Már régen érett bennem az a gondolat, hogy e lap hasábjain ne csak egyes jogi természetű kérdéseket vessek papírra, hanem egy-egy működő rendszerleírást vagy színes kavalkádot is be tudjak mutatni az önkormányzat életéből. Hogy éppen a szociális terület kerül most elemzésre, azt a korábbi és jelenlegi munkám során szerzett ismeretek és kellemes szakmai tapasztalatok indokolják, így a Jegyző és Közigazgatás 2013. november-decemberi számában megjelenő előző, e témabeli cikkem is.
E cikk témáját nem a jogszabályok részletes ismertetésén keresztül mutatom be, mert nem ez a célom, így nem is kérdéseket, nem is problémákat vetek fel, sokkal inkább abból a szemszögből közelítek, hogy egy modellt rajzoljak ki, ezen keresztül szemléltetve, hogy egy önkormányzat miként látja el szociális jellegű feladatait, miként igyekszik gondoskodni a lakosságáról. Nem csupán egyes ellátási formákról, nem csupán a szűkebb értelemben vett szociális intézményekről lesz szó, hanem egy komplex önkormányzati rendszerről (beleértve a gyermekjóléti szolgáltatást, az oktatást és a közművelődést), amelynek - ha áttételesen is -, de az alapja az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[1].
A szociális terület tekintetében is egy önkormányzat életében a legalapvetőbb szabályokat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) határozza meg. A törvény szerint a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok a szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg. A Mötv. részletesen rendelkezik - a kétszintű fővárosi közigazgatási rendszerre tekintettel - a fővárosi és a kerületi önkormányzatok feladatairól is. A fővárosi önkormányzat feladata leginkább a szociális ellátások biztosítása; míg a kerületi önkormányzat feladata különösen az olyan szociális szolgáltatások és ellátások biztosítása, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg. A Mötv. azt is lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tulajdonjogát ingyenesen át lehessen ruházni egyház, egyházi jogi személy részére hitéleti feladatai elősegítése vagy az általa végzett állami, önkormányzati - így különösen oktatási, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális - feladatok ellátásának elősegítése érdekében. Egyébként le kell szögezni, hogy a szociális ellátórendszer jogi szabályozása meglehetősen tagolt (ez a 3. pontban is visszatükröződik a hatály kérdésénél). A részletes törvényi szintű szabályokat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) tartalmazza. A Szoctv. rögzíti, hogy célja a következő: a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározni az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit. A törvényi szint után leginkább az önkormányzati rendeletekben találkozhatunk a területet szabályozó előírásokkal. Természetesen az önkormányzati rendeletek töltik ki azt a keretet, amit a fent már idézett törvények biztosítanak, így ezek a rendeletek teszik egyedivé egy-egy önkormányzat e területet érintő elképzelését. Ennek bemutatására vállalkozom a következő sorokban egy kerületi önkormányzat szemszögéből.
