Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150 000 forintot és annak 1994. június 1-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
Az ítélet indokolása szerint a felperes 1994 januárjában 1500 db kígyóuborka-magot vásárolt az alperestől 5 forint/db vételáron. A megvásárolt magvakat február végén fóliasátorban elvetette, majd április elején a kiültetéskor vette észre, hogy az elvetett magvakból nem kígyóuborka kelt ki. A kikelt uborkafajta pontosan meghatározhatatlan, de vagy szántóföldi konzervuborka, vagy másodéves leromlott F/l hibriduborka, amely értéktelen. Tekintettel arra, hogy az alperes - saját előadása szerint is - kígyóuborkamagként értékesítette a felperesnek a magvakat és nem bizonyította, hogy a közölt fajtáért való felelősségét kizárta volna, a felperessel szemben a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése alapján kellékszavatosság terheli. Ennek keretében pedig a Ptk. 310. §-a értelmében köteles megfizetni a felperesnek a hibás teljesítésből eredő kárát, amely költségeit és elmaradt hasznát foglalja magában.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az alperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a felelősségének kizárására, mivel a magot a felperesnek és másoknak is kígyóuborka-magként értékesítette. Az alperes korábbi üzleti kapcsolatuk alapján tudott arról, hogy a felperes fóliás termesztéssel foglalkozik, így a fóliás termesztésre alkalmatlan ún. fürtösuborkamag szolgáltatásával hibásan teljesített. Az a tény, hogy az alperes minőségi tanúsítvány nélkül saját csomagolású vetőmagot árusított, nem mentesíti őt a felelősség alól. A felperest a kár megelőzése érdekében a fajtatulajdonság vizsgálata - ún. próbavetési kötelezettség - nem terhelte. A szolgáltatás alkalmatlanságáról pedig olyan időben szerzett tudomást, amikor kárenyhítésre már nem volt módja.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, ennek hiányában a kár egyenlő arányú megosztását. Álláspontja szerint a bíróság a Ptk, 305. §-a (1) bekezdésének sérelmével állapította meg a felelősségét, mert ő a kígyóuborka-magvak fajtájáért nem szavatolt. A I. számú PGED iránymutatásával ellentétben a bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes eleget tett-e az elvárható kárenyhítési kötelezettségének.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - a következő indokok alapján - alaptalannak találta.
A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A (2) bekezdés értelmében a kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság).
Az idézett rendelkezések nem hagynak kétséget afelől, hogy visszterhes szerződés esetén a kötelezett kellékszavatossági felelőssége a törvény alapján áll fenn, ehhez külön szerződési kikötés nem szükséges. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az alperes "szavatosságot" vállalt-e a kígyóuborka szolgáltatásáért vagy sem. A lényeg, hogy a magvakat kígyóuborka-magként értékesítette a felperesnek, aki a vételkor közölte is: kimondottan ilyen magvakra van szüksége. Ezért az alperes a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése alapján csak akkor mentesült volna a kellékszavatossági felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a felperes a hibát (nem kígyóuborka-magot kapott) a szerződéskötéskor ismerte. Erre azonban maga az alperes sem hivatkozott.
Az I. számú PGED I. pontja szerint a jogosultnak a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. Ez a kármegelőzési kötelezettség azonban nem terjed odáig, hogy az adott esetben a felperesnek ún. próbavetést kellett volna végeznie annak tisztázása érdekében: valóban kígyóuborka-magot adott-e részére az alperes vagy sem, különös tekintettel arra, hogy a korábbi években is vásárolt az alperestől kígyóuborka-magot. A felek polgári jogvitájának elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy a vetőmagvak árusítójára milyen előírások vonatkoznak (fémzárolás, minőségi tanúsítvány); egyébként ezek az előírások a vetőmagvak árusítójára (az adott esetben az alperesre) vonatkoznak, a kellékszavatossági felelősség alóli kimentésre vagy annak csökkentésére nem alkalmasak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 718/1995.).
A jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 300 000 forintot és ennek 1994. szeptember 1. napjától járó évi 20%-os kamatát.
A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli ingatlannak az alperesek egymás közt egyenlő arányban voltak a tulajdonosai. A peres felek 1994. június 19-én adásvételi szerződést kötöttek, amellyel az alperesek az ingatlant 3 700 000 forint vételáron értékesítették a felpereseknek. A szerződéskötést megelőzően az alperesek arról tájékoztatták a felpereseket, hogy a fürdőszoba falán látható vizesedést csőtörés okozta. A felperesek 1994 októberében észlelték, hogy az utcai szobák falán hólyagosodás jelent meg, majd az aljazat közeli részeken penészedés alakult ki. A felperesek 1994 decemberében a hibák kijavítását kérték az alperesektől, akik a szavatossági igényt nem ismerték el.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a vizesedés, a penészedés a nem megfelelő szigetelés miatt keletkezett, s a hiba oka a szerződéskötés idején fennállt. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényben vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően a perbeli ingatlannak alkalmasnak kellett lennie a rendeltetésszerű használatra. A felperesek nem új épületet, hanem az 1930-as években épített ingatlant vásároltak, ezért azt kellett vizsgálni, hogy az épület építési módjának és fennállása időtartamának megfelelő állapotban volt-e. Az épületet a felperesek életvitelszerű lakáshasználat céljára vásárolták, s az épület falain olyan vizesedést észleltek, amely nem annak korára, hanem a szigetelés elégtelenségére vezethető vissza. A szakértői vélemény szerint teljes értékű akkor lett volna a szigetelés, ha a lábazati fal tetejére kétrétegű kátránylemezt helyeznek, bitumenes ragasztással. Az építés idején ez a szigetelési mód ismert volt, de ettől eltérően csak bitumenes csurgatást alkalmaztak. Ebből következően az épületnek a természetes elhasználódáson túlmenő olyan hibája volt, amely független annak általános állapotától, ezért az eladó alperesek kellékszavatossági felelősséggel tartoznak. A teljesítéskor a vizesedés nem volt észlelhető, annak okáról a felperesek tájékoztatást nem kaptak. A hibás teljesítés miatt a hiba értékcsökkentő hatása értékelésével kellett megállapítani az árleszállítás összegét.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az épület építésének idején elterjedt szigetelési módot alkalmaztak, amelynek az a következménye, hogy a 60 éves épületek általában vizesek. Az alapra történt bitumencsur-gatás bizonyos ideig megfelelő szigetelést nyújt, azt követően nem, de ez már a természetes elhasználódás következménye. Ezért pedig kellékszavatossági felelősség nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Álláspontját a következőkkel indokolta.
