Még alig tettük le a kormányzati kihívásokról szóló monográfiáját, Visegrády Antal, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának professzor emeritusa, a Lódzi Egyetem honoris causa doctora 2021-ben új művel jelentkezett.
A könyv a "Mozaikok a világ nagy jogrendszerei köréből" címet viseli és Bíbor Kiadó gondozásában jelent meg.
A mű kiemelkedő jelentőségű mind összehasonlító jogi, mind pedig történeti szempontból. A professzor a legfrissebb kutatási eredményekre épít, és átfogóan tárgyalja az európai jogrendszereket, a mediterrán jogokat, a vallási jogrendszereket, valamint a tradicionális jogokat.
Mindezek mellett a mű integráns részét képezi az összehasonlító bírói etika, valamint a politikai pártok közjogi helyzetének taglalása az Amerikai Egyesült Államokban.
A könyv összesen nyolc fejezetben foglalja össze a világ nagy jogrendszereinek jellemzőit és érdekességeit.
Az I. fejezet az "Európa jogrendszerei" címet viseli.
Rögtön a Bevezetésben olvasható a szerző álláspontja az Európában létező törésvonalakat illetően, amelyhez a centrum és periféria országok, a keleti és nyugati államok, valamint a protestáns és katolikus vallású nemzetek mellé, negyedikként társítja a politikai és jogi kultúra tekintetében érzékelhető törésvonalakat is.
Ezt követően elkülöníti a regulatív és az orientatatív jogi kultúrákat, majd rátér az európai jogcsaládok és jogkörök tárgyalására.
Külön alfejezetben találjuk a common law jogcsalád jellegzetességeit, a római-germán (kontinentális) jogcsalád jogköreit, valamint azok jellemzőit, illetőleg a skandináv jogkörbe tartozó országokat.
A skandináv jogok jellemzői között a szerző kitér olyan központi jelentőségű tényezőkre is, mint, hogy a római jog csak a XVII. században érte el délről a skandináv országokat, egy olyan korban, amikor a hagyományos jogintézmények már megszilárdultak a tartományi és városi törvényekben, valamint a bírói joggyakorlatban, ezért a római jog hatása azokra a területekre korlátozódott, ahol a középkori kódexek hiányosnak bizonyultak.
A professzor kifejti, hogy a jogászi hivatást illetően az északi országokban
- 159/160 -
az általános állami szolgálat bizonyos egybefonódottsága jellemző, a bírák ui. a demokratikus többség által képviselt politika hordozóinak tekintik magukat, akik a törvényhozó és a végrehajtó hatalom együttes szolgálatára hivatottak, de azoknak nem ellenőrei.
A skandináv jogok fontos jellegzetessége az, hogy figyelemre méltó kisebbségi jogi megoldásokat intézményesítenek, ezekről részletesen olvashatunk a műben.
A fejezet következő része az európai jogi kultúrák fő vonásait taglalja. A szerző felhívja az olvasó figyelmét, hogy az európai jogi kultúra fogalma két megközelítésben is használható. Egyrészt az európai államok jogi kultúrái közös jellemzőinek leírására, másrészt az Európai Unió sajátos, sui generis jogi kultúrájának megjelölésére.
Az európai jogi kultúrát illetően kiemelendő, hogy az a nyugati jogi kultúra része és lényegében annak bölcsője, jellemzője a jog szekularizált jellege, gyökerei a zsidó-keresztény hagyományokban keresendők.
"A magyar jogi kultúra főbb történeti jellemzői" címet viselő alfejezetben a professzor kifejti, hogy a Kelet- és Közép- Európai régió társadalmainak jogi kultúrája főként regulatív jellegű volt, bár a történelem során vegyültek bele az orientatív jogi kultúrára jellemző elemek is, amelynek okait részletesen tárgyalja.
A magyar jogi kultúra további fontos tényezői között nevesíti például a Szent Korona-tant, és a jogi népszokásoknak az állami joggal való speciális viszonyát.
A rendszerváltás utáni magyar jogi kultúra kapcsán a professzor részletesen elemzi az írott és élő jog viszonyát, a jogászi hivatást, a pereskedést, valamint a jogtudatot.
