Az ismertetésre kerülő német mű Rosemarie Nave-Herz A családok napjainkban. Családszerkezeti változások és ennek hatásai a nevelésre című monográfiája, amely 2019-ben a német WBG kiadónál jelent meg Darmstadtban, hetedik, átdolgozott kiadásban, német nyelven, magyar nyelvre nem fordították le. A szerző, Rosemarie Nave-Herz, 1935-ben született Berlinben, a német családszociológia kiemelkedő alakja, az Oldenburgi Egyetem 2003-ban emeritált professzora. A mű történeti szemlélettel kívánja bemutatni a családformákban, a családi viszonyokban bekövetkezett változásokat és ezek hatását a gyermekek szocializációjára.
Az első rövid fejezetben a szerző bevezetésként a szerkezet, a családszerkezet fogalmát magyarázza meg. A következő fejezetben a családot három ismérv mentén különíti el más együttélési formáktól: a reprodukciós vagy legalábbis szocializációs funkció, a speciális szerepstruktúrákon alapuló szolidaritásközösség, valamint a legalább két generáció megléte alapján (16. o.). Erre a fogalomra alapozva, de a jog által is elismert formákra szűkítve, összesen húsz eltérő családtípust különböztet meg. Hangsúlyozza azonban, hogy a házassági köteléken és vérségi gyermek-szülő kapcsolaton alapuló család csak egyetlen a sok közül. Kiemeli, hogy az egyén élete során akár többször is családforma-váltás következhet be: ha a szülők szétválnak, keletkezik egy egyszülős család, amikor ez a szülő később új párkapcsolatot létesít, létrejön egy mostohaszülős család, adott esetben mostohatestvérekkel.
A szerző ezt követően arra keresi a választ, hogy a tényleges társadalmi valóságban mennyire elterjedtek a különféle családformák. A statisztikák alapján Németországban a gyermekek 73%-a nagykorúvá válásáig továbbra is házasságban élő szülők gyermekeként nő fel (26. o.). Az összes háztartásra vetített családháztartások száma azonban mégis csökken, és ennek okát abban látja a szerző, hogy az egyéni életút egyes ciklusai változtak. Korábban a megismerkedést az eljegyzés, azt a házasságkötés, majd pedig a gyermekvállalás követte. Ezzel szemben ma a fiatalok, mielőtt házasságot kötnének, gyakran élnek egyedül vagy kortársaikkal, illetve élettársukkal egy háztartásban. A családháztartások csökkenéséhez járul hozzá az is, hogy a családok kevesebb gyermeket vállalnak, így lerövidül az egy háztartásban eltöltött családi életszakasz. A várható élettartam növekedése pedig szintén nem a családháztartások számát növeli, hanem az egy- és kétfős háztartásokét.
A harmadik fejezetben a szerző a család méretének változásával és ennek okaival, illetve a családok hétköznapjaira gyakorolt hatásával foglalkozik. A születésszám alakulását az adott társadalom iparosodottsági fokával hozza összefüggésbe. Míg a kevésbé iparosodott társadalmakban a gyermek értékét az jelenti, hogy munkát végez a háztartásban, közreműködik a fiatalabb testvérek nevelésében és gondozásában, valamint betegségi és öregkori ellátást biztosít, addig az iparosodás magasabb fokán lévő társadalmakban érzelmi tényezők motiválják a gyermekvállalást, a gyermekre örömforrásként tekintenek. Ezt azonban kevesebb számú gyermek is biztosítani tudja. A születésszám csökkenését befolyásoló további körülményeknek tekinthető a házastárs életkora, a párkapcsolat minősége, a nők munkavállalása, az átgondolt módon történő gyermekvállalás. E körben megemlíti a szerző a gyermektelen párokat is, akik vagy tudatosan választják ezt az életformát, vagy pedig a gyermekvállalás elhalasztása miatt végül biológiai okokból maradnak le róla.
