Köztudomású, hogy a Tpvt. (1996. évi LVII. törvény) alapvetően két nagy szempontrendszerre fűzi fel a versenyjog szabályrendjét. Egyrészt szabályokat fogalmaz meg a közérdek védelme érdekében az olyan piaci versenyt torzító magatartásokkal szemben, amelyek a versenyt közvetlenül támadják meg, és amelyben az egyedi (konkrét vállalkozói) jogsérelmek a közérdek mögött másodlagosak maradnak. Ebbe a körbe tartozik a versenykorlátozás elleni jog (különösen a kartelltilalom és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma), vagy a versenyjogi üzletfélvédelem szabályai. A Tpvt. feladatának tekinti azonban az olyan magatartásokkal szembeni fellépést is, amelyek célzottan vagy közvetett hatásukban egyedi (konkrét) piaci szereplőket személyükben támadnak meg, és ezzel nekik individuális jogsérelmet okoznak. Azon túl, hogy a támadás üzleti hátrányt okoz a megtámadott vállalkozásnak, közvetett módon és másodlagosan maga a verseny is megsérül. A versenyjog az ilyen egyedi (konkrét) piaci szereplővel szembeni támadásokat "tisztességtelennek" minősíti, és általános jelleggel megtiltja. A versenyjog ezen jogterületét nevezzük "tisztességtelen verseny elleni jognak", amelyet a Tpvt. II. fejezete (2-7. §) szabályoz.
A tisztességtelen verseny elleni jog jellegét és funkcióját tekintve nagyon közel áll a magánjoghoz (a polgári joghoz), kis túlzással akár annak részének is tekinthetjük. A versenyjog ugyanis ebben a körben a vállalkozásokat a Ptk. személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályaihoz hasonló védelemben részesíti. A vállalkozásoknak ugyanis a versenyviszonyokban is alapvető joguk van ahhoz, hogy más piaci szereplő általi zaklatástól függetlenül tevékenykedjenek a piacon. A piac más szereplőinek tiszteletben kell tartaniuk a vállalkozásnak azt a jogát, hogy a piaci versenyben személyében kerüljön megmérettetésre, és a verseny tisztességes keretek között történjen. A "tisztességes verseny" követelménye a versenyviszonyok szabályozásának alapvető axiómája, amely konkrét vállalkozások közötti egyedi magatartásokban manifesztálódik. A tisztességtelen támadások a vállalkozás személyét közvetlenül vagy közvetetten célozzák, így sérül a vállalkozásoknak a fent említett piaci viszonyokra értelmezett "személyhez fűződő joga" is. A jogaiban sértett vállalkozás és a jogsértő között egyedi, magánjogi jellegű jogvita keletkezik. A tisztességtelen verseny elleni jog magánjoghoz kötöttsége abban is megnyilvánul, hogy az ebbe a körbe tartozó jogviták elbírálása polgári jogi bíróságok (tehát nem a GVH) hatáskörébe tartozik, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése esetére előírt szankciókhoz hasonló magánjogi jogkövetkezményeket lehet a jogsértővel szemben érvényesíteni (Tpvt. 86. §).
A tisztességtelen verseny elleni jog szabályozási struktúrája (Tpvt. II. fejezete) egyszerű és könnyen áttekinthető. A 2. §-ban szabályozott "generálklauzulában" a jogszabály kimondja a tisztességtelen verseny folytatásának általános tilalmát. Ezt követően a Tpvt. néhány tisztességtelen magatartást önálló tényállásban nevesít, és külön szabályoz. A konkrétan nevesített tényállásokkal azt akarja jelezni a jogalkotó, hogy vannak olyan tisztességtelen piaci magatartások, amelyek tömegesebben és tipizálódva jelennek meg a gazdasági viszonyokban, így nem bízza a jogalkalmazókra a generálklauzula alá történő besorolást, hanem önálló tényállásban tiltja meg ezeket a magatartásokat. Ide tartozik a jó hírnév védelme (3. §), az üzleti titok védelme (4. §), a bojkott felhívás tilalma (5. §), a jellegbitorlás (6. §) és a versenyeztetési eljárások tisztaságának védelme (7. §).
