"A globalizáció mára túl szűkössé tette a bolygót ahhoz, hogy olyan hatalmas vallások békésen megférjenek, amelyek egymással szemben állnak. Ha az ábrahámi isten - a zsidók istene és a keresztények istene és a muzulmának istene - nem segíti elő a toleranciát, akkor mindnyájan bajban vagyunk. "
Robert Wright: Isten evolúciója
Egyes részleteiben másutt is megjelent írásom[1] jelen, továbbgondolt változatának mottójául Robert Wright "hatalmas ambícióktól fűtött és gondolkodásra késztető könyvének" (a 2010. évi magyar kiadás ajánlása) egyik központi tételét választottam, amivel a világvallások egymással toleráns értelmezésére és az emberiség túléléséhez kifejlesztendő gyakorlatára (!) utalva törekszem érdemileg újat, nevezetesen az Európára rátört mega-léptékű migrációra alkalmazott hipotézist felvetni. Az előző változat alapszerkezete az ezredforduló két összemberiség skálájú forradalomtípusa, a tudatforradalom illetve kontrollforradalom evolúciós hipotéziseinek szembesítése volt. A jelenlegiben az a hozzáadott hipotézis, hogy a mindkettővel korrelációban lévő, mai-holnapi tektonikus erejű migrációs mozgások olyan új történelmi-földrajzi helyzetmódosulást eredményezhetnek, amelyben a műholdak révén megvalósuló szuper-kommunikáció a kapcsolatok jellegét áttolhatja a nulla-összegűből a nonzero[2] életérzés felé, ami a spiritualitás szférájában is evolúciós mutációt hozhat, ám annak veszélye sem zárható ki, hogy ezt a folyamatot a nagyhatalmi logika nem engedi túljutni a kölcsönös bizalmatlanságban ragadt "pszeudó-kommunikatív[3]" állapoton.
1. Az emberiség túlélési reménye versus megsemmisülési félelme még sohasem forgott ennyire kockán. Így az olyan ismertebb eszmélődések mellett, hogy mi a funkciója a vallásnak az emberlétünk születésével megjelent értelmi előretekintés (Bergson, 1934, 2002), illetve ebben implikált egyéni halálfélelmünk (Bibó, 1971-72, 1986) kezelésében, már az olyan kérdések is elérték az élet-halál komolyság küszöbét, hogy horgonyozhatjuk-e reményünket a világegyetem "isteneket gyártó" funkciójába (Bergson), és egyáltalán milyen inspirációkból milyen erőfeszítéseket tehetünk túlélésünk valószínűsítésére? Tehetünk-e végre valami érdemlegeset a "félelmi, gyűlölködési és erőszakgörcsök eredendő bűne" (Bibó, i.m. 44.) ellen?... "aminek feloldására törekszik lényegében minden vallás és minden államszervezet, és az európai történelem is végeredményben az erre irányuló keresztény kísérletnek része" (uo.).
2. A spiritualitás evolúciójának egyik jelentős avantgard irányzata - a törzsszerzőkként idézett "hivatásos tudatforradalmár" trió[4] - egyikének, "A jövő pszichológiáját" (2000, magyarul 2008) bejelentő Stanislav Grofnak "holotróp tudatállapot" elméletéből azt emelem ki, amivel ő a 'katasztrófába rohanó emberiség' önmagával való kibékülése és ezáltali megmenthetősége új esélyét hirdeti meg. Ám felmerül a gond, hogy az ő és a trió másik tagja, a Római és Budapesti Klubokat alapító László Ervin szellemi mozgalma - mint kulturális gén vagyis mém[5] - nem marad-e pusztán szélmalomharc mindaddig, amíg valakik nem vállalkoznak arra, hogy szembesítsék idevágó más perspektívák és stratégiák (például az evolúciós és játékelméleti, illetve ezeket alkalmazó mém-elméleti evidenciák) implikációival?
3. Másfelől olyan gondunk is felmerült, hogy e magát minden eddigi próbálkozásnál emelkedettebbnek ("testvériesebbnek", "toleránsabbnak") vindikáló életérzés és törekvés sem mentesülhet - külön tisztázó reflektálás nélkül - bizonyos pszeudó-kommunikatív (vagyis "burkoltan stratégikus") manipulációk vádja alól. Amikor a spiritualitás evolúciójának víziója szerint az emberi tudat akár hagyományos, akár új pszichológiai technológiákkal kitágított kapacitása végtelent közelítő, de közös belátási mélységekbe juttatja el a megvilágosult személyeket, illetve kultúrákat, és ezzel harmóniában lévő magatartás paradicsomi állapota felé orientálja őket, elengedhetetlen szükség adódik e planetáris pax szervezésére. Ám a Michels (1911) féle "vastörvény" alól - "aki szervezetet mond, oligarchiát mond" - itt sem lehet kibújni. Ezt a rendet is szakértő és hatalmi felelősöknek kell vezérelniük és felügyelniük (egyes szerzőknél a magasabb tudás és képesség birtokában lévő papi kasztnak). Ez pedig erősen megkérdőjelezheti a történelemből ismert kizsákmányoló hatalmi alapszerkezet meghaladhatóságát. Ezzel viszont az egész emberiség-mentő felbuzdulást a pszeudó-változás kategóriájába süllyesztheti.
