A felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbíróságához benyújtott keresetében előadta, hogy szállítóként tíz évre szóló "Hosszú Távú Tüzelőanyag Szállítási Szerződés"-t (a továbbiakban: HTSZ) kötött az alperessel mint vevővel. Keresetében kérte a Választottbíróságot, hogy a Ptk. 241. §-ában foglaltak alapján a HTSZ-ben szereplő szerződéses alapár 40%-os felemelését kérte annak érdekében, hogy a felek közötti tartós jogviszonyban a felperes lényeges, jogos érdekének sérelme megszűnjön.
Előadta, hogy a HTSZ megkötését több mint egy évig tartó előkészítés előzte meg. A különféle elemzések elkészülte után a felek megállapodást írtak alá a HTSZ megkötése céljából. Az elgondolás szerint a szállítandó 100 ezer tonna faanyag 70%-át tudta biztosítani felperes saját készleteiből, a többit a piacon kellett beszereznie.
A felperes előadta, hogy a piaci árviszonyok ezt követő gyors ütemű, váratlan megváltozása, az árak igen jelentős megemelkedése miatt a HTSZ teljesítése komoly és helyrehozhatatlan sérelmet okozott és okoz felperesnek. Ezért felperes kezdeményezte a szerződés módosítását, ez azonban nem vezetett eredményre.
A felek a kemény, lombos, hosszú és rövid tűzifa elszámolási alapárát 7200 Ft/lutrotonna értékben állapították meg. A felek abban is megállapodtak, hogy az elszámolási árat 2004-től kezdődően évenkénti indexálással állapítják meg.
A felperes álláspontja szerint a felek közötti szerződés módosításának a Ptk. 241. §-ában és a bírói gyakorlatban igényelt feltételei - nevezetesen a jogviszony tartós jellege, a szerződést követően beállott körülmény, s ennek következtében a fél lényeges és jogos érdekeinek sérelme - fennállnak.
A felek között tartós jogviszony áll fenn, minthogy a HTSZ-t a szállítás kezdő napjától számított tíz évre kötötték, meghosszabbítási lehetőséggel. A szerződéskötést követően lényeges változás következett be a piaci viszonyokban, a változás a fapiac árait, azok emelkedését érintette, és ez 2003-2004. években 40%-ra tehető. E változás nem volt előre látható. Az árváltozás a szerződéskötést követően következett be. Az árak változására alapvetően a biomassza erőművek állami, sőt európai uniós anyagi támogatottsága hatott ki, amely azonban üzleti logikával nem volt előre látható. A beállott árváltozás folytán a szerződés a felperes lényeges jogos érdekét sérti. A felperes az alperesnek szállított mennyiség mintegy 30%-át külső forrásból kénytelen beszerezni. Ez jelentős kárt okoz, mivel magasabb áron kényszerül vásárolni fát, mint ahogy azt alperesnek szállítja. A felperest álláspontja szerint a HTSZ feljogosítja őt arra, hogy a fa árának változtatását kezdeményezze.
Az alperes válasziratában előadta, hogy Közép-Európa legnagyobb, 49,9 MW-os biomassza tüzelésű erőmű blokkjának üzembe állítása gyökeres változást hozott a hazai megújuló energia szektorban és a régió környezetvédelmében.
Előadta, hogy álláspontja szerint a törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét vagy az egy-egy szerződéstípusba tartozó szerződések minden alanyát érintő változások esetén a bíróságok az egyes szerződéseket a Ptk. 241. §-ának alkalmazásával módosítsák.
Az alperes egyetértett azzal, hogy a HTSZ tartós jogviszonyt hozott létre. A szerződéskötést követően bekövetkezett változás vonatkozásában azonban a módosítás alapjául - álláspontja szerint - csak olyan változás vehető figyelembe, amely a megkötéskor még nem volt ismert, illetve kizárt a szerződés bírósági módosítása, ha a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásakor a felek a jövőbeli bizonytalansági tényezőkkel számoltak, vagy amelyekkel az adott helyzetben az ésszerű kockázatvállalás keretében számolniuk kellett volna. Felperes azonban nem vette figyelembe a szerződés megkötésével járó piaci kockázatokat. A releváns jogszabályváltozások kivétel nélkül a HTSZ aláírását megelőzően kerültek kihirdetésre, így a felperes ismerhette, és számolnia is kellett volna minden olyan piaci körülménnyel - a villamos energia ár és fapiaci ár jövőbeli változásának lehetőségét is ideértve - amely a per tárgyát képező alapár tekintetében lényeges volt. Hivatkozott alperes arra is, hogy a HTSZ-ben rögzített árképzési mechanizmus a fa piaci árváltozásait ugyan nem, ám a villamos energia árváltozását a felperes javára jelentős mértékben, 50%-ban figyelembe vette.
