Az "árva művekre" vonatkozó új szabályok (a 2012/28/EU irányelv az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól (árvamű irányelv), amelyet 2014. október 29-ig kell a tagállamoknak átültetni, illetve a New York-i Manhattan-i bíróságon 2014. november 14-én az Aurthors Guild v. Google Inc. perben meghozott legutóbbi ítélet (új Google Books ítélet) fordulópontot jelenthetnek a szerzői jogok versenyjogi megítélésében, in concreto a verseny szereplőinek meghatározása körében. Az új Google Books ítélet is bizonyítja, hogy azért küzdöttek a szerzők hosszú-hosszú éveken át (de legalábbis 2005-2013 között) saját érdekeik ellen, mert az árva művek okozta eddigi komoly üzleti kockázatok enyhítésével a kortárs szerzők is új versenytársakkal kerülnek szembe.
Árva műnek minősülnek azok az alkotások, amelyek még szerzői jogvédelemben részesülnek, de e jog jogosultjai nem ismertek, vagy ha ismertek is, tartózkodási helyük ismeretlen s nincs közös jogkezelő (képviselő sem). Árva művek ezért jellegzetesen a kereskedelmi forgalomban már nem létező védett művek, hiszen, ha a kereskedelmi forgalomban lennének, nagy valószínűséggel a kiadó (feltéve, hogy még létezik) vagy a forgalmazó fellelhető lenne. Az árva művekkel a gond tehát az, hogy felhasználásuk korlátozott, amennyiben nem lehet e jogokat gondos jogosultkutatás ellenére sem a jogosulttól megszerezni. Ugyanakkor ekként nem lévén jogosult, kérdés, hogy van-e engedély nélküli felhasználáskor kár.
Árva művek elsősorban a fotók, képeslapok vagy régi hanganyagok, de rengeteg írott mű is az, ha nincs közös jogkezelő az adott mű tekintetében. Árva művek engedély nélküli felhasználása tehát még gondos jogosultkutatás ellenére is kockázatos, hiszen a jogosult felbukkanásával minden befektetést tönkretehet azzal, hogy a mű felhasználását letilthatja és kártérítésre tarthat igényt (különösen, ha a mű felhasználásának célja jövedelemszerzés volt). Noha az árva művek számát becsléssel lehet csak közvetve megállapítani úgy, hogy a fent mondottakkal összefüggően általában a védett, ugyanakkor nem forgalmazott (vagy újra nem kiadott) művek arányában számolják, a skála közepén az így kapott arány kb. 41%, azaz mértéktartó vélekedéssel is a védett művek közel fele árva mű. Az árva művek számának jelentős növekedése köszönhető mellesleg a jogosultsági időknek a kilencvenes években való meghosszabbításának, mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban (lásd a 93/98/EGK irányelv a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról), valamint a nemzetközi szinten is egyre kiterjedtebb újdonsült szerzői jogi jogosultságoknak is. Az üzleti kockázat tehát igen jelentős, kivált, ha meggondoljuk, hogy 2009-ben a Google az általa digitalizált 7 millió műből állítólag 1 millió volt közkincs, 1 millió volt kereskedelmi forgalomban és 5 millió státusa volt kétséges. Ehhez képest a Google mára már 12 millió digitalizált művel rendelkezik (összehasonlításként: az Országos Széchényi Könyvtár fizikai példányszáma: valamivel több mint 4 millió mű).
A szerzői jog speciális monopólium, amely kivételt teremt a versenyjog szabályai alól. A jogtulajdonos, azaz a szerzői jog jogosultja kivételes versenyjogi helyzetben van. Kizárólagos felhatalmazásokat adhat, kizárólagos szerződéseket köthet, kizárólagos tevékenységeket engedélyezhet (például csak az általa kiválasztott fordító fordíthatja le a művét, csak az általa kiválasztott kiadó adhatja ki a művét, csak bizonyos fordítást támogat, csak színházi átírást enged stb.).