4. Az evolúciós újdonságok értelmezésénél felmerült két gond közül először a logikailag alapvetőbbet vizsgálva hozok konkrét példát a változás szubjektív-eszmei kiindulásával ellentétes alternatíváról. Ez nem kevésbé evolúciós léptékű és összemberiség perspektívájú, csakhogy az evolúciós előrelépéseket inkább technológiai és gazdasági hajtóerőkből eredezteti. A Harvard-professzor Beniger (1986, magyarul: 2005) változásmagyarázatának fejlődési ívét az emberiség evolúciós skálájú
- 264/265 -
folyamatmodelljében helyezi el a homo erectus-ból homo sapiens-be való átmenettől (50-100 ezer év), illetve a neolitikus forradalomtól (10 ezer év) a legújabb korig (200 év). Majd alaposabban két kontrollforradalom korszakát dolgozza ki: az ipari forradalomét és az elektronikusét. Az ipari forradalomban az operátor alrendszer a gőzgép alkalmazása nyomán indult fejlődésnek hihetetlen mértékben mind a termelés, mind a szállítás területén. A több ezer éves szabályozásforma (vö. az egyiptomi piramis-építések írnokait) nem győzte felbontó erővel, amióta - Arisztotelész abszurdnak vélt "antijóslata" szerint - "az orsók maguktól forognak". Tehát olyan új gyorsasági tényező jelentkezett az emberi és állati izomerőhöz képest, ami szétfeszítette az addigi regulátor alrendszert. A szociológia mindkét alapító atyja, Durkheim és Weber érzékelte az emberiség történetének eme legnagyobb változását. Durkheim a lokális egységek egymásmellettisége és laza kapcsolata helyett beköszöntő systemness (division du travail) kategóriájával ragadta meg ennek lényegét, Max Weber pedig felismerte, hogy a komplexebb rendszer integrálására mind a gazdaságban, mind az államapparátusban a racionális bürokrácia lett a krízis feloldása (ami megfelel a Beniger-féle kontrollforradalomnak). Ez a racionális bürokrácia helyreállította az operátor és regulátor alrendszerek megbomlott egyensúlyát, amitől a 19. és 20. század még dinamikusabb ipari fejlődése következett be. Ez az új rohamszerű fejlődés azonban létrehozta az újabb krízist. Ennek kontrollforradalmi megoldása a második világháborúra esik, amelyben három technológiai innováció: a nukleáris energia, a számítógép és az űrtechnológia jelent meg. A legújabb fejlődési fázis a 70-es évektől datálódik, és megvalósulási módja és terméke az információs társadalom.
Hogy a világ- és emberszemlélet technicista kontrollforradalmi mémje tudományos érvényességben sem méltatlan vetélytársa a spiritualista tudatforradalminak, ez valószínűsíthető abból, hogy lényegében az általános rendszerelmélet Ashby-féle "law of requisite variety"-jének alkalmazása, amely szerint a szabályozó alrendszer nem maradhat el kapacitásban, felbontó erőben az operátor alrendszertől. Vagy ha mégis - mert az operátor alrendszer fejlődése annyira felgyorsul, hogy a regulátor alrendszer ezzel már nem tud lépést tartani -, akkor az egész interszisztémában válságtünetek jelentkeznek, és a krízist a soron következő kontrollforradalom lesz hivatva feloldani. A kontrollforradalom matematikai-logikai egzaktságú modelljének az emberiség jövőjére való alkalmazása azt is jelentheti, hogy a katasztrófával fenyegető "stratégikus" - kaotikus és konfliktussal terhelt - állapotot vezérlési válságként is diagnosztizálhatjuk [tehát nem kizárólag a tudatállapoti krízisnek!], amiből következően a távlatilag várt "kommunikatív" - azaz kölcsönös előnyök és egyetértés alapján rendezett - állapotot e krízis rendszerelméletileg elvárható kontrollforradalmi megoldásaként [tehát szintén nemcsak a spirituális egyensúlyvisszanyerés gyanánt!] várhatjuk (netán prognosztizálhatjuk).
5. Áttérve a gondok másik, játékelméleti csoportjára, ennek témaköre, ahogy fentebb utaltam rá, kettébontható. Az új tudatállapottal elérhető spirituális szféra létjogosultságát ui. érvényre kell juttatni nemcsak a hagyományos materialista tudománnyal és közgondolkodással, de a még mélyebb hagyományokban gyökerező intézményes vallási dogmarendszerek kölcsönösen kirekesztő normáival szemben is.[6] Reflektáljunk itt a spirituális evolúció tudatforradalmi érvényesítésének ambíciójára. Ehhez a beszélgető-könyvecske egy, épp a Trió vitazárásában előjött mozzanatára figyelhettünk fel. A szerkesztő-vitavezető László Ervin ugyan arról panaszkodik, hogy az ilyenkor szokásos elkalandozásnál nagyobb gondot jelentett, hogy túl sok mindenben egyetértettek, ott mégis elcsíphettünk egy szóváltást, ami kényes pontnál utal releváns különbségre a beszélgetőtársak között. Grof: Platón mondta: ha elfogadjuk, hogy nincs semmi a halál után, azzal "a gonoszt jutalmazzuk". Russell: Azok a társadalmak viszont, amelyek hisznek a továbbélés valamely formájában, arra is használhatják ezt a hitet, hogy irányítsák és manipulálják az embereket. Ha nem úgy élsz, ahogy mi helyesnek gondoljuk, halálod után büntetés vár rád. (László, 1999, 183.) A Russell-idézet tehát a transzcendens szféra hiedelme révén történhető hatalmi manipulálásról, óvatosságra int: a játékelméleti szempontra ügyelni kell a spiritualitás evolúciója tematikájában is. Annál inkább, mivel a holarchikus-spirituális világkép és életérzés társadalomrendező erejének visszaszerzésével kapcsolatban is élénk evidenciák szólnak ennek hatalmi igényéről. Ilyen igényről árulkodik például Vass Csaba (2005) új szakralitás koncepciója: az emberiség zsákutcájából a kiút iránya az lehetne, ha a köztársaság helyett az Istenkirályság vagy legalább az Isten kegyelméből való királyság keretei alakulnának vissza. "A köztársaság és az Istenkirályság nemcsak államformájukban és hitvilágukban különböznek majd egymástól, hanem legkisebb intézményeikben is. A modern köztársaságokban az intézmények a stofflich hiedelmek szerint szerveződnek: varázstalanítottak, ahogy ezt Max Weber nyomán szokás mondani. A kozmikus világ-egészre vonatkozó elképzelések alapján szervezett valóságot viszont csak ennek a létharmóniának az újratermelésében betöltött szerepe alapján lehet tagolni. Ezt a tudást egy erre hivatott, s az istenektől nem egyszerűen isteni tulajdonságot, hanem a létviszonyok alakításához szükséges erőt is kapott csoport, a szakrális-mágikus demiurgia (hierophanikus csoport) hordozza." (i.m. 108.)