Az alperes álláspontja szerint, mivel a felperes szándéka szerint a jelen per tárgyát képező árváltoztatást szokásos piaci kockázatként kezelte, úgy erre szintén nem alapíthat eredménnyel keresetet. Felperes a HTSZ megkötésekor ismerte, hogy a piacon az AES már magasabb áron vásárolt. Végül felperes lehetségesnek látta, a mindenkori piaci áron történő éves szerződéses rendszer felek általi alkalmazását, ennek ellenére a fa piaci árának a HTSZ 8. pontjában történő szerepeltetéséhez nem ragaszkodott. Az alperes álláspontja szerint így a felperesnek számolnia kellett az energetikai beruházások piaci árfelhajtó hatásával, amelyre vonatkozó jogszabályi környezet már ismert volt, és ismernie kellett a fa piaci árváltozásának kockázatát is.
Az alperes hivatkozott arra, hogy a mennyiség 30%-ának a piacon történő beszerzése semmilyen kárt, veszteséget nem okozhatott felperesnek abban az esetben, ha megfelelően megkötött (minimum a HTSZ feltételrendszerével megegyező) albeszállítói szerződéseket kötött, minthogy ez esetben nem kényszerülhetett magasabb áron történő vásárlásra. Ilyen szerződések hiányában felperest érheti ugyan veszteség, de ennek okozója ő maga.
Az érdeksérelem vonatkozásában az alperes nem csak az albeszállítói szerződésekkel kapcsolatos követelményekre hivatkozott, hanem azt is kifogásolta, hogy míg a teljes mennyiség 30%-át kell csak más szállítótól vásárolni, addig az alapár módosítását felperes a teljes szerződéses mennyiségre vonatkozóan, tehát a szállítandó fa 100%-ára vonatkozóan kéri. A felperes által hivatkozott, HTSZ-rendelkezés csak a tárgyalások kezdeményezésének lehetőségét és nem a szerződés módosításának kötelezettségét tartalmazza. A bírói úton történő módosítás lehetőségéről a HTSZ külön rendelkezik, ennek feltételei azonban nem állnak fenn.
Az alperes végül arra is hivatkozott, hogy a szerződéskötés után beállott változásokból csak azok vehetők figyelembe, amelyek a felek elvárhatóan gondos magatartása mellett nem voltak előre láthatóak, s így nem is kellett ezek hatásaival a szerződéskötéskor számolniuk. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság egy adott szegmensében általánosságban bekövetkező változások az üzleti kockázat körébe tartozó változásnak minősülnek. A kereslet-kínálat változása önmagában nem adhat alapot a szerződés bírósági módosítására, és a bírósági szerződésmódosítás intézménye nem lehet a vállalt üzleti kockázat megszüntetésének vagy újra osztásának eszköze.
Válaszában a felperes kiemelte, hogy az alperes elismerte, hogy a szerződést követően következett be lényeges változás a fa piaci áraiban. Az alperes hivatkozik ugyan a villamos energiával kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekre, azonban nem jelöli meg, hogy ezek közül amelyekből lehetett volna a jelentős áremelkedésre következtetni. A felperes végzett kockázatelemzést, de évtizedes visszatekintés mellett sem volt előre látható ilyen jelentős mértékű árváltozás. Az albeszállítói szerződések előkészítése a HTSZ aláírását megelőzően megkezdődött. A felperes szándéknyilatkozatokat szerzett be, minthogy azonban a szállítások csak lényegesen később kezdődhettek, az albeszállítók is csak később kívántak szerződést kötni, de ekkorra már a fapiaci árváltozások érezhetőek voltak, s így az albeszállítók nem kötöttek szerződést a felperessel. Végül a felperes arra hivatkozott, hogy a változás nem gazdasági szükségszerűségek által diktált módon, hanem gazdaságpolitikai és környezetpolitikai döntések következtében történt, azokat pedig felperes nem láthatta előre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
