A hegyközség a szőlő- és bortermeléssel foglalkozó gazdálkodók (őstermelők, egyéni vállalkozók, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok) által létrehozott köztestület, amelynek - a jogszabály erejénél fogva, kötelezően - tagjává válik mindenki, aki az adott területen szőlészeti vagy borászati tevékenységet kíván folytatni. A hegyközség köztestület, azaz félig állami-civil jellegű szervezet, mégpedig akként, hogy önkormányzati eszközökkel lát el közfeladatokat. A Ptk. 65. § (1) bekezdése szerint a köztestület tagsággal, és önkormányzattal rendelkező jogi személy, amely tagságához kapcsolódóan lát el közfeladatot. Tekintettel arra a szabályra, mely szerint köztestületet törvény hozhat létre, illetve hogy más létező egyesületet kizárólag törvény nyilváníthat köztestületté; a hegyközségek egyfajta altípusai is a köztestületnek, mint a jogi személy egyik típusának, hiszen a vonatkozó törvény - hasonlóan a szakmai kamarák jogállásához - a hegyközséget, mint egyfajta köztestület típust határozza meg. A hegyközség közfeladatai a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 40. §-a értelmében egyrészt hatósági jellegűek: a szőlőtelepítéstől egészen a vámhatóság jövedéki ellenőrzéséhez szükséges adatszolgáltatásig bezárólag a teljes ágazatot érintően szakigazgatási szervként jár el, másrészt pedig tagjai gazdasági tevékenységéhez nyújt jelentős segítséget, amelybe a minőség- és eredetvédelem, a szakmai tanácsadás és a marketing is beletartozik.
A hegyközség messze nem új jogintézménye a magyar jognak: a XVII. századra a szőlőhegyek életét szabályozó szokásjog - az ún. hegytörvények - írásba foglalásra kerültek, majd az 1894. évi XII. törvénycikk az ekkor még az önkéntesen megalakuló hegyközségek feladatává tette a szőlőültetés, szőlőfelújítás és őrzés kérdését; az 1929. évi XXVII. törvénycikk pedig kötelezővé tette a hegyközségek megalakítását a borvidékeken, és a fajtaösszetétel, a talajvédelem és a növényvédelem kérdését is a hegyközségek hatáskörébe utalta. 1945 után a hegyközségi rendszer fenntartására nem került sor: a történelmi borvidékeken a szőlőtermesztés és a bortermelés igazgatását az állami szervek vették át, és egészen az 1994. évi CII. törvény elfogadásáig a hegyközségi feladatokat e szervek látták el.
Az Alkotmánybíróság a 41/1995. (VI. 17.) számú határozatával megállapította, hogy a hegyközség nem az egyesülési szabadság és az érdekvédelmi szervezetek alakításához való alkotmányos alapjogok alapján létrehozott szervezet: azt nem magánszemélyek és jogi személyek alapították. A hegyközség köztestület, amelynek létrehozását törvény rendelte el az abban meghatározott közfeladatok, közöttük a termékek származásvédelmének végzésére. A hegyközség emellett ellát érdekvédelmi feladatokat is - tehát egyfajta termelői önkormányzatként működik.
A Htv. 15. § (1) bekezdése értelmében hegyközségi tagságra kötelezett - lakóhelyétől (telephelyétől, székhelyétől) függetlenül - az a szőlészeti és borászati termelő, aki tevékenységét a hegyközség működési területén végzi, tehát azon természetes- vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki az adott területen a fenti tevékenységet végez azzal, hogy a tagsági jogokat nyilvánvalóan az adott vállalkozás szervezeti képviselője (vagy az általa meghatalmazott személy) jogosult gyakorolni, illetve a többes tagság elve alapján minden olyan hegyközség tagjává válik a termelő, amelynek területén szőlészeti vagy borászati tevékenységet végez. A hegyközség tehát kényszeregyesülés, míg a Htv. 17. § (1) bekezdése szerint a szőlészeti
23/24
és borászati termelő hegyközségi tagsági viszonya, illetve a borvidéken kívüli szőlészeti és borászati termelő tevékenységet végző nyilvántartásba vételi kötelezettsége azon hónapot követő hónap első napjával keletkezik, amelyben a tevékenységét megkezdi; addig a Htv. 17. § (2) bekezdése alapján a szőlészeti és borászati felvásárló nyilvántartásba vételi kötelezettsége azon a napon keletkezik, amelyen a tevékenységét megkezdi. A tagok tagsági jogviszonya mindaddig tart, ameddig gazdasági tevékenységét folytatja, tehát amint azzal felhagyott, például a szőlészeti termelő ültetvényének használati jogát másnak átengedi, vagy ültetvényét elidegeníti, illetve a hegyközség önkéntes tagja - természetesen kizárólag amennyiben az alapszabály önkéntes tagság létesítését lehetővé teszi - bármikor, indoklás nélkül megszüntetheti tagi jogviszonyát.
