Ferencz Jácint[1]: Az állam szerepe a foglalkoztatási jogviszonyokban a 21. században (JÁP, 2019/2., 115-125. o.)

I. Az államra mint jogalkotóra nehezedő érdekviszonyok a foglalkoztatásban

A foglalkoztatási jogviszonyok szabályozása az állam szempontjából sebészi feladat: az érdekek és ellenérdekek nyomása alatt, a közjó, az egyéni és kollektív boldogulás szem előtt tartása mellett olyan megoldásokat találni, amelyek mind a hazai, mind a nemzetközi környezetben megállják a helyüket - nem egyszerű feladat. A munkajog általánosságban véve mindig is egy átpolitizált és gyakran változó jogterület.[1] Az alábbiakban áttekintjük azokat az erő- és érdekviszonyokat, amelyek meghatározzák a globalizált és digitalizált világban a munkajogi szabályozás irányát. Az alábbi ábra szemlélteti a szereplők egymáshoz és a jogalkotóhoz fűződő viszonyát, elvárásait.

Az egyes országok gyakorlatában a szereplők erőegyensúlya jelentősen eltérhet. Míg az angolszász országokban az érdekképviseletek szerepe hagyományosan erős, addig más országokban inkább formális jellegű.[2] A befektetői elvárások főleg a harmadik vagy fejlődő országokban adott esetben nagyobb súllyal jöhetnek számításba, míg a világ boldogabb országaiban a munkaviszonyon kívüli szereplők, így a család, és a tágabb értelemben vett társadalmi és szociális érdek kaphat érdemi szerepet a döntéshozatalban.

- 115/116 -

1. ábra: A jogalkotó és a munkajogi érdekek

Forrás: saját szerkesztés

Bár az ábra egyes viszonyokat jelentősen leegyszerűsít (mint az ábrák általában), ugyanakkor a viszonyrendszereket álláspontom szerint jól tükrözi. Külön felhívom a figyelmet a munkajogi értelemben jelentősen alulkutatott (és még inkább alulértékelt) befektető-munkáltató viszonyra. A globalizált, transznacionális vállalatok időszakában ez a kapcsolat döntő fontosságú lehet az érdekek érvényesítésében.[3] Hasonlóan fontos szempont a nemzetközi szabályozási környezet figyelembevétele, amely szorosan összefügg a nemzetközi tőkeáramlással és a globális vállalati környezettel.[4] Itt nemcsak az uniós jogalkotó szervek tevékenységére szeretném felhívni a figyelmet, hanem a globális piacból és így a globális piaci versenyből eredő nyomásra is: ebben a tekintetben elmondható, hogy az államok a munkaerejük "áruba bocsátásakor", annak piaci megjelenítése körében legalább akkora nyomásnak vannak kitéve, mint a saját állampolgáraik felől érkező elvárásokból eredő nyomás. Az ábrában feltüntetett, látszólag külső szereplők tehát - az ellentétes érdekek hangsúlyozása mellett - legalább akkora szerepet töltenek be a munkajogi szabályozás erőterében, mint maguk a munkaviszony klasszikus szereplői. Jelen írásomban a hangsúlyt kifejezetten e külsőnek látszó, valójában nagyon is belső szereplők hatására kívánom helyezni.

- 116/117 -

II. A befektetői szemlélet és érdekek a munkajogban

A közgazdaságtan általános álláspontja, hogy a külföldi működőtőke beruházások a fogadó országban a foglalkoztatás hatékonyságának növekedésével járnak a technológia-transzfer, a menedzsment és marketing professzionalizálódása által, és így hosszú távon gazdasági és technológiai fejlődést eredményeznek.[5] A beruházások és munkaerő piaci hatások vizsgálatának eredményei azonban jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országok gyakorlatában.[6] Bayraktar-Saglam és Böke a nemzetközi közgazdasági irodalom áttekintése kapcsán megállapítják, hogy egyes elemzések szerint a külföldi működőtőke beruházások a fogadó ország szempontjából a bérek csökkenéséhez vezettek azért, hogy a tőkeköltséget az ország alacsonyan tartsa, így téve vonzóvá a befektetési környezetet. Más országokban ugyanakkor ez a hatás egyáltalán nem volt megfigyelhető, míg megint más országokban a bérszínvonalra kifejezetten gerjesztő hatással volt a külföldi vállalkozások megjelenése.[7]

