Pókecz Kovács Attila monográfiája az elállás jogintézménye antik római jogi előzményeinek példamutató dogmatikai feltárása és a későbbi jogfejlődés történetének bemutatása által mind a jogtudomány, mind a gyakorló jogászok számára hasznos olvasmánynak bizonyul. Az értekezés célja az elállás jogintézmények vizsgálata a római adásvételi szerződés (emptio venditio) azon tényállásai esetén, amikor ez a jogosultság a két fél megállapodásának eredményeképpen került be az eladó vagy a vevő jogosítványai közé. Bár a római jogban nem találkozunk a modern jogokban megjelenő, a szerződés nemteljesítése miatti általános elállás lehetőségével, ez azonban nem jelenti azt, hogy az antik Rómában ismeretlen lett volna az egyik fél egyoldalú nyilatkozatával megvalósuló, a szerződés létrejöttének időpontjára visszaható hatályú megszüntetés, mindezt az adásvétel mellékegyezményeinek (pacta adiecta) körébe illesztették be. Bár az elemzés terjedelmi korlátok miatt nem foghatja át az elállási jog gyakorlásának teljes körét sem a római jogban, sem a továbbfejlődés során, azonban a monográfiában szereplő, a romanista szakirodalomban előforduló ellentétes jogi nézetek ütköztetéséből eredő megállapítások által kirajzolódnak a mai joggyakorlatban is fontos szerepet játszó jogintézmény gyökerei. A monográfia a dogmatikai kérdéseken túl látni engedi továbbá az áruforgalom kiszélesítésére, az eladó és vevő érdekeinek minél szélesebb körű kielégítésére irányuló igény által életre hívott pacta adiecta gazdasági vonatkozásait is.
Szerző a római adásvétel három, a szerződés egyoldalú megszüntetésének lehetőségét biztosító mellékegyezményének mélyreható vizsgálatát végzi el. Míg a lex commissoria és az in diem addictio az eladó, addig a pactum displicentiae a vevő számára biztosíthatta az elállási jog gyakorlását. A mű szerkezete jól tagolt, rendszerezett: előszóval és bevezetéssel kezdődik, majd a mellékegyezményeket taglaló, egymásra logikusan épülő négy fejezetet a magyar és angol nyelvű zárókövetkeztetések, a forrásmutató, a szakirodalmi rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke követi. A fejezetenként újraszámozott, Szerző elméleti szakmai felkészültségének magas szintjét tükröző gazdag, sokszínű bibliográfia és az összesen 640 lábjegyzet a téma teljes körű feldolgozására való törekvést, a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalom alapos ismeretét mutatja. A műben szereplő, rendkívül széles palettát képviselő, egyben az elemzések útját is kijelölő, az olvasmányosságot nagyban elősegítő elsődleges források külön mutató létrehozását indokolták, az ókori jogi és nem jogi, továbbá a középkori és a modern jogi kategóriákba való besorolás pedig tovább igyekszik könnyíteni az olvasó dolgát. Az elállási jog gyakorlását biztosító pacta adiecta körében az első két fejezet a lex commissoria, a harmadik az in diem addictio, a negyedik a pactum displicentiae intézményét tárgyalja. A szerző elsőként a római jogi forrásokban felmerülő dogmatikai problémákkal, majd a mellékegyezmények továbbélésének kérdésével foglalkozik, és mindegyik jogintézmény elemzése során kitér az alkalmazott feltétel felfüggesztő vagy felbontó jellegére is.
Ezt a metodikát követi Szerző az első fejezetben a római jogi lex commissoria konstrukciójának - amely a vevő vételárfizetésének teljes vagy részleges elmaradása esetén teszi lehetővé a szerződésnek a két fél megállapodása alapján történő elállás miatti megszüntetését - vizsgálata során is, amikor elsőként annak condicio suspensiva, illetve condicio resolutiva jellegét állítja az elemzés fókuszába. Ezt követi a kötelmi jogi - e körben főként a gyümölcsök szedése és a veszélyviselés problematikája, valamint az igénybe vehető keresetek kérdése foglalkoztatta a szerzőket -, majd a dologi jogi hatások elemzése, melynél a sokoldalú felfogások útvesztőjéből a kivezető utat a felmerülő kérdések kellően részletes, jól áttekinthető szerkezetben, elsősorban a primér források közzéppontba állításával történő elemzése jelenti. A lex commissoria eredetének, formulájának, jogi természetének és céljának vizsgálata után Szerző a mellékegyezmény kötelmi jogi következményeit további alfejezetekben tárgyalja, kitér például az eladó választási jogának, a veszélyviselésnek, a gyümölcsök megszerzésének, a kártérítésnek, a foglaló adásával kötött adásvételnek és az igénybe vehető kereseteknek a kérdésére, vizsgálja továbbá az adásvétellel vegyes bérleti szerződés lex commissoriával való kapcsolatát.