A generálklauzula lényegének megragadása szempontjából döntő annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a generálklauzula milyen viszonyrendszerben áll a nevesített tényállásokkal. Ennek a centrális problémakörnek a megértéséhez azt kell látnunk, hogy a Tpvt. komplex szabályrendszere valójában kétfajta generálklauzula-típust szabályoz. Az egyik fajta generálklauzula a jelen tanulmányban tárgyalt 2. §, azaz a tisztességtelen verseny elleni jog generálklauzula tilalma. Ezzel később foglalkozunk, és jelentősége csak a másik generálklauzula-formával szembeállítva domborodik ki.
Az itt tárgyalt tisztességtelen verseny elleni jog generálklauzulájától alapvetően eltérnek a Tpvt. más anyagi jogi fejezeteiben szabályozott generálklauzulák. Az általános kartelltilalmat megfogalmazó 11. § (1) bek., a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát kimondó 21. §, valamint az üzletfelek üzleti döntéseit tisztességtelenül befolyásoló magatartás általános tilalmát kimondó 8. § (1) bek. az adott fejezetben tiltandó magatartás egyetlen, generális tilalmi tényállását fogalmazzák meg. Nincs a kartellnek, a visszaélésnek vagy a döntésbefolyásolásnak tilalmi tényállás csoportja, hanem csak az egyedüli, generálklauzula jellegű tilalom létezik. Az adott fejezet egyéb rendelkezései ezt az egyetlen generálklauzula tilalmat bontják ki, konkretizálják, szűkítik vagy finomítják. A 8. § (1) bek., a 11. § (1) bek., vagy a 21. § tilalma egyedül áll, az adott tilalom nevesített megjelenési formái nem önálló tilalmi tényállások, hanem az egyetlen generálklauzula jellegű tilalom törvényi példái egy exemplifikatív (példálódzó) jellegű felsorolásban.
A tisztességtelen verseny elleni jog Tpvt. 2. §-ában szabályozott generálklauzulája alapvetően eltér az előbb említett többi generálklauzula jellegű tilalomtól. A Tpvt. 2. §-ában található generálklauzula ugyanis csak az egyik tényállás a II. fejezetben szabályozott tisztességtelen piaci magatartások tilalmi tényállásai között. Nincs a generálklauzula és a többi (3-7. §-okban) szabályozott tényállások között alá-, fölérendeltségi, vagy általános-különös viszony. A Tpvt. II. fejezetének valamennyi tényállása önálló, különálló tilalmi tényállás. Ebben az összefüggésrendszerben a 2. § generálklauzula tényállása a többi nevesített tényálláshoz való viszonyában valójában nem is "generálklauzulának", hanem egy önálló, ún. szubszidiárius tényállásnak tekintendő.
Ahogy említettük, a generálklauzula a konkrétan nevesített tisztességtelen magatartásokat meghatározó tényállások (pl. a 4. §-ban szabályozott üzleti titok megsértésének tilalma) mellett szubszidiárius tényállásként funkcionál. Vizsgáljuk most meg azt, hogy mit is jelent a Tpvt. II. fejezet generálklauzulájának ezen alapvetően meghatározó jellege!
A generálklauzula nem általános háttérszabálya (tehát a szó szűkebb értelmében nem "generálklauzulája") az egyes tisztességtelen magatartások tényállásainak, hanem maga is pontosan olyan önálló, sui generis tényállás, mint a 3-7. §-ok bármelyikében megfogalmazott tilalmi tényállás. Önállóan a generálklauzula tényállására hivatkozva lehet perelni, ez a kereset, illetve az ítélet önálló jogalapja lehet.