- 265/266 -
6. A maxweberi Entzauberung ilyen 180°-os visszafordítása a nyugati felvilágosodás, a reformáció és a reneszánsz mögé egy újból teokratikussá teendő világrend óhajából - ahol a tanító-irányítószervező elit az isteni sugallatok által spirituális erővel felruházott papi kaszt lenne - úgy tűnik, önmagában kiváltja a "berzenkedést" a spiritualitás társadalmi-gazdasági funkciószerzése iránt. Így a Vass Csabával vitatkozó Kulin Ferenc (2005) meggyőzően mutat rá arra, hogy a globalitás kora nem csupán a szakrálistól eltávolodott anyag- és hatalomelvű célképzetek s az azokra irányuló törekvések kudarcát tette nyilvánvalóvá, hanem a realitások iránt érzéketlen, az életvilágtól elforduló spiritualitás csődjét is.[7] Ezzel vissza is térhetünk Habermas (1982) említett "kommunikatív versus stratégikus cselekvés" modelljének "burkolt stratégiai cselekvés" alkategóriájára: az ebben implikált bizalmi témára. Mi a garancia arra, hogy a transzcendens holotrop tudatállapot tudományos "előállításának" és kritikus nagyságrendben történő "terítésének" programja nem csöbörből-vödörbe juttatná-e a planetáris közállapotok immár egyértelműen rosszra fordult stádiumát? - Az időszámításunk első ezredfordulóján még invesztitúrakompetenciával is rendelkező, önmagát "kozmologizálni" képes (Luhmann, 2000) vallási rendet a második ezredfordulón - szabadabb változatban - visszaállítani törekvő "tudatforradalmi spiritualitás" vajon nem a történelemből jól ismert hatalmi átrendeződések egyik szokványos fordulója-e? Éspedig talán épp a Watzlawich - Weakland - Fisch által idézett "Plus ça change, plus c' est la même chose" (1990, 34-37.) mélyreható megfigyelése értelmében?[8]
Nos, a "jövő pszichológiája" által akár "ipari méretekben" is előállítható "új, kitágított tudatállapot" mém-komplexe, ha uralkodni akar az emberi figyelmen, ezt csak a "vetélytárs" mém-ek rovására teheti, amihez szüksége lesz egymást kölcsönösen segítő mém-készletek összehangolt, stabil együttesére. Ennek reálpolitikus felügyeletéhez pedig szintén szükséges - ha nem is az ősi orientális kultúrákat képviselő Chakraborty által oly lefegyverző naivsággal "kifecsegett" spirituális erővel felruházott papi kasztra -, viszont annál inkább ennek mai megfelelőjére: tudományos presztízsű szakértőire. Tehát ennek a tényállásnak egyes implikációi is valós gondokként jelenhetnek meg az emberiség túlélési céljait természetesen osztó, de a spiritualitásban felkínált eszközrendszerét még ellenőrizni kívánó reflexióinkban.[9]
7. Az evolúció rendszertudományos modellje szerint a spiritualitás evolúciója lehetséges autopoétikus mém-rendszerek interakciójában. Ez az "autopoétikus rendszerek interakciója" c. fogalmi eszköz (konstruktum és nomológikus hálózat), amelyre László Ervin: A rendszerelmélet távlatai (1996, magyarul: 2001) könyvében az új evolúciós szemlélet egyik alaptételeként bukkanhatunk rá, azzal adhat kulcsot az itt felmerült problémák megoldásához is (tehát az intézményes vallás versus a független spiritualitás, illetve a humán evolúciós léptékű változások szubjektív tudati versus objektív adottsági eredete opciók integrálásához), hogy a mém-készletekre jellemző kiszorító vetélkedés képletét segíti átfordítani az egymást támogató interszisztémák formulájává. A döntő megkülönböztetése itt az előreprogramozás szerint működő ontogenetikus (ahogy az embrió fejlődik az anyaméhben), versus (a fajok egymást követő generációin keresztül megvalósuló) filogenetikus, amely utóbbinak itt is az új, rendszerelméleti evolúció említett alaptétele adja meg a kulcsát. "Az evolúció során időről időre "mutációk" jönnek létre... [És] egyes újítások másoknál jobban összeegyeztethetők az adott rendszerrel kölcsönhatásban álló rendszerekben párhuzamosan történő viselkedési innovációkkal. Az eredmény az, hogy a rendszerek hálózatában csökken a káosz, és lassan egy világosan felismerhető rend alakul ki." (i.m. 59.) Az eredmény tehát itt sem kiszorítás, hanem közös előrelépés.
