Magyarországon is hatályos az ENSZ "Gyermek Jogairól" szóló nemzetközi egyezménye (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény), mely minden részes országban irányadó a gyermekek jogainak védelme, így a hatósági eljárások, a törvénykezés és a bírósági eljárások során is. Az Egyezmény számos alapelvet és konkrét feladatot is rögzít annak érdekében, hogy az államhatalom birtokosai elősegítsék a jövő generációjának fejlődését és a gyermekek védelmét a családon belül és azon kívül is.
Az Egyezményben rögzítésre került, hogy "a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot", hogy "a családnak a társadalom alapvető egységeként és valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse". Rögzíti továbbá azt is, hogy "a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel, tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a társadalomban"[1].
Mindezeknek megfelelően "a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban"[2]. Ez igaz a bíróságok eljárására is, amikor a szülők válása során a gyermek helyzetét kell rendezni. Ezt az alapelvet egyébként a magyar jogszabályok is rögzítik. Számos helyzetben nem egyértelmű azonban, hogy mi is a gyermek érdeke, mi szolgálja elsősorban a gyermek fejlődését.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Negyedik Könyvének (a továbbiakban: Polgári Törvénykönyv) rendelkezései a korábban hatályban lévő Családjogi törvény (1952. évi IV. törvény) nyomdokain haladva részletesen szabályozzák a szülői felügyelet kérdését, de a rosszhiszemű vagy rendeltetésellenes joggyakorlással, az emberi természettel szemben sokszor eszköztelenek a bíróságok, a hatóságok és az ítélet holt betű marad.
Fontos változás a hazai jogszabályi környezetben, hogy nincs már "gyermekelhelyezés", csak a szülői felügyeleti jog gyakorlásának szabályozása. Ez pedig azt a szemléletet erősíti, hogy a szülők jogai és kötelezettségei a válás után is egyenlőek. Ez egy jelentős lépés, mert korábban a gyakorlat, melyet a szülők maguk is követtek, az volt, hogy az egyik szülőnél "marad a gyerek", a másik meg "fizet" a tartásért és némi kötelező és rugalmatlanul szabályozott kapcsolatért. A legtöbb esetben az anyánál helyezték el a gyermekeket. A hatályos Polgári Törvénykönyv azonban szakít ezzel a szemlélettel és a szülők egyenlőségére helyezi a hangsúlyt. A Polgári Törvénykönyv és a további gyermekvédelmi jogszabályok is az alábbi alapelvek mentén íródtak: a gyermeki jogok biztosítása, a gyermek érdekeinek elsődlegessége a családban, a szülők jogainak egyenlősége, a tartási kötelezettség, az együttműködési kötelezettség.
Egy esetleges válás esetén a gyermekkel kapcsolatban három fontosabb kérdés merül fel (a lakáshasználatra e cikk nem tér ki): a szülői felügyelet, a kapcsolattartás és a tartás kérdése. A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában [Ptk. 4:146. § (2) bek.]. A felügyelet lehet közös felügyelet, megosztott felügyelet vagy a gyermek lehet kizárólag az egyik szülő felügyelete alatt. A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. A különélő szülők azonban a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják (megosztott felügyelet), és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik [Ptk. 4:165. § (1) bek.]. Kivételes esetben megszűnhet az egyik szülő felügyeleti joga, de erről a bíróságnak kell rendelkeznie. A közös és megosz-
- 30/31 -
tott felügyelet alapulhat a szülők megállapodásán, és ez az elsődleges, de vita esetén a gyámhatóság dönt, ahogy a végrehajtás, a mindennapi gyakorlat során felmerült vitás kérdésekben is.
A másik fontos kérdés a különélő szülők esetén a kapcsolattartás kérdése: a kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására [Ptk. 4:180. § (1) bek.].
Végül pedig a tartás kérdése szorul tisztázásra, melynek értelmében a szülő a kiskorú, vagy szakképzettségéhez szükséges első tanulmányait folytató gyermeke indokolt szükségleteinek megfelelő tartásáról gondoskodni köteles. A tartás kérdése a különélő vagy elvált házastárs esetében is felmerül, ha önhibáján kívül nem képes magát eltartani. A gyermeket gondozó szülő természetben és a háztartásában nyújtja a tartást, a különélő szülő általában pénzben [Ptk. 4:216. § (2) bek.]. A tartás elsősorban pénzbeli tartást jelent, ez határozott összegű (esetleg évente százalékosan emelkedő). Csak másodsorban lehetséges, kisegítő jelleggel a jövedelmek százaléka (a hatályos Polgári Törvénykönyv ezen is változtatott), mert ezeket a jövedelmeket nehéz követni, ellenőrizni. A végrehajtás során, vita esetén itt is elsősorban a gyámhatósághoz kell fordulni.
A megvalósítás mindhárom kérdésben számos problémát okoz. A szülői felügyelettel kapcsolatban például, a közös felügyelet esetén, de megosztott felügyelet esetén is számos alkalommal a szülők nem működnek együtt. Az egyik szülő a másik értesítése nélkül kezelteti a gyermeket, viszi pszichológushoz, változtatja meg a gyermek iskoláját vagy a másik fél ellen hangolja a gyermeket. Ezek ellen a harcok ellen a család és gyermekvédelmi rendszerünk nem elég felkészült. Gyakran még mindig az az uralkodó szemlélet, hogy az anya a "jó figura", a legfontosabb, az apa adjon pénzt és minden tekintetben másodlagos. A kapcsolattartás esetén gyakori, hogy a gyermeket gondozó szülő akadályozza a kapcsolattartást, a másik ellen hangolja a gyermeket, folyamatos veszekedés van kapcsolattartás alkalmával. A különélő szülő visszaél a kapcsolattartási jogával, vagy épp nem tesz eleget kapcsolattartási kötelezettségének. Az együtt töltött időben nem a gyerekkel való kapcsolatát építi, hanem a volt házastársról gyűjt információt, vagy a huzamosabb együtt töltött idő alkalmával nem gondoskodik a gyermek megszokott tevékenységeinek biztosításáról, esetleg ilyen idők alkalmával ő viszi orvoshoz, pszichológushoz vagy más helyre a gyermeket, melyet a gondozó szülővel nem egyeztet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
