Középiskolában tanultuk az algebra alaptételei közt: ha a = b és b = c, akkor a = c, azaz, ha két dolog, fogalom, mennyiség azonos (egyenlő) egy harmadikkal, akkor a két dolog (fogalom, mennyiség) egymással is azonos. Ez a logikának is alaptétele.
Az Alkotmány 10. § (1) szerint: a magyar állam tulajdona = nemzeti vagyon.
A 2007. évi CVI. tv. 1. § (1) szerint: a Magyar Állam tulajdonában álló vagyon = állami vagyon.
Grammatikai - logikai törvénymagyarázat számára a törvény alkotmányos olvasatához a következő megoldások kínálkoznak:
a) állami vagyon = nemzeti vagyon
b) a vagyon, amely a Magyar Állam tulajdona, és a vagyon, amely a Magyar Állam tulajdonában áll = nem egymást fedő, mást-mást jelentő fogalmak.
Az az olvasat, amely szerint a jogalkotó egyszerűn módosítani kívánta - vagy semmitmondónak értékelve azt, félretette az Alkotmány 10. § (1) pontját akkor, amikor az állami vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlásáról, illetve az állami vagyonnal való gazdálkodásról alkotott törvényt, jogállamban, mint elképzelhetetlen, talán félretehető. Amíg érvényes Alkotmány van, és annak van a törvényhozás tárgyában mondanivalója, rendelkezése, a törvényhozó az Alkotmányhoz igazodni köteles.
Vegyük szemügyre a kínálkozó magyarázatok közül az elsőt. E szerint az állami vagyon és a nemzeti vagyon azonos, egymást helyettesítő fogalmak.
Ha valamely vagyon tulajdonosának az államot tekintjük, úgy evidencia, hogy az a vagyon az állam vagyona, mint ahogy az ipafai pap pipája ipafai papi fa-pipa. Ehhez nem kell jogszabályi meghatározás. A tv. 1. § közhelyet állapít meg, a további szövegezés vonatkozásában jelenti ki, hogy "az Állam tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: állami vagyon) néven jelenik meg a jogszabályban.
Lehet a második összevetés szerint kétség abban, hogy az Állam tulajdonában álló vagyon más, mint az a vagyon, amely a Magyar Állam tulajdona? Ahhoz, hogy ebben a kérdésben, ami nem szócsavarás, hanem abból a jóindulatú jogászi szemléletből adódik, miszerint a jogalkotó értelmes és értelmezhető, alkotmányos alapon álló szabályt akart alkotni, tovább jussunk, egészen alapvető fogalmak alkotmányos értelmezésére lesz szükségünk.
Az Alkotmány 13. § (1) szerint a tulajdonjog alapjog. A természetes világban fellelhető tárgyak a személyes létet szolgálják, ahhoz létfeltételeket képeznek. E tárgyi létfeltételek személyi hatalom alá, birtokba vétele, birtokban tartása, velük való rendelkezés, gazdálkodás a tulajdonjog, mint alapjog által biztosított hatalomgyakorlás tartalma.
A természetben fellelhető birtokolható tárgyak a jog nyelvén dolgok. A Dolgokon fennálló személyi hatalmi helyzet a tulajdon. A dolog a tulajdon tárgya. A jogosított tulajdonos. Az ember személy voltát a jog csak elismeri, ám tulajdonossá a személyt a jog teszi. A személy alapjoga, hogy lehet tulajdona, ám az, hogy van-e, jogi elbírálás, értékelés kérdése. Ha vannak neki dolgai, azok vagyonát képezik.
Az Alkotmány 9. § (1) megállapítja, hogy a tulajdonnak két, lényegileg különböző fajtája létezik, a köztulajdon és a magántulajdon. A gazdaságban ezek a tulajdonnemek az Alkotmány szerint egyenlő jogúak és egyenlő védelemben részesülnek.
A természetes személyek egyenlő méltósága és törvény előtti helyzete szerint tulajdonhoz való joguk alapjogként védett. Az Alkotmány 8. § szerint lényeges tartalma nem korlátozható. Ezzel ellentétben a jogrend által személyiséggel, alanyisággal felruházott "jogi személyek" tulajdonhoz való joga nem alapjog, hanem jogrend adta lehetőség a gazdálkodásban tulajdonosként való részvételre. A természetes személy tehát eleve alanya lehet közösség tagjaként köztulajdonnak is, magánszemélyként magántulajdonnak is. A mesterséges, jog alkotta alany a neki adott jogi helyzet tartalma szerint lehet köztulajdon vagy magántulajdon alanya, köz- vagy magánvagyon birtokosa.