"Mivel a szociális rendszerek kultúrafüggők, még változatosabb világba ágyazódnak bele, mint a biológiai rendszerek. A társadalmi szervezeteket, az államokat, gazdaságokat stb. befolyásoló »valóság« ugyanis nem csupán a tényleges adottságok függvénye, sokat számít az is, hogy tagjaik vagy vezető személyiségeik mit tartanak a valóságról." (70.) Ennek belátása megalapozhatja az alternatív -voltaképp rivális - evolúciós koncepciókra (tudatforradalom vs. kontrollforradalom) kiváltódó reflexióink irányváltását: az ellentétükben adott gondok mérséklését. A gondok mérsékelhetők a spiritualitás evolúciója tudatforradalmi koncepciójának mémikus illeszkedése vonatkozásában. Richard Dawkins Pléh Csaba által "infamous memetic theory"-ként (i.m. 27.) aposztrofált kulturális gén elméletének egyik legérdesebb felületét törli azzal, hogy könyve utolsó soraiban felcsillantja a reményt: "Megvan a hatalmunk ahhoz, hogy dacoljunk velünk született önző génjeinkkel, és ha szükséges, a belénk táplált, belénk nevelt önző mémekkel is. Még annak módját is megbeszélhetjük, hogy tudatosan ápoljuk a tiszta, érdekmentes önzetlenséget - olyasmit, aminek nincs helye a természetben, olyasmit, ami még sohasem létezett a világ egész eddigi történetében. Géngépeknek építettek bennünket, és mémgépekként nevelkedtünk, de megvan a hatalmunk ahhoz, hogy szembeforduljunk teremtőinkkel. Mi egyedül a Földön, fellázadhatunk az önző replikátorok zsarnoksága ellen." (251.)
- 266/267 -
Az eddig vázolt két kontrollforradalom - tehát a bürokratikus és az elektronikus - után a harmadik lehetne, amit "humán forradalomnak" kellene neveznünk. Ez a gyógyítást az etikai rend helyreállításával próbálná meg elérni. Ez annak jegyében reális, hogy a játékelméleti-antropológiai paradigma, aminek lényegét szabatosan rögzíti Habermas "kommunikatív vs. stratégiai" dichotómiája, a hagyományosan az etika fennhatósága alá tartozó területekre is benyúlik, sőt az etikának egyik koradekvát megjelenítését adja ("azon az áron nem leszünk etikusak, hogy ebből mások húzzanak hasznot"). A stratégiai, megosztó térfélen csak egyazon paradigma aleseteiként állanak kapitalizmus és szocializmus a maguk egyöntetűen önző (kizsákmányoló illetve a kizsákmányolásra szervezett agresszióval válaszoló majd még keményebb kizsákmányolást készítő) alapbeállítottságával, a kommunikatív térfélen pedig a keresztény szolidarizmus[10] a kölcsönös megértés és a célok összehangolása magatartástípusával. (Varga, 1999) Amint látható, a felvetett két gond közül az elsővel valamennyire sikerült megbirkózni - tehát az egymással rivalizáló tudatemelési-spiritualista versus technicista-ökonomista forradalmak valamiféle integrálási orientálása - épp a másodikként felvetett gond, a spiritualizmusba horgonyozható bizalom garanciájának kérdéséhez vezetett el bennünket.
8. A bizalmi gondok mérsékelhetők a tudomány és a gyakorlat spirituális tudatforradalom általi evolúciójával. László Ervin fentebb idézett specifikálása után közvetlenül épp az intézményes vallás par excellence példáját hozza fel, jelezve a mai tudományos szemlélettel való illeszkedésének szükségességét. Fő kínálata természetesen a tudományos szemléleten belül az immár tudományos érvényességgel megismerhetővé tett spirituális tudatállapot olyan mém-készletei, amelyek a hagyományokban még egymással durván rivalizáltak, de amelyek az új ellenőrzött empíriák tanúsága szerint egymással integrálhatók. Az intézményes vallásoknak épp ilyen, egymás közti határokon áteresztő mentalitás sine qua non feltételét ajánlja. "Egy olyan szervezet, mint a katolikus egyház, manapság a néhány ezer évvel ezelőttitől lényegesen nem különböző 'objektív' valósággal néz szembe... Továbbra is vannak megváltásra vágyó emberek, valóban új vétkek sem fordulnak elő, nemhogy új erények. És mégis: milyen nagyot változott a 'szubjektív' valóság, amivel a katolikus egyháznak konfrontálódnia kell! A különbségek elsősorban a modern ember tudatában vannak. Ha az egyház mint szociális rendszer meg akar felelni ezeknek a kihívásoknak, önmagát kell kreatív módon átalakítania, különben soha nem lesz képes olyan látványosan befolyásolni a modern tudatot, mint azt a középkorban tette." (i.m. 70.)
Azon biztosíték után, hogy az eredetileg autonóm, de felsőbb kontroll alá került rendszerek szuprarendszerekbe rendeződése nem jelent beolvadást - aminek kitüntetett jelentősége van a spiritualitás és a szekuláris tudás egymásra-hatása esetében -, így foglalja össze László az autopoézisek interakciójának eredményét: "Ma, amikor az emberiség saját történetének legnagyobb és legmélyebb változása előtt áll, elementáris igény mutatkozik a nagy vallások alapjának kreatív megfogalmazása iránt, hogy az új tudományokban már kialakulófélben lévő új világnézetet erről az oldalról is értelmezni és kiegészíteni tudjuk, a tudomány és a vallás szövetsége előmozdíthatná az új, egységes világnézetre való áttérést. Az értelem és az érzelem együttese több harmóniát adhatna a ma emberének, az ember és ember, ember és természet kapcsolatának." (i.m. 126.)
9. S most nézzük kissé nagyobb felbontó erővel a JURA-ban megtisztelően helyt kapott jelen írás többletét. A László-féle tudatforradalmi és a Beniger-féle kontrollforradalmi modellek e vázlatos szembesítésében ugyan már feltűntek az új mondanivaló egyes elemei, de lényegi előrelépéshez a "hatalmas ambícióktól fűtött" Wright "isten evolúciója" című modelljének történelemfilozófiai újdonságait vélem relevánsnak és törekszem a továbbiakban vázolni.