Rámutat továbbá arra a jelenségre, hogy a csökkenő születésszám miatt egyre többen oldalági rokonok - nemcsak testvérek, hanem sok esetben nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek - nélkül nőnek fel. A hiányzó testvéri, unokatestvéri és szomszédgyerekkapcsolatok következtében a kisgyermek sok időt tölt a szülők és más felnőttek társaságában. Ahhoz, hogy kortársakkal érintkezzen, szervezett foglalkozásokra viszik, amelyek az életkor előrehaladtával egyre inkább valamilyen meghatározott célra - mint például zene, tánc, úszás, torna - kialakított csoportokban zajlanak. Így a kisgyermekkor egyre inkább pedagógiai keretek közé kerül, holott a gyermeknek továbbra is szüksége lenne olyan átfogó tapasztalatokra, amelyekre testvéri és szomszédgyermeki közösségekben, spontán játék közben tud szert tenni.
Rosemarie Nave-Herz pozitív változásként emeli ki, hogy a várható élettartam kitolódásának köszönhetően a többgenerációs családok száma növekedett. Noha a
- 54/55 -
generációk többnyire nem élnek egy háztartásban, általában szoros az együttműködés köztük. Ennek következtében a gyermekek értékrendjének alakulására a szülők mellett a nagyszülők is jelentős befolyással bírnak.
A következő fejezet a szülői szerepek változását mutatja be. Megtudhatjuk, hogy noha az utóbbi évtizedekben nőtt a dolgozó anyák aránya Németországban, sokan dolgoznak részmunkaidős állásban. Kimutatható, hogy a volt NSZK területén, ahol hosszú időn át tartotta magát a munkát vállaló anyák megbélyegzése, erősebb volt az egyházi befolyás, és az oktatási-nevelési intézmények jellemzően félnapos munkarenddel működtek, még ma is magasabb a részmunkaidős nők aránya, mint összné-metországi és nemzetközi viszonylatban.
Az idők során azonban változott az anyák munkavégzésének a gyermek szocializációjára gyakorolt hatásával kapcsolatos közvélekedés, és vele együtt a tudományos vizsgálódás és megítélés is. Míg korábban a gyermek egészséges érzelmi fejlődéséhez fontosnak tartották, hogy hároméves koráig az édesanyja mellett legyen, később már hangsúlyozták, hogy nem a gyermekkel otthon töltött évek száma a meghatározó, hanem sokkal inkább az, hogy az adott anya miként viszonyul az otthon töltött időszakhoz, kényszerszabadságként éli-e meg, vagy szívesen marad távol a munkahelyétől. Az apai szerep jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A szerző által megkérdezett, 1950-ben házasodott apák a gyermekük nevelésében ugyan részt vettek, de többnyire nem játszottak velük. A várandósság, a szülés, az újszülött majd a gyermek gondozása kizárólag az anyák ügye volt, és ebben az idősebb női rokonok voltak segítségére. Ezzel szemben a mai apák már nem pusztán távoli szemlélői a gyermekvárásnak, sőt jellemzően a gyermekük születésénél is jelen vannak. Továbbá egyre több férfi veszi igénybe gyermeke születését követően a német jogalkotó által lehetővé tett, több hónapos fizetett távollétet.
A családon belüli munkamegosztásról is szó esik. A közelmúltban végzett empirikus kutatások eredménye azt mutatja, hogy továbbra is a nők végzik a házimunka jelentős részét. Noha a férfiak többsége elvben nyitott a klasszikus munkamegosztás újragondolására, 81%-uk mégis meg van győződve arról, hogy bizonyos házimunkákhoz - mint például a vasaláshoz - a nők jobban értenek (58. o.). A változások ellenére továbbra is a férfi garantálja az anyagi biztonságot a család számára, a nő marad a gyermeknevelés és -gondozás felelőse, és ha végez is munkát, az ő jövedelmére csupán kiegészítő jövedelemként tekintenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