A fejezet végén kitér az uniós jogrendszerek és jogi kultúrák közeledésének lehetőségeire és korlátaira, valamint az uniós tagság magyar jogi kultúrára gyakorolt hatására, amelynek kapcsán kifejti, hogy az EU joga nem az "európai jogi kultúra" hanem az európai jogi kultúrák terméke, az új "európai jogi kultúra" most van kialakulóban, melynek jelei, többek között a technikai jogszabályok sokasodása és ezzel egyidőben a jogrendszer egységének és vertikális pluralitásának erősödése.
A II. fejezet "A mediterrán jogok" címet viseli.
Elsőként a spanyol és portugál jogi kultúrát veszi górcső alá a szerző.
A spanyol jogfejlődés alapjának a fuerókat, vagyis a különböző települések saját jogainak folyamatos létezését tekinti, amelyek a középkor során a különálló tartományokban, megyékben és városokban fejlődtek ki. A szerző kifejti, hogy a XIX. századit a spanyol királyság joga az ún. "fueró-rendszer" volt, a királyi jogszabályok és rendeletek gyűjteményei mindenhol kötelezők voltak, ezután következtek a helyi szokásjogot tartalmazó fuerók, és végül a Las Siete Partidas.
A Código Civil kapcsán megemlíti, hogy az erősen támaszkodik a Code Ci-
- 160/161 -
vilre, azonban nem teremtett jogi egységet Spanyolországban.
Portugália kapcsán kitér az 1888-ban elfogadott és azóta többször módosított kereskedelmi kódexre, valamint az 1866-ban hatályba lépett Polgári Törvénykönyvre is.
Ezt követően az alkotmányfejlődést tárgyalja a professzor. Megtudjuk, hogy a spanyol alkotmányozás a XIX. század elejéig nyúlik vissza, 1812-ben született meg az alkotmányos monarchia alapjait lefektető alkotmány, és legutóbb 1992-ben került sor a módosítására.
A portugál jogrendszer a spanyollal párhuzamosan fejlődött, az alkotmányozás kezdete a Napóleoni háborúk utáni időszakra tehető, az alkotmány 1822-ben született meg, a jelenleg hatályos alkotmányt több ízben - legutóbb 1997-ben - módosították.
A fejezetben helyet kapott a bírói hatalom helyzetének tárgyalása is a fent nevezett országokban. A szerző ismerteti, hogy Hispániában 1980-ban teremtették meg a bírói hatalom belső választáson nyugvó önkormányzati csúcsszervét, a Bírói Hatalom Legfelső Tanácsát, ezzel teljesen elszakítva a kormánytól és a törvényhozó hatalomtól a bírói szférát, 1985-ben azonban sor került a Consejo parlamentarizálására.
Visegrády professzor külön taglalja a jogászképzést, valamint a jogi foglalkozásokat is, Spanyolországban például a Bachelor of Laws fokozatot a jogi karon lehet megszerezni, ami részét képezi minden spanyol egyetemnek. Spanyolországban kétfajta jogász létezik, a meghatalmazott bírói képviselő és a bíróságon is képviseleti joggal rendelkező ügyvéd. Portugáliában két jogi egyetem működik a Coimbrai Egyetem és a Lisszaboni Egyetem, a képzés 5 éves, amely után az ügyvédjelölteknek 18 hónapos gyakorlatot kell eltölteni egy olyan ügyvéd irányítása alatt, aki legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
A második fejezet következő nagyobb egysége a "Latin- Amerikai mozaikok" címet viseli, amelyben olvashatunk Brazília alkotmány-és jogfejlődéséről, a brazil jogi oktatásról, valamint a bírói hatalom helyzetéről az országban. Ezek mellett a szerző tárgyalja Kolumbiát, Costa Ricát, Chilét, valamint Perut is.
"A görög jogi kultúra alapjai" című alfejezetben helyet kap a jog- és alkotmányfejlődés tárgyalása, a szerző ismerteti, hogy az ókori Hellász területén nem alakult ki egységes jogrendszer, és az állami egység hiánya, a poliszok sokszínűsége miatt kevés közös elemet találunk a városállamok jogszemlélete között. A jogforrások között a szokásjog volt az első, amelynek összegyűjtése Drakón (Kr. e. 621) nevéhez köthető.