A szubszidiaritás alapvető jellemzője továbbá az, hogy amennyiben valamely magatartás beazonosítható egy konkrétan nevesített tényállás (pl. üzleti titok védelme, bojkott felhívás tilalma stb.) alá, akkor az adott magatartást kizárólag a konkrét tényállás szerint lehet és kell megítélni, amihez nem hívható segítségül a tisztességtelenség általános tilalmát kimondó generálklauzula. Tehát pl. az üzleti titok megsértésének vizsgálata körében nem az vizsgálandó, hogy általában tisztességtelen volt-e egy vállalkozói magatartás, hanem hogy a konkrét tényállás törvényi feltételei fennállnak-e. Az üzleti titok védelme körében az üzleti titok megsértésének konkrét körülményeit kell vizsgálni, és ezek kizárólag a Tpvt. 4. §-ának összefüggésrendszerében értékelendőek, amelyben nem játszik szerepet a generálklauzula tényállása. Ugyanez a helyzet a bojkott felhívás tilalmánál, vagy bármely más nevesített tényállásnál.
Ha egy magatartás megvalósít valamely konkrét nevesített tényállást (pl. a jellegbitorlást), akkor ehhez "halmazatban" nem lehet megállapítani a generálklauzula sérelmét is, hiszen a nevesített tényállás megvalósulása kimeríti a tisztességtelenség tilalmát. Ugyanazon magatartás tehát nem tartozhat egyszerre egy nevesített tényállás és a generálklauzula hatálya alá is. Ezért helytelen "elsődleges" kereseti kérelmet a generálklauzulása alapozni, ha valaki a Tpvt. II. fejezetében tiltott valamely tényállásra is hivatkozik.
Abban az esetben azonban, ha egy magatartás tisztességessége-tisztességtelensége az elbírálandó kérdés, de a magatartás egyik nevesített tényállás hatálya alá sem tartozik vagy vonható be, akkor a generálklauzula önálló jogalapként működő tilalmi tényállásként alkalmazandó. Tehát, ha pl. hiányzik az üzleti titok megsértésének szabályrendszeréből (Tpvt. 4. §) valamely elem, és így az üzleti titok megsértése nem lenne megállapítható, de a magatartás általános tisztességessége kérdéses, akkor az adott magatartás a generálklauzula alkalmazásával elbírálható, és megállapítható a generálklauzulába, azaz az önálló, de szubszidiárius tényállásba ütközés. Vagyis a generálklauzula nem háttérszabálya, kiegészítő (generális) tényállása a Tpvt. 3-7. §-ai tényállásainak, hanem egy olyan önálló tilalmi tényállás, amely ugyan általánosságban fogalmazza meg a tisztességtelen verseny tilalmát, de csak akkor alkalmazható (szubszidiáriusan), ha más tényállás alapján nem ítélhető meg az adott magatartás tisztességtelensége.
A generálklauzula tényállása viszonylag egyszerű norma, hiszen ebben a tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatásának egyértelmű, általános tilalma található, amelynek konkretizálásához normatív támpontokat ad a jogalkotó. A Tpvt. 2. § értelmezése alapján nyilvánvaló, hogy a tényállás megvalósulásához hat körülményt (tényállási elemet) kell vizsgálni (lásd ugyanígy a jogirodalomból Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest 2002, 42. skk. o.):
- Mit jelent a "gazdasági tevékenység"?
- Mit jelent a tisztességtelen gazdasági tevékenység "folytatása"?
- Van-e jelentősége az elkövető tudati viszonyulásának (szándékosság, célzatosság) a tényállás megvalósulásában?
- Szükséges-e versenytársi kapcsolat az elkövető és a jogsértett között?
- "Eredménycselekményről" van-e szó?
- Mit jelent a "tisztességtelenség"?
Az alábbiakban vizsgáljuk meg röviden ezen tényállási elemek tartalmát részletesebben!
