2020-ban jelent meg a Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok című tanulmánykötet,[1] mely olyan időszerű kérdéskörökkel foglalkozik, amelyekről az elmúlt időszakban lényeges szakmai viták folytak, így a kötet rövid tematikus ismertetése az akadémiai szférán kívül számot tarthat a gyakorlati jogot művelő szakemberek érdeklődésére is. Az olvasóközönség bizonyára örömmel üdvözli, hogy a könyv - így a tanulmányok teljes szövege - hozzáférhető online.[2]
Terjedelmes és sokrétű műről beszélhetünk, ezért a jelen recenzió csak egyes (alapvetően társasági jogi és adójogi) tanulmányokra tér ki részleteiben, a mű egészének vonalát pedig csak felvázolja. A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Gazdasági Jogi Tanszék munkatársai és az egyetemen kívüli szakemberek által jegyzett kötet összesen tizenhét tanulmányt foglal magában, tizenöt önálló szerző és két szerzőpáros munkáját mutatja be. A kötet a BCE Pénzügy, Számvitel és Gazdasági Jogi Intézetében működő Gazdasági Jogi Tanszék korábban megkezdett kutatásainak legújabb eredményeit tartalmazza, immár negyedik alkalommal. Valamennyi esetben Bodzási Balázs látta el a szerkesztői feladatokat. A könyv borítóján látható ábrázolás átvitt értelemmel bír, de egyértelmű utalás arra, hogy az olvasó a szerzők szemüvegén keresztül ismerkedhet meg a szerteágazó témák részleteivel, a szakértő-szerzők gazdasági jogi és adójogi éleslátásról is tanúbizonyságot adva. A kiadvány igényesen szerkesztett, jól tipografált, a szövegek olvasmányosak.
A kötetben három aktuális társasági jogi tanulmány kapott helyet, a Gazdaság és Jog hasábjairól már jól ismert szerzők jóvoltából.
Dzsula Marianna polgári ügyszakos kúriai bíró munkája Az üzletág apportálás egyes kérdései címmel jelent meg (115-126. oldal). A szerző a korábban, más témában megjelent publikációihoz hasonlóan - a joggyakorlat teljes birtokában és az esetlegesen kritikus pontok ismeretében - a következő kérdésre keresi a választ: a gazdasági élet változása miatt felmerülő probléma, hogy mi lehet apport tárgya, az üzletág apportálható-e. A tanulmány első felében a szerző bemutatja az apport tárgyát, ami dolog és vagyoni értékű jog egyaránt lehet. Ezután az üzletág jogi és az üzletág-átruházás számviteli szabályozását elemzi. Figyelemre méltó tény, hogy az üzletág átruházását másik fél részére az uniós jog kedvezményezett eszközértékesítésnek tekinti, amiből következett, hogy az üzletág átruházását terhelő általános forgalmi adó levonható volt az átvevő részéről. Azonban ezt a szabályozási eljárást Magyarország a 2004. évi csatlakozáskor még nem, csak később, 2013-tól vezette be. A dolgozat második fele az üzletág-átruházás munkajogi szabályait, polgári jogi megítélését és a bírói gyakorlatban megjelenő apportálhatóság kérdéskörét mutatja be. Összegzésében a szerző megállapítja, hogy a Ptk.-ban nincs szabályozva a vagyonösszesség (üzletág átruházása), ezért az apportálhatóság társasági jogi értékelése eltérő a bírói gyakorlatban (124. oldal).
Gál Judit címzetes egyetemi docens (ELTE ÁJK, BCE), nyugalmazott ítélőtáblai bíró (Fővárosi Ítélőtábla) A Ptk. társasági jogi szabályainak felülvizsgálata címmel írt tanulmányt a kötetbe (161-175. oldal). A szerző szerint a 2014 márciusa óta eltelt időben már kitűntek azok a jogalkalmazási problémák, amelyek felülvizsgálatra szorulnak. A tanulmányban néhány olyan jogintézmény elemzésével foglalkozik, amelyeknél a hatályos előírások módosítását indokoltnak tartja. Először az üzletrészre vezetett végrehajtási árverés szabályozásának ellentmondásaira hívja fel a figyelmet, és azok feloldására előremutató javaslatokat fogalmaz meg. Egyrészt a végrehajtónak az árverési hirdetményt az árverés napja előtt legalább harminc nappal kézbesítenie kellene a gazdálkodó szervezet részére, másrészt pedig azt javasolja, hogy a Ptk. vonatkozó szabályát akként kellene módosítani, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ezek után a szerző a kisebbségvédelmi szabályozás alkalmazási problémáit elemzi. Végül a közkereseti társaság és a betéti társaság speciális megszűnését tanulmányozza, és kifejezi reményét arra vonatkozóan, hogy a Ptk. jogi személyekről szóló Harmadik Könyvének korrekciós módosítására hamarosan sor kerül, és ennek kapcsán a vizsgált társaságok speciális megszűnésének kérdésköre tisztázódik.