A szerző kitér a polgári és kereskedelmi jog kodifikálásának lépéseire, részletesen olvashatunk az 1941-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről, amely öt könyvre oszlik és a BGB modelljét követi.
Megismerhetjük a bírósági rendszer működését, valamint a Görögországban működő három jogi kart és a jogi oktatást is.
Ezt követően Ciprust veszi górcső alá a professzor, amelyet történeti szempontok alapján tárgyal. Részletesen ismerteti a bizánci periódust, a
- 161/162 -
Lusignan (Frank) periódust, a velencei uralom időszakát, az ottomán uralom időszakát, az angol uralmat, valamint a ciprusi köztársaság 1960-as megalapítását.
A III. fejezet "Az angol jog fejlődése és szerkezete (dióhéjban)" címet kapta.
A könyvnek ezen részében Visegrády Antal tisztázza a méltányosság mibenlétét, valamint feltárja az equity kialakulását lépésről-lépésre.
A fejezet végén levonja azt a következtetést, miszerint napjaink equity-je semmiképp sem azonosítható a méltányossággal, noha ez utóbbinak domináns szerepe van a kialakulásában és alapelveiben.
"A vallási jogrendszerek" című IV. fejezetben a hindu- és a muzulmán jogi kultúrákról értekezik a szerző.
Mindkét jogi kultúra kapcsán számos érdekességet felvonultat, kezdve a hindu jogban kialakult igazságszolgáltatástól, a burmai jogfelfogásban megjelenő közvetítésen át, a britek által alkalmazott "policy of non intervention to the law" elvig.
A muzulmán jogi kultúra vonatkozásában hangsúlyozza, hogy a muzulmán jogtudomány (fikh) a korai középkorban alakult ki és szilárdult meg, emellett kitér a muzulmán jog kodifikálásának első eredményeire, valamint az arab és iszlám történelem egyik legfontosabb csatájára is (Sziffin).
Az V. fejezet "A tradicionális jogok" címet viseli, amelyben elsőként a jogcsalád két legfontosabb jogkörét alkotó Távol- Kelet és Fekete-Afrika jogrendszerei képezik a szerző vizsgálódásainak tárgyát.
A Távol-Kelet országairól változatos képet kapunk. A Nyugattal ellentétben a Távol-Kelet országainak népei a társadalom rendjének, valamint az igazságszolgáltatásnak az alapjait nem a jogra építik. Létezik jog, de csak kisegítő funkciója, csekély szerepe van.
Megtudhatjuk, hogy Japánnak 1853-ig semmiféle kapcsolata nem volt a Nyugattal, annál inkább Kínával.
A Meidzsi- restaurációt követően került sor a jogrendszer reformjára is.
Kínában a társadalmi rendről vallott felfogás alapja az a posztulátum, hogy létezik egy kozmikus rend, amely az ég, a föld és az emberek között kölcsönhatást teremt. A társadalmi viszonyokban elsősorban a megbékélés eszméjének kell uralkodnia, a vitás ügyeket inkább "feloldani" kell, mintsem megoldani. Részeletesen megismerhetjük a közvetítése vonatkozó legfőbb szabályokat is.
Ezt követően Visegrády professzor rátér az afrikai jogi kultúra tárgyalására.
Ismerteti, hogy Fekete-Afrika mai jogrendszerei plurálisak, a törzsi szokásjog, a gyarmati időszak joga, valamint a függetlenség kivívása óta megalkotott joganyag él egymás mellett. A törzsi szokásjog jelentőségére több példát is hoz a szerző.
- 162/163 -
"Az alsóbb és felsőbb bíróságok jogértelmező szerepe Magyarországon és Horvátországban" című VI. fejezetben a professzor ismerteti, hogy a jogfejlődés lehet folyamatos, vagy szakaszos. A folyamatos jogfejlődés a bírói tevékenység eredménye, a szakaszos fejlődés pedig a törvényhozásból adódik.
A fejezetben olvashatunk a Tripartitumról, mint az élő feudális szokásjog gyűjteményéről, valamint a Planum Tabulare-ról, amely eljárásrendi szabályokat, a vidéki bíróságok peres eljárási gyakorlatát, valamint a királyi tábla döntéseit tartalmazta.
