A sörszállítási szerződések rendszerint azt tartalmazzák, hogy a szállító a viszonteladónak meghatározott gazdasági és pénzügyi előnyöket nyújt, úgymint a vissza nem térülő kiadások kifizetése, kedvező feltételek mellett kölcsönök nyújtása vagy szerzése, a vendéglátóhely működtetéséhez telek vagy helyiség átengedése, az italkiméréshez szükséges helyiségek bérbeadása, valamint a működtetéséhez szükséges technikai berendezések, bútorzat rendelkezésre bocsátása, vagy más - a viszonteladó számára hasznos - beruházások végrehajtása.
Ezen előnyök ellentételezéseként a viszonteladó általában arra vállal kötelezettséget, hogy egy bizonyos ideig csak a szállítótól szerzi be a szerződésben foglalt termékeket. Az - általában hosszú időtartamú - kizárólagos beszerzésre vonatkozó kötelezettségvállaláshoz tartozik legtöbbször, hogy a szállító által bérbe adott italkimérő helyen tilos a versenytársak termékeinek eladása.1
A viszonteladóknak a szállító által nyújtott gazdasági és pénzügyi előnyök lényegesen megkönnyítik a vendéglátóhelyek berendezését, korszerűsítését, fenntartását és üzemeltetését, ugyanakkor a kizárólagos beszerzésre vonatkozó kötelezettsége és a rá kirótt tilalmak arra ösztönzik, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezzék értékesíteni a szerződéses árukat.
A versenykorlátozó megállapodásokon belül a sörszállítási szerződések mindenben megfelelnek a vertikális megállapodások definíciója három fő elemének, ugyanis:
- A megállapodások két vagy több vállalat között jönnek létre és nem vállalatként működő végső fogyasztókkal. A végső fogyasztókkal kötött megállapodások ugyanis nem esnek az EK-Szerződés (továbbiakban: EKSz.) 81. cikk (1) bekezdésének2 hatálya alá, mivel ez a cikk csak vállalatok közti megállapodásokra, vállalatok társulásainak döntéseire és összehangolt magatartásokra vonatkozik.
- A megállapodások olyan vállalatok között jönnek létre, amelyek mindegyike a megállapodás végrehajtása céljából a termelési vagy forgalmazási lánc eltérő szintjén működik. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az egyik vállalat nyersanyagot - jelen esetben sört - állít elő, amelyet a másik inputként használ, vagy az első gyártó, a második nagykereskedő és a harmadik kiskereskedő. Mindez nem zárja ki, hogy egy vállalat a termelési vagy forgalmazási lánc egynél több szintjén is működjön.
- A megállapodások azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett a megállapodásban résztvevő felek, a szállító és a vevő bizonyos árukat vagy szolgáltatásokat beszerezhetnek, eladhatnak vagy viszonteladhatnak. Olyan megállapodásokról van tehát szó, amelyek a szállító által szállított áruk vagy szolgáltatások beszerzésének, eladásának vagy viszonteladásának körülményeire és/vagy olyan áruk vagy szolgáltatások a vevő által megvalósított eladásának körülményeire vonatkoznak, amelyekbe az előző áruk vagy szolgáltatások beépültek.
A korábbi közösségi szabályozás a vertikális korlátozások közül a két fél részvételével megvalósuló kizárólagos forgalmazási szerződésekre (továbbiakban: 1983/83-as rendelet4), a kizárólagos beszerzési megállapodásokra (továbbiakban: 1984/83-as rendelet) és a franchise szerződésekre (továbbiakban: 4087/88-as rendelet5) határozott meg csoportmentességi szabályokat.
Ezek közül az Európai Közösségek Bizottságának (továbbiakban: Bizottság) 1984/83 rendelete három csoportját határozta meg azoknak a megállapodásoknak és összehangolt magatartásoknak, amelyekre nézve az EKSz. 85. cikk (jelenleg 81. cikk) (3) bekezdésében meghatározott feltételeket6 általában teljesültnek lehet tekinteni. Az első csoportba valamennyi gazdasági ágazat rövid és középlejáratú kizárólagos beszerzési megállapodásai tartoztak, míg a másik két csoport olyan hosszúlejáratú megállapodásokat foglalt magában, amelyeket a sörnek vendéglátóhelyeken történő viszonteladása céljából (sörszállítási szerződések) vagy kőolajtermékeknek töltőállomásokon történő viszonteladása céljából (benzinkút-szerződések) kötöttek. Az 1984/83-as rendelet a piac sajátosságaira tekintettel határozott meg eltérő szabályokat a sörszállítási szerződésekre és a benzinkút-szerződésekre.
Ami a sörszállítási megállapodásra vonatkozó rendelkezéseket illeti, az 1984/83-as rendelet II. címe állapított meg különös szabályokat a sörszállítási megállapodásokra vonatkozóan, 6. cikkének (1) bekezdése ugyanis kivette a sörszállítási megállapodások egy részét az EKSz. 81. cikkének hatálya alól, amikor kimondta, hogy "a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható a 85. cikk (3) bekezdése értelmében és a rendelet 7-9. cikkében meghatározott feltételek mellett az olyan megállapodásokra, amelyekben csak két vállalat vesz részt, és amelyekben az egyik fél, a viszonteladó, a másikkal, a szállítóval szemben arra kötelezi magát, hogy különleges gazdasági vagy pénzügyi előnyök ellenében a megállapodásban meghatározott bizonyos söröket vagy bizonyos söröket és más italokat a megállapodásban meghatározott vendéglátóhelyen történő viszonteladás céljából csak tőle, valamely hozzá kapcsolódó vállalattól vagy más, általa áruinak forgalmazásával megbízott vállalattól szerzi be."
A fenti, viszonylagosan általános rendelkezést oly mértékben szűkítette le a rendelet 7. cikke, hogy pontosan meghatározta azokat a versenykorlátozásokat mint kötelezettségeket, amelyen túl nem terjeszkedhet az adott sörszállítási megállapodás. Ezek a következők:
- Annak tilalma, hogy a viszonteladó nem forgalmazhat a megállapodásban meghatározott vendéglátóhelyen harmadik vállalat által felkínált, a megállapodás keretében szállított sörökkel vagy más italokkal azonos típusú söröket és más italokat.
- Annak kötelezettsége, hogy a harmadik vállalat által szállított, a megállapodásban meghatározottól eltérő típusú söröket a megállapodásban meghatározott vendéglátóhelyen csak palackban, dobozban vagy más kiskiszerelésben forgalmazzon a viszonteladó, kivéve, ha ezen sörök csapolt sörként történő árusítása szokásos vagy a fogyasztók kellő kereslete miatt indokolt.
- Annak kötelezettsége, hogy a harmadik vállalat által szállított árukat a megállapodásban meghatározott vendéglátóhelyen és annak környezetében csak olyan mértékben reklámozhatja a viszonteladó, amilyen mértékben ezen áruk a vendéglátó üzem összforgalmából részesednek.
Az 1984/83-as rendelet ugyanakkor 8. cikkében - a 7. cikk pozitív, felsoroló megközelítésével ellentétben - azokat a magatartásokat részletezte, amelyre a 6. cikk nem alkalmazható, ezek a következők:
- A szállító vagy valamely hozzá kapcsolódó vállalat italokon kívül egyéb árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó kizárólagos beszerzési kötelezettséggel terheli a viszonteladót.
- A szállító korlátozza a viszonteladót abban, hogy szolgáltatásokat vagy olyan árukat, amelyekre nézve sem kizárólagos beszerzési kötelezettség, sem versenytilalom nem köthető ki, az általa kiválasztott vállalattól szerezzen be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