Sokan vizsgálták a külföldi működőtőke beáramlását Magyarországra, elsősorban közgazdasági szempontból. Az 1993-2003 közötti, rendszerváltást követő időszak kapcsán Katona Klára megállapítja, hogy a beruházások foglalkoztatás bővülésére gyakorolt hatása elsősorban a tőkebefektetés típusától függ. A vízió, összeolvadás és vegyesvállalat megvalósulásakor jobb estben megmarad az eredeti foglalkoztatotti létszám, míg kevésbé kedvező forgatókönyv esetén gyakran kerül sor munkahelyek megszüntetésére, amely adott esetben a hatékony működés elengedhetetlen feltétele. Zöldmezős beruházások esetén értelemszerűen nő az új munkahelyek száma.[8]

A külföldi társaságok mozgásának kettős hatása van a foglalkoztatásra: a küldő országban a munkanélküliség és a jövedelmek alakulása szempontjából a delokalizáció negatív jelenségként tűnik fel. Sok esetben megfigyelhető, hogy az új telephelyet választó iparvállalatokat beszállítóik és a szolgáltató vállalatok is követik, ami lokális/regionális szinten súlyos strukturális konfliktushelyzethez vezethet. A fogadó országban Kukely György szerint elsősorban a pozitív hatások jelentkeznek: az új vállalatok megjelenésével jelentősen növekedhet a foglalkoztatottság, a termelékenység, az export- és adóbevételek, és új technológiák terjedhetnek el. Mivel a fogadó országban jellemzően magasabb a profitráta, a beruházási hajlandóság is nő, mely ösztönözheti a nyereség helyi visszaforgatását is.[9]

Veres Lajos a magyar állami szerepfelfogás történeti vizsgálatakor megállapítja, hogy míg az EU-15 országok többségében a külföldi és a nemzetközi tőke egymással arányban állt a 2000-es évek elején, addig a csatlakozás előtt álló

- 117/118 -

országokban - a nemzeti tőke hiányában - az erőviszonyok egyensúlyi gondokat jeleztek. A külföldi működőtőke hatásait a magyar gazdaságra az alábbiak szerint csoportosítja:

(1) kedvező hatások:

a) a belső erőforrások mozgósítása (vállalatok, beszállítói hálózatok, tanulás);

b) a verseny ösztönzése (országon belül és nemzetközi szinten);

c) a nemzetközi integráció erősítése (anyavállalaton keresztül és közvetlenül);

(2) kedvezőtlen hatások:

d) forráskivonás (a bővített újratermelés nem itt valósul meg);

e) szelekció (a kis- és középvállalkozások kieshetnek a versenyből)

f) dezintegrációs hatás (a multinacionális vállalatok kisebb tudományos gazdasági együttműködési készséget mutatnak);

g) blokkoló hatás (egy-egy piaci szegmensben mutatkozhat a nagyvállalatok erőfölénye miatt, keresztezheti a gazdaságpolitikai célokat).[10]

Régiós összehasonlításban az alábbi ábra szemlélteti, hogy - a V4 országaihoz hasonlóan - hazánkba is számottevő külföldi működőtőke érkezett és érkezik. 2016-ban a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) adatai alapján 71 beruházási projektben, összesen 3244 millió euró (mintegy 1002 milliárd forint) működőtőke érkezett Magyarországra. A projektek száma 6 százalékkal, a befektetések értéke 131 százalékkal, míg a létrehozott munkahelyek száma 36 százalékkal nőtt az előző évhez képest. 2016-ban a legtöbb projekt Németországból (15), az Amerikai Egyesült Államokból (14), illetve Nagy-Britanniából és Svájcból (6-6) érkezett. Leginkább az előbbi kettő hozta a tőkét: német és amerikai befektetőkhöz köthető a befektetett összeg 64,3 százaléka. Németország hagyományosan Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, nem meglepő, hogy 2016-ban a befektetett összeg 52, és az összes munkahely 32 százalékát adták német vállalkozások.[11]

