Nem hiszem, hogy túlzottan pesszimista lennék, ha azt állítom, hogy ezt a fogalmat - kapcsolatügyelet - ma Magyarországon egy szűk szakmai csoporton kívül nagyon kevesen ismerik. Pontosan azok számára ismeretlen leginkább, akik e szolgáltatásra rászorulnának, s azok számára is, akik az itt dolgozó szakemberek (mediátorok, pszichológusok, családgondozók) segítségét fokozottan igénybe vehetnék munkájuk során, nevezetesen például a bírák.
A Családjogi törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. § (1) bekezdése szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. E jogok és kötelezettségek kényszer, félelem, aggódás és szorongás nélküli gyakorlásához nyújtanak hathatós segítséget e szolgálatok.
Mi ezeknek a szervezeteknek a gyakorlata? Melyek a legégetőbb kérdések? Milyen a viszonyuk a gyámhivatalokhoz és a bíróságokhoz? Mi a szakemberek feladata? Mivel járulnak hozzá a szülő-gyermek kapcsolat teljessé tételéhez? Számos égető kérdés, mellyel nemcsak hazánkban, hanem világszerte szembesülnek szakemberek és gyakorló szülők. A megoldás- és válaszkeresés útját pedig mozgalmak, missziók, szolgálatok létrejötte fémjelzi.
A kapcsolatügyeletek működése a szülő-gyermek kapcsolaton alapul, valamint a gyermekeknek azon a jogán, hogy mindkét szülővel rendszeresen kapcsolatot tartson. A kapcsolatközpontok tehát Európa és a világ különböző részein azért jöttek létre, hogy támogassák a gyermekek és velük együtt nem lakó szüleik kapcsolatát a válást követően. Ugyanazt a keretet kínálják: biztonságos helyet, ahol a kapcsolatra "szupervízió" mellett kerülhet sor. Persze sok tekintetben különböznek egymástól az adott ország jogi és társadalmi jellegzetességeitől függően, de mindenhol ugyanazokkal a vitákkal szembesülnek, s a fenti célkitűzés megvalósítása érdekében dolgoznak. Szerte a világon számos egyesület, magán- és állami szférában dolgozó szervezet fejt ki kapcsolatügyeleti tevékenységet. Az Európai szervezeteken túl a Magyar Kapcsolat Alapítványnak, mely kiemelten közhasznú szervezet, az USA társszerveivel is rendszeres kapcsolata van. E szervek a nemzetközi együttműködés érdekében Szövetségbe is kívánnak tömörülni, melynek megalapítására 2005 januárjában kerül sor Budapesten. Ezt megelőzően Genfben a részt vevő országok 2004 januárjában elfogadták a kapcsolatügyeletek Európai chartáját.[1]
Magyarországon eddig, nagyjából tíz éve, a helyi önkormányzatok mellett működő Humánszolgáltató Központok adtak helyt a működésüknek, létük azonban az önkormányzat pénzügyi támogatási hajlandóságától függött. (Szegeden másodízben működik.)
2005. július 1-jétől, az alábbiakban ismertetett jogszabályi változások folytán működésük folyamatosságára, legalábbis a 40 000 főt meghaladó lakosú településeken, jogszabályi garancia lesz. A kapcsolatügyeletek különböző európai országokban való működéséről hazánkban igazán a Kapcsolat Alapítvány által szervezett konferenciák keretei között kaphatunk információkat. Jelen írás a francia szisztéma működését kívánja bemutatni Benőit Bastard szociológus és Caroline Kruse párterapeuta, kapcsolatügyeleti munkatárs előadása nyomán[2], s elsősorban a bírákkal való együttműködés nálunk is lehetséges módozatainak a felvázolására tesz kísérletet.
A kapcsolatközpontok Franciaországban is, úgy mint Európa más országában, azért jöttek tehát létre, hogy támogassák a gyermekek és a velük együtt nem lakó szüleik kapcsolatát a válást követően.
