(A BKK 1999. évi irodavizsgálatairól)
A Budapesti Közjegyzői Kamara elnöksége az 1999. évben is elvégezte az előirányzott irodavizsgálatokat. Ezek eredményéről és elsősorban az itt szerzett tapasztalatokról szól e beszámoló.
Ez a hetedik év volt a vizsgálatok sorában, s ebben az évben összesen 30 rendes vizsgálatot, 4 első éves vizsgálatot, 4 pótvizsgálatot, 4 célvizsgálatot és 6 iroda-alkalmassági vizsgálatot terveztünk, melyekből 4 húzódott át a következő évre.
A vizsgálatokat - ahhoz képest, hogy milyen nagy volt azok száma - csaknem teljes mértékben (négy kivételével) az általunk előre meghatározott ütemezésben sikerült elvégezni. Ebben nagy segítségünkre voltak azok a nem elnökségi tag kollégák, akik részt vettek a vizsgálatokban, s ezennel is megköszönjük a munkájukat.
Úgy hiszem, a vizsgálatok egyre gördülékenyebben, kiforrottabban zajlanak. Felmerült, hogy pontosabban kimunkált, egységes, világos követelményrendszerre van szükség, melyet minden vizsgáló egyformán kér számon, hogy ne fordulhasson elő a megítélés kérdésében eltérés az egyes vizsgálók között. Ez a javaslat valóban igen lényeges, és jó volna eljutnunk a pontos vizsgálati sémához.
Az országos választmány őszi ülésén tekintette át az irodavizsgálatok rendszerét, s ennek kapcsán került napirendre a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 5. számú iránymutatásának módosítása, mely a közjegyzői tevékenység vizsgálatának eljárási rendjéről szól. A módosítás pontosabban határozza meg, hogy mit, hogyan vizsgáljanak a vizsgálattal megbízottak, milyen mélységben vehetnek górcső alá eljárási, illetve anyagi jogi kérdéseket - mind a hagyatéki és más nemperes eljárások, mind az okiratok iratainak vizsgálatakor. Újdonság lesz, hogy a vizsgálat nem szorítkozik az iratok, nyilvántartások áttekintésére, hanem kiterjed a tárgyalások (akár közjegyző, akár a közjegyzőhelyettes által tartottak) meghallgathatására is, azok vezetésének szakszerűségét, hangnemét, kulturáltságát stb. is vizsgálhatják. A vizsgálat tárgya nem kizárólag a hagyatékátadó végzés, de az annak meghozataláig tartó eljárás is (pl. hány ügyet tárgyal egy nap, mennyi idő telik el a kitűzésig, milyen a tárgyalás előkészítettsége stb.).
A módosítás részletezi azt is, hogy egy-egy alkalommal hány nemperes ügyet, hány okiratot stb. kell átlagosan megvizsgálni. Kimondja, hogy milyen típusú vizsgálatok elrendelése lehetséges: a négyévenkénti alapvizsgálatokon, illetőleg az újonnan kinevezett közjegyzőknél aktuális első évi rendes vizsgálatokon túl - milyen rendkívüli vizsgálatok fordulhatnak elő. Mint újdonság került a tervezetbe a - Budapesti Közjegyzői Kamara gyakorlatában már bevezetésre került - vizsgálattípus: a célvizsgálat, olyan munkaterületek vizsgálatára (pl. ingó zálogjogi szerződések, banki szerződések stb.), amelyek egyes közjegyzőknél kiugróan nagy számban fordulnak elő, vagy amely területen - mint a bizalmi őrzésnél - tapasztalható a tisztázatlan, esetleg rossz vagy bizonytalan gyakorlat (pl. a könyvvezetési technika vagy maga az alkalmazás köre), amely súlyosabb következményekkel járhat nemcsak a konkrét közjegyzőre, de az egész karra nézve.
A tárgyévben elrendelt célvizsgálatok során - melyeket elsősorban azoknál a közjegyzőknél tartottunk, akik az átlagot jelentősen meghaladó számú közokiratot készítettek - nemcsak azt vizsgáltuk, hogy az általuk készített közjegyzői okiratok minősége hogyan alakul, s a szükséges igazoltatás, az eljárási szabályok betartása maradéktalanul megvalósul-e, hanem azt is, hogy nem megy-e más közjegyzői munkaterületek időszerű ellátásának rovására az okiratszerkesztés területén mutatkozó rendkívüli munkateher.
Ezen célvizsgálatok eredménye egyes esetekben bizonyos kedvezőtlen jelenségek előfordulását mutatta, melyre nyomatékosan felhívtuk a vizsgált kollégák figyelmét és utóvizsgálattal fogjuk ellenőrizni a hiányosságok felszámolását.
