Amikor jogtörténeti értékelést vázolunk fel egy kismonográfia terjedelmű és kvalitású tanulmányról, a rendi korszak végső szakaszának népi jogéletről értekező szerzőtől, azzal a megállapítással kell kezdenünk, hogy irigylésre méltó az alföldi közösség, amelynek sokszínű hajdani életének immár a Makó monográfiának hat kötetét szentelték![1] Azt is szükségesnek tarjuk, hogy a 3., 2008-ban megjelent, néprajzi kötetben, amelybe illeszkedik recenziónk tárgya, megnevezzük a tanulmányokat, amelyek keretként mutatják meg a jogélet bemutatásának etnográfiai hátterét, amely nyilvánvalóan egyszerre ítélendő meg jogtörténeti karakter koordinátaival.[2]
A történész, jogász, néprajzos diplomával rendelkező szerző sokoldalúan kiformált szemlélettel és számos publikációval jutott el e tanulmány meg-írásáig.[3] Ezzel a felkészültséggel elemzi Nagy Janka Teodóra azt a kiemelkedően nagy, részletes és gazdag, homogén forrásanyagot, amely szinte minden kutató álma: a makói levéltárban megőrzött, a Makó mezőváros jogéletét rögzítő 23 kötetet a "Naponként elő forduló bajoknak el igazitásai Protocullumai" címűt, (1805-1850 között), illetve a "Mindennapi jegyzőkönyvek " fóliánsait (1850-1882 között). A szerző kiragadja a "két vész" - az 1781. évi tűzvész és az 1821. évi árvíz - közötti időszak több mint 2000 ügyét, amelyeket az imponáló szakirodalmi apparátussal egybevetve, avatott kézzel értékel.
A tanulmány sok alapvető jogágra, jogintézményre terjed ki, és jogesetek nagy számával elemez.[4] Ezek közlési technikája a sokszor jelentősebb volumenű forrásközlés és a preparált részletek módszerének megfelelő alkalmazásával, kiegyensúlyozottnak mondható.
A helytörténeti szempont, a néprajz mellett a népi jogélet bemutatása plasztikusan jelenik meg. Az eredeti szövegek közlése bőséges adalékokat ad a népi jog világának stílusfordulatairól - mind a jogkeresők, mind pedig a hatóságok esetében. Ennek jellemzését az alábbiak adják. [5]
- "rettenetes káromlással illette Szentjét, Istenét mívelte"
- "verje meg a 109. zsótár"
- "Istenét mívelte... A Napának esett, keszkenőjét le rángatta, azt a sárba le tapodta, a kezében lévő nagy bottal készülés nélkül verte, mint a marhát, melly miatt a feje és óldalai meg dagadtak."
- "Tekintetes Fő Bíró Úr Comissióját, tudni illik, hogy Vásárhelyi Bicskás[6] Varga János, a ki a most el múlt Vásárban Vásárhelyi Pap Mihály Kereskedő sátorábúl 15 rőf vásznat el lopott, mellyel maga sem tagad, 24 Pálcza ütéssel itt a Városházánál megbüntessen, és azonnal Lakhelyére vissza utasittasson."
- "vak csettegető...vén kurva...vasfazekas kurva... Fene teremtettte nagy kurva"
- A kisebb hatalmaskodás vádja esetén Forrai János "bűnlajstroma" igen nagy volt:" feleségének számos és szép gyermekeinek meg verési" az, hogy "egynéhány ízben a maga gazdaságát hátra hagyta, magát korhelységre, rosszaságra és gyanús társaságra adta." A garázda részeg az áristomba kerülve "ki józanodván és elő állván, maga rosszaságát meg ismeri és bánnya, és arra s ajánlja, hogy ezután az ollyan botránykozásoktól magát óltalmazza, és mindenekben úgy alkalmaztattya, a mint egy jó becsülletes polgárhoz, és jó példát adó atyához illik."
- A gyanúsított a panaszos állítása szerint "A feleségivel annyira megismerkedett, hogy ollyankor a mikor ő otthon nem vólt, úgy élt véle, mint a maga feleségével. annyira vitték a dólgot, hogy őtet valami módon ki végezvén, innét együtt el szökjenek."
