Több mint negyedszázada a kezembe került Richard Posner The Economic Analysis of the Law című munkája, amelyen nagy élvezettel rágtam át magam, majd kissé kacifántos címet választva Neoclassical Iustitia szalagcímmel, angol nyelven, értékelő és bíráló ismertetést jelentettem meg az akkor sem széles körben olvasott Acta Juridica-ban2. Mindez nem akadályozta meg Richard Posner-t abban, hogy hamarosan szövetségi bíróvá és népszerű szerzővé váljon az Egyesült Államokban. A jog chicagói iskolás gazdasági elemzése a jog igen széles területét vonta vizsgálódási körébe: a hagyományos tulajdonjogtól az etikai döntések sorát involváló családjogig ívelt a teória. Robin West kihívására Judge Posner a saját koordinátái között még Franz Kafka Per-ének etikai vonatkozásait is elemezte3. Judge Posner könyve, akárcsak a kísértet, bejárta Európát, és eljutott a magyar jogbölcselőkhöz is; olyannyira, hogy Pokol Béla még 2000-ben is e folyóirat hasábjain érezte aktuálisnak a posneri jogfilozófia kommentárját4.
Ezúttal nem kell hasonlóan kacifántos címet választanom; az eredeti cím, The Anatomy of Corporate Law magyar fordítása, a társasági jog anatómiája minden további nélkül megteszi. Ezúttal nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy megjövendöljem, a The Anatomy of Corporate Law (további monológomban az "Anatómia") az elkövetkező negyedszázad "alapműve" lesz az összehasonlító társasági jog terén. Az Anatómiát sokan fogják nagyra értékelni és legalább ennyien fogják bírálni, de az biztos, hogy központi kérdésfelvetése és módszertana az elkövetkező időszak jogösszehasonlító megközelítése számára megkerülhetetlen lesz. Kiindulópont, akárcsak az anatómia. Természetesen ha a társasági jog természetét, működését és dinamikáját kívánjuk megérteni, talán részletesebb és kiterjedtebb anatómiára lesz szükség, és egészen bizonyosan tovább kell lépnünk a társasági jog élettana, genetikája és neurológiája felé. De a kiindulópont akkor is az anatómia marad, és ehhez az Anatómia jó szolgálatot tesz a társasági jog professzionalista és műkedvelő alkotói, alkalmazói és magyarázói számára.
Az Anatómia hét ismert és elismert "társasági jogtudós" munkája. A szerzők, Henry Hansmann, Reinier Kraakman és Edward Rock az Egyesült Államok rangos egyetemeiről (Yale, Harvard és University of Pennsylvania), Paul Davies Angliából. Gérard Hertig Svájcból, Klaus Hopt Németországból, valamint Hideki Kanda Japánból a társasági jog közös szerkezetét és funkcióit kívánják feltárni a fejlett világ öt jogrendjében. Azt a kérdést teszik fel, hogy az üzleti vállalkozásokat szabályozó társasági jognak mi a közös szerkezete - ha úgy tetszik közös anatómiája - az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban és Japánban. A szerzők bátran állítják maguk elé azt a célt, hogy közös nyelvezetet és vizsgálódási kereteket alkossanak meg, amely segítségével megmagyarázható a társasági jog funkciója, működése és hatékonysága öt különböző kapitalista gazdaságban, és ily módon a fejlett világ más, hasonló jogrendjében. Az Anatómia szándékoltan nem foglalkozik a "fejlődő" és az piacgazdaság irányába tartó "transition" országok társasági jogával. Ez a munka az Anatómia egyik lehetséges - és szerintem mindenképpen szükséges - folytatása lehet.
