A költségmentesség fogalma nem újszerű intézmény a közigazgatásban, hiszen már az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) X. fejezete is külön rendelkezett róla az Eljárási költségek cím alatt. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) ugyanezen jogintézményt a IX. fejezetének hasonló címén belül tárgyalja, azonban csupán egyetlen szakaszban. (Ket. 159. §)
A részletes szabályokat a törvény felhatalmazása alapján [Ket. 174. § (1) bekezdés d) pont] a közigazgatási hatósági eljárásban a személyes költségmentesség megállapításáról szóló 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kmr.) határozza meg. Ennek szükségszerűsége - különösen napjainkban - vitathatatlan, hiszen az ún. szociális pajzs "elvékonyodása" a lakosság kevésbé fizetőképes rétegéhez tartozók számának növekedésével jár. Ugyanakkor a jogbiztonság megköveteli, hogy jövedelmi és vagyoni körülményektől függetlenül, mindenki képes legyen az őt megillető jogainak érvényesítésére, legyen az akár alapeljárás, akár jogorvoslati eljárás. (Alkotmány 56-57. §)
A hatályos törvény, mind pedig a végrehajtási rendelete kifejezetten hangsúlyozza, hogy mentességet természetes személy ügyfél részére lehet megállapítani, de csak abban az esetben, ha
- ezt az ügyfél kérelmezi [Kmr. 1. § (1) bekezdés], valamint
- megállapítást nyer, hogy a kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni.
A Ket. 159. § (6) bekezdése ezt annyiban árnyalja opcionális lehetőséggel, hogy törvény gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére is megállapíthat költségmentességet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