Franciaországban ma már szinte 100%-ban a családjogi bírók döntése nyomán kerülnek az ügyfelek az ügyeletekhez, természetesen olyan ügyekben, ahol rendkívül konfliktusos a helyzet. Látható, hogy e szervezetek kizárólag a döntéseket követően lépnek fel, a döntéshozatali eljárásban nincs szerepük. Erre más szervezetek hivatottak, de bemutatásukra e cikk keretei között nincs lehetőség, mert az ő tevékenységük külön ismertetést érdemelne.
A nagy-britanniai gyakorlathoz hasonlóan kéttípusú szolgálat működik Franciaországban is: az ún. centre supporting-ok és a centre supervisite-ek, tehát támogató- vagy felügyeleti jellegű centrumok, attól függően, hogy milyen súlyú esetekről van szó. Az előzőben ugyanis a szülők önkéntesen jelentkezhetnek, általában magánszervezetekről van szó, és bennük önkéntesek dolgoznak. A másik típusban a különösen nehéz eseteket fogadják (régóta nem működő kapcsolat felelevenítése, szülők közötti kapcsolat teljes ellehetetlenülése, erőszak, alkohol, kábítószer a családban), ahol szakemberek csapata várja a bírói döntések nyomán odakerülőket. Ilyen szervezet például Franciaországban az AFCCC (Association Française des Centres de Consultation Conjugale, Házassági Tanácsadó Központok Francia Egyesülete), mely 1993 óta működtet "találkozóhelyet" "La Federation Française des Espace-Rencontre pour le Maintien des Relations Enfants-parents", a "Gyermek - Szülő Kapcsolat Fenntartására létrehozott Találkozási Terek Francia Szövetsége" elnevezéssel.
Sajátossága ezeknek a helyeknek, hogy a családok egy közös térben vesznek részt a találkozón, s a franciák esküsznek erre a megoldásra, mert úgy vélik, hogy egy közösségben való átmeneti idejű tartózkodás is visszaszoríthatja az antiszociális megnyilvánulásokat másokkal és a családtagokkal szemben, és a különböző családok között olyan interakciós folyamatok is elindulnak, amelyek megkönnyítik a kapcsolatfelvételt, elleshetők egymástól az egyes viselkedésminták.
Franciaországban 120 ilyen szervezet működik különböző elnevezésekkel, például "ZöldHázak", s ezekből 20 sorolható a fenti szövetséghez. Ők a súlyosabb esetekkel foglalkoznak, tehát kizárólag bírói döntés alapján hozzájuk kerülő családokkal. Persze nem egyszerűen csak az ítéletek végrehajtásával, mert családgondozóik, pszichológusaik, párterapeutáik külön-külön is gondozzák a családokat az ítélet szerinti időtartamban, hosszabb vagy rövidebb távon is.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ítélet által meghatározott kapcsolattartás módját, idejét segítenek tartalommal megtölteni a látogató szülőnek. Itt értelemszerűen szülői megegyezésről nem beszélhetünk. Visszajelzés a bíró számára csak akkor érkezik tőlük, ha olyan fokú beavatkozásra van szükség, ami az ő kompetenciájukat meghaladja, tehát erőszakos cselekmény történik, amelynek büntetőjogi következménye lehet, vagy például a látogató szülő több ízben kábítószeres vagy alkoholos befolyásoltság alatt áll, ezért egyrészt gyógykezelés elrendelésére, másrészt a kapcsolattartás módosítására, felfüggesztésére lehet szükség. Előfordulhat, hogy a gyermeket gondozó szülő részéről tapasztalnak olyat, ami esetleg az elhelyezés megváltoztatására adhat okot. Ezen kívül azonban a bírók nem kérhetnek semminemű felvilágosítást, esettanulmányt, esetleg vizsgálatot, mert ott, mint említettem, más, a bíróságok mellett működő egyéb hálózatok végzik ezt a munkát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