- 118/119 -

2. ábra: Közvetlen külföldi működőtőke-befektetések a V4 országokban, 2000-2017

Forrás: KSH adatok alapján[12] saját szerkesztés

A KSH elemzése alapján Magyarországon a beruházások volumenét -a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságot követően elkezdődött és 2012-igtartó csökkenés után - a 2013-ban meginduló, a magyar gazdaság méretéhez képest jelentős nagyságrendű, európai uniós forrású fejlesztések emelkedő pályára állították. Részben ennek eredményeképpen 2013-ban 5,9%, 2014-ben 19,3%, 2015-ben 7,9 százalékos növekedés történt. A 2007-2013-as uniós ciklus forrásainak felhasználásával finanszírozott projektek befejeződése 2016-ban a beruházások jelentős visszaesését eredményezte, akkor az előző évi magas bázishoz képest a beruházások 13 százalékkal visszaestek, ezen belül a nemzetgazdasági ágak többségében is csökkentek. A beruházások nagymértékű növekedéséhez hozzájárult a Magyar Nemzeti Bank által támogatott kamatkedvezményes konstrukciók elérhetővé válása a kkv-szektor részére is (Piaci Hitelprogram, illetve korábban Növekedési Hitelprogram). 2017-ben viszont újra nőtt a beruházási aktivitás, ami már csak részben volt köszönhető a 2014-2020-as európai uniós költségvetési ciklus új projektjeinek, emellett a vállalkozások a gazdasági konjunktúra hatására kapacitásbővítésbe kezdtek.[13] Álláspontom szerint aggodalomra okot adó körülmény - látszólag ciklikusan -, hogy az uniós forrásokhoz való hozzájutás milyen mértékben van hatással az ország teljesítményére, illetve a befektetések számának és volumenének alakulására. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a GDP-hez mérten az uniós források hazánkban voltak a

- 119/120 -

legnagyobb hatással a gazdaságra, ugyanakkor a GDP 2006 és 2015 között csak 4,6 százalékkal növekedett. Ebből következően hazánk strukturális alapokon nyugvó növekedési kilátásai nem biztatóak, a gazdasági növekedés üteme túlságosan függ az uniós forrásoktól.[14] A kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedés, és ezzel összhangban a munkaerőpiac állandósága és kiszámíthatósága a fenti adatok alapján nagymértékben függ a külső forrásoktól és körülményektől: az ország gazdasági motorját jelentő járműipari beruházások (elsősorban a Németországból érkező tőke), valamint az uniós források megléte vagy hiánya alapjaiban határozza meg a magyar munkaerőpiacot. A rendelkezésre álló tőke mértékének volatilitása és érkezésének esetlegessége ugyanakkor a munkaerőpiacon is a kiszámíthatóság ellen hat.

Az uniós források összesített hatása a foglalkoztatásra összességében pozitív. A KPMG és a GKI kutatási eredményei alapján a foglalkoztatás területi különbségei 2007 és 2015 között csökkentek, elsősorban a közfoglalkoztatás hatására. A foglalkoztatási ráta 2007-ben 12 százalékos különbséget mutatott a legjobb helyzetben lévő Közép-Magyarország javára Észak-Magyarországgal szemben. Ez 2015-re lecsökkent 8 százalékra, az ekkor élen levő Közép-Dunántúl és Észak-Magyarország között. A három legfejlettebb régió előnye számottevő, s ezeken a területeken üzleti alapú fejlődés következett be, szemben az elmaradottabb régiók állami munkahely teremtési eszközeivel. Magyarország nyugati peremén és a központi területeken gyakorlatilag teljes foglalkoztatás valósul meg,[15] ami jelentős munkaerőhiánnyal párosul, míg az elmaradott régiókban jellemző az alulfoglalkoztatottság, főleg a képzetlenek körében.[16] Ez a kettősség ugyanakkor nem új keletű. Már a 2000-es években általánosságban megállapításra került, hogy a vidéki térségek döntő többségében hiányzik a tudásalapú gazdaság tényezőinek kritikus tömege (városnagyság, munkaerő felkészültsége, infrastruktúra színvonala), az innovációs kapacitás megléte, specializáltsága, a felsőoktatás kapacitása, illetve színvonala.[17]

Az alábbi ábra a KSH adatai alapján mutatja a havi bruttó átlagkeresetek alakulását egyes nemzetgazdasági ágazatokban. A fent ismertetettek alapján kiemelt hangsúlyt fektetünk a gazdasági húzóágazatokra.