A gazdasági tevékenységet tág értelemben kell felfogni, és ez igazodik a Tpvt. általános szabályrendszeréhez. "Gazdasági tevékenység" alatt nem kifejezett és rendszeres üzleti tevékenységet (eladást, gyártást, szolgáltatást) kell érteni, hanem ebbe a körbe kell sorolni minden olyan magatartást, amelynek üzleti relevanciája van, vagy lehet. Így a "gazdasági tevékenység" pontos tartalma és értelmezése az "üzletileg értelmezhető magatartás". A "gazdasági tevékenység" tényállási elemmé emelésével csak annyit akar kifejezni a jogalkotó, hogy azoknak a személyeknek a magatartása, akiknek nincs értelmezhető üzleti magatartása, nem tartozik a Tpvt. hatálya alá. Abban az esetben azonban, ha vállalkozások követik el a Tpvt. által relevánsnak tekintett magatartást, akkor ezek fogalmilag "gazdasági tevékenységnek" minősülnek, hiszen a vállalkozások minden tevékenysége üzletileg megfogható magatartás, így azok "gazdasági tevékenységnek" tekintendők. A fentieken túl a "gazdasági tevékenység" nem összefüggő és rendszeres üzleti magatartások sorozata, hanem lehet izolált, ebben az értelemben "összefüggéstelen" egy vagy több magatartás is. Így pl. egy gyártó cég "gazdasági tevékenysége" nem korlátozódik a konkrétan gyártott termék előállítására, hanem magában foglalja a vállalat piaci kommunikációját, versenytársainak vagy fogyasztóinak kezelését, mások védett jogainak tiszteletben tartását, az üzleti etikai normák betartását, a társadalmi elvárások teljesítését.
A generálklauzula alkalmazásának nem feltétele az elkövetési magatartás (a gazdasági tevékenység folytatásának) időaspektusa, vagy annak tartós, illetve egyedi jellege. A Tpvt. szóhasználata ugyan azt sugallja, mintha a tisztességtelen tevékenységet "folytatni" kellene, azaz a jogsértésnek huzamosabb ideig fenn kellene állnia a tényállás alkalmazhatóságához. Valójában a "folytatása" szó a generálklauzula alkalmazhatósága szempontjából a "tanúsítani" igét jelenti. Azaz a generálklauzulába ütköző tisztességtelen magatartás megvalósulhat egy egyedi magatartással is, nem szükséges annak huzamosabb ideig fennállnia. Természetesen, ha a tisztességtelen piaci magatartás hosszabb ideig fennáll, vagy ismétlődően előfordul, úgy a tisztességtelen gazdasági tevékenység "folytatása" minden további nélkül megállapítható.
Ugyancsak nem szükséges a tényállás alkalmazhatóságához, hogy a jogérvényesítés időpontjában még fennálljon a jogsértő állapot. Azaz a "folytatás" szó jelen ideje nem zárja azt ki, hogy a generálklauzulára hivatkozva - figyelembe véve az elévülési időt - utóbb igényt támasszon a jogsértett fél.
A generálklauzula - hasonlóan a versenyjog legtöbb jogintézményéhez - objektív tényállás. Ez azt jelenti, hogy a generálklauzula tényállása megvalósulásának nem feltétele annak vizsgálata, hogy a jogsértő hogyan viszonyul a saját magatartásához. Nem tényállási eleme az, hogy az elkövető célzottan hátrányt akart-e okozni a másik piaci szereplőnek, vagy magatartásának következményeit pontosan lássa előre.
Ugyanakkor a generálklauzula által tiltott magatartást nem lehet véletlenül elkövetni, ezért a tényállás fogalmilag csak szándékosan valósítható meg. Pontosabban a tényállás megvalósulása, azaz a tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatása, fogalmilag az elkövető szándékosságát feltételezi. Valahogy úgy, ahogy a polgári jogban sem lehet valaki "véletlenül" rosszhiszemű, hiszen a rosszhiszeműség feltételezi a szándékosságot. Ugyanígy itt is: ha a magatartás tisztességtelensége megállapítható, akkor az elkövető nem hivatkozhat arra, hogy a magatartása nem volt szándékos, vagy nem tudott arról, hogy magatartása beleütközik a generálklauzula által tiltott tisztességtelenségbe.
A generálklauzula alkalmazhatóságának nem feltétele annak vizsgálata, hogy az elkövető és a jogsértett személy között milyen kapcsolat van. Így különösen nem szükséges az, hogy egymással versenytársi vagy fogyasztói kapcsolatban legyenek. A generálklauzula alkalmazásának egyetlen feltétele, hogy az elkövető a Tpvt. 1. § (1) bek.-ben rendkívül tágan értelmezett "vállalkozásnak" (ld. ehhez a jogirodalomból: Darázs Lénárd: Vertikális kartellek, Complex, Budapest 2007, 109. o.) minősüljön. A "vállalkozás" fogalma viszont kiterjed a természetes és nem természetes személyekre, ha azok "piaci magatartást" tanúsítanak.
