A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a felperes társaság és az alperes hitelintézet megállapodást kötött azzal a céllal, hogy az alperes banki szaktanácsokkal támogassa a felperes arra irányuló törekvését, hogy egy részvénytársaság (a továbbiakban: Rt.) igazgató tanácsában irányító befolyást szerezzen, valamint ennek elérése után az Rt.-ben szert tegyen a részvénytöbbségre.
A felek jogviszonyukat egyetértően megbízási jogviszonynak minősítették, annak ellenére, hogy a célok elérése esetére az alperest sikerdíj illette meg. Az alperes nem eredménykötelezettséget vállalt, csupán egy - eleve többesélyes - tőzsdei műveletben való szaktanácsadói közreműködést.
A felperes az Rt. feletti befolyás eléréséhez a részvények vásárlását már évekkel korábban megkezdte, az alperes jogelődjével létrejött megbízási szerződés megkötésével. Előadása szerint a tulajdonrésze csaknem elérte az összes szavazat 12,5%-át, ami az Rt. alapszabálya szerint a szavazás során az egy tulajdonos által leadható szavazatmaximumot biztosította volna.
Ez a szavazati arány a felperes részére szövetségeseket igényelt ahhoz, hogy az általa javasolt vezetőséget válasszák meg az Rt. élére, valamint az Rt. elfogadja a felperes javaslata szerinti üzleti stratégiát, amelynek révén a felperes piaci profithoz jutott volna.
A felek később módosították megbízási szerződésüket, amelyben pontosították az alperes feladatát. E szerint az alperesnek fel kellett keresnie és meg kellett győznie az Rt. szükséges számú befektetőjét, részvényesét arról, hogy támogassák a felperes által delegált két új igazgatósági tag megválasztását. A Választottbíróság megítélése szerint a megbízási szerződésben foglalt "szükséges számú" meghatározás nem eredményvállalást jelentett, hanem arra jogosította és kötelezte az alperest, hogy e mérték elérésének, biztosítása után ne folytassa tovább "meggyőző" tevékenységet.
A kérdéses közgyűlésen azonban a felperesnek nem akadt megfelelő számú támogatója, így a felperes által delegált igazgatósági tagok megválasztása elmaradt.
Minthogy a megszerzett piaci befolyás a tőzsdén bejelentendő, a felperes részére az akció kényes volt, és fokozottan kellett ügyelni a jogszerűség biztosítására. Ha a felperes az alperesi közreműködéstől remélt a szaktanácsokon felüli, ki nem mutatható olyan ráhatást a körülmények alakulására, ami a szerződésben kifejezetten nem szerepel, úgy ez csak egy bizonytalan, szerződéses kötelezettséget nem keletkeztető várakozás volt. Nem volt kimutatható, s ezt a felperes sem állította, hogy az alperes nem megfelelő, szakszerűtlen tanácsokkal látta el a felperest. Az is kitűnt a felperes által csatolt iratokból, hogy a felperes az alperes tanácsait, pl. a részvényvásárlásra irányuló javaslatait esetenként nem fogadta meg, tehát az alperesi szak- és egyéb tanácsokat szelektív, szuverén módon használta fel, vagy éppen vetette el. A felperes felrótta az alperesnek, hogy a felmerült adatok, tények vonatkozásában nem a szerződés által megszabott gondossággal járt el. Így történhetett a felperes szerint, hogy három konkurens társaság többségbe került az Rt. közgyűlésén a felperessel és támogatóival szemben.
A felperes a kártérítési igényét elsősorban arra alapította, hogy az alperes a felperes üzleti titkait gondatlanul kezelte, így a versengő társaságoknak lehetőségük nyílt arra, hogy a felperes lépéseit megismerhessék.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
