A környezetvédelem kérdésköre folyamatosan jelen van az Európai Unió különböző intézményeinek napirendjén, mivel az Európai Unió 2050-re céljául tűzte a klímasemlegesség elérését. Mindez rendkívüli feladat elé állítja az európai gazdaság valamennyi ágazatát, különösen az autóipart, lévén mintegy 4,6 millió fő dolgozik az európai járműiparban. Napjainkban a világ olyan gigászi gyártói mellett, mint például az amerikai Tesla, a szintén amerikai Ford vagy a japán Toyota, az európai vállalatok is egyre inkább az elektromos meghajtású járművek gyártására helyezik a hangsúlyt, azonban ahhoz, hogy az elektromos autók elterjedése átütő sikereket érjen el a környezetvédelem területén, mind a jogalkotásnak, mind a jogalkalmazásnak lépést kell tartania az ipari fejlődés rohamos léptékű ütemével. Tanulmányomban átfogó jelleggel bemutatom azokat a jogi aktusokat, amelyekkel az Európai Unió a környezettudatosság elvét biztosítani kívánja az autóipar területén.
The issue of environmental protection is constantly present on the agenda of the various institutions of the European Union, as the European Union has set the goal of achieving climate neutrality by 2050. This is an extraordinary task for the EU economy, including all its sectors, especially vehicle industry because approximately 4,6 million people work in the European automotive industry. Nowadays beside the world's largest manufacturers, such as Japan's Toyota or Ford from America, the European companies are also focusing on the production of electric vehicles as well, however, in order to succeed in spreading electric cars, the field of environmental protection, both legislation and law enforcement must keep up with the pace of industrial development. In my study, I comprehensively present the legal acts with which the European Union wishes to ensure the principle of environmental awareness in the rapidly developing automotive industry.
Az Európai Unió gazdaságának rendkívül meghatározó ágazata az autóipar, amely feltehetőleg a következő években, évtizedekben csak tovább fog növekedni. Ennek egyik okát a gépjárműgyártó vállalatok utóbbi évtizedekben bekövetkezett jelentős gazdasági összefonódása képezi, amely folytán létrejött a jelenleg tizenkét márkát is tulajdonló Volkswagen-csoport és a szintén rendkívüli horderővel bíró Renault-csoport, illetve az elmúlt néhány évben a Stellantis N. V. amszterdami székhelyű járműipari konszern - a Volkswagen-csoport és a Renault-csoport mögé felzárkózva - Európa harmadik legnagyobb járműipari vállalatává nőtte ki magát azáltal, hogy 2021. január 16-án a PSA-Citroën csoport és a Fiat-Chrysler csoport összeolvadt. Jelenleg a konszern az Abarth, az Alfa Romeo, a Chrysler, a Citroën, a Dodge, a DS Automobiles, a Fiat, a Jeep, a Lancia, a Maserati, az Opel, a Peugeot, a Ram és a Vauxhall megnevezésű márkák jogaival rendelkezik.
Másrészt az autóipar egyébként is rendkívüli jelentőségét továbbfokozza nem csak az európai gazdaságban, de az egész világon az a körülmény, hogy rohamos léptékű fejlődés következett be az elektromos meghajtású járművek gyártása terén, amelynek eredményeképp napjainkban a motorválaszték rendkívül széles, ugyanis elérhetőek hibrid, plug-in hibrid és tisztán elektromos változatú motorral felszerelt gépjárművek is a különböző márkakereskedésekben.[1]
Az autóipar fent ismertetett változásai óriási kihívást jelentenek az Európai Unió számára a hatékony környezetvédelmi politika kialakítása és a vonatkozó jogi aktusok megalkotása terén, különösen úgy, hogy - az elektromos autók elképesztő iramú ipari fejlesztésén túl - a fogyasztók sokkal inkább a kedvező üzemanyag-fogyasztást helyezik előtérbe egy autó vásárlása során, mint sem a környezetvédelmi szempontokat. A kedvező környezetvédelmi teljesítményt négyből két empirikus kutatásban a résztvevő alanyok az utolsó helyre sorolták a vásárlás során figyelembe vett tulajdonságok között, egy felmérésben a huszonkettedik helyet kapta huszonöt felsorolt szempont közül, míg a negyedikben a tizedik helyet foglalta el tizenöt jellemző között, ugyanakkor a fogyasztók azzal, hogy elsősorban a relatíve olcsón működtethető autókat keresik a piacon, - erre vonatkozó kifejezett szándékuk hiányában is - éppen környezetvédelmi szempontokat szolgálnak, mivel egy olyan autó, amely kedvező költségekkel üzemeltetethető és jól-fenntartható, az általában lényegesen környezetkímélőbb, mint egy nagytömegű, bonyolult konstrukciós rendszereken alapuló, számos kényelmi funkcióval rendelkező, nem utolsósorban magas vételárú felsőkategóriás gépjármű.[2] Bár az elektromos vagy részben elektromos autók reklámozása során a gyártók és a forgalmazók által folytatott marketingtevékenységnek épp a környezetvédelmi szempontok előtérbe helyezése képezi az egyik leglényegesebb részét, amely ugyan részben megfelel a valóságnak annak
- 19/20 -
okán, hogy a villanymotorral felszerelt autók nem bocsátanak ki káros gázokat és nincs szükség számos olyan alkatrész előállítására, amelyek kizárólag benzin- és gázüzemű járművekben találhatóak meg, az összkép mégis sokkal árnyaltabb esetükben, mivel az elektromos autók lítiumion-akkumulátorokkal működnek, amelyek gyártásához folyamatosan ritkaföldfémek kitermelésére és finomítására van szükség, ami a nagy hő és a steril körülmények miatt egy roppant energiaigényes folyamat. Humanitárius szempontból ki kell emelni azt is, hogy dél-amerikai, ausztrál és számtalan más bányában rendkívül nehéz megfelelő foglalkoztatási körülményeket biztosítani az ott dolgozók számára, amely szélsőséges esetben felveti a kizsákmányolás kérdéskörét.[3]
Elöljáróban az elektromos autók elterjedésének hátrányai között arra is ki kell térni, hogy miután a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat környezetpusztító módon, chilei, bolíviai, argentin és ausztrál bányákból termelik ki, az akkumulátorokat a gyárakban villamosenergia felhasználásával állítják elő, amelynek mintegy 20-30%-át szénből biztosítják.[4] Az elektromos autók gyártásával összefüggésben hazánkba is egyre több alkatrész-beszállító és akkumulátorgyár települ Ázsiából,[5] amelyet éppen a kedvezőtlen környezetvédelmi hatások miatt vitat jogi eljárások és népszavazási kezdeményezések útján a lakosság egy része, illetve több politikai párt és civil szervezet is.[6] Egy közismert eset szerint a Greenpeace magyarországi munkatársai akkumulátor-gyártáshoz használt, mérgező oldószert találtak a Samsung SDI Magyarország Gyártó és Értékesítő Zrt. Gödi telephelye közelében kiömlő szennyvízben, majd a laboratóriumi vizsgálat a vízmintákban jelentős, 200 mikrogramm/liter mennyiséget mutatott ki. Ez a mennyiség súlyos légúti, valamint szem-és bőrirritációt okozhat, amellett, hogy várandóság esetén károsíthatja a magzatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