A tisztességtelen verseny elleni jog generálklauzulája által tiltott magatartás nem eredménycselekmény. Tehát a generálklauzula alkalmazhatóságának nem feltétele valamilyen "eredmény" bekövetkezése. Nem szükséges, hogy a tisztességtelen magatartás miatt valakinek kára keletkezzen, hiszen a tényállás megvalósul önmagában a tisztességtelen piaci magatartás tanúsításával. Természetesen a jogkövetkezmények körében a tisztességtelen piaci magatartás "eredménye" fontos szerephez juthat, hiszen kártérítés követelése esetén a bizonyítás az általános szabályok szerint alakul. Így nincsen akadálya annak, hogy a bíróság részítélettel megállapítsa a jogalapot, azaz a tisztességtelen verseny általános tilalmába (a generálklauzulába) ütközést, és a kár ténye és összegszerűsége tekintetében folytassa tovább az eljárást.
A generálklauzula centrális tényállási eleme a "tisztességtelenség" kérdése. Tekintettel arra, hogy a "tisztesség-tisztességtelenség" mindig a konkrét magatartásokhoz köthető, értékelemet és morális megítélést hordozó kategória (a bírósági gyakorlatból lásd pl. BDT 2007, 1533. sz.), a jogalkotó nem tudja és nem is kívánta a "tisztességtelenség" fogalmát normatív erővel meghatározni. Ezért a "tisztességtelenség" tartalmának meghatározása a bírói jogalkalmazás, illetve a tudomány felelőssége és feladata. Ennek főbb támpontjait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze.
Nem minősülnek főszabály szerint tisztességtelen piaci magatartásnak a közhatalmi normákra vonatkozó jogszabálysértések. Tehát azon az alapon, hogy "A" vállalkozás befizeti az adót, míg "B" vállalkozás adót csal, nem lehet a Tpvt. 2. §-ára hivatkozással fellépni. Ugyanakkor, ha jogszabály a tevékenység végzéséhez engedélyt ír elő, és egy vállalkozás ezt a tevékenységet engedély nélkül végzi, míg a másik az engedély birtokában, úgy a generálklauzulába ütközés megállapítható. Ugyancsak megállapítható a tisztességtelenség, ha a jogszabálysértés a másik vállalkozás védett jogait (szellemi alkotását, személyiségi jogait) érinti.
Önmagában azon az alapon, hogy egy vállalkozás a másiknak versenyt teremt, vagy a versenyt intenzívebbé teszi, nem lehet a generálklauzulát alkalmazni. Ha azonban a piacra lépés, vagy a versenyteremtés tisztességtelen eszközökkel (pl. védett és egyedi ügyféladatok tisztességtelen megszerzésével, védett jogok elorzásával, a másik infrastruktúrájának felhasználásával) történik, és a Tpvt. II. fejezetének nevesített tényállása (pl. üzleti titok megsértése) nem állapítható meg, a Tpvt. 2. § szerinti jogsértés fennállhat.
Szerződéses kapcsolatokban a szolgáltatás fő tárgyára irányuló szerződésszegés (pl. késedelem, hibás teljesítés) nem lehet tisztességtelen piaci magatartás. Viszont ebben a körben is, ha pl. a késedelmet a másiknak okozandó piaci hátrány motiválja, a tisztességtelenség fennállhat. Kétséget kizáróan fennáll viszont a tisztességtelen piaci magatartás abban az esetben, ha a szerződésszegés a szerződésnek a versenyviszonyokat érintő szabályaira vonatkozik. Így pl. a szerződés titokvédelmi, vagy versenytilalmi szabályainak megsértése fogalmilag a Tpvt. 2. § hatálya alá kell, hogy tartozzon.