9.1 Miután Wright "A zavaros valóság" c. fejezetében megállapítja: "Kétségtelen, hogy néhány muzulmán és a Nyugat között zajlik egy nulla-összegű játszma is [kiemelés az eredetiben (!)]. A terroristák vezéreinek olyan céljaik vannak, amelyek károkat okoznak a nyugatiak jólétének. A Nyugat célja pedig az, hogy a terroristák ügyét meghiúsítsa. Ha viszont egyre több és több muzulmán érzi úgy, hogy a Nyugat tisztelettel közelít hozzájuk és előnyük is származik a Nyugattal fenntartott kapcsolatból, akkor ez aláássa a radikális iszlám támogatottságát, és a nyugatiak is nagyobb biztonságban lesznek a terroristáktól" (i.m. 399). Ám emlékeztetve a civilizációk összecsapásának sajnos nagyon is divatos elméleteire és erőteljes média-kultivációjára, szinte felkiált: "Mi folyik itt?! Hova lett az emberi természetnek az a képessége, amit az ókorban még tetten érhettünk - az a képesség, amely megsúgta az embereknek, hogy vajon egy csónakban eveznek-e másokkal, és ha szimpátiát nem is, de legalább toleranciát ébresztett bennük mások iránt?" (i.m. 400)
9.2 S az ókori modellt közelebbről meg is vizsgálja. "Az ókorban a többnemzetiségű birodalmak létrejötte hasonlított legjobban a globalizációra. Különböző etnikumú és vallású népek kerültek egy tető alá, a gazdasági csere egységes keretei közé. E népek viszonyában, mint a globalizált világ különböző népei esetében is, az élet nem nullaösszegű volt: kölcsönösen nyerhettek." (Kiemelés: V. K.) -
- 267/268 -
És ehhez jól ismert történelmi tények és eszmetörténeti adatok újszerű felidézésével aktualizál fontos tanulságokat. "Miközben Jézus Galileában prédikált, Philón Alexandriában kidolgozta egy olyan világnézeti rendszer fő elemeit és sajátos szókészletét, amelyek a következő két évszázadban megszilárduló kereszténységben is felbukkannak majd. Ezek az eredmények csak abból a küldetésből adódnak, ami Philón számára a legfontosabb volt, ez pedig a zsidó vallás és a görög filozófia összeegyeztetése. Philónnak a következő kihívást kellett megoldania: lennie kell egy hozzánk nem kötődő lénynek, aki valahogy mégis kötődik hozzánk. Philón ezt a kihívást egyetlen szóval válaszolta meg: a logosszal... Philón Logosza egyrészt a "gondolkodó elv volt a világegyetemben", de volt isteni mélysége is, ami a természeti törvényekből hiányzik. Például azzal, hogy az anyagot és az embert mozgatja, egyben a történelmet is mozgatja. Jó, de mit akar Isten, milyen irányba haladjunk? A más emberekkel és más népekkel kialakított nagyobb összhang felé - mondta Philón " (i.m. 203208) Wright "A globális Logosz" c. fejezetében a Csendes-óceántól a Mediterrán térségig, Konfucius, Buddha és az indus bölcsek belátásait abban a tanításban foglalja össze, amiben "a Tórát a kikristályosító" Hillél: "Soha ne tedd másoknak, amit magadnak nem kívánsz". Illetve az európai kultúra számára meghatározóbb utalással: "Néhány évtizeddel Philón halála után a Logosz egy görög könyvben bukkan fel, ami azután világhírnévre tett szert ... Ez a könyv János evangéliuma volt, az Újszövetség négy evangéliuma közül az utolsó és legrejtélyesebb." (i.m. 224)[11]
10. Közelebb lépve tehát a 2015 őszére paroxizmussá vált migrációs válság problémájához, A következő évtized (2012, magyarul 2015) című könyvével bestseller listára került, magyar származású George Friedman "Gyulladáspontok c. művében (angolul is, magyarul is: 2015 /!/) közreadott, egyfelől akutul aktuális, de másfelől történelmi távlatú érveit veszem szemügyre.
10.1 Friedman idézi Hannah Arendt reálpolitikus tételét: "A legveszélyesebb dolog a világon, ha gazdag és egyben gyenge az ember. A gazdagságot csak erővel lehet megvédeni, és a szegényektől eltérően a gazdagokat irigylik, mert olyan dolgaik vannak, amiket mások irigyelnek, és az erősekkel szemben ők a hatalomtól függnek." - A 2015 őszi magyar és európai migrációs eseményeket figyelők emlékezhetnek arra, hogy a magyar miniszterelnök egyik fő érve épp e támadhatatlan igazság volt.[12] Ugyanakkor az eme evidenciára való rádöbbenés - mérsékelt sebességgel - kezdte áthatni először a probléma kényelmetlenségeit saját bőrükön tapasztaló népességet, majd - még vontatottabban - a humanitárius szempontokat (vagy ennek szlogenjeit) hangoztató politikai elitet.
