Az új Btk.-t ismertető tanulmánysorozat szankciórendszerrel foglalkozó tanulmánya a jogalkotói törekvés, a büntetőpolitikai irányvonal vázolását követően a szankciórendszer általános jellemzőit tekinti át. Az elemzés az egyes szankciók köréből a hangsúlyt a szabadságelvonással járó büntetések (szabadságvesztés, elzárás) és intézkedés (kényszergyógykezelés) valamint az új jogintézmények lényegi bemutatására és értékelésére helyezi.
A 2012. évi Btk. egészét, különösen a szankciórendszerét illető kormányzati/jogalkotói törekvés az áldozatok védelme érdekében a törvény szigorára, a büntetési tételek növelésére, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazására irányul(t). A bűnelkövetők számára hatékony és visszatartó erejű büntetések kilátásba helyezésével kívánta elérni a Kormány Magyarországon a rend helyreállítását, az állampolgárok biztonságérzetének javítását.
A jelenleg hatályos Btk.-val szembeni "egyik legfontosabb elvárás... - a törvényjavaslat indokolása szerint - "a szigorúság, amely a tettarányos büntetőjogi szemlélet hangsúlyosabb megjelenítését jelenti a törvényben."
A hatályos Btk. és annak szankciórendszere valójában nem a kettős, hanem a hármas "nyomvonalú büntetőpolitika" talaján áll. E szerint a súlyos bűncselekmények esetében, illetve a fokozottan veszélyes, visszaeső elkövetőkkel szemben a büntetőjog, a büntetés szigorát kell érvényesíteni. Míg a kisebb súlyú bűncselekmények, az első ízben bűnelkövetők esetében a szabadságelvonás nélküli alternatív szankcióknak, a nevelési, a preventív büntetési célnak kell elsőbbséget kapnia. Továbbá a szigorú megtorlás és a prevenció mellett a büntetőjogi jogkövetkezménynek a sértett, illetve a megsértett közösség kiengesztelését is szolgálnia kell és ennek érdekében a büntető kódex nagyobb teret kíván biztosítani a helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének.
A vázolt három büntetőpolitikai irány közül az első a domináns, azaz a következetes szigor, a visszaeső elkövetők még szigorúbb büntetése, a szabadságelvonással járó joghátrányok körének bővítése valósul(t) meg leginkább. Ennek alátámasztásaként kiemelhető a törvényi szabályozás szintjén - egyebek mellett - a határozott ideig és az életfogytig tartó szabadságvesztés tartamának jelentős emelése, a "három csapás" néven elhíresült szabály fenntartása, a Btk. Különös Részében a kizárólagosan szabadságelvonó büntetéssel történő fenyegetés.
A legutóbbi időszak hazai büntetéskiszabási gyakorlata is szigorodást, a szabadságelvonás centrikusságát igazolja, ugyanis megfordult a trend: míg 2007-ben a pénzbüntetés volt a gyakorlatban a domináns büntetési nem (44 % körül), addig 2010-től kezdődően a szabadságvesztés lett a legnagyobb arányban alkalmazott büntetés Magyarországon (2013-ban 37 %). Ezzel párhuzamosan a kiszabott pénzbüntetések aránya a felére csökkent (2013-ban 22,4 % a Legfőbb Ügyészség 2014-ben közzétett előző évekre vonatkozó adatai alapján).
A szigorítás mellett az enyhítés irányába mutató rendelkezések is fellelhetőek az új büntető kódexben a korábbi szabályozáshoz képest, mint például a pénzbüntetés egynapi tétel összegének vagy a járművezetés eltiltás alsó határának leszállítása és ezen eltiltás kötelező kiszabásának kivételes mellőzési lehetősége, avagy a határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának, és az ún. feles szabálynak kedvezőbb meghatározása.
A Btk. szankciórendszere alapvetően a 2009. évi LXXX. törvény (Bn) által bevezetett rendelkezésekre,
- 1/2 -
azaz az 1978. évi Btk. 2013. június 30-án hatályát vesztett szabályaira épül kisebb-nagyobb módosításokkal, kiegészülvén új jogintézményekkel, mind a büntetések, mind az intézkedések körében.