Tekintettel arra, hogy a római jog továbbélése során a jogtudósokat is leginkább a lex commissoria foglalkoztatta, indokolt annak külön fejezetbe foglalása. A második fejezet a glosszátorok, a kommentátorok és a humanista iskola jogtudósainak a lex commissoria körében felmerülő dogmatikai problémákról írt véle-
- 212/213 -
ményei ismertetésével kezdődik, melyek homlokterében a római jogi források elemzése, kommentálása és rendszerezése kapcsán a tulajdonjog átszállásának kérdésköre állt. A humanisták szerepének hangsúlyozását követően megismerhetjük a kanonisták által megfogalmazott, szerződéstől való feltételes elállás lehetőségének megteremtését biztosító alapelvet (frangenti fidem fides non est servanda, azaz a megszegett szó miatt az ígéretet nem kell tartani) és a kánonjogi gondolatot átvevő, azt a feltétel tanával kiegészítő természetjogi iskola nézeteit is. A fejezet a pactum reservati dominii kialakulásán túl betekintést nyújt továbbá a római jogi lex commissoria francia és német jogban való továbbélésének kérdéseibe, megmutatja a nemzetközi magánjogban betöltött szerepét, a nemzetközi egyezményekre gyakorolt hatásait, továbbá értekezik a magyar magánjogban viszonylag későn megjelenő nemteljesítés miatti elállási jog szabályozásáról.
A harmadik fejezet az ugyancsak az eladó érdekeit szolgáló, a jobb vevővel megkötni kívánt új adásvételt biztosító in diem addictio mellékkikötése jogi konstrukcióját és az elsősorban gazdasági megfontolások által motivált létrehozásából fakadó nehézségeket tekinti át. A magasabb ár, illetve kedvezőbb körülmények elérésének lehetőségét nyitva hagyó és az eladatlanság veszélyét kiküszöbölő szerződés előnyeit Szerző szerint méltatlanul mellőző modern törvénykönyvekről értekező rész kitér az áruforgalom fejlődését is elősegítő jogintézmény római jogászok által kidolgozott, többek között a magánárverések, versenytárgyalások szabályozásánál figyelembe vehető megoldásainak modern hasznosítási lehetőségeire is.
A próbára való vétel római jogi forrásait vizsgáló negyedik fejezetben mind a felfüggesztő, mind a felbontó feltételként megfogalmazott szerződési záradékkal találkozhat az olvasó. A condicio suspensiva esetén a pozitív megfogalmazású, "amennyiben megtetszik" (si placuerit) kitétel szerepel, amelynél az adásvétel csak a jövőbeni esemény bekövetkeztekor (amikor a vevő majd kifejezi tetszését) lép hatályba a felek között, így addig a veszély sem száll át a vevőre, aki ennek következtében a próbára átadott áru hasznait sem élvezheti. Ezzel szemben a próbára történő vételt érintő források többségében a condicio resolutiva sajátosságának tekinthető negatív megfogalmazást (si displicuisset) találjuk: ebben az esetben a perfektuálódott adásvétel miatt a veszély és az előnyök vevőre való átszállását láthatjuk. A modern törvénykönyvek közül Szerző a francia és a magyar szabályozásban szereplő felfüggesztő feltételes alakzatot, valamint a római jogi hagyományokhoz legközelebb álló német jog konstrukcióit elemzi, továbbá a próbaidőre a bírói gyakorlat által az egyes áruk sajátosságainak megfelelően, a vizsgált mellékegyezmény céljainak megvalósulásához szükséges módon eltérően megállapított határidőket is vizsgálja.
Bár az in diem addictio az osztrák ABGB kivételével korszakunk törvénykönyveiben nem él tovább, a mellékegyezmények vizsgálatának jelentőségét mégis igazolni látszik, hogy a lex commissoria intézményéből kialakult nemteljesítés miatti általános elállási jog és a próbára való vétel római jogi megoldásainak inspirációja - az egymástól különböző kodifikált szabályok megalkotásához vezető eltérő forrásértelmezés ellenére - az egyes nemzeti kódexekben megtalálható. A mű nemcsak tartalmas szellemi kaland lehetőségét ígéri, hanem segítséget is kíván nyújtani a mai jogi problémák komplex megértéséhez az adásvétel mellékegyezményeinek egységes római gyakorlata és a továbbélés során az elállás jogászi értelmezése következtében kialakuló változatos megoldások bemutatásával. ■
JEGYZETEK
* PTE ÁJK, Pécs 2012. 279 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd.
Visszaugrás
