Alig ért véget a második világháború, Magyarországon máris megkezdődött az igazságszolgáltatás átalakítása. Az első intézkedéseket még a háborús károk enyhítésének szükségességéből és a gazdasági helyzetből adódó célszerűség,[1] valamint a magyar társadalom demokratikus átalakításának az igénye hatotta át.[2] Ezzel szemben a kommunista hatalomátvétel utáni átalakítások valódi célja az volt, hogy a régi magyar igazságszolgáltatást a szovjet mintára szervezett bíróságokkal és ügyészségekkel, valamint a "szovjet szocialista jogalkotás és jogtudomány tapasztalatain alapuló" anyagi és eljárási szabályokkal váltsák fel.
Az új bírósági szervezet kereteit és alapvető elveit - a sztálini alaptörvény szellemében - az 1949. évi Alkotmány VI. fejezete (36-41. §) határozta meg. A négyszintű bírósági szervezet még fennmaradhatott, de a korábbi különbíróságok (Közigazgatási Bíróság, Szabadalmi Bíróság) megszűntek. Általánossá vált a társasbíráskodás, a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeztek. A járásbírótól kezdve a Legfelsőbb Bíróság elnökéig valamennyi bírói tisztet választás útján töltöttek be; a határozott időre választott bírák beszámolásra kötelezettek és visszahívhatók voltak. A Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorolt "az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében". A bíróságok feladatait az Alkotmány 41. §-a úgy foglalta össze, hogy "büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására".[3]
Egy évvel később az 1950. évi IV. törvény az Alkotmány módosításával jelt adott az igazságügyi szervezet átalakítására. Az ún. felsőbíróságok[4] kiiktatása a miniszteri indokolás szerint azt a célt szolgálta, hogy "az igazságügyi apparátusunkat szervezetileg összhangba hozzuk a tanácsrendszerrel és ezzel megte-
- 401/402 -
remtsük a tanácsok és az igazságszolgáltatás együttműködésének szervezeti előfeltételeit." Mivel a tanácsrendszer a felsőbíróságoknak megfelelő területi egységet, illetőleg tanácsot nem ismert, e - nem kifejezetten montesquieu-i - cél megvalósítása érdekében megszüntették a még működő öt felsőbíróságot és az öt főállamügyészséget is. A hatásköri szabályokat és a fellebbviteli eljárást az 1950. évi 46. törvényerejű rendelet hozzáigazította a háromszintűre zsugorított bírósági szervezethez. 1951-től kezdve a járásbíróságok lettek az általános hatáskörű elsőfokú bíróságok[5], bár a személyi állapottal kapcsolatos perek továbbra is a megyei bíróságok hatáskörében maradtak. A felsőbíróságok hatáskörébe tartozó polgári peres és nemperes ügyeket a megyei bíróságok vették át.[6] A háromszintű bírósági szervezetre tekintettel a perorvoslati lehetőségeket is csökkenteni kellett. A törvényerejű rendelet általános érvénnyel mondta ki, hogy másodfokú bírói határozat ellen további fellebbvitelnek (fellebbezés, felfolyamodás, felülvizsgálat) sem a peres, sem a nemperes eljárásban nincs helye.