- "e Tanú el szenderedett, és csak azt vette észre, hogy oda ki verekedtek, de kit vagy ki vert, azt nem látta"
- "némely rosszemberek gyakran a kezeken találtatott lopott jászágnak illyetén formán szokták többnyire megvásárlott tanúk mellett urát adni."
- "minthogy Mogyorosi István nyomorék lévén pácza ütések alá nem itéltethetik."
A végső konklúzió alapvetően jogtörténeti megállapításokat tartalmaz.[7] " A vizsgált nagyszámú ügy alapján "megfogalmazható, hogy a városi bírák által végzett jogi cselekmények az országos és a helyi nehézségek ellenére egy gazdaságilag gyarapodó, polgárai számára biztonságot nyújtani kívánó település igen fejlett és gazdag jogéletére utalnak, amely vonatkozásában kettős joghatás figyelhető meg. Egyrészt meghatározó a középkori magyar jogfejlődés egészébe való szerves illeszkedés... Másrészt viszont fontos észrevenni a polgárosodás felé mutató modernizációs hatásokat, amelyek alakítják, formálják a városi bíráskodást"[8]
Karakterisztikusak a kemény makóiakra a "nagy perben" (1778-1859) ellenfeleik által használt megjelölések: "balgatag nép", "megátalkodottak", az a megállapítás, hogy "rossz emberek ezek és ravasz jobbágyok". Kétségtelen, hogy a kialakuló városi kö-
- 238/239 -
zösségi tudat a rideg individualizmus mellett a közösségen belül kompromisszumkészséget is mutatott.
Nagy Janka Teodóra zárómondata önkormányzat históriailag összegzi tanulmánya eredményeit:" A "mindennapok jegyzőkönyve" tanúsága szerint a hazai jog és szokásjog alapján a város társadalmi viszonylagos autonómiájának keretei között önmaga gyakorlata által szentesített normák, azaz jogszokások szerint intézte polgárainak ügyeit, élte jogéletét Makó mezővárosa."
A szerző tudatosan kutatja és vállalja azt a jogi néprajzi - népi jogéleti vonulatot, amelynek fő pillérei Tagányi - Bónis - Csizmadia - Tárkány Szücs Ernő. Utóbbinak két kiadásban megjelenő alapműve, a "Magyar népi jogszokások" (1981, 2003) alapműnek, szintézisnek tekinthető. Egy-egy tudományág nemzedékek során (vagy több nemzedék múltán) igényli, kitermeli az újabb, széles spektrumon vizsgálódó összefoglaló munkát. Erre is figyelemmel ajánljuk az ismertetett tanulmányt a jogi népélet-kutatás, a jogi kultúrtörténet szerelmeseinek, hiszen igencsak kívánatos, hogy ilyen pillérekre (mint a Makó jogélete) épüljön a hivatkozott megújított szintézis.■
JEGYZETEK
* Nagy Janka Teodóra: Jogélet a két "vész" között (1781-1821). In: Makói Monográfia 3. Makó Néprajza. (Szerk. Tóth Ferenc) Makó 2008. 816-886. o.
[1] Ezek: Tóth Ferenc: 1. Makó régi térképei. Makó 1992. 2. Tóth Ferenc: A makói hagyma. Makó 1998. 3. Makó néprajza. (Szerk. Tóth Ferenc) Makó 2008. Makó története kezdetektől 1849-ig. (Szerk. Blazovich László) Makó 1993. Makó története 1849-től 1920-ig. (Szerk. Szabó Ferenc) Makó 2002. Makó története 1920-tól 1944-ig. (Szerk. Tóth Ferenc) Makó 2004
[2] A csanádi régió (Tóth Ferenc), Mentalitás (Tóth Ferenc), Társadalomrajz (Marjanuch László), Embertani vizsgálatok (Farkas L. Gyula - Paja László - Just Zuzsanna). Gazdálkodás (Tóth Ferenc - Mód László), Település, építkezés, berendezés (Tóth Ferenc). Táplálkozás (Nagy Vera). Kézművesség (Nagy Vera). Népművészet (Tóth Ferenc). Nyelvjárás (H. Kovács Mihály) H. Népköltészet Tóth Ferenc). Makói énekeskönyv (Küllős Imola). Népszokások: Az emberélet fordulói (Markos Gyöngyi). Jogélet a két "vész" között. (Nagy Janka Teodóra). Gyermekjátékok (Bárkányi Ildikó) Néphit, hiedelmek. Vallásos élet: A reformátusok (Vass Erika - Lengyel Orsolya). A római katolikusok (Elekes Dóra - Nagyfalusi Ágnes - Sziráki Andrea). A görög katolikusok (Csikesz Orsolya). Az evangélikusok (Kómár Mátyás). A zsidóság (Gleszer Norbert). Kisegyházak (Árgyelán Diána - Purgel Nóra). Hagyományos orvoslás (Grynaeus Tamás) A Teknyőkaparó (Polner Zoltán). Népzene, tánc. Népzenei hagyomány (Bodor Anikó). Táncsos örökség (Felföldi László). Paraszti népéletleírás (Diós Sándor).
