"A gyermekvédelem átmegy a patronage terére akkor, ha nem csupán ínségnek kitett, fizikailag elhagyott gyermekekről, hanem erkölcsi veszedelemben lévőkről van szó. Ez a kettő pedig az életben nagyon gyakran összefolyik."[1]
A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia végrehajtásának a 2012-2014. évekre szóló kormányzati intézkedési terve [a Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozata[2] mellékletében] a gyermek jó-léttel, az oktatással, a foglalkoztatással, képzéssel, egészségüggyel, lakhatással, a "bevonással, szemléletformálással és a közbiztonság javításával" kapcsolatban fogalmazta meg elvárásait.
A gyermek jó-léttel összefüggésben a kormány a következő feladatokat írta elő: "Ki kell dolgozni a megelőző pártfogás rendszerét, és be kell illeszteni a fiatalkorúak pártfogásának intézményét a gyermekvédelem rendszerébe a gyermekkorú és fiatalkorú szabálysértést, bűncselekményt elkövetők szocializációjának és reszocializációjának elősegítése érdekében."[3]
Pálvölgyi Ákos a kormányhatározat kapcsán a megelőző pártfogásról, mint a bűnmegelőzés egyik lehetséges eszközéről írt tanulmányában[4] a
- 527/528 -
"megelőző pártfogó felügyelet" szabályozásának szövegszerű lehetőségét ajánlja a jogalkotó figyelmébe. A feladat végrehajtásának mikéntjén történő gondolkodást megelőzően azonban indokolt lehet a Kormány célkitűzéseinek értelmezése, melynek eredményeként a megvalósítás elvárt módjának szükségessége kérdésessé válhat.
A megelőző pártfogás rendszerének kidolgozásával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a "megelőző" jellegnek miben kellene megnyilvánulnia.
Ennek eldöntéséhez segítséget nyújthat az Európa Tanács pártfogási szabályokról szóló 2010-es ajánlása.[5] Értelmező rendelkezése szerint a pártfogás a bűnelkövetővel szemben alkalmazott összetett jogintézmény, melynek célja a társadalom védelme mellett az elkövető (re)integrációja. A pártfogó felügyeletet így definiálja az ajánlás függeléke: bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazott közösségi szankciók és intézkedések végrehajtása, melynek eleme a felügyelet, az iránymutatás és a segítés. Az Európa Tanács értelmezése szerint tehát a pártfogás, illetve a pártfogó felügyelet bűncselekmény elkövetését feltételezi, az elkövetők reintegrációját hivatott elősegíteni, a bűnismétlést megelőzni.
A megelőző pártfogás szabályozása - a bűnösséget megállapító határozatot megelőző értelemben - azonban nem állna ellentétben az Európa Tanács álláspontjával, amennyiben a következő szempontokat figyelembe venné: a bűnösséget megállapító határozat jogerőre emelkedését megelőzően foganatosított intézkedések végrehajtásának elengedhetetlen feltétele a terhelt kioktatása és beleegyezése.[6] A felügyeleti intézkedések kapcsán szintén hasonló lehetőségeket fedezhetünk fel az ajánlás szövegében: a szolgálatok ellátják a terhelt felügyeletét az ítélet, illetve a határozat meghozatalát megelőzően is.[7]
- 528/529 -
A pártfogó felügyelet intézkedésének "megelőző pártfogás-tartalommal" való bővítése tehát nem ellentétes az Európa Tanács ajánlásával, azonban kérdéses, hogy szükséges, illetve célravezető változtatást eredményezne-e ez a módosítás.
Ha a bűnelkövetés szempontjából "még csak" veszélyeztetetteket kívánjuk pártfogolni, - azokat, akik társadalomra veszélyessége bűncselekmény formájában még nem nyilvánult meg - azt büntetőjogi eszközökkel nem tehetjük: a stigmatizáció súlyos következményeit vonná ez maga után. A veszélyeztettek, illetve a társadalom szempontjából "veszélyesek" kezelése kényes kérdés - hazánkban a rendőrhatósági felügyelet tett erre kísérletet.[8]
Létezik azonban a védelembe vétel formájában a gyermekvédelem rendszerébe ágyazott lehetőség, mely ellátja az előzetes pártfogásnak szánt funkciókat a büntetőjogi intézkedések megbélyegző hatása és a fiatalkorúak pártfogásának gyermekvédelem rendszerébe való illesztése nélkül a "megelőző" hatás mindkét - mind a bűnelkövetés szempontjából veszélyeztetettek "pártfogolása", mind a büntetőeljárás kezdetén történő korai beavatkozás - értelmében.