A tapasztalt kedvezőtlen jelenségek tanulsága a következő. A közjegyző számára ne az legyen az elsőrendű feladat, hogy a bank, vagy cég által megrendelt okirat a legrövidebb idő alatt, esetenként azonnal készüljön el, ha ennek az az ára, hogy a közjegyző felületesen győződik meg a felek személyazonosságáról, illetve egyéb adatairól (például beéri a címpéldánnyal a cég és a képviseleti jog fennállásának igazolásakor), vagy hogy a magyar nyelvet nem értő ügyfél esetén elmarad a tolmács és a két ügyleti tanú feltüntetése, nem beszélve arról, hogy az okirat szerkesztése kritikátlan másolássá degradálódik. Kérdésessé válik a közjegyzői okirat garanciális jelentőségű felolvasásának és az avval kapcsolatos tájékoztatásnak a megtörténte, ha a közjegyző egy napon belül több, mint tíz terjedelmes okiratot jegyzett be ügykönyvébe.
A szóbeszéd szerint két közjegyző-típus kategóriája kezd kialakulni: vannak olyan kollégák, akik arról híresek, hogy akármit, azonnal és díjszabástól függetlenítve magukat hajlandóak közjegyzői okiratba foglalni. Ők nem akadékoskodnak, igen lazán veszik a személyek, illetőleg cégek igazoltatását, vagy egy-egy tulajdoni lap vizsgálatát. Másrészt ismertek azok a közjegyzők, akiket akkor hívnak, ha komolyabb munkáról van szó, ha a bank biztos akar lenni abban, hogy a közjegyző által készített közokirat végrehajthatósága nem válik kérdésessé, s ilyenkor gondos előkészítést, adott esetben az okirat elkészítését megelőzően konzultációt is igényelnek a közjegyzőtől, még az sem gond, ha nem aznapra, hanem akár egy héttel később készül el az okirat. Az ügyfelek körében nevek is ismertek mindkét kategóriából, de az sem lehet véletlen, hogy az utóbbi csoportba sorolt közjegyzők esetében nem készül az átlagot sokszorosan meghaladó számú okirat. Az sem lehet véletlen, hogy az első csoportba tartozó közjegyzőknél jóval magasabb a tárgyalás tartása nélkül átadott hagyatékok aránya, s hogy itt kezd kialakulni az eléggé el nem ítélhető "kérdőíves" vagy "blankettás" hagyatéki ügyintézés, melynek során éppen a hagyatéki eljárás lényege sikkad el, azaz az örökösök és más érdekeltek személyes meghallgatása, tájékoztatása. A hagyatékátadó végzések indoklása egyre zsugorodik, végképp megfosztva a feleket a szükséges jogi információktól.
Szerencsére a vizsgálatok többségéről elmondható, hogy a kamara tagságának túlnyomó része nem az első, a "gyorsan és lazán" dolgozó közjegyzők közé tartozik. A kamara mindent megtesz azért, hogy felületesen és időnként jogszabályokat is figyelmen kívül hagyva dolgozó közjegyző ne maradjon közöttünk, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gyorsaság nem lehet az egyedüli meghatározó tényező munkában, ha az az alaposság és a törvényesség rovására megy. Az elmarasztalt kollégák esetén a kamara először újabb vizsgálatot rendel el bizonyos idő eltelte után, s ha ez is eredménytelennek mutatkozik, kedvező változás nem tapasztalható, úgy fegyelmi eljárás megindítását fogja kezdeményezni.
A tárgyévben is nagyon fontosnak tartja mind az országos, mind a területi elnökség a közjegyzők önképzését, amely a jogszabályalkotási dömpingben való eligazodáshoz nélkülözhetetlen, s remélem, hogy a közjegyzőség szervezetei ehhez minél nagyobb segítséget nyújtanak.
Megfigyelhető, hogy mind a MOKK-tanfolyamokon, mind a területi kamara által rendezett szakmai napokon igen jelentős létszámban vesznek részt a kollégák, s reméljük, hogy ez a folyamat nem áll meg, s mindenki kötelességének érzi a jövőben is a saját és a kar érdekében egyaránt a szakmai továbbképzést. Az az egyik fő erősségünk, hogy kis létszámuknál fogva jobban oda tudunk figyelni valamennyi kollégánkra, az igényes tevékenységre, s minden egyes kolléga továbbképzésére.
Az ez évi vizsgálatok száma - szerencsére - jóval kevesebb, mint a tavalyi vagy tavalyelőtti években. Két első évi vizsgálatot, hét rendes vizsgálatot (illetőleg a múlt évről elmaradottakat is), továbbá öt irodaalkalmassági vizsgálatot tartunk, az viszont valószínű, hogy több célvizsgálatot rendel el az elnökség ez évben, mint tavaly. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nyíri Klára közjegyző, BKK elnökhelyettes Budapest
Visszaugrás
