A szakemberek hosszú évek óta a családból kiemelt gyermekek kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozzák. Kézikönyvek, módszertani levelek hívják fel a figyelmet arra, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakembernek mit és hogyan kell csinálni a kapcsolattartás, a gyermek sorsának alakulása, alakítása érdekében. Mégis a mai napig eltérő a szakellátók, a gyámhivatalok joggyakorlata, nincs egységes jogértelmezés és jogalkalmazás a kapcsolattartási jog kérdésében, olykor pedig súlyos jogsértésekkel lehet találkozni.
A jogalkotó a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény hatására, a Családjogi törvénnyel összhangban, a Gyermekvédelmi törvény gyermeki jogokat deklaráló rendelkezései mellett a családból kiemelt gyermekek jogait az alapvető jogok és kötelességek címmel kezdődő II. fejezetében külön csokorba illeszti. E jogok között szerepel a személyes kapcsolatok ápolásához, azaz a kapcsolattartáshoz való jog [Gyvt. 9. § (1) bek. i) pont].
A családi kapcsolatok támogatásának legfontosabb eszközei a családi látogatások. A látogatásoknak a család újraegyesítésében játszott kulcsfontosságú szerepét számos vizsgálat bizonyítja. A gyakori látogatások erősítik annak valószínűségét, hogy a gyermek hazatérhessen.1
Elsődleges cél tehát az, hogy a gyermek - ha lehet - kerüljön vissza családjába, a hangsúly a családi kapcsolatok ápolásán, a családgondozáson, a családba való visszahelyezésen van. A cél elérése érdekében, pedig a jogszabályok széles körben határoznak meg feladatokat, jogokat és kötelezettségeket.2
A jogszabályok alkalmazása, végrehajtása azonban már a jogalkalmazón múlik. Mi történik a mindennapokban, elsősorban rajtuk múlik. Betekintést nyerhetünk a határozatokba, az eljárásokba, átfogóbb kép kialakításához, azonban többet is tehetünk, sőt talán kell tennünk. Megkérdezhetjük a legérintettebbet: a gyermeket.
A "jogismereti kérdőív" összeállításának célja az volt, hogy országosan átfogó képet kapjunk az átmeneti nevelésbe vett gyermekek rendszeres kapcsolatairól, a kapcsolattartási jog megítéléséről, gyakorlatban történő alkalmazásáról és működéséről, a jogok/lehetőségek ismeretéről. A cél érdekében - Magyarországon először - megkérdeztük a legilletékesebbeket: a gyermekeket.
A kérdőív kitöltése név, lakóhely illetve bármely más beazonosításra alkalmas adat megjelölése nélkül történt. Tehát nem egyes eseteket, hanem a gyermekek tájékozottságát, a gyermekvédelemi rendszer működését kívántam vizsgálni a kapcsolattartás szempontjából.
Célcsoportként az otthont nyújtó ellátásban élő - átmeneti nevelésbe vett - 8-16 év közötti gyermekeket jelöltem meg.
A Gyermekvédelmi törvény 11/A. § (3) bekezdése szerint a gyermekjogi képviselőnek joga van a gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző működési területén tájékoztatást, iratokat, információkat kérni és a helyszínen tájékozódni. A gyermekjogi képviselő a tájékozódás során - többek között - fordulhat a szakellátásban élő gyermekekhez, ami jelenthet szóban vagy írásban történő tájékozódást, valamint irányulhat konkrét, egyedi ügyre, de lehet általános jellegű is. A gyermekjogi képviselő tehát kérdezhet, tájékozódhat a gyermektől, a gyermek pedig jogosult, de nem köteles válaszolni, véleményét kifejteni.
Mint a gyermeki jogok független védelmezői a 26 gyermekjogi képviselő az ország egész területén 452 db kérdőívet töltetett ki a gyermekekkel a megadott határidőre.
A jogvédők a kérdőív kitöltési módjára vonatkozó nyilatkozataik szerint:
• a gyermeket személyesen keresték meg, akik a jelenlétükben töltötték ki a kérdőíveket (12 fő).
