Dr. Tóth Krisztina Nóra cikke a 2014. március 15. napján hatályba lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) azon alapvető változtatásaival foglalkozik, amelyeket az a házastárs öröklésének tárgykörében hoz.
Az 1959. évi IV. törvény (hatályos Ptk.) megalkotása óta eltelt több évtized alatt kitolódott a várható életkor, megváltozott társadalmi környezet, a családi kapcsolatok sokszínűvé váltak, a korábbi társadalmi normák egy része elavulttá vált; ezekre a változásokra az új törvény megalkotása során a jogalkotó figyelemmel kellett legyen. Az eredmény az lett, hogy lényegében teljesen újraszabályozta a túlélő házastárs törvényes öröklésének rendjét.
Hasonló tárgyú cikkeknél nem kerülhető meg a kiinduló szabályozás ismertetése, és bár ez a jelen esetben a Közjegyzők Közlönye olvasói számára minden bizonnyal unalmasnak tűnhet, a változások nagyságának érzékeltetése szempontjából talán mégsem haszontalan ismertetni a szerző írásának ezt a részét is.
A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 607. § (1)-(4) bekezdése szerint a törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazó nincs, a házastárs vagy a bejegyzett élettárs örököl. A magyar öröklési jog jelenleg két teljes (a szülői és a nagyszülői) és egy csonka (a távolabbi felmenők alkotta) parentélában biztosítja az öröklést. A teljes parentélát az azonos fokon lévő felmenők és az ő leszármazóik alkotják. A parentélák között is érvényesül a sorrendiség, azaz amíg az örökhagyóhoz fokban közelebb álló parentélának van olyan tagja, aki öröklésre jogosult, addig a másik parentélából senki sem jogosult öröklésre. A helyettesítés elvének megfelelően, ha valamelyik gyermek nem örökölhet, helyette az ő leszármazói lépnek az örökös helyébe.
A túlélő házastárs a jelenlegi szabályozás szerint az ún. özvegyi jog jogintézményét élvezi: a Ptk. 615. § (1) bekezdése kimondja, hogy az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).
- 61/62 -
Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése értelmében: ha a házastárs vagy a bejegyzett élettárs új házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, haszonélvezeti joga megszűnik.
Az özvegyi jog törvényes öröklési jog, amely kétféleképpen jöhet létre: egyrészt ha a leszármazó az állagörökös, másrészt pedig, ha a hagyaték ági vagyont tartalmaz és azt ági örökös szerzi meg. Özvegyi jog, azaz törvényen alapuló házastársi avagy bejegyzett élettársi haszonélvezeti jog akkor keletkezik, ha az örökhagyó halálakor a házassági, bejegyzett élettársi életközösség fennállt a felek között és a túlélő házastárssal, bejegyzett élettárssal szemben nem áll fenn semmilyen kizáró ok.
A haszonélvezeti jog terjedelme a Ptk. szerint minden olyan vagyonra kiterjed, amelyet nem a túlélő házastárs örököl. A haszonélvezet korlátozását csak a leszármazók kérhetik [Ptk. 616. § (1)-(6) bekezdés], és annak bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs vagy a bejegyzett élettárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. A házastárs, a bejegyzett élettárs és az örökösök kérhetik a házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti jogának megváltását; a házastárs vagy a bejegyzett élettárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. A házastársat és a bejegyzett élettársat a megváltásra kerülő vagyonból - természetben vagy pénzben - olyan rész illeti meg, amelyet, mint az örökhagyó gyermeke, törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat és a bejegyzett élettársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni.
Mint a szerző rögzíti, a kifejtettek értelmében megállapítható, hogy a Ptk. szabályai szerint mindaddig, amíg az örökhagyónak van öröklésre jogosult leszármazója, addig az örökhagyó házastársa vagy bejegyzett élettársa állagörökös nem lehet. Az új Ptk. ezen a koncepción változtat akkor, amikor bevezeti a házastárs részbeni állagöröklését. A törvény külön rendelkezik azokról az életben előforduló esetekről (ebben a sorrendben), amikor a házastárs leszármazó mellett (1.), szülő mellett (2.) vagy egyedül (3.) örököl.
1. Amennyiben az örökhagyónak leszármazója van, úgy az özvegyet a gyermekek számától függetlenül egy gyermekrész fogja megilletni. Emellett pedig holtig tartó haszonélvezeti joga lesz az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.
Ez a korábbi szabályozáshoz képest annyiban szűkítést fog jelenteni, hogy az. özvegy korlátlan haszonélvezeti jog öröklésének véget vet, hiszen a túlélő házastárs ezentúl nem örökli automatikusan minden olyan vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet nem ő örököl, csak az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon szerez majd haszonélvezeti jogot.
Mint Tóth rámutat, nem lehet nem figyelemmel lenni arra, hogy a mai magyar viszonyok között a hagyatékban a közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak jellemzően jelentős értéket képviselnek. Megfigyelhető, hogy mind a jelenlegi Ptk., mind az új Ptk. figyelmet fordít arra, hogy az özvegy megfelelő lakhatása a házastárs halála után is biztosított legyen. A Ptk.