- 120/121 -

3. ábra: Havi bruttó átlag-keresetek egyes ágazatokban, 2000-2017

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években a bruttó átlagkeresetek közötti különbségek jelentősen nőttek. A folyamat nyertesei egyértelműen a szakmai tudományos és műszaki tevékenységet folytatók, valamint az ipari alkalmazottak, így ezen adatok teljes összhangot mutatnak a járműgyártás mint kiemelt ágazat bővülésével. Kifejezetten érdekes ugyanakkor, hogy a közigazgatásban és védelemben, valamint a társadalombiztosításban dolgozók bére is meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. Álláspontom szerint ugyanakkor elkeserítő, hogy a humán-egészségügyi és szociális ellátásban dolgozók bére jelentősen elmarad a nemzetgazdasági átlagtól. Különösen aggasztó ez akkor, ha kiemeljük a szociális ellátásban dolgozókra vonatkozó adatokat (pl. ápolónők), és összehasonlítjuk azt a kereseti statisztikákban legjobban teljesítő, pénzügyi szektorban dolgozókéval.

- 121/122 -

4. ábra: A pénzügyi és a szociális szektorban dolgozók átlagkeresetének alakulása

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

Az átlagbérek alakulása szempontjából társadalmi szempontból nem közömbös az, hogy a növekvő bérek a magyar lakosságot egészében hogyan érintik. Az alábbi ábra tovább árnyalja a képet a foglalkoztatás bővülése, a bérnövekedés és annak társadalmi hatásai között.

- 122/123 -

5. ábra: A foglalkoztatottak számának alakulása egyes ágazatokban

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

Látható, hogy a járműipar, mint húzóágazat, jelentős foglalkoztatotti létszámemelkedést mutat: az elmúlt 10 évben 120 százalékkal nőtt az e területen dolgozók aránya. Erre a megnövekedett létszámra azonban alig jut több szakmai, tudományos és műszaki tevékenységet végző foglalkoztatott, és a KSH adatok alapján 2008-2018 között az oktatásban is csupán 10 százalék volt a létszámemelkedés. A közigazgatásban, a védelem és a társadalombiztosításban dolgozók azonban mind létszámban, mind fizetésben az elmúlt tíz év abszolút győzteseinek tekinthetőek. A korábban már felvetett, szociális ellátásban dolgozókra vonatkozó megállapítás azonban tovább romló képet mutat: egyre többen dolgoznak nem, vagy alig növekvő bérek mellett a szociális ágazatban.

A keresetekkel kapcsolatos befektetői szemlélet alakulását a fenti három ábrával összevetve fontos megállapításokat tehetünk. Megfigyelhető, hogy hazánkban a nemzetgazdaság egészét tekintve az átlagkeresetek az elmúlt két évtizedben jelentősen emelkedtek, de a növekedés nem terjed ki egyformán minden nemzetgazdasági ágra. A különbségek a technológiaintenzív vagy hagyományosan magas

- 123/124 -

keresetű ágazatok javára fokozottan jelentkeznek, míg az alacsonyabb képzettséget igénylő, vagy nem nyereségorientált ágazatokban a növekedés mértéke kisebb, és az összesített adatok alapján az egyenlőtlenség mértéke így még nagyobb.