• 6 fő átadta más személynek a kérdőíveket (pl.: gyámnak, szakszolgálat vezetőnek, gyermekotthon vezetőnek, nevelőszülői hálózat vezetőnek), akik kitöltették a gyermekekkel.
• 8 fő pedig vegyesen alkalmazta a két kitöltési módot.
A megkérdezett gyermekek személyének a kiválasztására vonatkozó nyilatkozatok szerint:
• 15 jogvédő saját maga választotta ki a megkérdezett gyermekeket,
• 5 jogvédő esetében más személy (szakszolgálat vezetője, gyermekotthon, lakásotthon vezetője, nevelőszülői hálózat vezetője) határozta meg a gyermekek személyét.
• 1 esetben gyermekek önként jelentkeztek a kérdőív kitöltésére vonatkozó felhívásra,
• 1 esetben a szakszolgálat pusztán segített a gyermekek kiválasztásában,
• 1 esetben először a szakszolgálat akarta meghatározni, hogy kiket lehet megkérdezni, de végül a jogvédőre bízta a választást.
• 3 fő részben saját maga részben más személy által kiválasztott gyermekkel töltette ki a kérdőívet.
A gyermekek személyének kiválasztása többnyire a jogvédők által történt (15 fő). Nyolc esetben azonban más (szakszolgálat vezetője, gyermekotthon, lakásotthon vezetője, nevelőszülői hálózat vezetője), illetve részben más határozta meg a gyermekek személyét. A javaslat, segítség és a meghatározás között jelentős különbség van. A kérdés pusztán az, mi indokolta az utóbbi esetekben a gyermekek személyének nem - a jogvédők általi - szabad kiválasztását. A gyermekek lelki védelme biztosan nem, hiszen átmenetei nevelt gyermekek egyéni elhelyezési tervét, a szükségleteinek megfelelő ellátási formáját és a megfelelő gondozási helyét évente felülvizsgálják. A felülvizsgálat során a gyermek jelen van, a kapcsolatai alakulásáról szó esik. A kérdőívtől való esetleges "védelem" tehát indokolatlan lett volna az esetükben.
A kérdőív 19 kérdést tartalmazott, amelyek közül több kérdés vagy önmagában, vagy a válaszoktól függően kapcsolódik egymáshoz. Ezért a feldolgozás során ezeket figyelembe véve társítom és kommentálom a kérdésekre kapott válaszokat.
Az átmeneti nevelésbe vétel többnyire csak nevében átmeneti. A gyermekek sok esetben hosszú éveket töltenek átmeneti neveltként bizonytalanságban, nem ritkán ezen ellátási formában válnak nagykorúvá. Az évenkénti felülvizsgálatok feladata az, hogy eldöntse fenntartható-e a korábbi ellátási forma, esetleg a gondozási hely megváltoztatása lenne indokolt.3
A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vétel éves - a 3 éven aluli gyermek esetében féléves - felülvizsgálata során tájékoztatást kér a gyámtól, a gyermekjóléti szolgálattól, a gyermekvédelmi szakszolgálattól, a nevelőszülői hálózat működtetőjétől, illetve a gyermekotthontól, továbbá szükség esetén a megyei (fővárosi), illetve országos gyermekvédelmi szakértői bizottságtól.
A gyámhivatal a felülvizsgálat során indokolt esetben tárgyalást tart, amelyre meghívhatja a szülőt, az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket, valamint a gyermek gyámját, gondozóját, nevelőszülőjét, a gyermekjóléti szolgálat, a területi gyermekvédelmi szakszolgálat és a megyei (fővárosi), illetve országos gyermekvédelmi szakértői bizottság képviselőjét.
A gyámhivatal a gyermekvédelmi szakszolgálat, a gyám és a gyermekjóléti szolgálat javaslata, esetleg a megyei (fővárosi), illetve országos gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye alapján
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