A Szoctv. alapvetően meghatározza a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások egyes formáit, a jogosultság feltételeit, annak megállapítását, a szociális ellátás finanszírozásának elveit és intézményrendszerét, a szociális ellátást nyújtó szervezet és a jogosult közötti jogviszony főbb elemeit, továbbá a fenntartónak a szolgáltatóval, illetve intézménnyel kapcsolatos feladat- és jogkörét, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi tevékenységet végző személy adatainak működési nyilvántartására vonatkozó szabályokat. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a szociális ellátás feltételeinek biztosítása az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. A Szoctv. hatálya nyilván nem terjed ki minden szociális természetű jogviszonyra, így nem vonatkozik például a társadalombiztosítási nyugellátásra, a magánnyugdíjra, a foglalkoztatás elősegítésére és a munkanélküliek ellátására, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira, és nem terjed ki a törvény hatálya a külön jogszabály alapján az egészségkárosodottak részére megállapítható pénzbeli ellátásokra. Nem tartozik a törvény hatálya alá az a szállást, étkezést nyújtó vagy más segítő, karitatív tevékenység, amelyet az igénybe vevőtől, hozzátartozójától, vagy rájuk tekintettel harmadik személytől származó ellenszolgáltatás és állami, helyi önkormányzati támogatás nélkül nyújtanak. A szociális igazgatási szervek tekintetében a következő felépítésről gondoskodik a jogszabály: az egyes szociális feladat- és hatásköröket a) a helyi önkormányzat képviselő-testülete, b) a települési önkormányzat jegyzője, c) a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal), d) a szociális hatóság, vagy e) a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter gyakorolja. A fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében pedig a) a fővárosi önkormányzat közgyűlése, b) a fővárosi főjegyző gyakorolja a hatásköröket. A szociális gondos-
- 12/13 -
kodás módozatait alapvetően a következők szerint határozza meg a törvény: pénzbeli ellátás, természetben nyújtott szociális ellátás, szociális szolgáltatások. A pénzbeli ellátási formákon belül beszélhetünk időskorúak járadékáról, foglalkoztatást helyettesítő támogatásról, egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatásról, gyermekek otthongondozási díjáról, ápolási díjról, valamint települési támogatásról. A természetben nyújtott szociális ellátás lehet közgyógyellátás, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság biztosítása és köztemetés. A szociális szolgáltatások körében a személyes gondoskodás magában foglalja a szociális alapszolgáltatásokat és a szakosított ellátásokat. Az előbbiek tekintetében említhető a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások, a támogató szolgáltatás, az utcai szociális munka, a nappali ellátás. Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az alapszolgáltatások keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelő szakosított ellátási formában kell gondozni. A szakosított ellátás az alábbiak keretében valósul meg: rehabilitációs intézmények, támogatott lakhatás, átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, lakóotthonok. A Szoctv. ugyanakkor tartalmaz egy - jelen cikk szempontjából is - nagyon fontos felhatalmazást, amikor úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzatok a törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak[2]. A Szoctv.-től elszakadva a szociális ellátások többféle osztályozása lehetséges. A legelterjedtebb csoportosítás az ellátások természete szerint történik. Ennek alapján megkülönböztetünk (1) pénzbeli ellátásokat (2) természetbeni (dologi) ellátásokat (3) személyes szolgáltatásokat. A szociális ellátórendszer szintje alapján megkülönböztethetünk alap- és szakellátásokat. Az ellátások pedig kategorizálhatók az igénybe vevők, jogosultak különböző csoportjai szerint is. Így beszélhetünk gyermekvédelmi ellátásokról, munkanélküliek ellátásairól, családtámogatási rendszerről, fogyatékosok vagy időskorúak szociális ellátásairól. A jogi szabályozás és a hozzájutás elve szerint megkülönböztethetők az alanyi jogon járó ellátások: ide tartoznak azok az ellátások, melyek széles körben, kevés és egyértelműen meghatározható jogszabályi feltétel alapján járnak minden jogosultnak és az eljáró szerveknek az odaítéléskor nincsen mérlegelési joguk. Normatív módon szelektív ellátások: egy-egy szűkebb csoport, társadalmi réteg tagjait megillető ellátások, a jogosultsági feltételeknek eleget tevő személyek mérlegelés nélkül megkapják az ellátást, ez a kategória abban különbözik az előzőtől, hogy a jogosultsági kritériumok lényegesen leszűkítik a jogosultak körét. Továbbá rászorultsági ellátások: az egyén, a család jövedelmi, vagyoni helyzetétől teszik függővé a jogosultságot, és a jogosultság meg-állapításáról döntő szervek széles körű mérlegelési joggal bírnak. A szociális el-látások aszerint is csoportosíthatók, hogy fedezetüket milyen forrás képezi. Eszerint beszélhetünk adóból finanszírozott szociális alrendszerekről, illetőleg járulékokból fedezett ellátásokról.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
