A gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen beruházások finanszírozásában világszerte kulcsszerepet játszanak azok a fejlesztési bankok, amelyek kifejezett célja a gazdasági fejlődés erősítése és a szegénység csökkentésének a támogatása. Az általuk biztosított pénzügyi források - a közvetlen külföldi befektetésekhez hasonlóan - hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, javítják a versenyképességet, a köz- és magánfinanszírozás mozgósításával tőkét, technológiát, innovációt és szakértelmet vonzanak, méretgazdaságosságot eredményeznek, segítik a kedvező üzleti és beruházási környezet megteremtését, valamint új piacokat nyitnak meg az export számára. Ezek tehát nem klasszikus kereskedelmi banki tevékenységet végző pénzügyi intézmények, és nem is jegybankok, amelyek legfontosabb feladata az árstabilitás elérése és megőrzése az egyes országokban.
A nemzetközi szinten működő, multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi jogi értelemben tulajdonképpen nemzetközi szervezetnek minősülnek, a tagállamaik a nemzetközi jog szabályai alapján szerződéssel vagy más eszközzel hozzák létre ezeket, önálló nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek, és a tevékenységüket általában szoros együttműködésben végzik az érintett országok fejlesztési bankjaival és egyéb pénzügyi intézményeivel. Sajátosságuk, hogy általában olyan beruházásokat támogatnak, amelyek magasabb kockázattal bírnak, és jóval hosszabb távon térülnek meg, mint a kereskedelmi bankok által finanszírozott projektek. Hagyományosan az energetika, a közlekedés, a mezőgazdaság, valamint a vízgazdálkodás és szennyvízkezelés azok az ágazatok, ahol a legnagyobb szükség van az említett fejlesztési bankok ilyen típusú segítségére. A támogatott országok és egyéb szereplők így magas színvonalú projektek finanszírozásához kapnak segítséget, ami segít fedezni a termelékenységnövelő beruházások jelentős költségeit.
További közös jellemzőjük, hogy a feladataik hatékony végrehajtása érdekében évtizedekig szinte korlátlan immunitással rendelkeztek. Ennek megfelelően Magyarországon a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 1. számú melléklete is felsorolja azokat a nemzetközi pénzügyi intézményeket, amelyek hazai tevékenységére a törvény hatálya nem terjed ki.[2] Ezek többsége multilaterális fejlesztési bank, amelyek általában nem csak a beruházások finanszírozáshoz járulnak hozzá, hanem aktívan részt vesznek a projektek fejlesztésében és megvalósításában is, a részvételük rendszerint kiterjed még a végrehajtás felügyeletére és a hatások befolyásolására is.
Mivel napjainkban a gazdasági, szociális és környezeti kérdések szorosan összefonódnak, egyre határozottabb elvárás a pénzügyi intézményekkel szemben is, hogy társadalmi és környezeti szempontból is fenntartható politikát folytassanak, azaz a gazdasági teljesítmény növelésén túl maximalizálják a tevékenységeik társadalmi és környezeti hasznait is. Általában megfigyelhető, hogy minél nagyobb volumenű beruházásról van szó, annál súlyosabb kockázatokkal és jelentősebb érdeksérelemmel lehet számolni a tervezés és a megvalósítása során. A túl nagy kockázatokat hordozó beruházások támogatása pedig komoly reputációs problémákhoz is vezethet a finanszírozást segítő pénzügyi intézményekre nézve.
Óhatatlanul felmerül ezzel kapcsolatban az átlátható döntéshozatal és az elszámoltathatóság igénye, a gyakorlatban azonban csupán apró lépések történtek az immunitás korlátozása irányába. Mostanra ezek az intézmények a független elszámoltathatósági mechanizmusoknak (Independent Accountability Mechanisms - IAMs) egész hálózatát hozták létre.[3] A Világbank vizsgálati panelje (World Bank Inspection Panel) közéjük sorolja az Európai Beruházási Bank (a továbbiakban: EBB) panaszkezelési mechanizmusát (Complaint Mechanism - EIB-CM) és az Európai Ombudsmant is.[4] A nemzetközi szervezetek felelősségéről szóló végleges tervezet (Draft Articles on the Responsibility of International Organizations - DARIO) pedig, amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság (International Law Commission) 2011-ben fogadott el, és amelyet az ENSZ Közgyűlése a 66/100. számú határozatával ajánlott az államok figyelmébe,[5] már a jövőbe mutat, hiszen a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos felelősségi szabályokat tartalmazza nemzetközi jogsértések bekövetkezése esetén.
- 30/31 -
Példának okáért egy államnak - pénzügyi támogatás vagy egyéb formában - nyújtott támogatás vagy segítség (aid or assistance), amely bizonyos érintett személyek (certain affected individuals) emberi jogainak a sérelmével jár, felvetheti a (társ)finanszírozó multilaterális fejlesztési bank nemzetközi felelősségét.[6]
A 2020 és 2030 közötti időszakot az ENSZ a cselekvés évtizedévé (Decade of Action) nyilvánította, mert ezekben az években kell meghozni azokat a döntéseket, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi közösség előtt álló, legfontosabb kihívások kezelését.[7] A fenntartható fejlődés (sustainable development) koncepciója, mint az egymással szorosan összefüggő gazdasági, társadalmi, környezeti és egyéb problémákra adott válasz egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért egyre kevesebb idő maradt arra, hogy a rendkívül nyersanyag- és energiaintenzív termelési és fogyasztási rendszerek környezetterhelését érdemben csökkenteni lehessen. Ez lenne az ún. zöld (és digitális) átállás lényege, amelynek megvalósítása - 2019 óta Európai Zöld Megállapodás néven[8] - az Európai Uniónak is a legfontosabb célja.[9]
A zöld átállás láthatóan nagyobb hangsúlyt fektet a fenntarthatóság pillérei közül a gazdaságra, és magában foglalja a pénzügyi rendszerek és pénzügyi intézmények átalakítását is annak érdekében, hogy egyrészt ellenállóbbá váljanak a legsúlyosabb, akár sokkszerűen bekövetkező környezeti hatásokkal (kiemelten az éghajlatváltozás hatásaival) szemben, másrészt hogy támogatni tudják a zöld átálláshoz szükséges gazdasági szerkezetváltást.[10] A pénzügyi rendszer fenntarthatóvá tétele ("zöldítése"), a "zöld pénzügyek" fejlesztése közös cselekvési térbe tereli a pénz-, tőke- és biztosítási piacokat, továbbá érinti a monetáris politikát is, hiszen a jegybankoknak az árstabilitás megőrzése mellett, illetve annak biztosítása érdekében kell érvényesíteniük a fenntarthatósági szempontokat.[11]
A kockázatok tekintetében legsürgetőbb feladat az éghajlatváltozás negatív hatásai elleni fellépés, ami szükségessé teszi valamennyi érintett gazdasági ágazat (ipar, közlekedés, mezőgazdaság stb.) jelentős átalakítását, illetve minden eddiginél fontosabbá válik a köz- és magánforrások zöldberuházások irányába történő átcsoportosítása, hiszen a karbonsemlegesség eléréséhez nélkülözhetetlen a pénzügyi rendszer tőkeallokációs tevékenysége és a jelenlegi tőkeáramlás megtöbbszörözése.[12] A zöld átállás felgyorsításához többek között a környezeti kockázatok megfelelő kezelésére,[13] valamint fenntartható befektetésekre és finanszírozásra van szükség, így a fenntarthatósági szempontokat következetesen érvényesítő piaci szereplők is alacsonyabb tőkeköltségekkel fognak szembesülni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