Hazánkban az állam és a társadalom már a XX. század elején "tudatára ébrednek annak, hogy a bűntettesek, a társadalom belső ellenségei elleni küzdelemnek legeslegbiztosabb fegyvere a még nem bűntettes, de az erkölcsi romlás lejtőjére került, vagy előreláthatólag odakerülő elzüllésnek indult és elhagyatott gyermekek megmentése az erkölcsi romlástól s ezzel a
- 529/530 -
bűnözés útjától."[9] "A patronage tehát felöleli nemcsak a bűntetett, hanem általában a bűnözés veszélyeinek kitett egyéneket.",[10] mely kijelentése Angyal Pálnak abból az időből származik, amikor a gyermekvédelem, a pártfogás és az utógondozás feladatai nem különültek el egymástól élesen.
A megelőző tartalmú pártfogás - ami veszélyeztetettek esetén nem a bűnismétlés, hanem a bűnelkövetés megelőzését szolgálta - jogszabályi alapot az 1908. évi XXXVI. törvénycikkel, az I. Büntető Novellával kapott. A Novella létrehozta a fiatalkorúak felügyelő hatóságát. 31. §-a alapján felügyelő hatóságot minden javító intézet és fiatalkorúak befogadására szolgáló fogház mellett fel kellett állítani, melynek közvetlen feladatai[11] között szerepelt az erkölcsi romlásnak, züllésnek kitett és bűnelkövető gyermekek, fiatalok ügyeinek felügyelete, vagyis a hatóságnak gyakran kapcsolatba kellett lépnie a tág értelemben vett patronázs, a szociális patronázs intézményeivel: a gyermekvédelemmel és a családvédelemmel foglalkozó hatóságokkal.[12] A Novella végrehajtására alkotott igazságügyminiszteri rendelet [27.100/1909. I. M. sz. r.] a hivatásos pártfogók feladatai között említi, hogy "a pártfogó jelen van a fiatalkorú terhelt ügyeinek tárgyalásánál is",[13] ami szerint a pártfogónak lehetősége volt a büntetőeljárás korai szakaszában kapcsolatba lépni a fiatallal.
Az 56.000/1913. I.M. sz. rendelet alapján, ha a bíróság, ügyészség vagy más hatóság tudomást szerzett egy olyan gyermekről vagy bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsított tizennyolc éven aluli fiatalról, aki züllés veszélyének volt kitéve, veszélyeztetett volt - például szülei házassági bontópere miatt, vagy ahogy Alföldy Dezső[14] még ajánlotta: szülője letartóztatása esetén - és sürgős intézkedésre volt szükség érdekében, értesítenie kellett a fiatalkorúak bíróságát. A fiatalkorúak bírósága az 1913. évi VII. tc. 66. §-ában foglalt intézkedéseket tehette meg, így különösen: figyelmeztethette a szülőt, hogy gyermekére szigorúbban ügyeljen utasíthatta is, hogy a kis-
- 530/531 -
korút megfenyítse, iskolalátogatási kötelességének pontos teljesítésére kényszerítse, az erkölcsi fejlődésére veszélyes környezettől, foglalkozástól vagy életmódtól visszatartsa. A kiskorú nevelésének ellenőrzése és felügyelete végett ideiglenesen pártfogót is kirendelhetett, gondozását megbízható hozzátartozójára, vagy valamely gyermekvédő, patronázs-egyesületre bízhatta. A hatóságok a fiatalkorúak felügyelő hatóságát is megkereshették a bíróság helyett, ami sokszor hatékonyabb intézkedést eredményezett, mert a felügyelő hatóság gyorsabban lépett fel a nagy számban rendelkezésre álló pártfogói útján, mint a leterhelt bíróság.[15] A felügyelő hatóság ilyenkor valamelyik tagját, vagy más kijelölt pártfogót küldött, aki felkereste a fiatalt otthonában, és jelentést készített: környezettanulmányt adott a felügyelő hatóságnak. A felügyelő hatóság ekkor a következő szükséges intézkedéseket tehette meg: az anyát foglalkozáshoz juttathatta, a gyermeket bölcsödében, óvodában helyezhette el, vagy iskolaköteles korú gyermek esetén ellenőriztethette a pártfogóval, hogy jár-e iskolába. Nagyobb fiúkat, lányokat foglalkozáshoz juttathatott. A felügyelő hatóság valamely patronázsegyesület útján a gyermek részére, vagy érdekében a szülőnek anyagi támogatást is nyújthatott - az intézkedései érvényesítéséhez azonban nem álltak rendelkezésére kényszerítő eszközök.[16]
Külföldi példát is találunk a megelőző pártfogás alkalmazására. Új Zélandon[17] 1919-től lehetővé vált a gyermekeikkel nehezen boldoguló szülők számára, hogy maguk kérjenek pártfogói segítségét. Ez főleg azon anyák számára volt hasznos, akik egyedül birkóztak meg a nevelés nehézségeivel. Ez a megelőző pártfogásként ("preventive probation") számon tartott lehetőség népszerűvé vált.[18] A pártfogó jelenléte által a szülők még idejében szembesültek azzal, hogy gyermeküket a bűnelkövetés veszélye fenyegeti, így a pártfogó beavatkozását többnyire szívesen fogadták, látogatásait segítségként fogták fel, lehetőségnek, melynek alkalmával megbeszélhették valakivel kétségeiket, problémáikat. Persze voltak, akik
- 531/532 -
betolakodásként élték meg a pártfogó megjelenését, és kelletlenül, vonakodva fogadták meg a tanácsait.[19]
A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve, az 1961. évi V. törvény szabályozta először a pártfogó felügyeletet fiatalkorúak vonatkozásában, ám annak megelőző, korai beavatkozást lehetővé tevő jelleget nem adott - sem a bűnelkövetés megelőzése, sem az eljárásba való korai beavatkozás értelmében. A fiatalkorúak védelmével és pártfogó felügyeletével kapcsolatos minden tennivaló megszervezése a gyámhatóságok hatáskörébe tartozott.
A fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó pártfogó szolgálat megalakítására - a gyermekvédelem rendszerében[20] - 1970-ben került sor a 131/1970. (M.K. 15.) MM utasítással.[21] Védő- és óvóintézkedés formájában a gyámhatósági eljárásról szóló 1/1974. (VI. 27.) OM rendelet[22] 70. §-a tette lehetővé a kiskorúak érdekében történő beavatkozás, melynek keretében a gyámhatóság kötelező magatartási szabályokat állapíthatott meg, a szülőt is felszólíthatta, kötelezhette. A gyámhatóság a védő- és óvóintézkedés elrendelése iránti eljárás bármely szakaszában pártfogót[23] rendelhetett a veszélyeztetett kiskorú részére, fejlődésének folyamatos biztosítása és ellenőrzése végett. A pártfogó a felügyeletére bízott kiskorú magatartását figyelemmel kísérte, szükség esetén a szülőt is támogatta nevelési tevékenységében.
- 532/533 -
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a pártfogó felügyeletet, mint jogkövetkezményt szabályozta az intézkedések között,[24] amivel "nagykorúsította"[25] e jogintézményt. A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét[26] továbbra is a gyámhatóság látta el a mellette működő hivatásos és társadalmi pártfogók közreműködésével.
2003-ban került ki a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének ellátása a gyermekvédelem rendszeréből. Az 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat melléklete fogalmazta meg a követelményt, mely szerint az egységes szakmai irányítás megteremtése érdekében egy szervezetbe kell integrálni a felnőttekkel és a fiatalkorúakkal foglalkozó pártfogó felügyelőket. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a fiatalkorúak pártfogó felügyelete nem tudta feloldani azt az ellentétet, amit az ifjúságvédelembe való beágyazottsága és a büntetés-végrehajtási funkciók együttes jelenléte teremtett. Dér Mária hiányosságként említette 1990-ben egy közös cél megfogalmazását is, mivel ha a pártfogók egymástól függetlenül önálló célokat tűznek ki, az e téren mutatkozó szabadság zavarokat eredményezhet: előfordulhat, hogy egyesek személyiségváltozást kívánnak elérni, míg mások kisebb szerepet szánva a szociális teendőknek, kemény büntetőjogi eszközökkel akarnak hatni.[27]
A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XIV. törvény módosításai alapozták meg a várt reformot: kiemelték a felnőtt korúak pártfogóit a megyei (fővárosi) bíróságok büntetés-végrehajtási csoportjából, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításával a fiatalkorúak pártfogóit választották el a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok szervezetétől.[28]
Nincs tehát a magyar jogrendszerben jogszabályi múltja a megelőző pártfogás, mint büntetőjogi intézkedés szabályozásának - a 2012. évi C. törvény, az új büntetető törvénykönyv szerint tervezett jövője sem -, tar-
- 533/534 -
talmában viszont több mint száz éve létezik e feladat a gyermekvédelem rendszerében.
A gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szerint gyermek az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.[29]
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a családban történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez.[30] Joga van a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségre káros szerek elleni védelemre.[31]A gyermek szülője pedig jogosult arra, hogy a gyermeke felelős nevelését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon.[32]
A Gyvt. célja - többek között -, hogy az állam és a helyi önkormányzatok segítséget nyújtsanak a gyermekek törvényben foglalt jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, a szülői kötelezettségek teljesítéséhez, illetve gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének[33] megelőzéséről és megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról.
A gyermeknek kötelessége, hogy korának és fejlettségének megfelelően tartózkodjék az egészséget károsító életmódtól, valamint gondozása és nevelése érdekében együttműködjön szülőjével,[34] képességeinek megfelelően eleget kell tennie tanulmányi kötelezettségeinek.[35]
- 534/535 -
A gyermekek védelmének rendszere a Gyvt. szerint pénzbeli és természetbeni ellátásokra, gyermekjóléti alapellátásokra, gyermekvédelmi szakellátásokra és a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedésekre épül.
A Gyvt. 15. § (5) bekezdése szerint a gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása - 2003. június 30-ig a fiatalkorúak pártfogó felügyelete is ide tartozott, ám július 1. után is a gyermekvédelmi rendszerben maradt a védelembe vétel, melyben felfedezhetjük a megelőző pártfogás intézményét.