III. Pareto-elvek a munkajogban

A közgazdaságtudomány a munkaviszonyra egyértelműen bérleti viszonyként tekint: hasonlóan a lakásbérléshez/autóbérléshez, amelynek időtartamára a bérlő bérleti díj fejében jogosult a lakás/autó nyújtotta szolgáltatásokra, a munkaviszony időtartamára a munkáltató a bér fejében jogosult dolgozóinak (munka)szolgáltatásaira. Csak éppen, míg a lakás vagy autó esetében a vásárlás alternatívájaként választjuk a bérlést, addig a dolgozó megvásárlása - a rabszolgaság tilalmának köszönhetően - nem alternatívája a dolgozó bérlésének.[18] A munkaerő felhasználásának a munkajogviszonyon kívüli értelmezésével több helyen is foglalkoztak már,[19] az erősen gazdasági megközelítés a munka világától nem idegen.

Elméletileg elgondolható - a bérlakás- és bérautópiac mintájára - a munkaerőpiacnak is egy olyan, a dolgozók állásokért és a munkáltatók dolgozókért való versenyéből előálló úgynevezett versenyzői egyensúlya, amelyben ugyanakkora bérért minden munkahelyen ugyanannyit kell dolgozni, illetve ugyanannyi munkával ugyanannyit lehet keresni, s a munkáltatók összességében éppen annyi dolgozóra tartanak igényt, mint ahányan dolgozni akarnak. Ez az elgondolt versenyzői egyensúly Pareto-hatékony, értve ezen azt, hogy a munkaerőpiac bármely más állapota - alacsonyabb vagy magasabb bérszintje és/vagy alacsonyabb vagy magasabb munkahelyi erőfeszítés-szintje - a dolgozók és/vagy a munkáltatók legalább egy részére hátrányos volna.[20] Az elv a munkajogi szabályozás több pontján is releváns lehet. A munkabérek emelésével, mint motivációs tényezővel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a munkabér-emelésnek van olyan Pareto-optimális szintje, ahol a fizetésemelés már nem motiváló a munkavállaló részére, tehát ezen az egyensúlyon a feleknek nem érdeke változtatni.

Irodalom

• Bayraktar-Saglam, Bahar - Böke, Selin Sayek (2017): Labor Costs and Foreign Direct Investment: A Panel VAR Approach. Economies 2017, 5, 36.; doi:10.3390/economies5040036

• Bieler, Andreas - Lindberg, Ingemar (2010): Globalization and the new challenges for transnational solidarity. In: Bieler, Andreas - Lindberg, Ingemar (eds.): Global Restructuring, Labour and the Challenges for Transnational Solidarity. Oxon, Routledge, 3-29.

- 124/125 -

• Boghean, Carmen - Mihaela State (2015): The relation between foreign direct investment (FDI) and labour productivity in the European Union countries. Procedía Economics and Finance, 32. 278-285.

• Eckel, Carsten (2003): Fragmentation, efficiency-seeking FDI, and employment. Review of International Economics, Vol. 11, May 2003, 317-331.

• Gábor R. István (2012): Munkavásárlás vagy dolgozóbérlés? Elmélkedés a munkaviszony közgazdasági értelmezéséről. Közgazdasági Szemle, 59. évf. 9. sz., 1005-1013.

• Katona Klára (2006): A Magyarországra áramló külföldi működőtőke motiváció- és hatásvizsgálata. Pécs, PhD értekezés.

• KPMG (2017a): A magyarországi európai uniós források felhasználásának és hatásainak elemzése a 2007-2013-as programozási időszak vonatkozásában. Makrogazdasági elemzések összefoglalása. 2017. március 2.

• KPMG (2017b): A magyarországi európai uniós források felhasználásának és hatásainak elemzése a 2007-2013-as programozási időszak vonatkozásában. Beavatkozási terület szintű szakmai elemzések. 2017. március 2.

• KSH (2018): Helyzetkép a beruházásokról, 2017. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal. Elérhető: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelberuh/jelberuh17.pdf

• KSH: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int044b.html

• Kukely György (2008): A külföldi működőtőke beruházások hatása az ipar területi folyamataira Magyarországon, különös tekintettel a delokalizációra. Budapest, PhD értekezés.

• Kun Attila (2016): Az Új Munka törvénykönyve. In: Jakab András - Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota. Budapest, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet, 385-412.