- 62/63 -
ezzel összhangban akként rendelkezik, hogy még a haszonélvezeti jog megváltása esetén sem lehet kérni a haszonélvezeti jog megváltását a házastárs vagy a bejegyzett élettárs által lakott lakásra és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra [Ptk. 616. § (3) bekezdés]. Az új Ptk. pedig ugyan "csak" az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra biztosít haszonélvezeti jogot az özvegynek, azonban egyrészt a korábbi szabályozástól eltérően az özvegyet a haszonélvezet akkor is meg fogja illetni, ha új házasságot köt, másrészt a haszonélvezeti jog nem korlátozható és a házastárssal szemben megváltása sem igényelhető [új Ptk. 7:58. § (2) bekezdés]. Ezzel szemben a házastárs - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását, amelynek a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie. A házastársat a megváltásra kerülő vagyonból - természetben avagy pénzben - egy gyermekrész illeti meg. Osztályos egyezségben ugyanakkor a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható [új Ptk. 7:58. § (3) bekezdés].
Amellett, hogy az özvegyi jog korlátozásra kerül az új Ptk.-ban, a törvény egy gyermekrésznyi állagöröklést biztosít a túlélő házastárs számára. Összehasonlítva a régit és az újat: a jelenleg hatályos Ptk. csak akkor teszi kifejezetten lehetővé, hogy az özvegy hozzájusson egy gyermekrésznyi vagyonhoz, amikor az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásra kerül. Az új Ptk. viszont alapesetté teszi a túlélő házastárs állagöröklését, amikor kimondja, hogy az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti egy gyermekrész a hagyaték többi (haszonélvezeti joggal nem érintett) részéből.
A szerző kitér arra is, hogy az új koncepciónak természetesen vannak bírálói. Álláspontjuk szerint a törvény túlzottan előtérbe helyezi az özvegy érdekeit; méltánytalan az örökhagyó gyermekeire nézve, hogy az özvegyi jog nem korlátozható és nem is kérhető a megváltása. Előállhat az a helyzet, hogy a túlélő házastárs - hiszen a haszonélvezeti joga az újabb házasságkötése esetén is fennmarad - több lakáson is haszonélvezeti jogot szerez, míg az örökhagyó gyermekei nem tudnak hozzájutni az örökségükhöz. Érdekes helyzetet eredményezhet, ha az örökhagyó túlélő házastársa jóval fiatalabb, esetleg magánál az örökhagyó gyermekénél is.
A fent említett élethelyzetek miatt a szerző megítélése szerint nem hibás a házastárs állagöröklésével kapcsolatos egész koncepció, hanem találhatunk nyomós érveket és ellenérveket egyaránt.
2. Amikor az örökhagyónak nincs öröklésre jogosult leszármazója, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat [új Ptk. 7:60. § (1) bekezdés]. Az (1) bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa, a másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban [új Ptk. 7:60. § (2) bekezdés].
Tehát amíg a jelenlegi szabályozás szerint az örökhagyó szülei csak akkor lehetnek törvényes állagörökösök, ha az örökhagyónak nincs öröklésre jogosult házastársa, addig az új Ptk. öröklésre
- 63/64 -
jogosult leszármazó hiányában bevezeti a szülők és túlélő házastárs együttes öröklését akként, hogy kizárólag az özvegy örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat, míg az ezen felüli vagyont a házastárs és a szülő(k) öröklik fele-fele részben.
Ahogy a házastárs és a leszármazó együttes öröklése esetében, úgy itt is felhozhatók érvek és ellenérvek. Utóbbiak közé sorolhatjuk azt az esetet, amikor a házastársak hosszabb idő alatt, közös munkával szerezték a hagyaték részét képező, az örökhagyóra (is) eső házastársi közös vagyont, az özvegynek azonban mégis osztoznia kell a szülő(k)kel. Ugyanakkor a közös vagyon fele része eleve nem képezi a hagyaték tárgyát, a másik fele pedig csak az örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak kivételével oszlik meg a szülő(k) és a túlélő házastárs között. Az új szabályozás melletti érv: a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 61. § (1) bekezdésével összhangban, miszerint a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani, a gyermek elvesztésével, annak leszármazója hiányában, a szülő idős korára támasz nélkül marad. A túlélő házastárstól pedig a szülő tartást nem követelhet, így a törvény az új öröklési szabályok révén biztosíthatja a megélhetését.
3. Ha leszármazó és szülő nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl [új Ptk. 7:61. § ]. Vagyis a Ptk. szabályaihoz képest, amikor is öröklésre jogosult leszármazó hiányában az özvegy volt a törvényes örökös, az új Ptk. alapján az özvegy csak akkor lesz egyedüli örökös, ha a leszármazó mellett szülő sincs, vagy nem örökölhet.
Lássuk végül, hogyan alakul a házastárs kiesése a törvényes öröklésből.
"Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás" - mondja ki az új Ptk. a 7:62. § (1) bekezdésében. Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne [új Ptk. 7:62. § (2) bekezdés]. A fenti szabály lényegében megfeleltethető a hatályos Ptk. 601. § (1) bekezdésének, amely kimondja, hogy a törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak, bejegyzett élettársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
A szerző cikke zárszavában megállapítja, hogy az özvegy öröklése körében jelentős változások várhatók a jövő év tavaszától. Az, hogy ezek a szabályok hogyan fognak beválni, mennyire fogják beváltani a jogalkotói elvárásokat - mint mindig - a gyakorlatban fog kiderülni.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