A Gyvt. által rendezett védelembe vétel szabályozását - mely a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések egyike - fontos áttekintenünk annak eldöntéséhez, hogy szükség van-e a megelőző pártfogás intézményére.
Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja - vagy nem akarja -, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság[36] a gyermeket védelembe veszi.[37]
A Gyvt. a védelembe vétel kötelező esetei mellett három lehetséges esetről is rendelkezik. A gyámhatóság - a gyermekjóléti szolgálat javaslatának figyelembevételével - védelembe veheti a szabálysértési hatóság értesítése alapján a szabálysértést elkövetett fiatalkorút, a nyomozó hatóság nyomozást megtagadó határozata alapján a tizennegyedik életévét be nem töltött gyermeket, valamint a rendőrség, az ügyészség, illetve a bíróság jelzése alapján a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt fiatalkorút.[38]
A védelembe vétellel egyidejűleg - a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében - a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz, mellyel a szülő valamint a gyermek számára
- 535/536 -
kötelezettségeket írhat elő, jogaikat korlátozhatja.[39] Így különösen kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet, hogy gyermeke vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, magatartási szabályokat állapíthat meg a gyermek számára a kifogásolt magatartás megszüntetése érdekében, figyelmeztetheti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére és felszólítja annak megváltoztatására. Utasíthatja a szülőt[40] és a gyermeket arra is, hogy a nevelési-oktatási intézményben előforduló erőszak miatt kialakult helyzet, vagy más súlyos konfliktushelyzet kezelése érdekében jelenjen meg iskolapszichológusi vizsgálaton, illetve vegye igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást.
A családgondozó egyéni gondozási-nevelési tervet készít, mely biztosítja a gyermek egyéni igényei szerinti speciális beavatkozás lehetőségét.[41]
A védelembe vétel jogintézménye tehát ellátja a gyermekkorúak "megelőző pártfogását" - akár a pártfogó felügyelet intézkedéséhez hasonlóan magatartási szabályok előírásával, mind a gyermekek, mind a szülők kötelezése által - a "megelőző" jelleg mindkét értelmében: a bűnelkövetés szempontjából még "csak" veszélyeztetettek esetén, valamint a büntetőeljárás kezdeti szakaszán is.
Különösen fontossá válik a veszélyeztetett vagy bűnelkövető gyermekekkel, fiatalkorúakkal való bánásmód újraértelmezése, specializálódása, hiszen a 2012. évi C. törvény, az új büntető törvénykönyv rendelkezései sze-
- 536/537 -
rint meghatározott súlyos bűncselekmények elkövetése esetén lehetővé válik a tizenkettedik életévüket betöltött gyermekek felelősségre vonása. A kiterjesztett felelősség az állam részéről is megköveteli a fokozottabb beavatkozást a büntetőjog, mint ultima ratio elkerülése érdekében. E változás szükségessé teszi a védelembe vétel eseteinek kiterjesztését a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt gyermekkorúakra is, illetve megfontolandó a védelembe vétel kötelező eseteinek bővítése, melynek esetleges jogkorlátozó jellegére nem a társadalom, hanem a gyermek érdekében van szükség.
Amellett, hogy a megelőző pártfogásnak szánt funkció ellátására létezik a védelembe vétel jogintézménye, két okból sem lenne szerencsés "megelőző pártfogásnak" nevezni a veszélyeztetett, bűncselekményt még el nem követett gyermekekkel szembeni beavatkozást. Megbélyegző hatása miatt káros, ha a pusztán megelőző jellegű beavatkozás elnevezése szinte megegyezik egy szankcióéval. Másrészt a pártfogó felügyelet, mint intézkedés presztízsét, komolyságát is védeni kell. Ha egy kevésbé szigorú beavatkozást - mely nyilván nem tartalmazhat olyan mértékű ellenőrzést és ehhez fűződő hátrányos jogkövetkezményeket, mint az intézkedés - ugyanazzal az elnevezéssel illetünk, mint egy hatályos szankciót, azzal a fiataloknak azt sugalljuk, hogy a pártfogó felügyeletnek szankcióként sincs nagyobb súlya: egy kisebb bűncselekmény még "belefér", hiszen akkor is csak "annyit kell kibírnom, hogy ezt a barátkozó, buzgó felnőttet, a pártfogómat elviseljem".
A pártfogó felügyeletnek, mint intézkedésnek nem az a célja, hogy megtorló jellegét hangsúlyozva elriassza a fiatalokat az elkövetéstől, de vádemelés elhalasztása esetén a pártfogolt egyedül az előírt magatartási szabályok által keletkeztetett kötelezettségeket és a pártfogó jelenlétét "érzi meg", ennek súlyát, komolyságát pedig nem szabad veszélyeztetni. Igaz, a védelembe vétel végrehajtása hasonló lehet, de ott a családgondozó jelenlétéről, a gyermekvédelem beavatkozásáról van szó, nem az igazságszolgáltatás előzetes fellépéséről, amit ultima ratioként azokra az esetekre kell tartogatni, amikor bebizonyosodott, hogy szükséges a szigor következő fokozatának alkalmazása.
