Vörös Imre: Egy címénél jóval többet nyújtó új "jogeset-gyűjteményről"* (JK, 2007/5., 239. o.)

Vida Sándor a védjegyjog vitathatatlan Magyarországon, és nemzetközileg is magasan jegyzett, elismert szaktekintélye, aki már számos alkalommal lepte meg olvasótáborát - a versenyjog és más jogágak mellett, vagyis többek között - a védjegyjog újabb és újabb aspektusait bemutató műveivel. A fáradhatatlan és hallatlanul termékeny szerző ezúttal majdhogynem tisztességtelen versenycselekménybe bonyolódik - önmagával szemben. Legújabb művének címe ugyanis tartalmával összevetve akár az olvasó, mint "fogyasztó" megtévesztésének is minősülhet: a mű szerényen az Európai Bíróság (EB) védjegyjogi gyakorlatának bemutatását ígéri, ám ennél ténylegesen jóval többet ad.

A munka a szűk értelemben vett védjegyjogi anyagi jogon túl hatásköri-eljárási kérdéseket ugyanúgy tárgyal, mint a belső piac működése szempontjából kardinális jelentőségű paralell-importtal kapcsolatos jogesetet, melynek persze van védjegyjogi aspektusa is, azonban azon túlmenően betekintést nyújt az áruknak az egységes belső piacon való szabad áramlása alapszabadságának közösségi versenyjogi garantálásába is. Előlegezzük meg tehát az értékelést: kitűnő, jól rendszerezett, védjegyjogi kérdések köré szervezett, de azokon túlmutató átfogó európai jogi bírósági gyakorlatról kapunk információt.

Azonban a méltatás itt sem állhat meg: Vida Sándor nem egyszerűen csoportosítja témák szerint a kiválogatott jogeseteket és ismerteti azokat, hanem minden jogeset lezárásaként értékelő, magyarázó megjegyzéseket fűz azokhoz. Az olvasó tehát nem marad magára a következtetések levonásával, hanem a szerző összegezi számára a több vonatkozásban is hasznosítható tanulságokat, a jogeset voltaképpeni sokoldalú jelentőségét. A szerző tehát az ismertetés mellett elméleti-elvi tanulságokhoz vezeti el az olvasót, ugyanakkor bevezet a belső piac működésének dinamikájába, a működés jogi garanciáinak "életébe", konkrét működésébe is. ■