása azért is nagyon fontos, mivel a külföldi fél előtt álló egyik legjelentősebb problémát, a jogi segítségnyújtásra vonatkozó tagállami szabályozásokban fennálló eltérések jelentik.
A jogi segítségnyújtás - a Bizottság értelmezésében - a jogász által nyújtott ingyenes vagy alacsony költségű jogi tanácsadást, bírósági képviseletet, a jogvitával összefüggő egyéb költségek részleges vagy teljes elengedését és a pereskedéssel kapcsolatos bármilyen költség fedezésére nyújtott közvetlen anyagi támogatást foglalja magában. Az eljárási költség fogalma - az Irányelv rendelkezései szerint - magába foglalja mindazokat a költségeket, ami a bírósági eljárással kapcsolatban felmerült. A végrehajtási eljárás költségei és a jogvita határokon átnyúló jellegével összefüggő költségek (pl.: tolmácsolás, fordítás költségei, utazási költség, ha az érintett személyes megjelenése a tárgyaláson szükséges) is a jogi segítségnyújtás körébe tartozó költségeknek minősülnek. Az Irányelv 8. cikke alapján a jogi segítségnyújtásban részesülő lakóhelye szerinti tagállamnak kell állnia azokat a költségeket, amelyek ebben a tagállamban merültek fel (pl. hazai ügyvéd által nyújtott jogi tanácsadás, hazai hatósághoz benyújtott kérelmek fordítási költségei). A költségkedvezmények hatályának a támogatás engedélyezésétől a per egész tartamára, a bírósági végrehajtást kezdeményezőnek pedig a végrehajtási költségekre is kiterjedően biztosítani kell a kedvezményeket.
Az Irányelv 5. cikke alapján a rászorultság kérdésében történő döntésnél alkalmazandó jog: a jogvitában eljáró bíróság államának joga - amely a jogi segítségnyújtást finanszírozza - vagyis az állam saját jogát alkalmazhatja a jogi segítségnyújtás terjedelmét és igénybevételének feltételeit illetően. A rászorultsági küszöb megállapítására vonatkozóan - a tagállamonként eltérő megélhetési és eljárási költségek miatt - az Irányelv nem tartalmaz előírásokat. A vagyoni határok megállapítását az egyes tagállamok jogalkotóira bízza, ugyanakkor a rászorultsági küszöb feletti jövedelem esetében is, ha az indokolt, lehetőséget kell biztosítani a jogi segítségnyújtás igénybevételére. Ez arra az esetre irányadó, ha a kérelmező az eljárás államában előírt értékhatár feletti vagyoni, jövedelmi viszonyokkal rendelkezik, de ennek ellenére mégsem tudja az eljárás költségeit fedezni.
A jogi segítségnyújtást lehetővé kell tenni:
1. a peres eljárást megelőzően (tanácsadás) a bírósági eljáráshoz kapcsolódóan vagy azon kívül,
2. a tárgyaláson való ügyvédi közreműködés formájában (képviselet),
3. bírósági költségek alóli mentességre, és
4. a külföldi határozat kikényszerítésére vonatkozóan.
Az ügyfél bármelyik ügyvédet felkeresheti, azok közül, akik az ország öt "Jogi Segítségnyújtó Hivatalának" (Legal Aid Board) bármelyikében regisztráltak. Az ügyfél "Jogi Tanácsadó és Jogsegély Központokat" (Legal Advice and Assistance Center) is felkereshet, ilyenek minden nagyobb holland városban működnek. Első lépésben az ügyfél felkeresi az általa kiválasztott ügyvédet vagy a Jogi Tanácsadó és Jogsegély Központok valamelyikét (ha az ügyfél a Jogi Tanácsadó és Jogsegély Központot keresi fel, akkor 30 perces ingyenes vagy 3 és fél órás jogsegélyre jogosult, amelyért 13.50 € fizet. Ha a jogvita megtárgyalása ennél hosszabb időt vesz igénybe, akkor az eljárás menete az alábbiakban részletezett szabályok szerint alakul). Az ügyfél előadja a jogvitát, azt az ügyvéd véleményezi, abból a szempontból, hogy jogi eljárás keretében kell-e eldönteni az ügyet. Az ügyvéd azt is megvizsgálja, hogy az adott jogvitában - a Jogi Segítségnyújtó Hivatal által felállított kritériumok alapján - eljárhat-e jogi képviselőként. (Az ügyvédek meghatározott jogterületre specializál-tan nyújtanak jogsegélyt.) A továbbiakban az ügyvéd tájékoztatja ügyfelét a vagyonnyilatkozat megtételéről. Az ügyfélnek egy nyomtatvány kitöltésével kell számot adnia a személyes körülményeiről (pl. házasságban él-e), anyagi helyzetéről (jövedelme, vagyona, kötelezettségvállalásai, tartozása fennállásáról), amely alapján megállapítják a jogi segítségnyújtásra való rászorultságát. A kitöltött nyomtatvány érvényességéhez az ügyfél aláírása szükséges. Ezután az ügyvéd benyújtja a jogi segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelmet a Jogi Segítségnyújtó Hivatalhoz. Ezen felül az ügyvédnek részleteznie kell az ügyfélnek nyújtandó szolgáltatás lényegét (pl. képviselet peres eljárásban vagy csak jogi tanácsadás). A jogi segítségnyújtás iránti kérelmet a Jogi Segítségnyújtó Hivatal elbírálja, megvizsgálva a jogvita jellegét és annak jogi alapját. Ezen túlmenően, ha az ügyfél megfelel a jogi segítségnyújtáshoz szükséges feltételeknek, és az arra való jogosultsága - az ügy elbírálása és a jövedelmi, vagyoni helyzete tekintetében -indokolt a Jogi Segítségnyújtó Hivatal - egy hivatalos jegyzék alapján - kiszámítja az ügyfél által fizetendő anyagi hozzájárulás mértékét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
