Államháztartási, költségvetési kérdésekkel foglalkozni mindig aktuális. Azt hihetnénk, hogy az Európai Unió tagállamaiban nagyjából ugyanolyan hatáskörrel bíró személyek és szervezetek működnek közre a költségvetési törvények összeállításában, elfogadásában. Ez az állítás akár igaz is lehet, hiszen felületesen szemlélve két ország szabályozását, azt látjuk, hogy a rendelkezések célja, tartalma nagyjából azonos, csupán "kisebb-nagyobb" eltérések vannak. Ezeket a "kisebb-nagyobb" eltéréseket azonban érdemes alaposan megvizsgálni.
Az államháztartási jogról, mint sajátos jogágról 1992-től kezdve beszélhetünk, amikor az Országgyűlés megalkotta az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt. 1992 előtt a pénzügyi jogon belül e jogterület kérdéseit a költségvetési jog szabályozta. A magyar költségvetési jog gyökerei az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vívmányaihoz vezethetők vissza. A pénzügyek függetlensége a nemzeti önállóság előfeltételeként jelent meg, a szabadságharc idején határozott első ízben az Országgyűlés a költségvetésről. A szabadságharc leverését követően az ország pénzügyi önállóságát megszüntették, így önálló költségvetéssel nem rendelkezett. A kiegyezést követően, ha függetlenségét nem is, de pénzügyi önállóságát visszanyerte az ország, a költségvetés kérdéseiről minden évben az Országgyűlésben határoztak. 1870-től kezdve a pénzügyi önállóság tovább erősödött, az állami pénzügyek ellenőrzésére, Gajzágó Salamon elnöklete alatt létrehozták az Állami Számvevőszéket.
A költségvetési jog történetében a következő fontos esemény a második világháborút követő politikai fordulat volt. A 600/1948. Gazdasági Főtanácsi határozat az állami pénzügyeket volt hivatott megreformálni, a költségvetés szerkezetének átalakításával.[1] 1949-ben rendelettel megszüntették a Legfőbb Állami Számvevőszéket,[2] így egy negyven éves időszakra az Országgyűlés helyett a Kormány kezébe került az állami pénzügyek ellenőrzése. Az ellenőrzési tevékenységet az Állami Ellenőrzési Központ, majd az Állami Ellenőrzési Minisztérium, végül a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság látta el. Költségvetési jogi szempontból jelentős jogszabály az 1979. évi II. törvény az állami pénzügyekről. A törvény szabályozta az állami költségvetés rendszerét; a tanácsok költségvetési gazdálkodását; a nemzetközi pénzügyeket; a bankrendszer kérdéseit; az állami költségvetési szervek pénzgazdálkodását; a vállalati és egyéb gazdálkodó szervezetek pénzügyi rendszerét; az állami vagyonnal történő gazdálkodást; a számvitel és pénzügyi információs alrendszer kérdéseit valamint a pénzügyi ellenőrzés szabályait.[3]
Az 1980-as évek végén a társadalmi és politikai változásoknak köszönhetően létrejöttek, vagy ismét megjelentek a demokratikus állami működést biztosító szervezetek. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról rendelkező 1949. évi XX. törvényt megfelelően módosították, az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezett az
- 298/299 -
Alkotmánybíróság felállításáról, az 1989. évi XXXVIII. törvény pedig ismét felállította az Állami Számvevőszéket.
A 2011 tavaszán megalkotott új Alaptörvény hatályba lépése számos jogszabály megváltozását, új jogszabályok megalkotását eredményezte, 2012. január 1-ével az államháztartás területén új jogszabályok léptek életbe.
Mint minden jogterület bemutatásánál, úgy itt is a legfontosabb jogszabállyal, az Alaptörvénnyel kezdjük a vizsgálódást. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról rendelkező 1949. évi XX. törvényt 2012. január 1-én felváltotta Magyarország Alaptörvénye. Az új Alaptörvény a régi Alkotmánytól gyökeresen eltérő technikát alkalmaz, nem elégszik meg alapelvek rögzítésével, sok kérdésben jelentős részletszabályokat is meghatároz, így emelve ezeket alkotmányos szintre. Így történik ez a közpénzügyek területén is.
Az új Alaptörvény rendelkezéseit vizsgálva már rögtön az Alapvetés cikkei között találunk államháztartási szempontból lényeges szabályokat. A K) cikk értelmében Magyarország hivatalos pénzneme a forint. A régi Alkotmány nem tartalmazott az ország törvényes fizetőeszközével kapcsolatos rendelkezést, az új Alaptörvény így egyfajta alkotmányos "védelmet" biztosít a forintnak. A törvényes fizetőeszköz ilyen magas szintű jogszabályban történő szerepeltetésének több oka is lehet. Egyfelől az ország jelenlegi költségvetési-gazdasági helyzetét tekintve még jó néhány évig ezzel a pénzeszközzel fogunk fizetni, másrészt azonban felfogható ez úgy is mint az ország pénzügyi szuverenitásának egy további biztosítéka. A forint Alaptörvényben való szerepeltetése azonban mindenképpen azt jelenti, hogy az eurózónához történő esetleges csatlakozáshoz nem lesz elegendő a gazdasági kritériumok teljesítése, szükség lesz az Alaptörvény módosítására is. Így az Országgyűlés biztosította magának azt a jogot, hogy az e kérdésben való végleges döntést meghozza.
A közteherviselési kötelezettséget az Alaptörvény XXX. cikke tartalmazza. A XXX. cikk értelmében teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki köteles hozzájárulni a közös szükségletek fedezéséhez. Ebben az esetben már egyértelműen anyagi hozzájárulásról van szó, a hozzájárulás formáiról és részleteiről természetesen az Alaptörvény már nem rendelkezik, ezek kibontását alacsonyabb szintű jogszabályokra hagyja. A gyermekek védelmének elvét azonban itt is deklarálja az Alaptörvény, miszerint a közös szükségletekhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével rendeli megállapítani.
Az Alaptörvény állammal kapcsolatos rendelkezései között megtalálhatóak többek között az Országgyűlés, a Kormány, az Állami Számvevőszék költségvetéssel kapcsolatos feladatai. Ezen szabályok döntő többségét a régi Alkotmány is tartalmazta, e szabályokra a későbbiekben még visszatérünk. Jelentős újítást - és nemcsak államháztartási szempontból jelentős újítást - hoz azonban az új Alaptörvény, amikor a közpénzekről rendelkezik.
Az Alaptörvény e részben deklarál néhány alapelvet, mint az éves költségvetés, az azonos szerkezet, az áttekinthetőség vagy a részletesség elvét. Ez már önmagában is lényeges, hogy államháztartási alapelvek az Alaptörvényben kaptak helyet, de még lényegesebb az Alaptörvény által bevezetett államadósság-szabály intézménye. Ez a rendelkezés előírja, hogy az Országgyűlés nem fogadhat el olyan költségvetési törvényt, amelynek következtében az államadósság meghaladná a hazai össztermék felét. Mivel jelenleg az államadósság jóval meghaladja ezt a mértéket, az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés kizárólag olyan költségvetési törvényeket fogadhat el, amelyek az államadósság mértékét csökkentik, így közelítve az ország gazdaságát a kívánt mértékhez. Ettől a rendelkezéstől csak kivételes esetben, vagy jelentős gazdasági recesszió esetén lehet eltérni. Az Alaptörvény ezzel meglehetősen leszűkíti a Kormány mozgásterét, hiszen előírja, hogy nem vehető fel olyan kölcsön, nem vállalható olyan kötelezettség, amelynek következtében az államadósság mértéke növekedne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