Szükség lehet azonban mind a pártfogó felügyelet, mind a védelembe vétel szabályozásának tökéletesítésére, teljesebb összehangolására - különösen, ha figyelembe vesszük a pártfogói tevékenység lehetséges fogadta-
- 537/538 -
tását. Dávid Ferenc[42] már 1968-ban javaslatot tett a pártfogó felügyelővel szemben tanúsított közömbösség problémájának megoldására. "Tapasztalataink szerint a próbárabocsátást, a szabadságvesztés felfüggesztését az elítéltek és szüleik jó része "felmentésnek" fogja fel. Az ítélet előtti feszült izgalmi állapotot sok esetben a már szinte káros megnyugvás követi. Ebben a megnyugodott állapotban rendszerint nehezebb feladat a pártfogó felügyelő számára a fiatalkorú és a család között a megfelelő belső, bizalmas jellegű kapcsolat kiépítése. Ennek a kapcsolatnak a megteremtésére az ítélet meghozatala előtti fokozott izgalmi állapot lényegesen alkalmasabb. Álláspontunk szerint tehát a pártfogó felügyelőt nem az ítélet után, hanem a terheltté nyilvánítás, de legkésőbb a vádirat benyújtása után kellene kirendelni a fiatalkorú mellé."
Gyolcs Judit[43] is a pártfogó felügyelő minél korábbi beavatkozásának szükségességére hívja fel a figyelmet. Kifogásolja, hogy nincs jogszabályi előírás arra vonatkozóan, hogy mennyi lehet a fiatalkorú ellen meginduló eljárás kezdetétől eltelt, illetve a pártfogó felügyelet kiszabásáról szóló határozat és a pártfogó felügyelet végrehajtásának megkezdése közötti maximális időtartam.[44] "Az időmúlásnak a fiatalkorú esetén fokozott a jelentősége, mivel személyisége gyorsan változik, így a végrehajtás előfordul, hogy már nem azt a személyiséget éri, akit célzott, ami miatt veszíthet hatékonyságából, vagy negatív hatást is érhet el. Ha a határozathozatal és a végrehajtás között hosszú idő telik el (főleg az elkövetés és a végrehajtás között), előfordul, hogy a fiatal már jó útra tért, így számára igazságtalan lesz a reakció az évekkel azelőtt elkövetett botlásáért. Ha viszont azóta megkezdte kriminális karrierjét, azt az intézkedés már csak alacsony hatásfokkal befolyásolhatja."[45]
- 538/539 -
Egy bírókkal végzett fókuszcsoportos kutatás eredményeit idézi Gyolcs Judit:[46] "a legnagyobb gondot az eljárások rettenetes elhúzódása jelenti."[47] "Jó- e a fiatalnak, hogy semmi sem készteti felelősségvállalásra, a kriminális út elkerülésére, hogy csökkentjük számára azon esélyt, hogy pozitív irányban változtathasson a helyzetén? Jó-e a társadalomnak, hogy hagyja, hogy az egyre telő idő alatt a fiatal netán még több bűncselekményt kövessen el és jó-e, ha hagyja, hogy elinduljon egy deviáns karrier?"[48]
"Ahogy a már fentebb említett fókuszcsoportos kutatásban az egyik megkérdezett bíró fogalmazott: "az úgynevezett ideiglenes vagy előzetes pártfogás, és a 'beavatkozó' lehetne az ideiglenes vagy előzetes pártfogó aki, rögtön elkezdi figyelemmel kísérni és segíteni a fiatalkorú magatartását - ha nem is ugyanazokkal a jogosítványokkal, és kötelezettségekkel, mint a későbbi vádelhalasztás, vagy bírói ítélet utáni pártfogó. Sokan ezt szankciónak tekintik, és azt mondják, hogy bírói ítélet nélkül ezt nem lehet megtenni. (...) És ekkor a fiatalkorú tudná, hogy 'történik vele valami'... Innentől kezdve nem élhetne már ugyanúgy tovább, mert tudná, hogy időnként jelentkeznie kell valahol, ahol segít neki valaki abban, hogy az iskolai tanulmányait folytassa, vagy esetleg dolgozzon. Tudnia kell a pártfogónak, hogy hol jár, s hogy lakást, munkahelyet vagy iskolát változtat. Ez lenne a legfontosabb."[49]
A fenti elvárásoknak eleget tesz a megelőző pártfogás létrehozása nélkül a védelembe vétel jogintézménye, mely nem hagyja, hogy elinduljon a deviáns karrier, mely esetében "történik valami" a gyermekkel, ami nem szankció - nem is értelmezhető akként -, mégis az előírható magatartási
- 539/540 -
szabályokkal lehetőség van a szülő és a gyermek segítésére komoly kötelezettségek keletkeztetése által.
