Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az utóbbi időkben a munka világának egyik kiemelkedő újdonsága a digitális platformok felbukkanása, melyek a technológia fokozott használatának köszönhetően gyorsan elterjedtek. A globalizáció és a technológiai fejlesztések talaján kiépült "gig-economy"-nak köszönhetően gyorsan fejlődnek a hagyományostól eltérő munkavégzési formák a digitális munkaerőpiacok és platformok megjelenésével. Ezek az internetes platformok arra használják a technológiát, hogy összekössék egymással a munkaerőpiaci keresletet és a kínálatot, vagyis a platformmunkásokat és a megrendelőket. Jelen tanulmányom célja, hogy bemutassam a platformokon keresztül megvalósuló, újszerű munkavégzés alapvető jellemzőit, valamint az azt övező dilemmákat és kérdéseket.
1. Bevezetés
2. A platformalapú munkavégzés jellemzői
3. A jogviszony minősítésének problematikája
4. Megoldási lehetőségek
Habár a platform alapon nyújtott szolgáltatások egyre inkább részei a hétköznapoknak, mégis eltérő terminológiákkal és fogalmi konstrukciókkal találkozhatunk, melyek sokszor átfedésben vannak. Az angol elnevezés szerint "gig-economy" (magyar fordításban legtöbbször "haknigazdaságként" hivatkoznak rá) fogalmát, amelynek szinonimájaként ismert még az "on-demand economy" (magyarul igényalapú gazdaság) vagy platformgazdaság kifejezés is. Ezen kifejezések alatt olyan tevékenységet kell érteni, amelyet digitális piacterek és technológiai cégek folytatnak a megrendelői igények teljesítése érdekében, azonnali hozzáférést biztosítva a kívánt termékekhez és a szolgáltatásokhoz. Ennek köszönhetően a munka végzésének egy olyan formája alakult ki, ahol a munkát teljesítő személy a digitális platformokon keresztül közvetlen kapcsolatba kerül az ügyféllel a szükség szerint felmerülő feladatok elvégzése érdekében, tipikusan ideiglenes jelleggel.
A gig-economy alapvetően két fő tevékenységi formát foglal magában, ezek pedig a "crowdwork" és a "work on-demand via apps"[1]. A crowdwork voltaképpen egy olyan munkavégzési forma, amelynek során különféle feladatokat végeznek el online platformokon keresztül. Ezek az online platformok biztosítják, hogy az ügyfelek mint megrendelők és a munkát elvégzők globális szinten kapcsolatba kerüljenek.
A work on-demand via apps keretében a platformmunkások klasszikus szolgáltatásokat, például a fuvarozást, takarítást, ügyintézést, barkácsolást stb. nyújtanak, mindezt cégek által kezelt alkalmazáson keresztül. Ezek a cégek pedig legtöbbször különböző eszközökkel képesek befolyást gyakorolni a munkavégzésre. Ilyen eszköz például az általuk alkalmazott értékelési rendszer, a munkák kiosztására alkalmazott algoritmusok vagy a platform-munkásokkal szemben támasztott teljesítménykövetelmények. A továbbiakban a fentiekben leírt munkavégzési formákra egységesen platformalapú munkavégzésként fogok hivatkozni.
Nem keverendőek össze a fentebb írt tevékenységek a "sharing-economy"-val, amelyből voltaképpen kifejlődtek. A sharing-economy, vagyis a megosztás alapú, közösségi gazdaság lehetővé teszi az egyéneknek és családoknak, hogy bevételt szerezzenek saját tulajdonukban álló tárgyakból azáltal, hogy azt - ellenérték fejében - megosztják másokkal. Ily módon az általuk nem használt, vagy ki nem használt tárgyakat - mint például gépjármű, üres hálószoba - megosztják másokkal. A sharing-economy esetében az online platformok magánszemélyeket kötnek össze (peer to peer [P2P] platfor-
- 40/41 -
mok). Az évek során ez a megosztás alapú közösség fejlődött tovább a gazdasági vállalkozások bekapcsolódásával, melynek eredményeként a fentebb leírt, platform alapú munkavégzési forma kialakult.
A platformokon keresztül munkát végzők jogviszonyának jogi megítélése jelenleg még vitatott. A platformmunkások zöme vállalkozási jogviszony keretében végzi a platformokon kínált tevékenységét, és általában feladatonként kapja a fizetséget a munkájáért a munkát megrendelő személytől - bár ez az adott platform működési modelljétől függően eltérhet. Erre tekintettel a platformmunkások bevétele az elvégzett feladatok számától függ. Manapság az ilyen jellegű munkákkal általában nem lehet akkora mértékű bevételre szert tenni, hogy ez lehessen a platformmunkások egyetlen bevételi forrása, ezért a platformokon keresztül eseti munkát találó személyek sok esetben több platformon keresztül is tevékenykednek, illetve tradicionális értelemben vett munkaviszonyt is fenntartanak. A vállalkozói minőségben történő feladatteljesítésnek köszönhetően a platformmunkások nem részesülnek a munkajog által biztosított védelemben, nem vonatkozik rájuk a minimálbér követelménye, nem jogosultak szabadságra, és társadalombiztosítási szempontból is kedvezőtlenebb helyzetben vannak. A platform munkások sok esetben szociális és jogi szempontból is kiszolgáltatottak. Az on-demand gazdaság platformmunkásainak érdekérvényesítését nehezíti, hogy jelenleg igen alacsony a szerveződési arány, gyakorlatilag nem létezik kollektív szintű egyeztetés, habár vannak már kezdeményezések. Ilyen például a FairCrowdWork[2] platform, amely tájékoztatást ad a platformmunkások érdekvédelmi szervezeteiről és értékeli az egyes platformokat az általuk alkalmazott szolgáltatási feltételek és a dolgozók véleményei alapján. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig az Uber-sofőrök tartottak demonstrációkat, sőt még egyesületi formába is szerveződtek (Uber Drivers Network NYC vagy California App-Based Drivers Association).
Egyelőre nehéz megbecsülni a platformalapú munkát végzők számát, azonban a rendelkezésre álló adatok fényében bizonyos, hogy a jelenség nem hagyható figyelmen kívül. A platformalapú munkát végzők száma az Amerikai Egyesült Államokban egyelőre magasabb, mint Európában, de terjedése az öreg kontinensen is tendenciózus. A McKinsey Global Institute 2016-os tanulmányának becslései szerint az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unió tizenöt tagországában (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) nagyságrendileg kilencmillió embernek volt bevétele digitális platformon végzett munkából.[3] A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy mind a szolgáltatásokat igénybe vevők, mind pedig a platformmunkások száma exponenciálisan nő.[4]
A platformalapú munkák a korábban már ismertetett két kategóriába sorolhatóak: crowdwork és work on-demand via apps.[5] A crowdwork platformokon keresztül elvégzett feladatok jellegüket tekintve változatosak lehetnek. Nagyon elterjedtek az ún. microtask tevékenységek, amelyek nagymértékben széttagolt, repetitív, monoton és kevéssé megbecsült, alacsony díjazásért[6] elvégzett feladatokat foglalnak magukban, amelyeket csak azért nem mesterséges intelligencia alkalmazásával végeznek el, mert bizonyos fokú ítélőképességre szükség van[7] (például fényképek bejelölése, érzelmek vagy valamely szöveg megfelelőségének értékelése). A világ egyik legnagyobb és legismertebb microtask crowdwork platformja az Amazon tulajdonában álló Amazon Mechanical Turk honlapján az alábbiak szerint írja le, mit is jelent a microtask:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
