Az Alkotmánybíróság minap hozott döntése az internetes hozzászólások ügyében egy több mint tíz éves folyamat eredménye. Már az internet hőskorában a felhasználói - bármiféle szerkesztőségi ráhatást nélkülöző - tartalmat generáló fórumokkal kapcsolatban is felvetődött, vajon a világháló tényleg akkora szabadságot biztosít-e, mint ahogy a legtöbben elképzelik.
A fórumok a kétezres évek elején, afféle virtuális Hyde-parkként jöttek létre, szabad véleménynyilvánítást biztosítva bárkinek gyakorlatilag bármilyen témában, elég, ha csak regisztráltatja magát az erre szolgáló felületen. Mivel a regisztráció során megadott adatokat nem lehet ellenőrizni, ez anonimitást is biztosít a hozzászólóknak a regisztráció során megadott azonosító (nick) mögé bújva. A fórum felületét általában valamilyen tartalomszolgáltató biztosítja, másodlagos, közösségi szolgáltatásként.
Az anonimitást kihasználó visszaélések elkerülése végett az internetes társadalom viszonylag gyorsan kialakította önszabályozó rendszerét. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének kódexét alapul véve minden jelentősebb hazai fórumszolgáltató létrehozta a maga moderálási szabályzatát. A fórum alapesetben nem szerkesztett tartalom, a vitákat esetlegesen zavaró beírások felett többnyire a felhasználók közül választott moderátori testület ítélkezik.
A jogalkotás szokás szerint csak kullogott az újszerű jelenség mögött, miközben az addigi jogszabályokat csak nehezen lehetett alkalmazni az internetes társadalomra, de a jog megtalálta a maga sajátos csatornáit, fokozatosan lerombolva az internet korlátlan szabadságának mítoszát. Főleg az első becsületsértési és rágalmazási perek mutatták meg, hogy az interneten korántsem olyan könnyű elbújni: büntetőeljárás esetén a szolgáltatónak ki kell adni a kért e-mail- vagy IP-címet, innentől kezdve egy óvatlanabb internetfelhasználó könnyen azonosítható. És természetesen megindultak a szolgáltatók ellen az első személyiségi jogi perek, nem ritkán igen nagy összegű kártérítési igénnyel.
Gyakorló ügyvédként az ilyen jellegű bírósági eljárásokat nem elsősorban a véleménynyilvánítás szemszögéből, hanem elhatárolás szempontból próbáltam megközelíteni, és miután az elhatárolások alapjául szolgáló Elektronikus Kereskedelemről szóló Törvényt (Ektv.) elkezdték alkalmazni a bíróságok, működött is a dolog.
Kezdetben mind a fórumokra, mind a blogokra, mind a cikkek alatti kommentekre lehetett alkalmazni a mentesítő jogszabályt, amelynek az "értesítés és eltávolítás" a lényege. Amíg a szolgáltató nem tud a jogsértő tartalomról, nem felel a jogsértő hozzászólásokért, amennyiben értesítik erről, és ennek ellenére nem távolítja el a tartalmat, beáll az egyetemleges polgári jogi, és akár büntetőjogi felelőssége a külső - gyakran azonosíthatatlan - felhasználó által feltöltött bejegyzésért. Ez egy viszonylag biztonságos, és kezelhető helyzetet jelentett mind a tárhely, mind az olyan tartalomszolgáltatók számára is, akik hozzászólási lehetőséget biztosítottak az általuk gyártott, szerkesztett cikkekhez.
Az ítélkezési gyakorlat a cikkekhez fűzött kommenteknél fordult meg először, minden előzmény nélkül, egyszer csak a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírója a korábbi ítélkezési gyakorlattal ellentétes ítéletet hozott, amelyet megerősített minden fellebbviteli fórum, így gyakorlatilag precedenssé vált. Ezt a kitaposott utat járta be az AB határozat alapügye is, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy időszaki napilapként, vagy internetes sajtótermékként bejegyzett tartalomszolgáltató állt. Az újságírószakmát megkavarta az az egybeesés, hogy az egyik bulvár internetes portál az új médiaszabályozás hatálybalépésekor tiltotta le a kommentelés lehetőségét. Sokan az új szabályoktól való félelemnek tudták be ezt, pedig ennél gyakorlatiasabb oka volt ennek: akkor kezdtek jogerőssé válni az előbb említett ügyekben hozott ítéletek. Nem tett jót a tisztánlátásnak a médiaszabályozás egyik felelősének a nyilatkozata sem: az új médiatörvény nem bünteti a kommenteket. Sokan erre hivatkoztak később, keverve a Ptk. és az Ektv. által behatárolt jogi eljárások gyakorlatával.