Létezik tehát a megelőző párfogás: védelemben vétel formájában. A megelőző funkciót mindkét értelemben ellátja, mind a bűnelkövetés szempontjából veszélyeztetett gyermekek, fiatalkorúak védelmével - az ő védelmük az ártatlanság vélelmének elve alapján nem is képzelhető el másképp, nem látható el a büntető igazságszolgáltatás korai fellépése által -, mind a büntetőeljárás kezdeti szakaszán a gyanúsított vagy vádlott gyermekek, fiatalok védelme által. A védelembe vétel szabályozásának felülvizsgálatával ésszerűbb, hatékonyabb, korábbi beavatkozás lehetőségének megteremtésére nyílhat lehetőség, az elrendelése kötelező eseteinek köre bővíthető.
A gyermekvédelem rendszerébe ágyazott mai megelőző pártfogás, védelembe vétel ellátására alkalmasnak kell lennie az ezt ellátó szervezetnek, hiszen a gyermekvédelem rendszerét a fiatalkorúak teljes pártfogó felügyeleti tevékenységének ellátására képesnek találja a kormány a kormányhatározat szerint.[50] A fiatalkorúak pártfogásának gyermekvédelmi rendszerbe helyezése azonban átgondolatlan döntés lenne, egy múltbeli állapot visszaállítása, amit semmi sem indokol. Hosszú évtizedekbe került a pártfogói rendszer kialakítása során a mai szervezet és felépítés, a fiatalkorúak és a felnőttek pártfogó felügyelői szolgálatának egységes szervezeten belüli elhelyezése.
A védelembe vétel a továbbiakban eredményesebben is elláthatja a megelőző pártfogási feladatokat abban az esetben, ha a jogintézmény diszfunkcióinak felszámolására irányuló törekvések ténylegesen társulnak a kormányhatározatban előirányzott többi feladat[51] megvalósítása érdekében tett hatékony lépésekkel.
- 540/541 -
Vermes Miklós[52] a fiatalkorú bűnözők családi, iskolai körülményeiről, társadalmi helyzetéről, szabadidejük otthoni, valamint házon kívüli eltöltésének tartalmi kérdéseiről és az elkövetett bűncselekményekről 1973-tól gyűjtött adatai alapján már 1978-ban az alábbi következtetésekre jutott. "A fiatalok szabad ideje sem tartalmában, sem tartalmi minőségében nem megnyugtató. (...) A szabad idő megfelelő eltöltése a szocializálódás folyamatának nélkülözhetetlen tényezője, mert az egyik alapja a társadalomba való beilleszkedésnek. Ellenkező esetben óhatatlanul káros befolyások érvényesülnek, mert ebben az összefüggésben légüres tér nincs. Ha a szabad idő nincs kitöltve kulturált, társadalmilag hasznos vagy elfogadható tevékenységgel, akkor elkerülhetetlen teret kapnak a deviáns magatartások, esetleg bűnözés formájában."[53] A kormányhatározat több pontban kiemeli a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltésére irányuló programok fontosságát,[54] valamint összetett programot szorgalmaz a fiatalkorúak bűnözésének megelőzését elősegítendő, ami összhangban van az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményével,[55] mely szerint a fiatalkori bűnözéssel való szembeszállás érdekében a társadalmaknak olyan stratégiákat kell elfogadniuk, amelyek megelőző, beavatkozási és büntető intézkedéseket is magukban foglalnak. A megelőző és beavatkozási stratégiáknak az összes gyermek és fiatalkorú szocializációjára és integrálására kell irányulniuk, elsősorban a családon, a közösségen, a kortársakon, az iskolán, a szakképzésen és a munkaerőpiacon keresztül.[56]
- 541/542 -
* * *
by Lilla Dávid
The Hungarian government's 1430/2011 decree ordered that the "system of preventive probation be set up and the institutions of juvenile probation be integrated into child protective services to help the social reintegration of juvenile offenders."
Setting up the system of preventive probation raises the question of where and how its preventive character should be applied. If patronization is aimed at those who are deemed "only just" prone to committing criminal offence, i.e. those who have not yet committed it, then the tools of criminal justice are ineffective, carrying the risk of stigmatisation. Child protection does offer, however, the option of foster care which serves the purposes of preventive probation without the stigmatising effect of criminal justice tools and without inserting juvenile probation into the system of child protective services, thereby fulfilling both the goal of patronizing those prone to committing a criminal offence and that of early intervention in a criminal proceeding. ■
- 542 -
JEGYZETEK
[1] BALOGH J.: A patronage-egyesületek szervezésének irányelvei. Jogállam. 1909/8. 587-603., 590.