1949 és 1952 között még számos olyan rendelkezés született, amelyek "a későbbi szocialista magyar polgári perjog egyes intézményeinek kialakulását segítették elő, illetve valósították meg".[7] Az 1949-ben bevezetett közérdekű kifogást az Igazságügyminisztérium Jogügyi Hivatala bármely polgári ügyben hozott jogerős vagy nem jogerős határozat ellen benyújthatta, ha a megtámadott határozat olyan jogszabályon vagy a jogszabály olyan értelmezésén alapult, amely ellentétben állt a magyar népi demokrácia alapvető elveivel.[8] A közérdekű kifogásról a Kúria külön tanácsa, majd a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa döntött. A jogintézményt hamarosan "továbbfejlesztették" és 1950-ben - a büntető eljárás mintájára - polgári ügyekben is bevezették a törvényesség érdekében használható perorvoslatot, a törvényességi óvás elődjét.[9] 1950-ben tovább szélesítették az ügyvédkényszeren ütött rést, amikor a járásbíróság, illetve a megyei bíróság hatáskörébe tartozó egyes perekben megszüntették a kötelező ügyvédi képviseletet.[10]
Az Alkotmány által biztosított elvi irányítás körében a Legfelsőbb Bíróság több olyan határozatot hozott, melyek "jelentős hatást gyakoroltak a polgári eljárási jog fejlődésére a Pp. megalkotása előtti időben. Közös tendenciája ezeknek a határozatoknak az akkor még érvényben volt 1911. évi I. törvény sokszor még megmutatkozó formalizmusának kiküszöbölése, lefaragása, a burzsoá eredetű törvény alkalmazásának a megkönnyítése a népi demokrácia viszonyai közepette."[11] Így pl. a Legfelsőbb Bíróság 1950-ben közzétett 4. számú elvi megállapítása enyhített a keresetváltoztatási tilalom szigorúságán, az Elvi Tanács 10 831/ 1950. számú határozata pedig arra figyelmezette a bíróságokat, hogy a felek nyilatkozatait nem betű szerinti értelmükben, hanem tartalmuk szerint kell megítélni. Az átmeneti korszakra jellemző az Elvi Tanács 1952. június 27-én hozott határozata, amely még a régi Pp. hatálya alatt, de már az 1952. évi III. törvény kihirdetése után keletkezett. A 2595/1952. számú határozat kimondta azt, hogy a bíróság az egyezséget abból a szempontból is köteles megvizsgálni, hogy az egyik fél sérelmével nem szolgált-e a másik fél indokolatlan előnyére, nem sérti-e a felek vagy egyikük méltányos érdekét és általában az "anyagi igazságot". Ez a határozat - fél évvel az új Pp. hatályba lépése előtt - már a szocialista rendelkezési elv alkalmazására hívta fel a bíróságokat.
Amíg az 1911. évi Pp. megszületését "egy emberöltőt meghaladó bíbelődés" előzte meg, addig a szocialista polgári perrendtartás alig néhány hónap leforgása alatt készült el.[12] Gáspárdy László szerint a szabályozás tétje 1952-ben lényegesen kisebb volt, mind 1911-ben.[13]
A törvényjavaslat - előzetes szakmai vita nélkül -1952 májusában került az Országgyűlés elé. A népi demokratikus állam parlamentje számára egyetlen ülés is
- 402/403 -
elegendő volt ahhoz, hogy törvényerőre emelje annak a folyamatnak az eredményét, amely a második világháborút követő nagy gazdasági és társadalmi átalakulás közepette indult meg, majd az egyre erősödő szovjet befolyás hatására az új bírói-ügyészi szervezet felállításán, a hatásköri és a perorvoslati szabályok átrendezésén, a bíróság és a felek viszonyának a megváltoztatásán keresztül egy szocialista típusú polgári eljárásjog kialakításához vezetett.[14]
Arról a légkörről, amelyben a törvény keletkezett, sokat elárul Keleti Ferenc beszédének néhány részlete, aki az MDP szónoka volt a törvényjavaslat 1952. május 27-én tartott országgyűlési vitájában: "A még most is érvényben lévő polgári perrendtartásunk a magyar földbirtokos, dzsentri és a liberál-kapitalizmus házasságának a terméke... Ennek a törvénynek minden intézkedése a burzsoá állam talajában gyökerezett és közvetve vagy közvetlenül a burzsoá állam érdekeit szolgálta... A burzsoázia tolvajnyelvén megírt mondatai, az egyszerű ember számára megfejthetetlen okfejtései, mind megannyi titkos labirintus volt a gazdagok kapzsiságának kiszolgáltatott dolgozók számára... Ezek után csak természetes, hogy kormányunk szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában elérkezettnek látta az időt, hogy az anyagi igazság biztosítása és kiderítése érdekében ezen a téren is megtegye a szükséges intézkedéseket. A mi bíróságaink most új törvényt, új szocialista jogalkotást, kitűnő fegyvert kapnak kezükbe... De a törvényjavaslat növeli a bíróságok felelősségét is, mert a bíróság kötelességévé teszi, hogy az elébe kerülő pert gyorsan és alaposan tárgyalja le, hogy hivatalból maga is folytasson le vizsgálatot, ha ennek szükségessége forog fenn az anyagi igazság tisztázására és kiderítésére... Az új törvény szakít a régi feudálkapitalista közigazgatási nyelv nyakatekert fogalmazásával is és egyszerűen, a dolgozók számára is érthetően fejti ki a régi törvény 792 §-ával szemben röviden, mindössze 327 §-ban azokat a szocialista jogi téziseket, amelyeknek az alkalmazásával fejlődésünk mai szakaszán polgári igazságszolgáltatásunkban is meg tudjuk védeni a nép jogait."[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