A szerzői jogi szabályok híján e jogosultság kivételes versenyjogi helyzete prima facie versenyellenes lenne. Nemcsak monopóliuma van a jogosultnak, de azzal vissza is élhet. Jogszerűen. És nem akármilyen
- 25/26 -
szintű jogi védelem illeti meg, azaz nem "csak" minden állam releváns szerzői jogi törvényei védik, hanem a határokon átnyúló gazdasági kereskedelmet a versenysemlegességen alapuló (regionális és nemzetközi) szabályozórendszerek, egyezmények is. A kezdettől fogva a szabad kereskedelem kialakítására fokuszáló európai gazdasági közösségben is az egyik ritka kivétel a verseny alóli szabályok terén a szerzői jog, az intellectual property (a közrend és a közegészségügy mellett).
Noha a szerzői jogok szabályozása távolról sem egyforma a különböző jogrendszerekben, e monopólium mögött meghúzódó végső indokok és versenyjogi megfontolások már sokkal harmonikusabbak: a kreatív gazdasági-társadalmi fejlődés s ekként a hatékonyabb piaci megoldások, újítások támogatása olyan érték, amely össztársadalmi fontossága a fogyasztói jólét növelése révén (is) megéri a verseny átmeneti korlátozását. Sőt, közgazdaságilag bizonyítható (amint azt például Jerry A. Hausmann és J. Gregory Sidak 2009-ben e probléma kapcsán ezt elemzi is: Google and the Proper Antitrust Scrutiny of Orphan Books. In: Journal of Competition Law and Economics 2009. 5(3) 411-438. o.), hogy éppen ezzel a határozott idejű, kezdeti monopóliummal teremtődik meg az a környezet, amely képes az új szellemi termékek bevezetésével együttjáró óriási kockázatokat siker esetén kompenzálni. És a siker, sajnos, nem mindig jön. Szellemi termék alatt az árva művek esetében nemcsak a szerzői jogokat, hanem a technológiai lehetőségek adta új termékeket is érteni kell: nevezetesen a tömegesen digitalizált óriási adatbázisokat, amelyekben az új Google ítélet a digitalizált műveket "új" termékként fogadta el.
Versenyjogi szempontból első kérdés: hogy mi az adott esetben a piac és kik ezen piac szereplői. Természetesen e piacon a szerzői jog jogosultjai igen differenciált sok színű amorf csoportot alkotnak és távolról sem azonos jogosultságokkal bírnak. A szerzők maguk elméletileg minden jog fölött maguk diszponálnak - kivéve, ha legalábbis határozott időre, de kizárólagos szerződésben e jogaikat átruházzák, például kiadókra, producerekre. Ez esetben, vagyis ezen átruházott (kizárólagos) jogokkal rendelkező jogosultak (azaz a szomszédos jogok jogosultjai) esetében a mozgási lehetőség sokkal szűkebb, hiszen térben és időben és felhasználási módokban is változó lehet (például csak papír alapú kiadásra van joga). Ezért nehéz e piaci szereplőket egyáltalán csoportosítani is. De nehéz magának a piacnak a megragadása is, mivel e piac a kulturális javak piaca, azaz egy speciális piac, amely legalábbis a kontinentális európai jog területén nem teljesen "áru"piac a szó libertáriánus - a közgazdasági értelmében. Tipikusan európai gondolat - még ha országonként eltérő mértékben is - a kulturális javak mögött nemcsak az árut tekinteni, hanem egyfajta kantiánusi értelemben vett személyiség megvalósítást, személyiségfejlődést, egyéni és társadalmi jobbítási víziót is keresni (ha találni nem szükségszerűen is lehet). Ezt a gondolatot tükrözi vissza a lisszaboni stratégia is, amely persze céljául pont azt tűzi ki, hogy a szellemi termékek miként lehetnének a gazdasági fejlődés motorjai, azaz éppen hogy áruk. Jellemző, hiszen ha ez evidens lenne, nem kellene évtizedeken át ezzel foglalkozni a legmagasabb EU-s szinten.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