[2] A Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozata a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012-2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervéről (a továbbiakban: kormányhatározat)
[3] Kormányhatározat I/9. pont
[4] PÁLVÖLGYI Á.: A megelőző pártfogás, mint a bűnmegelőzés egyik lehetséges eszköze. Büntetőjogi Szemle, 2012/2. 29-34.
[5] A Miniszteri Bizottság CM/Rec (2010) 1. sz. Ajánlása a tagállamok számára, az Európa Tanács Pártfogási Szabályairól.
[6] Ajánlás 7. pont.
[7] A nemzeti jognak megfelelően a pártfogó felügyelői szolgálatok ellátják a terhelt felügyeletét az ítélet, illetve határozat meghozatalát megelőzően, a tárgyalási szakasz során, és az ítélet vagy határozat meghozatalát követően. Így például a próbára bocsátás, az óvadék, a vádemelés elhalasztása, a felfüggesztett vagy feltételes elítélés és a feltételes szabadságra bocsátás esetében (Ajánlás 53. pont).
[8] A rendőrhatósági (rendőri) felügyelet keretében nyílt lehetősége a rendőrségnek arra, hogy az 1/1957. (III. 19.) BM rendelet alapján "aggályos", "káros" személyt, majd a 4/1976. (VII. 24.) BM rendelet alapján veszélyeztető magatartást tanúsítót bűnmegelőzés és nevelés céljából kezdetben huszonnégy hó, majd négy év időtartamra felügyelje, a számára előírt tilalmakat, kötelezettségeket ellenőrizze. 1985-től a rendőrhatósági felügyelet is a bűnismétlés megakadályozását célozta. A jogintézményt a 9/1989. (XII. 19.) BM rendelet helyezte hatályon kívül.
[9] FINKEY F.: A fiatalkorú bűntettesek és a modern törvényhozás. Jogállam, 1909/9. 644-657. 651.
[10] ANGYAL P.: A patronage. Jogállam. Jog- és Államtudományi Szemle, 1909/7. 481-490. 483.
[11] FINKEY F.: Patronázs-munka és a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága. Magyar Jogi Szemle, 1943/1. 1-16. 7.
[12] FINKEY: i. m. 8.
[13] 27.100/1909. I. M. sz. r. 13. §.
[14] ALFÖLDY D.: Bíróság és patronázs. Magyar Jogi Szemle, 1943/7. 200-209. 205.
[15] ALFÖLDY: i. m. 205.
[16] ALFÖLDY: i. m. 206.
[17] DALLEY, B.: "Family Matters: Child Welfare in Twentieth-Century New Zealand". Auckland, 1998. University Press, 81.
[18] 1925-ben a pártfogó felügyelők 283 családnak és 526 gyermeknek nyújtottak segítséget.
[19] A módszer népszerűsége a társadalmi részvételt is növelte: az 1920-as évek elejétől önkéntesek és vallási szervezetek munkájának bevonására is sor került e téren.
[20] VÓKÓ Gy.: Elmélkedés a pártfogó felügyeletről. Börtönügyi Szemle, 2003/1. 49-69.
[21] kerezsi k.-kó J.: A pártfogó felügyelet speciális magatartási szabályai. IM Országos Bűnmegelőzési Bizottság Titkársága, Budapest, 2006. 7.
[22] 70. § (1) A gyámhatóság rendeli el a kiskorú érdekében a büntető eljárás körén kívül szükségesnek mutatkozó védő- és óvóintézkedést, ha a kiskorú erkölcsi fejlődése, nevelése, gondozása a szülő vagy gondozó környezetében nincs biztosítva.
(2) A gyámhatóság a védő- és óvóintézkedés elrendelése iránt eljárást indít, ha
a) a rendőrkapitányság, az ügyész, a bíróság, vagy társadalmi szervek a gyámhatóságot ezért megkeresik;
b) azt megalapozott bejelentés indokolja;
c) olyan körülményről szerez tudomást, amely azt szükségessé teszi.
[23] A gyámhatósági eljárásról szóló 1/1974. (VI. 27.) OM rendelet 73. §.
[24] Ezzel a pártfogói tevékenységet a büntető igazságszolgáltatás formális rendszeréhez kapcsolta - írja Kerezsi Klára 2002-ben. KEREZSI K.: A hazai pártfogó szolgálatok átalakítása. Belügyi Szemle, 2002/2-3. 185-201. 188.
[25] PONGRÁCZ Zs..: Egy "pártfogós-konferencia" margója. Jogpolitika, 1988/5. 17.
[26] Bv. tvr. 103. §.
[27] DÉR M.: Vádirat a pártfogó felügyelet tárgyában. Belügyi Szemle, 1990/10. 25-32.
[28] A módosítás előtti szabályozás így szólt az 1997. évi XXXI. törvény 15. §-ának (5) bekezdésében: A gyermekvédelmi rendszer része a (...) fiatalkorúak pártfogó felügyelete.
[29] A törvény gyermek fogalma a Ptk. kiskorú fogalmával egyezik meg: Kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött (12. §).