10.2 Friedman ebben a küszöbön álló európai válságot prognosztizáló könyvében mind a történelmi Európát, mind a világ negyedik gazdasági hatalmát birtokló Németországot alaposan "kiosztja".[13] Balzacot idézve, miszerint minden nagy vagyon mögött valamilyen bűn rejtőzik, ezt Európára élezi ki: "Az európai birodalom bűne nem egyszerűen a halottak roppant száma volt [az évszázadok során százmilliós tételben az akkor sokkal kisebb népességből], hanem hogy mindenki, akivel csak találkoztak elvesztette a jövője feletti uralmat." (i.m. 51) Arra a kérdésre pedig, hogy ez más (kínai, római, normann) civilizációkkal szemben miért volt Európa Atlanti parti országainak sajátja, válaszul az iszlámmal való történelmi interakció tényét hozza fel. S itt megint előjön a "Jól fegyverzett éhes emberek" fejezetcímében utalt arendti tétel. "A kereszténység szorosan kötődött az európaiak világhódításához. Részben azért volt rá szükség, hogy a hódítók hajtóereje legyen, részben meg azért, hogy elnyomják vele a legyőzötteket. A pszichológiai hadviselés [egyik] vetületét [például] az jelentette, amikor a spanyolok azt állították, hogy egy olyan isten nevében beszélnek, aki hatalmasabb az aztékok isteneinél." (i.m. 61) S a fejezet vége: "Európa mérnökeiben, tudósaiban, művészeiben és harcosaiban égett a fausti vágy, hogy minden az övék legyen, tudásszomjuk a világot egy prózai és unalmas hellyé tette, az európai embert pedig valami sokkal gyengébbé, mint amilyennek tűnt. (i.m. 67)
10.3 Az a tény viszont, hogy az Itáliából a valamikori Spanyol gyarmat Argentínába vándorolt szülőktől származó "utolsó"[14] pápa - több bíborosi, illetve püspöki "alattvalója" spontán megbotránkozására a bevándorlók pártjára állt, sőt ezek befogadásra még az Egyesült Államokat is felszólította, amit kissé zavart kimagyarázkodások és a baloldali véleményvezérek helyeslése követett, ugyan lehet, hogy reálpolitikailag megkérdőjelezhető volt, de a wrighti és friedmani tételek fényében történelmileg evolúciós léptékű előrelépésként aposztrofálható. Egyfelől ugyanis a "történelmet is mozgató" Logosz célirányába állt, ami az akut problémában az ábrahámi vallások egymással való kibékülésének távlatát nyithatja meg, másfelől bocsánatkérést jelent a keresztény európai birodalom évszázadaiban elkövetett embertelenségekért.
11. Zárószóként úgy összegezem tanulmányom korábbi változatából áthozott szemelvényeket és vázolt újdonságát, hogy egyfelől tényleg valószínű, hogy az emberiség túlélése már valóban evolúciós előrelépést igényel, de másfelől nem valószínű, hogy ennek megtételéhez elegendők lennének az egyébként nagy tudományos teljesítményekben prognosztizált "forradalmak", hanem e "geogenetikus" lépéshez (Teilhard, 1980) még szükséges lesz a történelmi igazságtétel(ek)re, amelyeknek elemei a régi bűnök beismerése és az újak-
- 268/269 -
tól való immunizálódás. Az utóbbi feltétele viszont a népek és kultúrák között érvényesítendő "nonzero destiny", harmonizálható érdek, aminek esélyt adhatnak a jelenlegi migrációs cunamihoz hasonló félelmes tapasztalatok.
Ashby, W. Ross (1982): A feltétlenül szükséges változatosság és jelentősége a komplex rendszerek szabályozása szempontjából. In: Kindler et alii (1982)
Beniger, James, R.: The information society: Technological and economic origins. In: Ball-Rokeach, S. J. - Cantor, M. G. (eds): Media, Audience, and Social Straucture. Sage Publication, London 1986
Beniger, James. R.: Az irányítás forradalma: Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. (Az információs társadalom klasszikusai) Gondolat-Infonia, Budapest 2005 Berger, Peter L. és Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése. Jószöveg Kiadó, Budapest 1998 Bergson, Henri: Az erkölcs és a vallás két forrása. Szent István Társulat, Budapest 2002
Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok III. 5-123. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1986
Ckakraborty, S. K. (2004): Spirit-centered, Rajarshi Leadership. In: Zsolnai (ed) (2004) 33-50.
Dawkins, Richard: Az önző gén. Gondolat, Budapest 1986
Dawkins, Richard: Isteni téveszme. Nyitott Könyvműhely, Budapest 2007
Friedman, George: A következő évtized.: Birodalom és köztársaság egy változó világban. Pageo, Budapest 2015
Friedman, George: Gyulladáspontok: A kialakulóban lévő válság Európában. Pageo, Budapest 2015
Grof, Stanislav: A jövő pszichológiája - a pszichológia jövője. Pilis-Print Kiadó, 2008
Grof, Stanislav és Christina Grof (szerk.): Spirituális válság: Krízisek a belső átalakulás útján. Pilis-Print, 2007
Habermas, Jürgen (1982): Theorie des kommunikativen Handels. Band I: Handlungsrationalität und gesellschaftliche Rationalisierung. Band II: Zur Kritik der Funktionalistischen Vernunft. Suhrkamp
Habermas, Jürgen: A cselekvésracionalitás aspektusai. In: Válogatott tanulmányok. Atlantisz, 1994
Kindler József, Riskó Lajos, Szebélyi Endre (szerk.): A rendszerszemlélet mint társadalmi igény. Akadémiai Kiadó, Budapest 1982
Kulin Ferenc (2005): A kiadó előszava: Vass Csaba kommunikációelméletéről. In: Vass: i.m. (2005) 5-29.
László Ervin (1996): Kozmikus Kapcsolatok: A harmadik évezred világképe. Magyar Könyvklub, 1999
László Ervin (szerk.): A Tudat forradalma: Két nap beszélgetés S. Grof, László E. és P. Russell között. Új Paradigma Kiadó, Budapest 1999
László Ervin (2001): A rendszerelmélet távlatai. Magyar Könyvklub, Budapest 2008
László Ervin: Világváltás: A változás harmonikus útja. Nyitott könyvműhely, Budapest
Luhmann, Niklas: Die Religion der Gesellschaft. (Posztumusz kiadva André Kieserling által) Suhrkamp, Frankfurt am Main 2000
Maier, Hans u. a. (1979): Klassiker des politischen Denkens. Band 1: Von Plato bis Hobbes. 5. Auflage. Beck, München 1979
Maynard Smith, J.: The theory of evolution. Penguin, London 1975
Meadows, Donatella et alii (1986): Sötétben tapogatózva Bevezető: Bródy András
Michels, Robert (1911, 1979): Zur Soziologie des Parteiwesens in der modernen Demokratie. Untersuchungen über die oligarchischen Tendenzen des Gruppenlebens, Leipzig 1911. In: Maier (1979)
Pléh, Csaba (2003): Thoughts on the distribution of thoughts: memes or epidemies. Journal of Cultural and Evolutionary Psychology 1 (2003) 1, 21-51.
