Az Országgyűlés alakuló ülésével eddig a szakirodalom nem foglalkozott. A tanulmány ezt a hiányt pótolva bemutatja az alakuló ülés funkcióit, kiteljesedő szabályozását és gyakorlatát. Részletesebben tárgyalja az alakuló ülést előkészítő, frakciók közötti megbeszéléseket és az ennek eredményeként megszülető megállapodásokat, amelyek mintául szolgáltak a parlamenten belüli többpárti tárgyalásokhoz. A több ciklusra jellemző közös szándék az alakuló ülések ünnepélyessé tételére 2010-től megbomlani látszik. Az alakuló ülés fokozatosan "átpolitizálódott".
Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik. Ekkor szűnik meg a korábbi Országgyűlés (képviselőinek, így tisztségviselőinek is) a megbízatása. Az Országgyűlés az alakuló ülésén teremti meg egy ciklusra szólóan működésének alapvető személyi és szervezeti feltételeit: elfogadja a képviselők választásáról szóló beszámolókat, igazolja a képviselők mandátumát, a korjegyzők felolvassák az igazolt képviselők (és 2014-től a nemzetiségi szószólók) névsorát, akik ezt követően esküt tesznek. Az alakuló ülésén választja meg tisztségviselőit: az elnököt, az alelnököket, a jegyzőket és 2014-től a háznagyot is. A korelnök bejelenti a frakciók (képviselőcsoportok) megalakítását, és megalakul a Házbizottság is. A Házszabály a bizottságok létrehozását az Országgyűlés megalakulása utánra "ütemezi", a frakciók célja azonban az, hogy erre már az alakuló ülésen sor kerüljön, hiszen nélkülük sem működik az Országgyűlés. 1998-ban és 2006-ban erre csak az alakuló ülést követő ülésen került sor. (1. sz. táblázat) E szervezeti és személyi döntések után az Országgyűlés elkezdheti tevékenységét, törvényeket alkothat, beszámolókat tárgyalhat és megválaszthatja majd a közjogi tisztségviselőket, közülük elsőként a miniszterelnököt.
- 109/110 -
Az alakuló ülés szabályait 1990 és 2012 között az Alkotmány és a Házszabály, majd az Alaptörvény, illetve 2013-tól az Országgyűlésről szóló törvény és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozat tartalmazza.
Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke 1990 januárjában megbeszélésre hívta az Ellenzéki Kerekasztal pártjait, ahol szó volt a házszabályról is. A résztvevő ellenzéki pártok egyértelművé tették, hogy az új házszabályt majd a szabadon választott Országgyűlés alkotja meg. A még "hivatalban lévő" parlamenttől (az 1989-es alkotmánymódosítással elfogadott új intézmények, fogalmak átvezetésén túl) mindössze azt várták el, hogy a Házszabály módosításával segítse elő a többpárti Országgyűlés megalakulását. Ehhez mindenekelőtt a frakcióalakítást kellett biztosítani. Ez azért is volt fontos, mivel a Házszabály így a pártok frakcióvezetőinek és a független képviselők megbízottjának együttes feladatává tette azt, hogy javaslatot tegyenek az Országgyűlés tisztségviselőinek, továbbá az állandó bizottságok tagjainak megválasztására. (A bizottságok tisztségviselőit akkor még nem az Országgyűlés, hanem maguk a bizottságok választották meg.) A közös javaslattétel azt igényelte, hogy a frakciók erről előzetesen egyezzenek meg, de a Házszabály arról nem rendelkezett: mi van akkor, ha nincs megállapodás.
Korábban nem a Házszabály, hanem az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény írta elő, hogy az Országos Választási Bizottság a képviselők választásáról, a belügyminiszter pedig a választások állami feladatairól és technikai lebonyolításáról számoljon be az Országgyűlés ülésén. Azt azonban nem nevesítette a törvény, hogy ennek az alakuló ülésen kell megtörténnie, de ez egyébként nyilvánvaló volt. Később a törvényt ennek megfelelően módosította az Országgyűlés. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény hatálybalépésével 2014-től a Nemzeti Választási Bizottság elnöke mellett már nem a belügyminiszter, hanem a Nemzeti Választási Iroda elnöke számol be a választások lebonyolításáról. Az Iroda ugyanis már nem tartozik a belügyminiszter felügyelete alá.
Az 1990-1994-es ciklusban nem sikerült új Házszabályt elfogadni, így 1994-ben az alakuló ülésre a korábbi szabályozás alapján, de az 1990-es tapasztalatokra építve került sor. Nem sokkal később, szeptemberben az Országgyűlés végre megalkotta új Házszabályát [46/1994. (IX. 30.) OGY határozat]. Az alakuló ülésre vonatkozó rendelkezések kiegészültek a választással kapcsolatos beszámolók tárgyalásával és elfogadásával. Részletesebb szabályok rendezték a képviselők eskütételét és az esküokmány aláírását, kitérve az alakuló ülésről távollévők eskütételére és arra, hogy az eskü letételéig a képviselő nem vehet részt az Országgyűlés munkájában és addig tiszteletdíjra és költségtérítésre sem jogosult. Kiegészültek a képviselőcsoport megalakulásának bejelentésére vonatkozó szabályok és a Házbizottság megalakulását is rendezte a Házszabály. Továbbra sem volt azonban szabály arra, hogy ha a frakcióknak nem sikerül megállapodniuk az Or-
- 110/111 -
szággyűlés tisztségviselőinek jelölésében és az állandó bizottságokban (tisztségviselőik és tagjaik jelölésében), mi a megoldás. A hiányt sokkal később, a Házszabály 2007. decemberi módosításával oldotta meg az Országgyűlés, de csak a bizottságokat illetően. Eszerint, ha a frakciók nem tudnak megállapodni, akkor a frakcióvezetők indítványait összegezve az Országgyűlés elnöke tesz javaslatot az állandó bizottságok számára, elnevezésére, feladatkörére, a frakciókhoz tartozó és független képviselő tagjainak számára, továbbá az egyes bizottságok elnökének, alelnökének és tagjainak megválasztására. A megoldás időben született meg, mivel a következő, 2010-es alakuló ülés előtt (mindössze két bizottsági elnöki tisztség miatt) a frakcióknak nem sikerült a bizottságokban megállapodni. Schmitt Pál, az Országgyűlés akkori elnöke azt terjesztette elő, amiben a tárgyalások során egyetértés volt a frakciók között, a vitatott két bizottsági elnök jelölésekor pedig a várható többségi támogatást figyelembe véve tett javaslatot. Az Országgyűlés elfogadta az indítványát. Nagyobb véleménykülönbség esetén azonban az elnök mérlegelési jogának kimondása nélkül a Házszabály nem nyújtott volna elég fogódzót. Az egymásnak ellentmondó frakcióvezetői indítványokat ugyanis nem összegezni kell (a kifejezés sem volt pontos), hanem azokat mérlegelve, egyik vagy másik indítvány alapján kell az elnöknek javaslatot tennie az Országgyűlésnek.
A 2014-ben hatályba lépő új házszabályi rendelkezések már e tekintetben is teljesebbé tették az Országgyűlés megalakulására vonatkozó szabályokat. A korábbi gyakorlatot megerősítve az új rendelkezések követendő sorrendbe állították az alakuló ülés egyes mozzanatait (napirendi pontjait). Ennek azért van jelentősége, mert a képviselők csak akkor szavazhatnak, ha igazolták a mandátumukat, majd letették az esküt. A választási beszámolóknak viszont a mandátumok igazolása előtt kell elhangozniuk, az említett okok miatt azonban csak később szavazhat róluk az Országgyűlés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