A generálklauzula alkalmazásában nem játszik szerepet a polgári jog általános zsinórmértéke. Azaz annak vizsgálata, hogy a vállalkozás az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította-e, nincsen szerepe, hiszen pontosan az a kérdés, hogy magatartása "tisztességes"-e, vagyis tanúsította-e az üzleti életben (a versenyben) elvárt magatartást a vállalkozás. Azaz a "versenyjogi" elvárt magatartást nem lehet a "polgári jogi" elvárt magatartással magyarázni, hiszen mindkettő egy társadalmi elvárás, amelynek egymással magyarázása tautológiához vezetne.
A tisztességes verseny követelménye egy olyan társadalmi elvárás, amelyet minden vállalkozásnak tanúsítania kell. A társadalom általános értékítélete, azaz a közfelfogás szerint tisztességtelen magatartások a versenyjogi tisztességtelenség körébe tartoznak. Ebben a körben a tisztesség hasonló módon interpretálható, mint a polgári jogi "jóhiszeműség", a "jó erkölcs" vagy az "elvárható magatartás".
Maga a Tpvt. 2. §-a nevezi tisztességtelennek "a versenytársak, az üzletfelek, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon" elkövetett magatartásokat, valamint az "üzleti tisztesség követelményeibe" ütköző magatartásokat. Ezek a törvényi példák viszont nem taxatív felsorolásként értendők, hanem ténylegesen példákként.
A versenytársak, az üzletfelek és a fogyasztók "törvényes érdekei" körében megjelenhetnek védett jogok (pl. szellemi alkotások, műszaki leírások a szoros védelemtől függetlenül), de ugyanígy törvényes érdeknek minősül a zaklatástól (zavarástól) mentes tisztességes verseny folytatásának igénye is. Az üzleti tisztesség követelményének az tekintendő, amely a vállalkozások közötti elfogadott és szokásos etikai normákban testesül meg. Ehhez nem kell az, hogy az etikai normák pl. ágazati etikai kódexekben rögzüljenek, hanem elegendő, ha ezek az üzleti szokások, a vállalkozói kultúra részévé válnak.
Végezetül a csekély számú nyilvános bírósági döntés alapján megemlítjük, hogy vannak olyan magatartások, amelyeket az eddigi bírósági gyakorlat fogalmilag a generálklauzulába ütközőnek minősített.
(1) A vállalkozás munkaerejének (dolgozóinak, szerződéses partnereinek, alvállalkozóinak, teljesítési segédeinek) tisztességtelen átcsábítása beleütközik a Tpvt. 2. §-ába, ha az együtt jár egy komplett üzem (tevékenységi kör, termék gyártása) átvételével, vagy ilyet céloz (lásd BDT 2004. 997. sz.). Ugyanakkor a szerződéses versenytilalmi szabályokkal nem kötött szerződéses partnereknek (beleértve a munkavállalókat is) más vállalkozással, esetleg a versenytárssal való jogviszony létesítése, ha ezt a másik vállalkozás nem tisztességtelenül motiválta, nem tartozik a generálklauzula hatálya alá.
(2) Ma is irányadó GVH (Vj-111/1991) eset szerint "jól működő cégnél dolgozva megalapított saját vállalkozás számára információkat, megrendeléseket gyűjteni, használni a cég módszereit, infrastruktúráját", a generálklauzulába ütköző magatartás.
(3) A bírósági gyakorlat az üzleti titok megsértése megvalósulásának hiányában vizsgálja, és megállapíthatónak tartja a generálklauzula alkalmazását, ha a védett bizalmas információk (adatok, eljárások leírások műszaki rajzok, tervek stb.) megszerzése általában az ületi tisztesség és a társadalom általános etikai elvárásaival ellentétes (lásd BDT 2006, 1492. sz., BDT 2002, 711. sz.).
(4) Az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartásnak minősül, ha a gépjármű kiskereskedelemmel foglalkozó személy a tevékenysége folytatásához jogszabályi előírás folytán kötelezően készítendő jótállási füzetet úgy állítja össze, hogy a versenytárs kiadványának tartalmát - annak hozzájárulása nélkül - lemásolja és felhasználja (lásd BDT 2007, 1533. sz.). ■
Visszaugrás
