A 2012. október 11-12-én Herceghalmon megrendezett "magyarország újratérképezve" című országos Önkormányzati és Közigazgatási Konferencia száz részvevője az oktatási reform megvalósításáról, valamint az önkormányzati adósságrendezés aktuális kérdéseiről kapott tájékoztatást. A kormányzati szereplők és a gyakorlati szakemberek előadásait hallgatva több gondolat is eszembe jutott, és amolyan "glosszaként" lapszéli jegyzetté vált.
A rendszerváltást követően egyre-másra születtek az új társadalmi rendszert kialakító és szabályozó törvények, melyek közül az egyik legjelentősebb az 1990. augusztus 14-én elfogadott, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) volt, melynek 8. § (4) bekezdésében deklarálták, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az általános iskolai oktatásról és nevelésről.
A rendelkezésnek megfelelően három év múlva kihirdették a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt; az Ötv. rendelkezésének megfelelően pedig a széles körben meghirdetett jelszó az lett: "Minden településen legyen iskola!" Nem sokkal később uniós tagságunkat követően megismerkedtünk a szubszidiaritás fogalmával, ... és megnyugodtunk, hiszen a "subsidum" szó tartalékot, segítséget, támogatást, sőt pénzbeli segélyt jelent; ennélfogva természetesnek vettük, hogy az állam továbbra is a gondoskodó jó "keresztapa" szerepét fogja betölteni az önkormányzatok gazdálkodásában, azon belül pedig az oktatási szektor finanszírozásában. Aztán megismertük a kifejezés politikai-szociológiai jelentéstartalmát, és hitünk továbbszilárdult, mert biztosítva láttuk, hogy a feladatokat a keletkezésük szintjén, azaz a legalsó, az állampolgárokhoz legközelebbi szinten oldhatjuk meg továbbra is; az ún. gondoskodó állam csak akkor avatkozik be ténylegesen, ha azt az alsóbb szinten nem tudják megfelelően megoldani.
A kvázi reformországgyűlés azonban 2011. december 19-i ülésnapján elfogadta a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt (Mötv.), melynek - a 2013. január 1-jén hatályba lépő - 13. § (1) bekezdéséből kimaradt a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó önkormányzati feladatok közül az általános iskolai oktatás és nevelés.
Az Országgyűlés még azon a napon, a következő szavazással elfogadta a nemzeti köznevelésről szóló - s a közoktatási törvényt kizsigerelő - 2011. évi CXC. törvényt, amely 2012. szeptember 1-jén lépett hatályba. A még hatályba sem lépett, száz szakaszból álló törvényt, alig félév múltával már negyvenkét szakaszban módosította a július 12-én elfogadott 2012. évi CXXIV. törvény. (Különös módon a közoktatásról szóló törvény 133 szakasza tizenkilenc év alatt csupán 326 módosítást ért meg - évente átlagosan 17-et.) A törvény azonban még most is sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen a törvényalkotók "megfeledkeztek" olyan fontos kérdésekről, mint a világnézetileg semleges oktatás kérdése, a diákok terheltségének mértéke, vagy például a tanulók érdekeinek szabályozása.
A konferencia egyik kiemelt témája az oktatási reform megvalósításának kérdése volt. A témában tartott kerekasztal beszélgetésen Galló Istvánné pedagógus, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke elgondolkodtató kérdéseket vetett föl. Véleménye szerint az oktatási rendszer átalakításának indoka a különbségek mérséklése, valamint a minőségi munka ellenőrizhetőségének kiépítése volt. Felhívta azonban a figyelmet arra az örök igazságra, hogy "a rossz oktatás is lehet drága, de a jó oktatás sohasem olcsó!"
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
