Az Európai Unió Bírósága 2011. október hó 4. napján ítéletet hozott a sportszektor, különösen a sportközvetítési jogok tulajdonosai által nagy jelentőséggel bíró C-403/08 valamint a C-429/08 egyesített ügyekben.
Az alapügyek felperese, a Football Association Premier League Ltd. (továbbiakban: FAPL), tevékenységei között szerepel többek között a Premier League mérkőzései felvételének megszervezése, és ezen mérkőzések vonatkozásában a televíziós közvetítési jogok, azaz az arra vonatkozó jogok gyakorlása, hogy a sportmérkőzések audiovizuális tartalmát televíziós közvetítés útján a nyilvánosság rendelkezésére bocsássák.[1]
Az FAPL az említett élő közvetítésre vonatkozó felhasználási jogokat területi alapon és hároméves időszakokra engedi át. Ebben a tekintetben az FAPL arra törekszik, hogy a bajnokságot az egész világon eljuttassa a televíziónézőkhöz, és ezzel egyidejűleg a tag klubjai érdekében optimalizálja e jogok értékét.[2]
A közvetítési jogokat nyílt beszerzési eljárás útján ítélik oda. A nyertes ajánlattevő megszerzi a "Premier League" mérkőzéseinek élő közvetítésére vonatkozó jogok egy csomagját és kizárólagos jogot kap, hogy az elnyert területen sugározza a mérkőzéseket. A kizárólagosság védelmének érdekében, a szerződésben a műsorszolgáltató szervezetek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem hoznak forgalomba olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a műsorok dekódolását azon területen kívül, amelyre engedéllyel rendelkeznek.
Az Egyesült Királyságban az alapeljárás tényállása idején az élő közvetítésre vonatkozó engedély kizárólagos jogosultja a BSkyB Ltd., így a társasággal kellett előfizetői szerződéseket kötni azon természetes és jogi személyeknek akik a mérkőzéseket közvetíteni kívánják.[3]
Az Egyesült Királyságban bizonyos vendéglátói létesítmények külföldről importált, és ott jogszerűen forgalomba hozott dekódoló eszközöket kezdtek el használni annak érdekében, hogy a BSkyB Ltd. előfizetéseinél olcsóbban hozzáférjenek a "Premier League" mérkőzéseinek közvetítéséhez. [4]
Az FAPL úgy vélte, hogy külföldi dekóderek behozatala, ill. azok használatával mérkőzések sugárzása sérti érdekeit, mivel azok hátrányosan érintik az adott terület vonatkozásában átengedett felhasználási jogok kizárólagosságát, és ebből következően ezen jogok értékét. Ennek okán a FAPL és társai[5] három keresetet nyújtottak be és próbapereket indítottak a High Court of Justice (England & Wales) Chancery Division előtt a QC Leisure[6] és társai ellen. Két kereset az, olyan dekódoló kártyákat forgalmazó cégek ellen irányult, amelyek által lehetségessé vált azon külföldi műsorszolgáltatók műsorainak vétele, amelyek élőben közvetítik a "Premier League" mérkőzéseit.[7]
- 21/22 -
Felperesek kérelmükben azt sérelmezik, hogy alperesek sértik a szerzői jogról, formatervezési mintákról és szabadalmakról szóló törvény 298. cikkében oltalmazott jogaikat, mivel olyan kereskedelmi ügyleteket kötnek, vagy a harmadik kereset esetében birtokolnak, olyan külföldi dekódoló eszközöket, amelyeket az engedély nélküli hozzáférés lehetővé tételére terveztek vagy alakítottak át.
A harmadik keresetet olyan pub üzemeltetői ellen nyújtották be, amelyekben ilyen külföldi dekódoló eszközöket használtak és élőben mutatták be a mérkőzéseket vendégeik részére. Így a Media Protection Services Ltd. - aki a FAPL megbízása alapján arra vállalt kötelezettséget, hogy a külföldi dekódereket használó pubok üzemeltetőit felkutassa és ellenük bűnüldözési kampányt folytasson - nyújtott be keresetett Karen Murphy ellen, aki Görögországba vásárolt dekódoló kártyával közvetített "Premier League" mérkőzéseket pubjában. A Portsmouth Magistrates’ Court elmarasztalta K. Murphyt a szerzői jogról, formatervezési mintákról és szabadalmakról szóló törvény 297. cikkének (1) bekezdésében meghatározott két bűncselekmény miatt. Miután a Portsmouth Crown Court lényegében elutasította K. Murphynek a marasztalásával szemben benyújtott fellebbezését, utóbbi fellebbezést nyújtott be a High Court of Justice előtt.
Az angol bíróság mindkét ügyben számos, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve.
Az Európai Unió Bírósága megállapításai szerint az kitűnik az iratokból, hogy az FAPL és az érintett műsorsugárzó szervezetek által megkötött felhasználási szerződések alapján az ügyek tárgyát képező műsorokat egyedül a sugárzás kibocsátása szerinti tagállam nyilvánosságának szánták, és hogy erre tekintettel ezeknek a szervezeteknek kell gondoskodniuk arról, hogy a műholdas közvetítéseiket csak a tagállamukban lehessen venni. Következésképpen a szerződő társaságok kódolni kötelesek a közvetítéseiket, és csak a sugárzás kibocsátása szerinti tagállam előfizetőit kell ellátniuk dekódoló eszközzel.[8]
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egy része arra vonatkozott, hogy a dekódoló eszközök fentebb ismertetett használata a feltételes hozzáférési irányelv[9] hatálya alá tartozik-e, és ha igen, akkor az milyen kihatással van a használatra.
A feltételes hozzáférési irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett "jogellenes eszköz" fogalmának értelmezése kapcsán az Európai Unió Bírósága arra a megállapításra jutott, hogy a megfogalmazás azokra a berendezésekre vonatkozik, amelyeket a szolgáltatást nyújtó engedélye nélkül gyártottak, módosítottak, átalakítottak és az nem vonatkozik a külföldi dekódoló berendezések használatára.
Kérdésként merült fel, hogy ellentétes-e a feltételes hozzáférési irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, többek között, a külföldi dekódoló eszközök használatát.
A következtetések alapján a feltételes hozzáférési irányelv kötelezettségeket állapít meg a tagállamok részére, hogy tiltsák meg az irányelv 4. cikkében felsorolt tevékenységeket. Az irányelv 4. cikke azonban csak a jogsértő tevékenységekre vonatkozik, mivel azok foglalják magukban az ezen irányelv értelmében vett jogsértő eszközök használatát, márpedig a fentebb kifejtettek alapján a külföldi dekódoló eszközök nem minősülnek jogellenesnek. Az Európai Bíróság mindezek alapján kimondta, hogy sem a külföldi dekódoló eszközök használatával járó tevékenység, sem az e tevékenységeket tiltó nemzeti szabályozás nem tartozik a feltételes hozzáférési irányelv hatálya alá.
Az Európai Unió Bírósága értelmezése alapján, a külföldi dekódoló eszközök behozatalát, értékesítését és használatát korlátozó nemzeti szabályozást mindenekelőtt a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából kell vizsgálni, mivel bebizonyosodott, hogy jelen esetben az áruk szabad mozgására vonatkozó szabadság, az előbbi szabadsághoz képest másodlagos. Erre tekintettel a nemzeti szabályozást az EUMSz. 56. cikke alapján kell vizsgálni, mely megköveteli a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha az adott korlátozás különbségtétel nélkül vonatkozik a nemzeti és az egyéb a tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben az akadályozza, gátolja, vagy kevésbé kívánatossá teszi egy olyan másik tagállami szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