• Lukovics Miklós (2007): A lokális térségek versenyképességének elemzése. Szeged, PhD értekezés.

• Magyar Idők: Megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Elérhető: https://magyaridok.hu/gazdasag/megvalosult-a-teljes-foglalkoztatottsag-2945539/

• Papadakis, Konstantinos (2011): Adopting International Framework Agreements in the Russian Federation, South Africa and Japan: Management Motivations. In: Papadakis, Konstantinos (ed.): Shaping Global Industrial Relations. The Impact of International Framework Agreements. Geneva, Palgrave-Macmillan, 61-81.

• Priest, Ludger (2010): Erwerbsregulierung in einer globalisierten Welt. Wiesbaden, Springer.

• Prugberger Tamás - Kenderes György (2009): Az atipikus munkaviszonyok a munkaerő-kölcsönzés és a távmunkavégzés tükrében. Miskolci Jogi Szemle, 2. sz., 30-55.

• Schömann, Isabelle (2011): The Impact of Transnational Company Agreements on Social Dialoge and Industrial Relations. In: Papadakis, Konstantinos (ed.): Shaping Global Industrial Relations. The Impactos International Framework Agreements. Geneva, Palgrave-Macmillan, 21-37.

• Szabó Dániel (2017): Rekord mennyiségű külföldi tőke érkezett tavaly Magyarországra. https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/rekord_mennyisegu_kulfoldi_toke_erkezett_tavaly_magyarorszagra.629330.html (2017. február 7-i adatok)

• Veres Lajos (2017): Az államgazdasági szerepvállalásának felértékelődése. Polgári Szemle, 13. évf. 1-3. sz., 116-132. ■

JEGYZETEK

[1] Kun, 2016, 389.

[2] A nemzetközi összehasonlítás egyes elemeit ld. bővebben: Papadakis, 2011, 61-81.

[3] Ennek fejlődéséről és a globalizációs hatásokról ld. például: Bieler - Lindberg, 2010, 3-29.

[4] Lásd erről részletesebben: Priest, 2010. A szerző részletesen elemzi, hogy a globalizált világban a jogalkotónak a munkajogi jogviszonyokon belül mely részterületeket kell feltétlenül szabályoznia.

[5] Erről bővebben a nemzetközi irodalomban pl. Boghean - State, 2015, 317-331.

[6] Átfogó elemzést ad az iparági megállapodásokról: Schömann, 2011, 21-37.

[7] Bayraktar-Saglam - Böke, 2017, 1-2.

[8] Katona, 2006, 39-40.

[9] Kukely, 2008, 35-36.

[10] Veres, 2017, 120.

[11] Szabó, 2017. https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/rekord_mennyisegu_kulfoldi_toke_erkezett_tavaly_magyarorszagra.629330.html (2017.február 7-i adatok)

[12] KSH http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int044b.html

[13] KSH, 2018. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelberuh/jelberuh17.pdf

[14] KPMG, 2017a, 2017. március 2. 2.

[15] Ezt később további javuló adatok is alátámasztották, lásd: Magyar Idők: Megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Elérhető: https://magyaridok.hu/gazdasag/megvalosult-a-teljes-foglalkoztatottsag-2945539/

[16] KPMG, 2017: A magyarországi európai uniós források felhasználásának és hatásainak elemzése a 2007-2013-as programozási időszak vonatkozásában. Beavatkozási terület szintű szakmai elemzések. 2017. március 2. 445. p. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az aktív népesség 11-12 százalékát az állam foglalkoztatja a közfoglalkoztatás keretében, amihez ha a hasonló munkapiaci státuszuk miatt hozzávesszük a munkanélkülieket, 20 százalék körüli munkanélküliségi arányt kapunk. Ugyanez Győr-Moson-Sopron megyében 2 százalék - a KSH 2018-ban közzétett adatai alapján.

[17] Bővebben lásd: Lukovics, 2007.

[18] Gábor R., 2012, 1006.

[19] Lásd például: Prugberger - Kenderes, 2009, 30-55.

[20] Gábor R., 2012, i. m., 1008.