A hazánk uniós tagságából fakadó jogalkotási és jogalkalmazási feladatok minden joggal foglalkozó szakember egyik alapvető kötelességévé teszik az európai jogintézmények, ezek működésének és a velük kapcsolatos jogi kategóriáknak, valamint a szakterületüket érintő európai jogi instrumentumoknak a beható ismeretét. Természetesen nem kivétel ezen elvárás alól a büntetés-végrehajtási jog terrénuma sem. A Dialóg Campus Kiadó gondozásában 2006 januárjában megjelent "Európai büntetés-végrehajtási jog" címet viselő igényes monográfia fő célja - a szerző által bevallottan - nem más, minthogy hatékony támogatást nyújtson az új intézmények, eljárások, jogok és kötelezettségek között való eligazodásban. A mű a tárgyhoz tartozó gazdag forrásanyag bemutatásával, az egyes részterületek elemző módon történő tematikus feldolgozásával segítséget kíván nyújtani a büntetés-végrehajtási joggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembereknek, valamint a tudományág alapjaival ismerkedő főiskolai, egyetemi hallgatóknak egyaránt.
A könyv nemcsak a hazai tudomány területén tekinthető alapműnek, nemzetközi viszonylatban is a téma első monografikus feldolgozása. Amíg az európai büntetőjog egyetemi tankönyve Németországban jelent meg először a kontinensen, az európai büntetés-végrehajtási jog Magyarországon ért elsőként célba. Az "Európai büntetőjog" (Europäisches Strafrecht) című mű 2005. áprilisában jelent meg Bernd Heckernek, a qiesseni Justus Liebig Egyetem professzorának tollából német nyelven, az Európai büntetés-végrehajtási jog alig több mint fél elteltével magyar szerzőtől, magyar nyelven.
Fokozott figyelmet és elismerést érdemel a téma megközelítésének metódusa. Az elméleti és gyakorlati szemléletmód szerves egységének, arányos szintézisének biztosítására a szerző személye jelenti a garanciát. Dr. Vókó György professzor, a Legfőbb Ügyészség önálló osztályvezető ügyésze, az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságának (CPT) nemzeti összekötő tisztje, egyúttal a PTE ÁJK és a PPKE Jog- és Államtudományi Karának tanára, aki művében kiválóan ötvözi a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete során szerzett széleskörű gyakorlati tapasztalatait és több évtizedes tudományos kutatómunkájának eredményeit. A könyvben nemcsak a releváns joganyag, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok és az egyes nemzeti büntetés-végrehajtási rendszerek sajátosságai kerültek didaktikusan rendszerezésre, kellő súllyal esik benne szó az ún. európaizáló tényezőkről is, de megfelelő hangsúlyt kapnak oldalain a büntetés-végrehajtási tárgyú strasbourgi joggyakorlat és a CPT ajánlásai is.
A jogtudomány minden területének egyik legfontosabb kérdése alapfogalmainak tisztázása, tárgyának, s a jogtudomány egészében elfoglalt helyének meghatározása. Vókó György kiindulópontja e feladat teljesítésében az európai büntetőjog fogalma. Az európai büntetőjog elnevezés mintegy negyed százada jelent meg a külföldi szakirodalomban, a terminus technicus azóta egyre elterjedtebbé válik. Ligeti Katalin egy 2000-ben német nyelven közzétett tanulmányában az európai büntetőjog fogalmát nem jogi fogalomként, hanem olyan gyűjtőfogalomként használja, amely magában foglalja az európaizálódó büntetőjog tendenciáit.1 Nagy Ferenc szerint az európai büntetőjog szűkebb értelemben az Európai Unió büntetőjogaként értelmezhető, tágabb értelemben az európai államok olyan büntető anyagi jogi, büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi szabályainak összességét értik alatta, amelyek alkalmazásával leghatékonyabban lehet küzdeni a határokon átlépő bűnözéssel szemben, s amely magában foglalja az Európa Tanács, az Európai Emberi Jogi Bíróság és a CPT határozatait, ajánlásait.2 A szerző ugyanakkor rámutat: az európai büntetőjog részét képező európai büntetés-végrehajtási jog fogalmáról nem lehet kettős értelemben beszélni. Uniós büntetés-végrehajtási jogi normák külön nem léteznek, az Európai Unió ugyanis az Európa Tanács égisze alatt létrejött határozatok és ajánlások inkorporálásával alakította ki "saját büntetés-végrehajtási jogát".3
A kötet tizennégy fejezetből áll, amelyek a könnyebb áttekinthetőség kedvéért további alcímekkel ellátott szerkezeti egységekre tagolódnak. Az első fejezetben a szerző az európai integráció fejlődésének rövid áttekintésével történeti dimenzióba helyezi az európai büntetőjog kialakulásának folyamatát.
