A 2013-ban második, átdolgozott kiadásban megjelent római jogi könyv - címe magyar nyelven: A római jog institúciói - szerzője, Teodor Sambrian, aki a craiovai állami egyetem neves, nemzetközi hírnévnek örvendő professzora, könyve előszavában rámutat a római jognak a román magánjog fejlődésében betöltött komoly jelentőségére. Vonatkozik ez különösen a két román fejedelemségben, Havasalföldön (Codul Caragia - 1818) és Moldvában (Codul Callimach - 1817) hatályban lévő kódexekre. Fontos feladatának tekinti azt, hogy a római jog hatását szemléltesse a két kódex egyes szakaszaiban. Ugyanez vonatkozik az 1864 decemberében, a két fejedelemség egyesülését követően hatályba lépett román polgári törvénykönyvre. A szerző gyakran utal a római jogi megoldásoknak a modern joggal való párhuzamaira. Ebből is következik az, hogy egy alapjaiban véve úttörő jellegű, nemzetközi figyelmet érdemlő munkáról van szó. A római jog, a római jogi hagyomány, állapítja meg joggal Teodor Sambrian, a modern, hatályos joggal szerves kapcsolatban van a XXI. században is.
A munka szerkezeti tagolódása a következő: bevezetés, a forrásokkal foglalkozó rész, személyi és családi jog, perjog (eljárási jog), dologi jog, öröklési jog és végül kötelmi jog. Felvethető a kérdés, hogy didaktikai szempontból mennyire helyénvaló a kötelmek, a szerződési jog utolsóként, a tankönyv utolsó fejezetében történő tárgyalása.
A bevezető, lényegét tekintve történeti részben először is a periodizáció kérdését veti fel Sambrian. Rámutat arra, hogy a korszakbeosztás alapját az alkotmányjogi, a politológiai és a társadalom-gazdaságtörténeti szemlélet egyaránt alkothatja. Az alkotmánytörténeti részben kiemelt szerepet kap a principátus - elsődlegesen az Augustus nevéhez kapcsolódó alkotmányreform, más kifejezéssel "államreform" - ismertetése. Összegzően megállapíthatjuk, hogy jól áttekinthető, a modern szakirodalom eredményeire is figyelemmel lévő képet kap erről a kérdéskörről az olvasó.
A római jog forrásaival foglalkozó második fejezetben beható analízis tárgya a XII táblás törvény (Lex duodecim tabularum). Sambrian részletesen foglalkozik e "törvénymű" keletkezésének kérdésével. A szerző felhívja a figyelmet a XII táblás törvény "utóéletére", hangsúlyozva, hogy hatása évszázadokkal később is konkrét formában kimutatható. Ennek jele az, hogy a Kr. u. II. században Gaius hat kötetből álló kommentárt ír ehhez a törvényhez. Igen jónak tartjuk a XII táblás törvény általános jellemzését. Ugyancsak plauzibilis a hellén és a római per-rhetorika sajátosságainak összevetése. Egyfajta diszkrepancia mutatkozik - állapítja meg Sambrian - a Kr. e. I. századtól kezdve Rómában a jogászi szaktudomány és a peres ügyekben való jogi képviselet ellátása között. Jó példája ennek Aquilius Gallus, aki megtagadja azt, hogy mint jogász tény- és bizonyítási kérdésekkel - ius in praxi - foglalkozzon. A "Nihil hoc ad ius, ad Ciceronem" igen szemléletes formában tükrözi ezt a sajátos magatartást.
A jogtudomány ismertetése körében foglalkozik Sambrian a ius controversum kérdésével. Igen szemléletes példája ennek a iurisprudentiához kapcsolódó ius controversumnak a színlelt válással kapcsolatos, a D.24.1.64.-ben szereplő, több jogtudós-generáció által is elemzett tényállás. A szerző a iurisprudentia körében a római jog eme par excellence jelentőségű forrásának általános jellegű analízisét adja. Így foglalkozik a különböző jogtudósi responsumokban, véleményekben szereplő, az ítélkezést, bírói döntést megalapozó elvekkel, tételekkel (deductio ad absurdum, analogia, bona fides, boni mores, utilitas, bonum commune stb.). Egyes jogtudósok előszeretettel hivatkoznak responsumaikban bizonyos érvekre, azoknak különösen nagy szerepet tulajdonítva. Iulianus például hajlik afelé, hogy lehetőség szerint az analógiára hivatkozzon, míg Celsusnál igen jelentős szerepet kap az argumentum ad absurdum. A craiovai állami egyetem romanistája különös figyelmet fordít a jogtudomány, a iu-
- 96/97 -
risprudentia körében a gaiusi Institutiók szerkezetének elemzésére. A szerző megállapítása szerint a gaiusi Institutiók kiemelkedő jelentőségű eredeti alkotásnak tekinthető a joganyag szisztematikus tagolása szempontjából is. Utal továbbá arra is, hogy Pomponius Enchiridiumából - amely szintén a Kr. e. II. század derekán keletkezett - csak töredékek maradtak fenn. Ugyancsak Gaius korában keletkezett Florentinus Institutio-munkája (12 könyv).
A késői klasszikusok közül Paulus és Ulpianus írtak Institutiókat (2-2 könyv terjedelemben illetve tagolásban), továbbá Callistratus (3 könyv terjedelemben) és Marcianus (16 könyv terjedelemben). Sambrian foglalkozik a posztklasszikus jogfejlődésben mutatkozó vulgarizmussal és klasszicizmussal, amelyet a iustinianusi kodifikáció (kompiláció) részletes ismertetése követ. Elemzi Sambrian a kompiláció kifejezés jelentését.
A római jog továbbélésének kérdésével a szerző nem foglalkozik önálló fejezetben. A római jog továbbélésével foglalkozó rész viszonylag kis terjedelmű. Ennek oka az, hogy önálló diszciplína tárgya a római jog európai, és tegyük hozzá, Európán kívüli továbbélésének, kontinuitásának bemutatása.
A személyi és családi jogi rész felépítése Sambrian munkájában lényegében véve hagyományos sémát követ. Igen szemléletesnek tartjuk azt, hogy a szerző helyenként - például a jogképesség kapcsán - konkrét formában is utal a modern jog megoldására - értelemszerűen a román magánjogi kodifikációk egyes paragrafusai jönnek figyelembe. A rabszolgaság intézménye igen differenciált analízis tárgya, ami jelentős mértékben megkönnyíti az ezzel az intézménnyel kapcsolatos információk elsajátítását. A jogi személy kérdését tárgyaló, igen jól áttekinthető részben Teodor Sambrian a lex collegii Lanuvinit ismerteti a szemléltetés kedvéért.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