A tagok jogai és kötelességei a hatályos hegyközségi törvényben meglehetősen hasonlóak a hatályos Ptk. egyesületi tagokra vonatkozó szabályaihoz. Annál is inkább így van ez, mert a Ptk. már idézett 65. §-a a köztestületekre is alkalmazni rendeli az egyesületekre vonatkozó szabályokat, amennyiben a külön törvényben meghatározottak, vagy a Ptk. köztestületi szabályai másképp nem rendelkeznek. A tagi jogosultságok elsődlegesen a hegyközség szolgáltatásainak igénybevételére, míg másodlagosan a klasszikus önkormányzati jogok gyakorlására vonatkoznak.
A hegyközség tagja aktív és passzív választójoggal rendelkezik, azaz választ és választható a hegyközség választmányának, ellenőrző bizottságának, illetve - amennyiben az alapszabály egyéb testületek létrehozását is lehetővé teszi - egyéb testületének tagjává is, továbbá megválasztható a hegyközség tisztségviselőjévé (szőlészeti vagy borászati küldött, elnök, ellenőrző bizottság elnöke) is, továbbá tanácskozási és szavazati joggal részt vehet a hegyközség legfőbb szervének, azaz közgyűlésének ülésén. A választójogot érintően fontos korlát, hogy aki több hegyközségnek is tagja, az tisztséget csak egy hegyközségben viselhet, amely adat vizsgálata a közgyűlés megnyitását megelőzően, a mandátumvizsgálatkor történhet.
Talán az egyik legfontosabb tagi jogosultságot szabályozza a Htv. 20. § (2) bekezdése, mely szerint a szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott szomszédos termőföldre elővásárlási, valamint elő-haszonbérleti jog illeti meg a hegyközségi tagot, ha ezen jogának érvényesítését megelőző 24 hónapban folyamatos hegyközségi tagsággal rendelkezett. A hegyközségi tag elővásárlási, elő-haszonbérleti joga nem újdonság: már a korábbi, 1994-ben elfogadott törvény is tartalmazott hasonló rendelkezést, amelynek terjedelmét vizsgálva az alkotmánybíróság - a már idézett 41/1995. (VI. 17.) AB határozatának II/2. a) és b) alpontjaiból kitűnően - arra jutott, hogy az nem jelenti az ingatlan tulajdoni jogosítványainak aránytalan korlátozását sem. Az elmúlt években ezen szabály nem kavart jelentős vihart: várhatóan azonban a termőföldre vonatkozó szabályozás megváltozásával az amúgy is jelentős korlátok közé szorítani tervezett földforgalmat a hegyközségi tagok ezen jogosultsága a tovább fogja nehezíteni, tekintettel arra is, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 10. § (1) bek. c)-d) pontjai alapján a hegyközségi tag mezőgazdasági tevékenységet folytató, helyben lakó gazdálkodóként amúgy is elővásárlási joggal rendelkezik, így ebben a tekintetben ez a szabályozás gyakorlatilag az elővételi jog felesleges "megkettőződése", míg helyben gazdálkodó, de nem helyben lakó termelőként kizárólag a Htv. alapján rendelkezik elővételi, elő-haszonbérleti joggal, hiszen a termelő mindazon hegyközségnek kötelezően tagja, amelynek területén szőlészeti vagy borászati tevékenységet végez. Az előhaszonbérleti jogot illetően a termőföldekre vonatkozó szabályozásnál elvben lényegesen szélesebb személyi kört jogosít fel Htv. e jog gyakorlására, azonban a gyakorlatban azon haszonbérleti jogviszonyt létesítők száma, akik - mintegy kívülről - tagi jogviszony hiányában kívánják a területet haszonbérbe venni, és csak ezt követően, kötelezően tagsági jogviszonyt létesíteni, igencsak csekély.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