A Magyar Állam, a Magyar Köztársaság az a hatalmi szervezet, amelyet a Köztársaságban szuverén nép a néphatalom gyakorlására létesített. A tulajdon is hatalom, a tárgyi világ egy része felett létező hatalom -minthogy minden hatalom eredőn a népé, tehát a nép tulajdonán fennálló hatalom is.
Mit jelent e vonatkozásban az Alkotmány 2. § (2) pontjában a nép? A nép kulturális, etnográfiai fogalom, összetartozás tudatában, közös nyelv használatával és fogalmi rendszerével élő emberek tudati közössége, akik a Magyar Köztársaság határai között, a nemzetközi közösség által elismert szuverén módon alkottak államot, alkottak hazát, vallják népi közösségüket, mint magyarok. Az Alkotmány rögzíti, hogy a magyar néphez tartozók élnek más országokban, államokban is [Alk. 6. § (3)], és a Magyar Köztársaságban is élnek más néphez tartozó személyek (Alk. 68. §). Ha az Alkotmány kijelenti, hogy a magyar köztársaságban minden hatalom a népé, egyrészt nyilván az országban élő népre gondol - a magyar nép határainkon kívül élő tagjai nem részesei ennek a hatalomnak -, másrészt az országban élő, más etnikumhoz tartozó polgárokat is érti. Egyenként feltétlen, de az Alk. 68. § (1) szerint közösségként is. Politikai - közjogi közösséget, nemzetet alkotnak az országban.
Az Alkotmány idézett helye szerint a Magyar Állam tulajdona nemzeti vagyon. Az Alkotmány tehát különböztet nép és nemzet között, az államhoz viszonyítottan is, a vagyonban részes közösség szempontjából is. Mit jelent az Alkotmány olvasatában a nemzet?
Történelmi hagyományunk szerint, amit Kölcsey fogalmazott meg, régi szokás szerint, "nemzetnek neveztetik egyenként s összesen a közügyekre befolyással bíró. Minthogy a szuverenitást a nép birtokolja, mondhatnók, hogy a nép = nemzettel. Ám azonnal kielemezhető, hogy a nép tágabb fogalom, mint az ország közügyeiben részt vevő, rendelkezésre jogosult polgárok összessége. Biztos, hogy nem érthető bele a magyar szuverenitás gyakorlói közé a más állam területén élő magyarok csoportja, míg beleértendők a hazánkban élő más népiségű polgárok, ha választói jogosultsággal rendelkeznek. Úgy tűnik, hogy a nemzetbe a cselekvőképes korú magyar állampolgárokat kell beszámítanunk, az ő közösségük a nemzet, amelynek egységét a Köztársaság elnöke fejezi ki, s amely a szuverenitást a meghatalmazott államon keresztül, választott képviselők útján vagy közvetlenül, gyakorolni jogosult.
A nemzet ilyen értelemben elválik az államtól, mint alkotó és mű, mint szerv és test, mint személyek közössége (köztársaság) és hivatali rendszer, mint meghatalmazó és meghatalmazott.
Az állam működéséhez rendelkezik jogalanyisággal. Lehet tulajdona. Tulajdonának egésze az állam vagyonaként jelenik meg a gazdasági életben. Sőt az Alkotmány lehetőséget ad arra, hogy bizonyos dolgok csak állami tulajdonban állhassanak.
Ámde van-e jogalanyisága a nemzetnek? Tud-e tulajdon feletti hatalmat közvetlen gyakorolni? Úgy tűnik, nem, mert nem jogi személy, hanem természetes társaság, önálló személyek társasága. Nem a jog teszi azzá, hanem csak elismeri annak. Ám a nemzetnek, az ország határai közt élő polgároknak van hatalma - minden hatalom az övék - és ezt a hatalmukat közvetlen vagy képviselőik útján gyakorolhatják. Nincs hatalom a Magyar Köztársaságban, csak a népnek a nemzetben megjelenő tagjai hatalma. Nincs tehát az ország kincsei, vagyona, értékei felett sem hatalom, csak amelyet a közösség képviselőinek gyakorlásra átad, vagy közvetlen gyakorol. Olvasatomban ezt jelenti, csak ezt jelentheti az Alkotmány 10. § (1) pont azzal, hogy az állam tulajdonát a nemzet vagyonának nyilvánítja. Az Állam ezt a hatalmat is csak alkotmányos korlátok közt, átruházott jogkörben, a nemzeti akarat szerint, annak nevében és a nemzet egészének érdekében gyakorolja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