A szerzők ebben a munkájukban nem azt demonstrálják, hogy a konvergencia, akár a karaván, halad előre. Bár természetesen halad, az utóbbi negyedszázadban felgyorsult tempóban. A szerzők nem nyilvánítanak karakán véleményt abban a kérdésben, hogy amelyik jogrend közelít a másikhoz.5 Nem jutnak arra a következtetésre, hogy a felszín alatt lényegében azonos intézményeket találunk. Sokkal inkább azt a meggyőződésüket fejtik ki, hogy a társasági jogok lényegében azonos problémákra keresik a választ, és ennek során olyan szerszámkészletet alakítanak ki, amelyek egyedenként igen eltérő darabból állnak, de funkciójukat tekintve azonos vagy legalábbis hasonló célokat szolgálnak. A célok lényegében arra irányulnak, hogy a modern gazdasági társaságot alkotó főszereplők közötti érdekkonfliktusokat (az ő szóhasználatukban agency problémákat) elrendezzék. A szerzők szerint a nagy, tőkeigényes gazdasági társaságok működése során három eltérő agency probléma azonosítható. Az első probléma a társaság tulajdonosai (részvényesei) mint "megbízók" és a társaság vezetését ellátó managerek mint "megbízottak" közötti viszony. Miként biztosítható, hogy a managerek többé-kevésbé a tulajdonosok érdekeinek megfelelően irányítsák-vezessék a társaságot? Ez a szórt tulajdonosi részesedés mellett működő társaság alapvető kérdése, a Berle-Means szindróma. A második probléma abban áll, hogy miként kezelhetők a társaság ellenőrző nagyrészvényesei és a kisrészvényesek közötti konfliktusok. Miként lehetséges az ellenőrző részvényes ellenőrzése? Ez a probléma az Európában és Japánban domináns módon jelen levő koncentrált tulajdonosi részesedésű társaságok alapvető kérdése. A harmadik problémát a társaság és a vele szerződéses kapcsolatban álló csoportok, hitelezők, munkavállalók és fogyasztók közti konfliktusok jelentik. Az Anatómia elsősorban a problémák azonosságára hívja fel a figyelmet, és a jogrendszerek eltéréseit a megoldás szerszámkészletének eltérésében látja. A szerzők ragaszkodnak ahhoz, hogy a társasági jog a fenti három fő téma dallamait szólaltatja meg, és az egyes jogrendek társasági joga a fő témák körül kialakult variációk a fő témára. A szerszámkészletet lényegében tíz - a szerzők által "legal strategies"-ként azonosított - jogi stratégiában jelölik meg. A stratégiákat egy mátrix foglalja össze, amelyet, ha sikerül, a cikk mellékleteként tárnék az olvasó elé. A stratégiák két általános csoportba tartoznak: léteznek egyrészt a "szabályozási stratégiák" (regulatory strategies), másrészt az "irányítási stratégiák" (governance strategies). Mindkét csoportot egy időbeli választóvonal osztja ketté, amelyen belül az azonos szabályozási és irányítási párok egy ex ante és egy ex post változatot tartalmaznak.
A szerzők az agency problémák azonosítása során követik a közgazdasági irodalom által kidolgozott és a corporate governance irodalom által a társasági jog jurisprudenciájába átültetett fogalmi hátteret. A kiindulópont akár a hétköznapi tapasztalatból is meríthető. Ha valaki más érdekében tevékenykedik, hajlamos arra, hogy olykor a saját érdekeit állítsa a megbízó érdekei elé. Ez a magatartás olykor elmehet a megtévesztés, a csalárdság vagy a rosszhiszeműség megnyilvánulásáig. A modern közgazdasági irodalom ezeket nevezi összefoglaló eufémizmussal opportunizmusnak.6 Ha a tulajdon és az irányítás elválik, ha egyéb tekintetben valamely csoport jóléte egy másik csoport, az "agent" magatartásától függ, akkor szükségképpen konfliktusok jönnek létre abban az értelemben, hogy az agent hajlamos arra, hogy olykor a saját érdekeit helyezze előtérbe a megbízói hátrányára. A társasági jog célja tehát annak biztosítása, hogy a "megbízók" kordában tarthassák a "megbízottak" ténykedését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