Szelényi, Iván (2014): Entzauberung - notes on Weber's theory of modernity. Manuscript 6/3/2014
Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség. Gondolat kiadó, Budapest 1955, 1980
Varga Károly (1998): Az aránypár megoldása. A modernizáció kommunikációs elmélete 30 év után. Jel-Kép, 1998. 3. sz. 63-82.
Varga Károly (1999b): Vallásosság-szindróma és polgári társadalom. Világnézet-szociológiai hipotézisek megvitatása. Osiris, Budapest 1999
Varga, Károly (2002): The Effect of Protestant Ethics in a Society under Re-Capitalization. 27th annual IAREP/SABE Colloquium. Turku, June-July 2002. Proceedings: 416-425.
Varga Károly (2003a): A pókhálóból szőtt kötél: 10 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézete. Társadalomkutatás 21/4:397-425.
Varga Károly (2003b): Értékek Fénykörében: 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat. Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához. Akadémiai Kiadó, Budapest 2003
Varga Károly (2005): A hurrikán szeme: A Passió című film értékszociológiai elemzése. Társadalomkutatás 23 (1) 27-53.
Varga Károly (2013a): Lilliput és Brobdingnag: Magyar és kínai pályagörbék a globalizációs válságban. Magyar Tudomány, 3. 308-313.
Varga Károly: (2013b): Bibó és a félelem: Egy magyar politikaelméleti koncepció két kultúrtörténetileg jegyzett[15] szellemi teljesítmény között I. rész A félelem problémája a politikum és a vallás gyökereinél. Társadalomkutatás 31 (2013) 2, 125-139.
Varga Károly (2013c): Fénykör: Értékszociológia, Nemzetstratégia (Geert Hofstede előszavával) Akadémiai Kiadó, Budapest 2013
Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció. Kölcsey Intézet, Budapest 2005
Watzlawick, Paul; Weakland, John H.; Fisch, Richard: Változás: A problémák keletkezésének és megoldásának elvei. Gondolat, Budapest 2000
Weber, Max (1995): A tudomány és politika mint hivatás. Kossuth Könyvkiadó, 1995
Zsolnai László (1994): A világvallások gazdasági etikája és az ökológiai probléma. Ökumenikus-tudományos szümpozion. Budapest, 1994. február 15. A KTM kiadványa.
Zsolnai, László (ed): Spirituality and Ethics in Management. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht/Boston/London 2004
Zsolnai, László (2004): Spirituality and Management. In: Zsolnai (2004) 3-12. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Varga Károly: A "Reflexív modernitástól" az "Emberi jelenségig": A Kulcsár-delphi folytatása. JEL-KÉP: Kommunikáció, Közvélemény, Média 2015. 1. sz. 1-19. o.
[2] Vö. Robert Wright: Nonzero: The Logic of Human Destiny. Pantheon, 2000
- 269/270 -
[3] Ahogyan Habermas (1994) nevezte el azt az önző cselekvés-fajtát, amely kommunikatívnak, vagyis közös érdekűnek álcázza magát.
[4] Vö. a László Ervin szerkesztésében először (1999) Magyarországon megjelent, A Tudat forradalma című beszélgető könyvecskét - mintegy 'Forradalmi Kiáltványt' - (Stanislav Grof -László Ervin - Peter Russell adalékaival).
[5] A gén-elméletből levezetett mém-modell szerzője Dawkins (1976, magyarul 1986) szerint: "A mém lehet egy gondolat, egy jelszó, vagy boltívek építésének módja. Éppúgy, ahogy a gének azáltal terjednek el a génkészletben, hogy spermimumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mém-ek úgy terjednek a mém-készletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, melyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk." (241.) ... "A mémeket élő struktúráknak kell tekintenünk, nem csupán metaforikusan, hanem technikai szempontból is... A »hit a halál utáni életben« mém-je például fizikai értelemben is milliószámra jelentkezik az egyének idegrendszerében levő struktúraként a világ minden táján." (N. K. Humphreay-től idézve). Uo.
[6] Külön ez utóbbi témával itt csupán egyetlen, de kulcsfontosságú utalás erejéig foglalkozunk: "A valódi spiritualitás egyetemes, mindent felölel, és személyes misztikus élményen alapul, nem pedig dogmákon vagy a vallás szent iratain. A nagy vallások egyesíthetik ugyan az embereket a saját hatósugarukban, de ennél magasabb szinten általában megosztanak, mivel a csoportjukat minden más csoporttal szemben definiálják, és vagy megtéríteni, vagy kiirtani akarják a többieket." (Grof, 2008, 275.).
[7] Ide vehetünk még néhány olyan álláspontot is, amik az évtizeddel ezelőtt Zsolnai László által szervezett szegedi spiritualitás-konferencián merültek fel az elit pozíciókon való új osztozkodásának témájában, ahol főleg az orientális lelkiség szóvivői voltak nagyon egyértelműek uralomátvételük hangoztatásában. Az indus résztvevő S. K. Chakraborty például egy kierkegaard-i "vagy-vagy" kiélezettségével exponálta: "The much-vaunted progress of the human race in course of the last three centuries of 'enlightenment' has trailed a path, which is best described as 'three steps forward-four steps backward. In the Rajarshi's, i.e. king plus sage holistic model, the schism between the secular and the sacred vanishes (the king is the secular aspect, rishi the sacred). Not only that. It is not a vague blend of the two streams on a footing of equality. Rather the priority clearly is on the 'rishi' dimension; the king dimension then follows from it."