A második fejezet "Az európai büntetés-végrehajtási jog meghatározása" alcímet viseli. Itt kerülnek tárgyalásra a jogterület olyan alapkategóriái, mint az európai büntetés-végrehajtási jog fogalma, célja, alanyai, tárgya és alapelvei. A jogterület fogalmának definíciójáról már esett szó, általános céljának megjelölésénél Vókó György a büntető anyagi jogban megfogalmazott célok általi determináltságot emeli ki. "A büntetés-végrehajtás általános célja nem lehet más, mint az egész büntető felelősségre vonás célja, legfeljebb azon belül egy feladat szerint meghatározott célkitűzés. Hiszen, amint a büntető anyagi és eljárási jog parttalan a büntetés-végrehajtási jog nélkül, úgy a büntetés-végrehajtási jog is öncélúvá, önmagáért valóvá válna, azaz céltalanná nélkülük. A cél tehát a bűncselekmény folytán megbomlott jogi egyensúly helyreállítása, amely a büntető felelősségre vonás hatálya alatt álló személy részére hátránnyal járó következményt jelent, de egyben a társadalomba visszavezetésével, reszocializálásával vagy integrálásával a megbomlott egyensúly helyreállításának fő követelménye is érvényesül."4 Az emberi jogok iránti érzékenységgel felvértezett szerző az európai büntetés-végrehajtási jog alanyairól szólva a következőket hangsúlyozza: "Az elítéléssel - vagyis az emberi és polgári jogok bírósági ítélet szerinti törvényes korlátozásával - az egyén jogi helyzetében beálló változás nem abszolút, az elítélt nem válik teljesen jogfosztott személlyé, nem a büntetés-végrehajtás tárgya, hanem olyan alanya, akit a büntetés, intézkedés végrehajtása során jogok illetnek meg és kötelességek ter-helnek."5 A második fejezet gondolati gazdagsága annyira sokrétű és magával ragadó, hogy a munka ezen szegmense akár önálló recenzió tárgyául is szolgálhatna, az európai büntetés-végrehajtási jog forrásaival foglalkozó fejezetrész azonban még ebből a mélyen átgondolt, tökéletesen zárt logikai rendszert alkotó alapvetésből is kitűnik kivételes elméleti megalapozottságával. A jogforrások bemutatásával kapcsolatban az integrációs törekvések szemléletes érzékeltetése mellett az egységesítés útjának mérföldköveit kijelölő emberi jogok, s az azok érvényesülését garantáló, elősegítő nemzetközi egyezmények, ajánlások szerepének kiemelése jellemző. Karsai Krisztinát idézve: "Európában a nemzeti keretek közé szorított büntető igazságszolgáltatás ideje lejárt",6 de ugyanakkor "Bármilyen képet is öltsön majd a jövő európai büntetőjoga, az egyéni emberi jogok érvényesülésének ma biztosított szintjét garantálni kell, az egyént érintő "európai" büntetőjogi vívmányokról ... való lemondás áldozata nem pótolható az ezzel elérhető esetleges, olykor igen kétséges bűnüldözési előnyökkel."7
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
