Magyarországon az MNB nyilvántartása szerint 2005-ben az ún. cyber-bűncselekmények több mint felét a bankkártya ellopásával, egyharmadát pedig a kártyahamisítással követik el. A maradék 10 %-on belül találhatók a kifinomultabb módszerek, mint pl. a billentyűlopó programok alkalmazása. Figyelemre méltó jel azonban, hogy a kis részarány ellenére az ebben a csoportban elkövetett esetek száma volt az, amely nem csökkenő tendenciát mutat az elmúlt évekhez képest - mint a bankkártyákkal való visszaélés és hamisítás -, hanem növekvőt.
A világban ugyanakkor a key logging, vagyis a billentyűlopás ugrásszerű növekedése tapasztalható, elsősorban az USA-ban és Brazíliában tombol a biztonságtechnikai cyber-háború, melynek hullámai már elérték NyugatEurópát, s várhatóak a kontinens középső régióiban is.
A pestisként terjedő key logging[2] az FDIC[3] által ajánlott, egyre bonyolultabb jelszó és jelszóvédő rendszerek alkalmazására szorítja a bankokat. Ennek a tendenciának már 2005-ben mérhető következménye az amerikai kontinensen az on-line banking részarányának csökkenése volt, a hagyományos személyes és a telefonos banki tranzakciók javára. Akár a gazdaság fejlődésében a hadiipar, úgy az elektronikus közigazgatás fejlődésében az e-banking jelenti az élenjáró technológiai fejlesztések gyűjtőházát, előfutárát. Az igazgatási folyamatokban az adatvédelmi megfontolások, az ügyviteli szabályok és az eljárásjog legtöbb esetben megköveteli a személyi azonosítást, az azonosító kódsorok alkalmazását, csak úgy mint az e-banking esetében. Éppen ezért figyelmeztető jelként értékelhetjük a számítógépen tárolt jelszavak és kódok ellophatóságának a terjedését, valamint az on-line banking kezdődő visszaesését a közigazgatási modernizáció, ill. az e-közigazgatás jövőbeni fejlődésének szempontjából.
Nem beszélve arról, hogy a kormányportálon installált ügyfélkapu használata sem olyan zökkenőmentes, hogy különösebb ICT ismeretek nélkül is bárki használni tudja. Felmerül a szörnyű gyanú: vajon az Internet nem zsákutca-e az e-közigazgatás előtt?
- 11/12 -
Az információs társadalom motorja az Internet, hasznossága és a társadalomban, a gazdaságban játszott forradalmi szerepe nem kérdőjelezhető meg. A közigazgatás modernizációját is elindította. A közigazgatás legújabb kori modernizációját ugyanis nem az 1980-as években a hivatalokban is megjelenő számítógépek indították el. Ahogy Lőrincz Lajos akadémikus rámutatott[4], a közigazgatási modernizáció három nagy lendületet adó impulzusa: elsőként az írásbeliség, utána az írógép és az indigó feltalálása, s a harmadik - nem a számítógép, amelyet sokáig, mint egy tökéletes írógépet használtak a hivatalokban -, hanem az Internet, amely a 2000-es évek elején úgy tűnik, szintén szervezeti változásokat képes generálni a közigazgatásban. Az Internet tehát igen fontos katalizátor, de nem biztos, hogy az e-közigazgatás tökéletes eszközét a nyílt világháló fogja jelenteni. Foglalkoznunk kell a kérdéssel, nehogy úgy járjunk, mint a búvárhencser. Nagy Lajos Képtelen természetrajz című novelláskötetében ugyanis "Búvárhencser" címszó alatt arról ír, hogy a búvárhencser igen tanulékony állat. Tudósok megfigyelték, hogy egy búvárhencser 10 évig járt rendszeresen ugyanazon az úton. Ott volt egy gödör, abba minden alkalommal beleesett, kezét, lábát kitörte ... Azután a 10. évben jelét adta tanulékonyságának: elkezdte kikerülni a gödröt. Igaz - jegyzi meg az író -, hogy azt éppen abban az évben valaki már betemette.