A hozzászólások megítélésének következő szűkített értelmezése a hírportálok címlapjára kiszerkesztett, ajánlóval ellátott blogok megítélése volt. Gyakorlattá vált, hogy néhány hírportál egyes érdekesebb blogokat, mint felhasználói, nem szerkesztett tartalmakat ajánlóval ellátva elkezd kihelyezni a címoldal egyik sávjába. A bírói értelmezés szerint ezzel már a szerkesztőség belenyúlt a külső tartalomba, tehát felelős a blogban leírtakért. Igaz, azt a technológia bukfencet nem tudta értelmezni, hogy ezek a blogok általában más platformon jelennek meg, más szerkesztőségi rendszer biztosít hátteret, mi több, a hírportálok szerkesztősége bele sem tud nyúlni a tartalomba, előfordulhat, hogy egy címlapszerkesztő által leellenőrzött külsős írásba a szerző később megváltoztat valamit, és ad abszurdum a tartalom úgy válik jogsértővé, hogy arról a hírportál nem szerez tudomást. Abban a kérdésben nem született még egyértelmű ítélet, hogy az így kiszerkesztett blogok kommentjeiért kit terhel a felelősség.
A nem kiajánlott blogok és a fórumok esetében maradt az Ektv. alkalmazása, legalábbis az elmúlt hónapban még találkoztam ilyen ítélettel. Amikor megkérdeztem az eljáró bírót, milyen logika alapján határolja el a bíróság, akkor azt újszerű megközelítést kaptam, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényben meghatározott sajtótermékekre vonatkozóan állapítják csak meg a felelősséget a hozzászólásokért. Ez is egyfajta tiszta helyzetet teremtett, egészen a minapi AB-határozatig, amely valószínűleg alapjaiban kavarja meg az eddig nagy nehezen fenntartott gyakorlatot. Ezekkel az elhatárolásokkal, billegő, de azért valamennyire kiszámítható bírói hozzáállással a blogok, fórumok még elketyeghettek volna egy darabig. Most lényegében azt történt, hogy az AB elé lett tolva egy jogértelmezési kérdés egy kialakult gyakorlat kis szegletével kapcsolatban, és az AB nem csak erre a kis szegletre vonatkozóan hozott egy szűkítő határozatot, hanem a teljes kérdéskörre. Ez sajnos taktikai hiba volt, de mivel nem volt egyértelmű, hogy a strasbourgi bíróság megkeresése előtt szükséges-e az alkotmányossági panasz vagy nem, ez a lépés az adott időpontban logikusnak tűnt. Egy ilyen AB döntést a legrosszabb eshetőségeket alapul véve sem modellezett le senki.
A jelenlegi jogértelmezés abszurditását az jelzi legjobban, hogy az Alkotmánybíróság érvrendszere egy súlyos tévedésen alapul: az alapügy kiindulópontja nem egy blogbejegyzés, hanem egy egyesület (Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete) honlapján megjelent közleményhez fűzött hozzászólás. Tehát nem sajtótermékről és nem klasszikus értelembe vett felhasználói tartalomról alkotott ítéletet az AB, hanem egy igencsak vitatott eszközökkel élő, ingatlanhirdetésekkel foglalkozó portál gyakorlatát bíráló közleményhez fűzött erőteljes vélemény miatt mondta ki a honlap közvetlen felelősségét. Ez nagyjából olyan, mintha az Ügyvédi Kamara hivatalos honlapján, egy kamarai közleményhez fűzött erőteljesebb megjegyzésért a kamara lenne a felelős.
Az AB-határozat ijesztő kaput tárt ki: ezentúl névtelenül bárki elhelyezhet jogsértő hozzászólásokat egy portálon magára nézve, majd perelheti a portált a személyiségi jogainak megsértése miatt. Egyébként, mint ahogy két alkotmánybírói különvéleménye is rámutatott, az AB nem modellezett le minden lehetőséget, és számos kérdésre nem adott jogi iránymutatást. Egy olyan dinamikusan fejlődő, változó műfajban, mint az internet világa, nem lehet késleltetett, elavult jogi megoldásokkal reagálni. Még ha könnyebb is a jogalkalmazónak a legkisebb ellenállás felé haladni, és mindenért a szolgáltatókat felelőssé tenni, ez csak időleges választ ad megoldatlan problémákra, jogi bizonytalanságban tartva az internetre épülő gazdasági szektor egészét.
Persze lehetnek még menekülési útvonalak: arra az esetre még nem történt bírósági ítélet, hogy kérelemre történő eltávolítás eseten - még ha a jogsérelem megáll is - jár-e a sérelemdíj a sértett félnek. De ha az eddigi folyamatot elemezzük, a jövő nem sok reménnyel kecsegtet: ha jelentős összegű sérelemdíjakat ítélnek meg a bíróságok, akkor gyakorlatilag az internetes szólásszabadságot körbezárta a jog. Várhatóan jó eséllyel rátelepülnek ügyvédi irodák erre az üzletágra, mint a rendőrfotók ügyében, és a sérelemdíj újabb, reális sarcként vetül az internetes médiára: csak ezt kommentadót közvetlenül a pernyertes félnek fizetik majd meg a kiadók, persze adómentesen. ■
Visszaugrás
