A 2023 decemberében nyilvánosságra hozott három, a sport versenyjogi vonatkozásait is elemző Európai Unió Bírósága által hozott ítéletet jelentős várakozás előzte meg. Ezek közül az egyik, mégpedig a Nemzetközi Korcsolyaszövetséget érintő ügy vizsgálta azokat a kikötéseket, melyek jogvita esetére a Nemzetközi Sportdöntőbíróság előtti eljárást írtak elő. A tanulmány célja részletesen elemezni a sportszövetségek által előszeretettel alkalmazott előírások versenyjogi szempontú megítélésének lehetőségeit, különös tekintettel az ISU-ügy és a Pechstein-ügy tanulságaira, a két eljárás közötti eltéréseket is kiemelve. A sport világát érintő fokozott versenyjogi érdeklődés miatt az ügyek alapján levonható következtetések rögzítése elengedhetetlen, továbbá a lezáratlan kérdések azonosítására is kísérletet teszünk.
The three judgments of the Court of Justice of the European Union, published in December 2023, analysing the competition law aspects of sport, were preceded by considerable anticipation. One of these, the case concerning the International Skating Federation, examined the clauses that provided for a procedure before the International Court of Arbitration for Sport in the event of a dispute. The aim of this study is to analyse in detail the possibilities for assessing the competition law aspects of the provisions that sports federations tend to use, with particular reference to the lessons to be drawn from the ISU case and the Pechstein case, and to highlight the differences between the two cases. In view of the increased interest in competition law in the world of sport, it is essential to record the conclusions that can be drawn from these cases and to attempt to identify outstanding issues.
Den drei im Dezember 2023 veröffentlichten Urteilen des Gerichtshofs der Europäischen Union, die sich mit den wettbewerbsrechtlichen Aspekten des Sports befassen, ging eine große Erwartungshaltung voraus. Eines dieser Urteile, das den Internationalen Eislaufverband betraf, befasste sich mit den Klauseln, die für den Fall eines Rechtsstreits ein Verfahren vor dem Internationalen Sportschiedsgerichtshof vorsehen. Ziel dieser Studie ist es, die Möglichkeiten zur Bewertung der wettbewerbsrechtlichen Aspekte der von den Sportverbänden verwendeten Klauseln eingehend zu analysieren und dabei insbesondere die Lehren aus dem ISU-Fall und dem Fall Pechstein zu ziehen sowie die Unterschiede zwischen den beiden Fällen herauszustellen. In Anbetracht des zunehmenden Interesses am Wettbewerbsrecht in der Welt des Sports ist es wichtig, die Schlussfolgerungen aus diesen Fällen festzuhalten und zu versuchen, offene Fragen zu ermitteln.
Minden sportágnak megvannak a maga korszakos zsenijei, akik egy-egy sporteseményt emlékezetessé tesznek. Elég csak Armand Duplantisnak a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon mutatott dominanciájára gondolni. Habár akkor nem sikerült neki a hőn áhított világcsúcsdöntés, egymaga képes volt a teljes stadiont talpra állítani. Sportolók nélkül elképzelhetetlen a hivatásos sport világa. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a sportszövetségekről sem, akik kettős szerepben vannak jelen, az adott sportág irányítása tekintetében gyakorlatilag szabályozó monopólium illeti meg őket,[2] emellett kereskedelmi értékének kiaknázására is törekszenek. Ez a dualitás eleve okoz egyfajta feszültséget,[3] a sportszövetség és az égisze alá tartozó sportoló közötti jogviták híre sokszor a sajtó hasábjait is megjárva komolyabb visszhangot kap. Az ilyen, specifikusan sportot érintő jogviták elbírálására jött létre a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (a továbbiakban: CAS) Lausanne-ban.[4] Azt, hogy egy sportot érintő eljá-
- 11/12 -
rás lefolytatására melyik ítélkező fórumon kerül sor, több tényező befolyásolhatja. Gyakori, hogy a sportszövetség valamilyen előírása kényszeríti a sportolót arra, hogy igazát egy CAS előtti eljárásban próbálja meg bizonyítani.[5] Ezek a rendelkezések jogszerűségi kérdéseket is felvetnek, a versenyjogi előírásoknak való megfelelőséget is beleértve.
Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) versenyjogának sportot érintő ügyekben való alkalmazása immár negyven évre tekint vissza.[6] Habár a 2006-os Meca-Medina ítélet tekinthető az első esetnek, amelyben versenyjogi szabályok alapján született döntés, versenyjogi szempontú felülvizsgálat korábbi ügyekben is felmerült vagy felmerülhetett volna.[7] Ebben a négy évtizedben eleinte a sport kereskedelmi vonatkozását érintő ügyek domináltak, a sportirányító szervezetek szabályozó tevékenységének felülvizsgálata kapcsán kevéssé volt intenzív az érdeklődés.[8] Ez azonban az utóbbi években változó tendenciát mutat, ugyanis a sport és versenyjog területét érintő három olyan ügyben is ítélet született 2023 decemberében az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) előtt,[9] ahol döntő részben a sportszövetségek által alkotott szabályok és általuk meghozott döntések álltak a középpontban. Az említett periódus alatt fokozatosan kimunkált versenyjogi tesztek és szabályok következetesen felépülő rendszere alkalmas a sportirányító szervezetek tevékenységének felülvizsgálatára.[10] Ezen ügyek sorába illeszkedik két, Nemzetközi Korcsolya Szövetséget (a továbbiakban: ISU) érintő eljárás is, hiszen különböző mértékben ugyan, de mindegyik megítélésében szerepet játszottak versenyjogi szempontok is. Az említett két eset közül az egyik, az úgynevezett ISU-ügy versenyjogi alapon indult, az eljárás előzményét egy olyan Dubajban megrendezendő korcsolyaverseny jelentette, amelyet nem a nemzetközi szövetség rendezett volna meg.[11] Az ügy két holland gyorskorcsolyázó panasza alapján indult meg az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) előtt, akik szerettek volna az említett programon versenyezni, azonban az ISU engedélyének hiányában erre nem került sor. A Pechstein-ügy egy számos fórumot megjárt doppingügy volt, azonban versenyjogi szempontok felvetését szintén nem kerülhette el. Bár a kettő számos eltérést mutat, közös bennük, hogy - bár egyik ügynek sem ez volt a központi kérdése - mindegyikben a sportszövetség által alkalmazott választottbírósági kikötések ilyen szempontú felülvizsgálatának kérdése került terítékre.
A két ügyet vizsgálva az egyik szembetűnő különbséget az a mód szolgáltatja, amely révén a sportszövetség határozataival szembeni fellebbezés folytán a jogvita a CAS-ra kerülhetett. Utóbbi hatáskörét tekintve döntő jelentősége van a felek közötti választottbírósági kikötésnek, legyen ez akár szerződésbe, akár szövetségi szabályzatba foglalva.[12] Az intézmények, melyek ISU-ügyben a kifogásolt rendelkezést is vizsgálták, a Bíróságon 2023 decemberében született ítéletet megelőzően az EU versenyhatóságaként eljáró Bizottság, valamint a Törvényszék voltak.[13] Maga az eljárás alapvetően a szövetség részvételi szabályai, illetve az előzetes engedélyezés körül zajlott, azonban utóbbi kapcsán a szövetség által előírt választottbírósági rendelkezésekről is véleményt nyilvánítottak az eljáró testületek.[14] Eszerint ugyanis, a sportszövetségnek a harmadik fél versenyszervező engedélyezési kérelmét elutasító határozatával szemben kizárólag a CAS-hoz előterjesztett fellebbezéssel lehetett volna kifogással élni. Ebben az ügyben tehát a szövetség egy szabályzatában találjuk meg azt a rendelkezést, amely tulajdonképpen egy választottbírósági kikötésként szolgált. Ezzel szemben a Pechstein-ügyben arra az esetre találunk példát, amikor a sportszövetség egyedi előírásának, konkrétan egy nevezési nyomtatványnak a részeként jelent meg a választottbírósági kikötés. Ez, a sportolóval egy konkrét megmérettetés előtt aláíratott dokumentum akkor jutott különös jelentőséghez, amikor Pechstein a szövetség doppingvétség miatti kétéves eltiltást előíró határozattal szemben fellebbezni szeretett volna.[15] A verseny előtt aláírt egyedi megállapodás értelmében ugyanis kizárólag a CAS-nál kereshetett igazat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