A büntetéseket a hatályos Btk. 33. §-a sorolja fel. Közülük a szabadságvesztésről, a közérdekű munkáról, a pénzbüntetésről, a foglalkozástól eltiltásról, a járművezetéstől eltiltásról és a kiutasításról a korábbi és az új Btk. is rendelkezik. Új büntetési nem az elzárás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, míg a kitiltás elvesztette mellékbüntetés funkcióját és önálló büntetéssé lépett elő. Így egyedüli mellékbüntetésként a közügyektől eltiltás maradt. A részben felfüggesztett szabadságvesztés megszűnt, maradt a kettő évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének lehetősége.
Az intézkedéseket a hatályos Btk. 63. §-a rögzíti. A felsorolásból kivehetően két új intézkedéssel bővült az intézkedések katalógusa, nevezetesen a jóvátételi munkával és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételével.
A hatályos büntető kódexet is a duális/dualista szankciórendszer, azaz a büntetések és az intézkedések kettőssége, és e szankciók önálló, illetve együttes alkalmazásának lehetővé tétele jellemzi. Ez a rendszer alapvetően a bűnelkövető által elkövetett bűncselekményt, és az ezzel összefüggő bűnösséget feltételező, arra arányos viszonzást jelentő büntetésre, és az elkövető nevelését, intését, gyógyítását szolgáló, illetve az elkövető veszélyessége elleni, speciálpreventív célú büntetőjogi intézkedésekre épül.
A dualista szankciórendszerünkben a büntetés az elsődleges, a meghatározó jogkövetkezmény, az intézkedések pedig - a büntetések mellett jobbára kiegészítő, kisegítő jelleggel - az elkövető személyiségének kedvezőbb irányban történő alakítására, a biztonsági és a speciális prevenciós cél érvényre juttatására hivatottak. A büntetés meghatározó, alapfogalom jellege a bűncselekmény fogalmának törvényi meghatározásából is kitűnik, amely szerint a bűncselekmény - az egyéb fogalmi összetevők mellett - olyan cselekmény, "amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli".
A büntetések és az intézkedések mellett vannak olyan büntetőjogi jogintézmények is, amelyek nem rendelkeznek kizárólag, illetve döntően a büntetés, vagy az intézkedés meghatározó, lényegi ismérveivel. A magyar büntetőjogban, a Btk.-ban is ilyennek tekinthető például a vagyonelkobzás vagy a tevékeny megbánás a bűncselekménnyel okozott sérelem kiegyenlítése érdekében.
A Btk. Különös Részében az egyes bűncselekmények büntetési tételeiben csak szabadságelvonás, azaz szabadságvesztés, vagy elzárás szerepel. Ez azt jelenti tehát, hogy kikerült az új Btk.-ból a kizárólag pénzbüntetéssel fenyegetett deliktumok köre. A hatályos Btk. nem tartalmaz alternatív büntetéssel (így a szabadságvesztés mellett vagy helyett közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel) fenyegetést sem. Azonban enyhébb büntetés alkalmazására is lehetőséget ad az új törvény [lásd Btk. 33. § (4) bekezdés]. A törvényi szabályozás vonatkozásában is az állapítható meg tehát, hogy a büntetőjogi szankciórendszerünk vitathatatlanul és egyértelműen szabadságelvonás-centrikus.
A szabadságvesztésnek a kódex szankciórendszerében elfoglalt centrális helyét az indokolja/indokolhatja, hogy sokoldalú és többirányú igény kielégítésére, továbbá büntetési célok megvalósítására egyaránt alkalmas lehet. Az indokolás szerint: "A szabadságvesztésre, mint a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetésre szükség van. A szabadságvesztés az elkövető elszigetelése révén, közvetlenül szolgálja a társadalom védelmét. E biztonsági szempontokon túl a büntetés nevelési feladata sem oldható meg nélküle." A szabadságvesztésnek a büntetési célok elérésére való alkalmasságát biztosítja e büntetési nem törvényi szabályozásának, kiszabásának és végrehajtásának a megfelelő differenciálása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
