Dr. Bándi Gyula [et al] új könyve a közösségi környezetjog új aspektusait és mélységeit tárja a tanult olvasó elé. A "tanult" jelző nem élcelődés: a mű nem kezdőknek, hanem - plágiummal élve - idősebbeknek és haladóknak szól. S bár ekképp várhatóan nem lesz tömegek olvasókönyve, a könyv mindenféleképp elengedhetetlen segédeszköze lesz nemcsak a jogtudomány művelőinek, hanem a közösségi környezetjog alkalmazásának dilemmáival nap mint nap szembesülő hazai kodifikátornak és jogalkalmazónak is.
EK környezetjogi tankönyv már Magyarországon is több elérhető. Ami a jelen művet más hasonló tematikájú opusoktól megkülönbözteti, az a témaválasztás merészsége és a feldolgozás módszertanának újdonsága. A könyv struktúrája innovatív, témaválasztása bátor: a szerzők láthatóan nem tartanak a meg nem értettség csapdájától. A mű ugyanis olyan absztrakt kategóriák mentén húzza meg a diszkusszió vezérfonalát, amelyek első látásra távolinak és öncélúan teoretikusnak tűnnek. Preambulum, hatály, elvek, igazgatási eszközök, hatáskörök: mind olyan fogalmak, amelyekről joghallgató korában az ember leginkább viszolygással, "felnőtt" életében egyfajta sietős lenézéssel reagál… "Mi" - valódi jogászok - ilyenekkel nem foglalkozunk, a mindennapi élet praktikuma nem viseli el ezt a keresztszemes mondatfűzést, a terjengős jogeseti fejtegetéseket. "Nekünk" kézikönyv kell, cserélhető lapos, pöttyökbe szedett silabusz-gyűjtemény, lehetőleg iratmintákkal, CD-ROM-mal, jobb esetben színes-szagos promóciós ajándékkal.
S valóban, öncélú, használhatatlan jogi termékekkel teli a padlás.
Amiben a jelen mű elválik ezektől az az, hogy a struktúra és a feldolgozás intellektuális mélysége és cizelláltsága mögött ott van az EK jog sajátosságából fakadó sok-sok valóságos döntési dilemma. A közösségi jog ugyanis másképp működik: az Európai Bíróság egészen más közelítésben tárja fel az írott jogi normák tartalmát, mint a német jogpozitivista hagyományból kinőtt, a szöveget fétisként kezelő hazai jogi kultúra. Ez nemcsak az angolszász jogi iskola esetjogi megközelítésének tagadhatatlan hatása, ezt kívánja meg a közösségi jogrend szupranacionális természetéből és az irányelvi forma dominanciájából megjelenő keretjelleg, a nyitott diszpozíciók, mérlegelési lehetőségek óriási tárháza. A magyar jogász számára ez olyan dzsungel, amelyben a kényelmetlen elágazások száma már a bejáratnál is sok, előrébb haladva ezek permutációja már valódi káosszal fenyeget.
A káosz mellett vannak persze fogódzók is.
A közösségi jogalkotás - utóbbi öt évben - aktív alakítójaként irigylésre méltónak találtam azt a fogalmi következetességet, amelyek az újabb és újabb irányelvek, rendeletek megszületését jellemezték. Bár sok esetben a fogalmak mechanikus importja egyik jogszabályból a másikba nehezen végrehajtható eredményeket produkált, sok előnye van annak, hogy pl. az üzemeltető személyét az összes kibocsátási jogszabály azonosan vagy a társadalmi részvétel rendjét igen hasonlóan szabályozza. Ezt a konzisztenciát tovább erősítette az Európai Bíróság következetes jogfejlesztő tevékenysége, amely a közösségi környezetjogot nem autonóm elemek hálózatának, hanem szervesen építkező korpusznak tekinti. Ha tehát a rémisztően gyakran felbukkanó "jelentős hatás" fogalmával kell megküzdenem pl. a természetvédelem kapcsán, akkor várhatóan ennek autentikus értelmezésére nem ott, hanem egy korábban kibontott jogterület: a környezeti hatásvizsgálat kapcsán találok példát. A közösségi jog helyes transzpozíciója és alkalmazása tehát horizontális keresztkapcsolódások tömegének ismeretét és következetes értelmezését kívánja meg.
És hogyan tesz szert ezen tudásra az egyszeri jogász? Hogyan tudja egyszerre helyesen felmérni az előtte álló mérlegelési dilemmákat és azokat - hétköznapi kontextusukat esetleg túllépve - mégis egységes elvek alapján eldönteni?
Nos, vagy sokat jár különórákra és egyedileg elsajátítja az ehhez szükséges terjedelmes ismeretanyagot vagy kellő türelemmel nekigyürkőzik Bándi professzor és társai művének.
A laudáció mellett meg kell említeni a mű néhány hiányosságát is. Időnként joggal gondolhatja a tanult olvasó, hogy az egyes jogesetek kifejtésének mélysége erősen változó, hol igen rövid, hol pedig már-már terjengős idézeteket olvashatunk az Európai Bíróságtól. Hasonlóképpen, az aktuális kommentátor néha nem összegzi kellő egyértelműséggel, tömörséggel a Bíróság üzenetét, egyes ügyek kifejtése nem tűnik kellően indokoltnak, a műben felbukkannak ismétlések, melyek ugyanazon téma kapcsán itt-ott indokolatlan hangsúlyeltolódást is eredményeznek.
Ezen hiányosságok ellenére elmondható, hogy a mű a közösségi környezetjog európai léptékben is hiánypótló, úttörő vállalkozásának sikeres, egyedi terméke. Bándi professzor csapata olyan alapos és igényes - és hangsúlyozottan haladóknak készült - segédeszközt adott a hazai jogásztársadalom kezébe, amely nélkül nehezen képzelhető el a sikeres európai integrációnkhoz szükséges paradigmaváltás.
Dr. Baranyai Gábor
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