[30] Családok védelméről szóló CCXI. törvény 13. § (2).
[31] Gyvt. 6. § (4).
[32] Családok védelméről szóló CCXI. törvény 9. § (5).
[33] A Gyvt. 5. § n) pontja szerint olyan - a gyermek vagy más személy által tanúsított - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
[34] A családok védelméről szóló CCXI. törvény 13. § (2).
[35] Gyvt. 10. § (1).
[36] A járások kialakításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény módosítása alapján nem a "települési önkormányzat jegyzője", hanem a "gyámhatóság" veszi védelembe a gyermeket.
[37] Gyvt. 68. § (1).
[38] Gyvt. 68. § (2).
[39] Gyvt. 68. § (3).
[40] Az 1995-ben Hollandiában és 1996-ban Franciaországban bevezetett, fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi reform, valamint az Egyesült Királyságban 1994-ben hozott Büntetőjogi és Közrendről szóló Törvény értelmében bevezetésre került az ún. "parenting order", amely a bűncselekményt elkövető vagy iskolakerülő fiatalkorú szüleit maximum három hónapig tartó, heti nevelési tanfolyamok látogatására kötelezik. [Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye "A fiatalkori bűnözés megelőzése. A fiatalkori bűnözés kezelésének módjai és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer szerepe az Európai Unióban" tárgyában (2006/C 110/13) 4.6.1. pont.]
[41] Gyvt. 68. § (4).
[42] DÁVID F.: A pártfogó felügyelet a gyakorlatban. Magyar Jog, 1968/12. 725-732. 730.
[43] GYOLCS J.: A fiatalkorúak pártfogó felügyelete végrehajtásának időproblémái. In.: Jogágazat születik... A gyermeki jogokról és érvényesülésükről Magyarországon. Gyermekjogi műhelytanulmányok - 1. (Szerk.: Bíró Endre). Jogismeret Alapítvány, 2010. 45-52. 47.
[44] Az Európa Tanács R (2000) 20. számú ajánlása a korai pszichoszociális beavatkozás szerepéről a bűnelkövetés megelőzésében, valamint az R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkori bűnözés kezelésének új módszereiről és a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatás szerepéről szintén a minél korábbi, következetes beavatkozás szükségességét hangsúlyozza.
[45] GYOLCS: i. m. 48.
[46] KEREZSI K.-KÓ J.-GOSZTONYI Gy.: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. 2007. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest. 48. (Idézi GYOLCS J.: A fiatalkorúak pártfogó felügyelete végrehajtásának időproblémái. In.: Jogágazat születik... A gyermeki jogokról és érvényesülésükről Magyarországon. Gyermekjogi műhelytanulmányok - 1. (Szerk.: Bíró Endre). Jogismeret Alapítvány, 2010. 45-52. 49.
[47] GYOLCS: i. m. 49.
[48] Uo. 49.
[49] Uo. 50.
[50] "...be kell illeszteni a fiatalkorúak pártfogásának intézményét a gyermekvédelem rendszerébe" (I/9. pont).
[51] Célzott programokat kell indítania az iskolai lemorzsolódás csökkentésére (Kormányhatározat II/4. pont), valamint annak érdekében, hogy a középfokú végzettséggel vagy versenyképes szakmával nem rendelkező, az iskolarendszerből lemorzsolódott, tanköteles koron túli fiatalok a szakképzésben való részvétel feltételeként megszerezhessék az alapfokú végzettséget, illetve a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzettséget (Kormányhatározat III/8.). Elő kell segíteni a fiatalok jogkövető magatartási kultúrájának kialakulását, ezért kiemelten támogatni kell az áldozattá és elkövetővé válásuk megelőzésére irányuló törekvéseket, programokat. (Kormányhatározat VI/12. pont).
[52] VERMES M.: A szabad idő szerepe a fiatalkori bűnözés megelőzésében. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 208-251.
[53] VERMES: i. m. 214.
[54] Elő kell segíteni a hátrányos helyzetű fiatalok diák- és szabadidősportban való részvételét. Szabadon használható, sportolásra alkalmas terek létrehozásával és meglévő sportlétesítmények, iskolai sportpályák délutáni és hétvégi nyitva tartásának támogatásával kell biztosítani a hétvégi és szünidei sportolási lehetőségeket, a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltését (Kormányhatározat II/11. pont).
[55] Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye "A fiatalkori bűnözés megelőzése. A fiatalkori bűnözés kezelésének módjai és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer szerepe az Európai Unióban" tárgyában (2006/C 110/13) 2.3 pont.
[56] Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye "A fiatalkori bűnözés megelőzése. A fiatalkori bűnözés kezelésének módjai és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer szerepe az Európai Unióban" tárgyában (2006/C 110/13) 2.3 pont.
Lábjegyzetek:
[1] Dávid Lilla, Tudományos segédmunkatárs, MTA TK Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30. david@jog.mta.hu
Visszaugrás