A professzor statisztikai adatokat vonultat fel a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményeinek és jogegységi határozatainak számáról 2008 és 2010 közötti időszakból. Kiolvasható a műből, hogy a Büntető Kollégium 31, a Közigazgatási Kollégium 24, a Polgári Kollégium 10 véleményt alkotott a vizsgált időszakban, ami alapján beszélhetünk egyfajta "korlátolt precedensrendszerről".
A téma szempontjából kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az Alkotmánybíróság határozatainak is, amelynek tevékenysége nem jogalkalmazás, hanem elsősorban "negatív jogalkotás", másodsorban pedig autentikus alkotmányértelmezés.
A fejezet további részeiben a szerző konkrét példákat vonultat fel különböző jogágakból, így pl.: a polgári jog, a büntető jog, az adójog köréből.
A VII. fejezet az "Összehasonlító bírói etika" címet kapta.
Ebben arra törekszik a professzor, hogy a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi szakirodalomból "lepárolja" a bírói etika fundamentális elveit és szabályait.
Tárgyalja a bírói függetlenséget, amely kapcsán megvizsgálja a "Bírói etika európai elvei és szabályai" című dokumentumot, amelynek 5. passzusa mutat rá, hogy a bírói függetlenségnek van egy intézményi és egy individuális aspektusa.
A fejezetben megismerhetjük az olasz, a horvát, a kanadai, valamint az osztrák bírói etikai kódexek bírói függetlenséget tárgyaló cikkeit is.
A bírói függetlenség szoros kapcsolatban áll a pártatlansággal, ahogy azt a már említett dokumentum 10. pontja is deklarálja.
A bírói eljárás tisztességes, becsületes, kiegyensúlyozott és gondos volta kapcsán a szerző vizsgálja a horvát, a kanadai, az amerikai, valamint a magyar kódexeket, amelyek rögzítik ezt a követelményt.
Mindezek mellett a bírónak tartózkodnia kell a politikai tevékenységtől, a közéleti tevékenységének etikusnak kell lennie, valamint a magánéletében is etikusan kell viselkednie.
A könyv utolsó részét "A politikai pártok és közjogi helyzetük az Amerikai Egyesült
- 163/164 -
Államokban" címmel ellátott VIII. fejezet képezi.
A szerző koncepciójának újszerűségére és korszerűségére vall a témakör külön fejezetben történő, minden eddiginél részletesebb kifejtése.
Megtudjuk, hogy az USA alkotmánya nem tartalmaz rendelkezéseket a politikai pártokról, a hallgatás indoka az, hogy az "alapító atyák" a társadalmat megosztó, káros hatású frakciókat láttak e szervezetekben.
Mindezek ellenére az amerikai politikai pártok 200 éve legálisan és aktívan működnek.
A professzor kifejti az USA pártrendszerének főbb jellemvonásait, ismerteti a pártok szervezeti felépítését, azok fő funkcióit, valamint a befolyásoló csoportok erőteljes hatását. A pártok közjogi helyzete kapcsán megemlíti, hogy a tagállamok a pártok formális szervezeti struktúráját háromféle modell szerint szabályozzák. Napjainkban a pártok egyre erőteljesebb szövetségi jogalkotás tárgyává válnak, így pl.: a Kongresszus egy sor törvényt fogadott el a pártok kampányhadjárataira, pénzügyeire. A tagállamok eltérő mértékbe rendelkeznek a pártokról, az egyik véglet Oregon, amely több mint 5000 szavas szabályozást ad, míg egyes államok néhány szakasszal "intézik el" a pártok szabályozását.
Összegzésképpen megállapítható, hogy Visegrády professzor nemzetközi és hazai irodalomra és saját kutatásainak eredményeire támaszkodó műve mind technikailag, mind tartalmilag újszerű alkotás, amely nagymértékben gazdagítja a hazai jog- és állambölcselet tudományát és oktatását.
A könyv nemcsak a jogászok, hanem a külföldre utazni szeretők érdeklődésére is számot tarthat. A kötet a Bíbor Kiadó webáruházában kapható. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék.
Visszaugrás
