A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK számú irányelv a munkaidő szervezésével kapcsolatos minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket állapította meg. E követelmények felülvizsgálata folyik az Unióban.
Ennek megállapításai szerint a közösségi munkavállalók számára továbbra is biztosítani kell a minimális lapi, heti és évi pihenőidőt, valamint a megfelelő szüléteket. Szükséges a heti munkaórák maximális marékének megállapítása. Korlátozni kell az éjszakai munkaidő időtartamát, ideértve a rendkívüli munkavégzést s és az ilyen munkát végző munkavállalókat egészlégügyi vizsgálatban kell részesíteni. Új elemként szerepel a felülvizsgálati javaslatban, hogy ugyanakkor a munkaidő megszervezésével kapcsolatban az irányelv :gyes rendelkezéseinek alkalmazása, a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló elvek betartásának biztosítása során egyfelől kívánatosnak látszik bizonyos rugalmasság engedélyezése, másfelől szükséges annak lehetővé tétele, hogy bizonyos rendelkezésektől a tagállamok, illetve adott esetben az igazat két oldala eltérhessen. Ez utóbbi során főszabályként az érintett munkavállalóknak ugyanannyi kompenzálást szolgáló pihenőidőt kell biztosítani.
Ennek megfelelően a javaslat a következő főbb megállapításokat, illetve módosító javaslatokat tartalmazza.
A munkaidő és a pihenőidő az irányelvben foglalt meghatározása maradjon változatlan. E meghatározások azonban egészüljenek ki az ügyeleti idővel (on-call time), amely alatt a munkahelyen kell tartózkodni, és a munkáltató felhívására el kell látnia a feladatait, továbbá az ügyeleti idő inaktív részével, amely alatt nem kell ellátnia a tevékenységét. Az előbbi idő vegyes jellegű, eltérő arányban foglal magában munkaidőt és pihenőidőt (2. p.).
A javasolt kiegészítés az ügyeleti idő inaktív részét nem tekinti munkaidőnek, kivéve, ha a nemzeti jog, vagy azzal összhangban kollektív szerződés ekként rendelkezik. Az ügyeleti idő azon része, amely alatt a munkavállaló feladatait végzi, mindig munkaidőnek számít (2a. p.).
A leghosszabb heti munkaidő szempontjából az általános (standard) referenciaidőszak (munkaidőkeret) négy hónap maradna, azzal azonban, hogy ez az időszak a munkaviszony időtartamát nem haladhatja meg. Ezt az időszakot a tagállamok legfeljebb egy évig terjedően meghosszabbíthatják (16/b. p.). Ebből következően a 17. cikkből elmaradna a korábbi hat hónapig történő meghosszabbítási lehetőség. A munkaidő-átlag számítása szempontjából a rendes szabadság és a betegszabadság idejét figyelmen kívül kell hagyni, illetve az ne érintse az eredményt.
A 17. cikk (2) bekezdése alapján el lehet térni a 11 óra napi -, és a 24 óra heti egybefüggő pihenőidőtől. Ehhez azonban a javasolt módosítás szerint egyenértékű kiegészítő pihenőidő biztosítása szükséges ésszerű időn belül, ami nem lehet 72 óránál hosszabb [17. cikk (2) bek., 18. cikk].
Ezt kifogásolva Prugberger professzor úgy véli, hogy "a javaslatban foglalt új rendelkezés szerint az összevontan kiadásra kerülő pihenőidők azonban a 72 órát nem haladhatják meg még akkor sem, ha pihenőidőként ennél több járna", (A munkaidőről és a pihenőidőről szóló EU normák módosításának tervezete - MSZ 2005/4/22. old.). Ez azonban félreértésnek tűnik, mert a szöveg szerint "a kompenzálást szolgáló ekvivalens szabadidőt ésszerű időn belül kell kiadni, ami nem haladhat meg 72 órát", azaz az indokolás szerint egyfelől a kompenzálást szolgáló szabadidőnek ekvivalensnek, a munkavégzés idejével egyenértékűnek kell lennie, másfelől a három napos határ nem a munkavégzés fejében járó szabadidő tartamára, hanem a munkavégzéstől a szabadidő kiadásáig terjedő maximális időre vonatkozik. Itt legfeljebb az lehet vitatható, hogy a három napon belül a szabadidőnek le kell telnie, vagy meg kell kezdődnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
