Immáron elterjedt gyakorlat, hogy a vállalkozások, fogyasztók és állami szervek informatikai szükségleteik kielégítésére kereskedelmi felhőalapú szolgáltatásokat vesznek igénybe. Az ilyen szolgáltatások használata együtt jár a felhasználóhoz tartozó digitális adatok tárolásával is. Szükségképpen felmerül a kérdés, hogy milyen jogalapon férhet hozzá a felhasználó a szolgáltató infrastruktúráján tárolt nem személyes adataihoz, ha a szolgáltató ellen felszámolási eljárást rendelnek el. Ha a digitális adatokban hordozott információról van szó, akkor a szerzői jog és a személyes adatok védelméhez fűződő jog olyan jogosultság, amelyek mindenkivel szemben biztosítják a jogosult számára az információhoz való hozzáférést. Egyébként a felhasználó adatokhoz való hozzáférési ("kiadási") igényét egy a digitális adatokon fennálló tulajdonszerű jogosultság vagy e kérdés kifejezett jogszabályi rendezése - ez utóbbira példa a luxemburgi és svájci jogalkotó - alapozhatná meg. Ennek hiányában a felhőszolgáltatásra irányuló szerződéses jogviszony, illetve a felhasználót ennek alapján a szolgáltatóval szemben megillető jogosultságok nyújthatnak kiindulópontot a felhasználó felszámolási eljárásban érvényesíthető hozzáférési jogának megalapozására. A hozzáférési jog felszámolási eljárás keretében történő gyakorlásával összefüggő kérdés, hogy ki viseli ennek költségeit.
It is now common practice for businesses, consumers and public authorities to use commercial cloud-based services to meet their IT needs. The use of such services involves the storage of digital data belonging to the user. The question necessarily arises as to the legal basis on which a user can access non-personal data stored on the service provider's infrastructure if the service provider is subject to insolvency proceedings. As far as the information contained in digital data is concerned, copyright and the protection of personal data are rights which ensure the rightholder access to the information as against any third party. Otherwise, a user's right of access (as the equivalent of rei vindicatio in the case of digital data) could be based on a proprietary right in the digital data or on an explicit legal provision on this issue, the latter being the case in the Luxembourg and Swiss legislatures. In the absence of such a provision, the contractual relationship for the provision of cloud services and the rights that the user has vis-à-vis the service provider under that relationship could provide a starting point for the basis of the user's right of access in insolvency proceedings. The question of who bears the costs of exercising the right of access in insolvency proceedings is a related issue.
Az idegen digitális adatok státuszának kérdése a felszámolási vagyonban elsősorban a számítási felhőszolgáltatásoknál - gyakran használt nevén "cloud computing" - merül fel, ha a szolgáltató ellen fizetésképtelenségi (felszámolási) eljárást rendelnek el. Az informatikai infrastruktúra fenntartása sokszor költséges, speciális személyzetet és technikai hátteret igényel. Ez különösen a kis- és középvállalkozásokat, fogyasztókat és hatóságokat ösztönzi arra, hogy ne tartsanak fenn saját infrastruktúrát, hanem külső szolgáltatókat vegyenek igénybe az informatikai szükségleteik kielégítésére. A vállalkozások információs technológiai infrastruktúrájukat felhőszolgáltatásba telepítik át, de ugyanígy az is előfordul, hogy közigazgatási szervek biztonsági szempontból kényes adatokat tárolnak kereskedelmi felhőszolgáltatás keretében. A felhőszolgáltatásnál a felhasználó olyan adatállományokat, szoftvereket és számítási kapacitásokat vesz igénybe, amelyek fizikailag nem saját számítástechnikai infrastruktúráján találhatóak, hanem a virtuális térben, azaz az ismeretlenben, a "felhőben". A saját eszközön rendszerint csak egy kliensalkalmazás (kliensszoftver) fut.[2] A felhőalapú szolgáltatások sokrétűek,[3] és abból lehet kiindulni, hogy mindegyik szükségképpen implikál valamilyen szintű adattárolást is.
A felhőszolgáltatásba való kihelyezéssel elért megtakarításnak azonban ára van, mivel ezzel a vállalkozás, fogyasztó vagy hatóság erősen függ a szolgáltatótól: rá van utalva arra, hogy folyamatosan és zökkenőmentesen hozzáférjen a felhőszolgáltatáshoz, vagyis a felhőben tárolt adatokhoz. Elég itt például csak arra az ügyvédi irodára gondolni, amely aktáit felhő alapú szolgáltatás keretében tárolja.[4] Az adatokhoz való hozzáférés hirtelen elvesztése egy időre biztosan ellehetetleníti az ügyvédi iroda működését és komoly károkat okozhat. Hasonló kockázatoknak van kitéve a szoftverfejlesztő vagy a reklámügynökség is, amelyek szintén rá vannak utalva arra, hogy a felhő alapon tárolt adatokhoz folyamatosan hoz-
- 17/18 -
záférjenek. Az adatokhoz való folyamatos hozzáférés egyre több területen elengedhetetlen a mindennapi munkavégzésnél. Hasonló a helyzet a fogyasztó, mint felhasználó esetében, ha közösségiháló-szolgáltatás,[5] vagy emailszolgáltatás felhasználója.[6] E digitális szolgáltatások esetében a szolgáltató a felhasználóhoz kapcsolódó személyes és nem személyes adatokat tárol, amely személyes adatok esetében az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (szokásosan rövidítve "GDPR",[7] a továbbiakban: Adatvédelmi rendelet) szerinti adatkezelést is jelenti.
Célszerű lenne, ha a hazai jogalkotó a fizetésképtelenségi jog (csődjog) felülvizsgálata és modernizációja során figyelemmel lenne az adóshoz nem tartozó ("idegen") digitális adatok státuszának kérdésére is. E kérdés rendezésére leginkább megfelelő megközelítésnek a fizetésképteleségi jog rendszerében elhelyezett szabályozás tűnik, ahogy tette ezt például a svájci jogalkotó is (lásd a IV. fejezetet).
Lényeges annak a tisztázása, hogy milyen jogok illetik a felhasználót a szolgáltató informatikai infrastruktúráján, illetve a szolgáltató által igénybe vett infrastruktúrán tárolt adatai vonatkozásában, ha a szolgáltató ellen fizetésképtelenségi eljárást rendelnek el. Vagyis: kérheti-e a felszámolótól az adósnál lévő (tárolt) digitális adatai "kiadását"?
Jelen tanulmány a digitális adat fogalmánál az EU méltányos adathozzáférésről és -felhasználásról szóló rendelete[8] (Data Act) 2. cikk 1. pontjában foglalt meghatározást veszi alapul és digitális adat alatt "aktusok, tények vagy információk bármely digitális megjelenítését" érti. A digitális adat tehát csak "pusztán" a biteket jelenti, tekintet nélkül a bitekben hordozott információra, vagyis a szemantikai szintre.
Fontos elhatárolni a jelen tanulmányban vizsgált kérdést attól, amikor a digitális adatok olyan jelentéstartalmat (információt) hordoznak (szemantikai szint), amelyek szerzői jogi védelemben részesülnek, üzleti titoknak vagy személyes adatnak minősülnek és a jogosult (felhasználó) e jogosultság alapján (tehát: közvetetten) kérheti a védett információt hordozó digitális adatokhoz való hozzáférést (azok "kiadását"). E jogosultságokról a III. fejezetben lesz szó. A jelen tanulmányban vizsgált kérdés, hogy milyen jogok illet(het)ik meg a felhasználót a digitális adatokon az adatokban hordozott információkra tekintet nélkül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