Sárközy Szabolcs ügyvéd, a BCE Gazdasági Jogi Tanszékének adjunktusa a Társasági részesedés a társaság tulajdonában (az ún. saját részvény, illetve saját üzletrész jogintézménye) című tanulmányában (263-276. oldal) elsőként leírja, hogyan alakult ki és honosodott meg a saját részvény, majd a saját üzletrész intézménye, hogyan válhatott előnyössé a XIX. században még elfogadhatatlannak vélt helyzet. Az alapos történeti áttekintést az új Polgári Törvénykönyv saját részvényre, saját üzletrészre vonatkozó szabályainak elemzése követi. Eszerint az új Ptk. fontos újdonsága, hogy visszaállította a saját részvény, illetve üzletrész összmennyiségének felső korlátját. A szerző néhány sajátos különbségtételre hívja fel a figyelmet az rt. és a kft. saját részvény/üzletrész szerzése vonatkozásában. Az írás erőssége a téma összehasonlító jellegű feldolgozása. Végül a dolgozat néhány elméleti következtetéssel zárul, amelyek közül talán a legrelevánsabb az, hogy "a gyakorlat kimutatta, hogy sem dogmatikai, sem hitelezővédelmi, sem kisebbségvédelmi szempontokból nem volt helyes 2008-ban a saját részvény-saját üzletrész vonatkozásában a felső határ, illetve az elidegenítési idő eltörlése: egy jogi személy nem lehet az elvileg csak a tagokat illető részesedések korlátlan és tartós tulajdonosa" (274. oldal).
- 41/42 -
A könyv két időszerű adójogi írást is tartalmaz. Czoboly Gergely, a BCE Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa, a Pénzügyminisztérium nemzetközi adózási szakértője Hibrid struktúrák a nemzetközi adótervezésben című tanulmányában (61-75. oldal) olvasmányos stílusban, példákkal, ábrákkal szemléltetve prezentálja a hibrid eszközök szerepét a nemzetközi adótervezésben, a hibrid finanszírozási eszközöket, a hibrid társaságokat, telephelyeket és a transzferárazási hibrid struktúrákat. Összegzésében Czoboly kifejti, hogy a jellemző hibrid adótervezési struktúrák feltárásával fő célja az volt, hogy az olvasó betekintést nyerjen azok működésébe. Állítása szerint "a megoldásokban közös, hogy a több országban is tevékenykedő cégek kihasználják a jogszabályok eltéréseiből fakadó különbségeket, és ezeknek az eredményeként kettős nem adóztatási helyzeteket érnek el" (74. oldal). A globális vállalatok megjelenése óta jelent problémát az, hogy ezek a vállalatok agresszív adóelkerüléssel, eltérő országokban folytatott termelő/szolgáltató tevékenységük adóoptimalizálásával, a nyereségadó manipulálásával minimális, esetenként nulla százalékos mértékű társasági adót fizetnek.[3] Ezekkel a technikákkal csak minimális mértékben járulnak hozzá a közteherviseléshez. Ennek felszámolása érdekében kulcsfontosságúnak számító megállapodás született 2021. június 5-én a világ hét vezető ipari hatalma (G7) pénzügyminisztereinek találkozóján. A G7 országok támogatják egy 15 százalékos globális társasági minimumadó kimunkálását, ami később kiterjedne a globális gazdaságra. Ennek célja az, hogy adófizetési kötelezettségüket és nyereségüket a multinacionális vállalatok ne tegyék át alacsony adókulcsú országokba azokból az országokból, ahol a profitjukat ténylegesen megtermelték.[4] A megállapodásban a tagországok a vállalati nyereség és árbevétel alapjának speciális kombinációjával kívánják elérni, hogy a multinacionális vállalatok megfizessék ezt a globális társasági minimumadót.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