[3] Megállapításunkat másfél évtized kiválasztott közleményeivel támaszthatjuk alá. A mezei rendőrségről (Jogszabály és népi jogalkalmazás). In: Wisonsky Mór Múz. Évk. XVIII. 1992. 237-246. o. - 'Régtől fogva kiadatott Regulák'. In: Folklór és etnográfia. 85. In memoriam Sztrinko István. (Szerk. Ujváry Zoltán) Debrecen 1994. 449-459. o. - A templomi ülésrend Bölcskén. Múzeumi Levelek. Kaposvári Gyula-kötet. 75/II. Szolnok 1996. 331-243. o. - Harmaci krónika: egy paraszt-Eldorádó emlékezete. In: Balogh 1997: 5-15. o. - Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban. In: ÚD. 1998/1. 86-99. o. - Blaszfémia és modernizáció. In: Hagyomány & modernizáció a kultúrában és a néprajzban. Néprajzi Múzeum, Budapest 1998 - A büntetőjogi népszokások szerepe egy falu életében. In: Az Arany János Múzeum Közl. VIII. Nagykőrös 1998. 457-469. o. - A szekszárdi fazekascéh könyveinek jogi vonatkozású adatai. Tisicum XI. 1999, Szolnok 131-137. o. - A jogi néphagyományok- és néprajzkutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón. In: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12 között megrendezett vándorgyűlésének anyaga. Szentendre 2000. 99-120. o. - A tradicionális népi önkormányzatok jogtörténeti vizsgálata a Dél-dunántúlon - különös tekintettel a föld- és faluközösségek felbomlásának időszakára. Szekszárd 2002 - A magyar jogi néprajz-kutatás eredményei és alternatívái. In: Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások. 2. bővített kiadás, Budapest 2003. 851-862. o.
[4] Úgy gondoljuk, hogy az egyes fejezetek az olvasók kíváncsiságát sokrétűen elégítheti ki: Büntetőügyek kategóriában a "ragadozások" változatos formái, a "tsavargó gonosztevők és külföldi kóborlók", kisebb hatalmaskodások, a károkozó cselekmények, más cselekmények, gyilkosságok, paráznaság, házasságtörés, a lopások minősített esetei, gyújtogatás, tűzokozás bűncselekményei, ezen kívül a szankciók bemutatása. Ez valóságos későrendi korszaki magyar Pitaval! A magánjogi ügyek, a házassági és örökösödési ügyek megóvják a szerzőt a kriminális esetek közlésének egyoldalúságától, mint ahogy a közigazgatási ügyek tárgyalásáról, az eljárásjogi kérdések elemzéséről ugyancsak elmondható.
[5] Nagy Janka Teodóra: Jogélet a két "vész" között (1781-1821) Makó 2008. 819, 820-21,826, 830, 833" 839, 842, 847. o. A példák nagy számban folytathatók.
[6] A bicskás kifejezés vásári tolvaj jelentése mára feledésbe merült.
[7] Nagy Janka Teodóra: Jogélet a két "vész" között (1781-1821). Makó 2008. 878-883. o.
[8] Igen érdekes, hogy a szerző szerint "Makó város joggyakorlatában is újra és újra előbukkannak olyan mozzanatok, amelyek II. József racionálisabb jogszolgáltatás felfogásával mutatnak rokonságot."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