A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése alapján akkor áll fenn a kellékszavatossági felelősség, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak, illetőleg a rendeltetésszerű használat követelményeinek. Családi házzal beépített ingatlan eladása esetében törvényes tulajdonság, hogy a lakóépület korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban legyen.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a falak vizesedését a nem megfelelő szigetelés okozta, ez pedig olyan, a természetes elhasználódás mértékét meghaladó hiba, amelyért az alperesek szavatossággal tartoznak. A szigetelés hiányossága miatt fellépett vizesedés a falakon független az épület korától és az épület korának megfelelő természetes avulástól, mert az nem jelentkezik akkor, ha az épületet a létesítéskor megfelelően szigetelik. Arra helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem, hogy a perbeli épületnél az alkalmazott szigetelési mód mellett az idő múlása miatt következett be a vizesedés. Ugyanakkor az épület korától és azzal összefüggő elhasználódásától függetlenül a falakon megjelent vizesedést az okozta, hogy az építéskor nem megfelelő szigetelést alkalmaztak. A vizesedés oka olyan hiba, amelyért tehát fennáll az eladók helytállási kötelezettsége, mert az nem a természetes elhasználódás következménye, s a hibáról a vevőket nem tájékoztatták, s ők azt nem is ismerték. A szolgáltatott dolog hibája a rendeltetésszerű használatot akadályozza, ezért a bíróságok a kellékszavatossági felelősség alapján helyesen alkalmaztak árleszállítást (Legf. Bír. Pfv. III. 22. 199/1997.).
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a kivitelező alperest, hogy fizessen meg a megrendelő felperesnek 330 000 forint kártérítést. Megállapította, hogy az alperes a perbeli üzlethelyiség felújítása során az aljzatot az általa beszerzett műgyanta felhasználásával burkolta, és ennek során hibásan teljesített. Az első fokú ítélet indokolása szerint szakértő bevonásával bizonyítást nyert, hogy a III. r. alperes a burkolás előkészítése során szakszerűtlenül járt el, továbbá a használati utasítás szerint a betonaljzatra alkalmazandó műgyanta anyagot cementlapokra dolgozta rá, és ennek következtében töredezett fel a burkolat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kivitelezőnek a Ptk. 392. §-a (3) bekezdésében foglaltak alapján figyelmeztetnie kellett volna a megrendelőt a várható következményekre, és a munkát csak a felperes határozott utasítására végezhette volna el az adott helyszínen.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában rámutatott, hogy a használati utasítás egyértelműen betonfelületre történő alkalmazást ír elő, a perbeli cementlapra az adott burkolóanyag alkalmatlan volt, az alperesnek pedig mint szakembernek ezt fel kellett volna ismernie.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a bíróságok olyan előírások betartását kérték tőle számon, amelyeket a perbeli anyag felhasználásakor nem ismerhetett. Szerinte a szakértői vizsgálatnak csak arra kellett volna irányulnia, hogy a kivitelezés időszakában forgalomban lévő használati útmutató által megadott információk szerint történt-e a kivitelezés, illetőleg, hogy ezen utasítások elégségesek voltak-e a hibátlan kivitelezéshez. Műszaki álláspontja szerint az aljzat felülete megfelelt a burkolóanyaghoz kiadott útmutatóban meghatározott felületnek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - az alábbi indokok alapján - alaptalannak találta.
A Ptk. 392. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. A 392. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítása szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne.
A fenti jogszabályok helyes értelmezése szerint, ha a kivitelező olyan anyag felhasználásával végzi a munkát, amelyhez a gyártó használati utasítást ad ki, szakértelme alapján köteles arról meggyőződni, hogy az általa megvalósítandó szolgáltatás esetében az előírt felhasználási mód, illetőleg a felhasználásra kerülő anyag alkalmas-e az adott műszaki feladatra. Az utasításnak megfelelő megvalósítás során bekövetkező hibás teljesítés esetén pedig csak annyiban mentesül a feleiősség alól, amennyiben bizonyítja, hogy a felhasználási utasítás hiányos-
ságait vagy a felhasznált anyag alkalmatlanságát szakembertől elvárható gondosság mellett sem ismerhette fel, illetve, hogy a megrendelőt megfelelően figyelmeztette. A Ptk. 392. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a vállalkozó által felhasznált anyag, illetve a részére adott utasítás nem a megrendelőtől származik.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. VII. 23 053/1998. szám). ■
Visszaugrás