[8] A valódi vs. pszeudó változás megkülönböztetését a Palo Alto-i kommunikációelméleti iskola a B. Russell és A. N. Whitehead Principia Mathematica c. művében kidolgozott logikai típusok elméletére alapozva értelmezi. Ennek a változás témájára való alkalmazása: Míg az elsőfokú (pszeudo) változás egy adott rendszeren belül zajlik, amely maga változatlanul marad, vagyis hogy a csoport (pl. eljárás- vagy műveletcsoport) tagjainak bármely kombinációja maga is a csoport tagja marad, addig a másodfokú (metaszintű vagy valódi) változás magát a rendszert változtatja meg.
[9] A tartós probléma túlbecsülhetetlen súlyosságára utal (ami drámaian tiltja, hogy bármelyik "mentő-irányzat" felelőtlenül kínálja rá saját "biztos megoldását"/!/) Bródy Andrásnak a Meadows-világmodellhez (1982, magyarul 1986) írt előszavában felhozott ama tény, hogy a világ sajnos minden percben egymillió dollárt költ fegyverkezésre. Ennek nemcsak az az átka, hogy ama pénznek megvolna a helye pozitív célokra, "hanem még rosszabb az: hogy a haditermelés mindenütt elsődlegességet élvezve egyre jobban eltorzítja, degenerálja a gazdasági struktúrák belső arányait, és okozójává lesz a mértéktelen és kivédhetetlen környezetszennyezésnek is, ami a nehéz hadiiparok kiemelt fejlesztésének egyenes következménye. S ugyanekkor ugyanez a folyamat, a nemzetek állig fegyverkezése, teszi lehetetlenné az elavult, elaprózott társadalmi struktúrák felszámolását, megújítását, adaptációját a modern technika követelményeihez."
[10] Erről a mind a kapitalizmussal, mind a szocializmussal szemben valódi alternatívát jelentő irányzatról közben kiderült, hogy nem áll egyedül a maga egoizmust meghaladó értékvezérletével. Ebből a szempontból egészen közeli rokona a buddhista, a taoista és a zsidó közgazdaságtan is, amelyek a javak megszerzése helyett szintén az ember felszabadítását, az egyszerűséget, az erőszakmentességet, a társadalmi harmóniát, illetve a jótékonyságot tűzik zászlajukra. (Vö. Zsolnai, 1989, 1994) A dolgozat előző variánsában már megjelent és ide áthozott tétel voltaképp a jelen, továbbgondolt változatban nyeri el igazi jelentőségét: az emberiség túlélési reménye egy olyan kapitalizmuson/imperializmuson túllépő gazdasági-társadalmi rendszerbe horgonyozható, amely épp a különféle vallások meghatározóan szolidaritás alapú , közös életérzéséből lesznek eredeztethetők.
[11] "Korunkban, amikor baráti szellemű dialógus folyik keresztények és zsidók között, igencsak elkeserítő a Negyedik Evangélium eltökélt állítása, miszerint a zsidók mélységesen és egyhangúlag ellenségesen voltak Jézussal szemben." Vermes Géza: Jézus változó arcai. Budapest 2001. 26-27. o.; - "A szeretetre vonatkozó parancsolat feltételezett újdonsága [...] annak tudható be, hogy a Negyedik Evangélium által megszólítottak nagyrészt nem zsidók voltak. [...] A szinoptikusok Jézusa jól tudja, hogy a felebaráti szeretet isteni parancsolata ott áll az Ószövetségben." (Vermes, i.m. 54)
[12] Ebben a tényben az indulatos összecsapásokba kavarodott mindkét politikai oldal nyugtázhat kedvére való mozzanatot. A "határvédelem-pártiak" azt, hogy a kijelentés a 20. század egyik legnagyobb német-amerikai-zsidó filozófusának tekintélyével támasztható alá, a "humanitárius befogadók", akik (ha az esztergomi bíborost nem is, a római pápát a maguk táborába sorolják) abba köthetnek bele, hogy a politikus a szentencia szerzőjére való hivatkozás nélkül adta közre érvelését.
[13] E tanulmányomban a német munkaerőpótlás ide kevésbé releváns témájával nem foglalkozom.
[14] A megjelölést természetesen úgy is lehet érteni, hogy a "jelenlegi", de egyre több spekulációban szerepel a jelző szószerinti értelme is. Malakiás jóslatai 112 orákulumszerű jövendölésből állnak, amelyek a pápákra vonatkoznak I. Celestin (1143-44) pápától kezdve a "világ végéig". Ezek egy 1595-ben kiadott műben láttak először napvilágot, amely a bencések híres tagjairól szólt, s melynek címe: "Lignum vitae, ornamentum et decus ecclesiae". E mű 307-311. oldalát foglalta el "Szent Malakiás jóslata a pápákról". Ennek utolsó három bejegyzése közül az első: "Napfogyatkozás", amit bizonyos szimbolika szerint a II. János-Pál (1978-2005) elleni merénylettel kötnek össze, a második: "Az olajfa dicsősége", amit egyesek a 2005 és 3013 között uralkodott XVI. Benedeknek egy állítólag Netanjahu által ajándékozott több száz éves olajfával hoznak kapcsolatba, de prózaibb a jelzős szerkezetnek a világgazdaságra és politikára utaló "Az olaj pápája" gyanánt való fordítása. Ezután így végződik a jóslat: "Az Anyaszentegyház utolsó üldözése idején Péter, a római fog uralkodni. A juhokat sok szorongattatás közepette fogja legeltetni. Ezután a Hétdomb-várost elpusztítják, és a rettenetes Bíró megítéli a népét. Vége." - A John Hogue anglikán szerző által 2000-ben az Element Books-nál publikált és még ugyanabban az évben az Alexandra kiadónál magyarul is megjelent Az utolsó pápa című könyve természetesen nem a világvégét, hanem csak a pápaság intézményének végnapjait köti össze a mostani pápával.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző DSc, ny. egyetemi tanár, szaklektor, Semmelweis Egyetem.
Visszaugrás