Magyarországon a szélessávú Internet elérés kiépítés a kormányzati közüzemi gerinchálózat - az észtekhez, a szlovénokhoz viszonyítva kissé későn felismerve ugyan, de - elkezdődött és csak idő kérdése, hogy mikor ér el a legkisebb önkormányzatokhoz is. Nehogy úgy járjunk, hogy mikorra ez bekövetkezik, kiderül, hogy nem is erre lett volna szükség, nem ez az a tökéletes platform, ami az e-közigazgatás megvalósításához nélkülözhetetlen.
Az újkori, demokratikus közigazgatás szinte tökéletesen működik: mindenki számára elérhetőek szolgáltatásai; aki legalább írni, olvasni tud, elvileg bármelyik szolgáltatását igénybe veheti, ha befárad a hivatalba néhányszor; ehhez legfeljebb az utazási költségeket kell állnia. A gondok magával a hivatallal kapcsolatosak. A hivatal természetesen nincsen mindig nyitva és van, hogy sokat kell utazni odáig: vagyis hetente maximum 40 órában érhető el és a városnak egy bizonyos pontjára kell utazni. Az elektronikus közigazgatás élt a lehetőséggel, hogy az Internet segítségével a közigazgatásnak az ügyfél oldaláról tekintve ez a két nagy problémája megszűnjék. S valóban: aki on-line számítógéppel rendelkezik odahaza (vagy rosszabb esetben a munkahelyén), az a modernizálódó közigazgatás jegyében hetente 168 órában el tudja érni a hivatalt, anélkül, hogy oda személyesen el kellene mennie. Tehát az Internet megszüntette az ügyintézés e két nagy kellemetlenségét.
Igen ám, de ennek ára volt: a lakosságnak csak mintegy ötödrésze képes arra, hogy megszerezze az Internet elérés technikai eszközeit, s rendelkezik is olyan tudással, hogy ezeket kezelni tudja. A PC, az ICT tudás pénzbe kerül. Igaz, hogy elvileg - ha a hivatali fogadókészség ezt biztosítja - majdnem minden ügyet bármikor lehet táv-intézni, de drágán, és nem bárhonnan, hiszen ehhez on-line gépközelben kell lennie az ügyfélnek (otthon, munkahelyen, közösségi Internet elérési ponton). Ha mobilizálódik az Internet elérés, hordozható PC és WLAN[5] rendszerek rendelkezésre állása esetén a fizikai tér jobban kitárul: a WLAN vevőkörzetéből elméletileg valóban bárhonnan, bármikor elérhető a hivatal. De megint csak nem mindenki veheti igénybe: a notebook ha lehet még drágább, mint a PC és a tudásért is meg kell fizetni.
A mobil telefonszolgáltatók hatósugara jóval szélesebb, mint a WLAN rendszereké, tehát elméletileg valóban bárhonnan elérhető a hivatal, és van még egy nagy előnye a mobiltelefonnak: használatához nem kell szakértelem. Egy SMS-t bárki el tud küldeni informatikai alapismeretek nélkül is, sőt egy WAP oldal fogadására és továbbítására is képes. Nem véletlen, hogy a világon a mobiltelefon közigazgatási alkalmazási lehetőségeit már egy új tudományterület kialakulása kíséri: az m-government, vagyis a mobil közigazgatás. A mobil már tökéletes platformnak tűnne, ám alkalmazásával egy új ügyintézési nehézség generálódik: az SMS, sőt a WAP felület is aránylag igen kevés ügyintézési típusban alkalmazható sikeresen. A legnagyobb akadály nem is az üzenő felület szűkössége, hanem a mobiltelefonos személyazonosítás megoldatlansága. A mobil jelenlegi igazgatási, ügymenetgyorsítási lehetőségeiről Budai Balázs számolt be előadásában[6]. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy míg az Internet penetráció még a legfejlettebb skandináv országokban is 60-70 % körül stagnál, addig az olcsón és szaktudás nélkül elérhető lakossági mobilpenetráció már ma 100 % körüli a legtöbb európai országban, így nálunk is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
