Hazánkban 2015-ben megközelítőleg 22 halálos, 124 súlyos és 302 fő könnyű sérülése lett volna elkerülhető 100%-os övviselési arány mellett.[2] Ehhez képest 2015-ben az első üléseken ugyan 80% fölötti volt az övviselési arány, de a hátsó üléseken csak 39% - gyermekek esetében 79%.[3] A vezetők leginkább autópályán hajlandóak övük bekapcsolására. Itt 90%-uk be volt csatolva, míg lakott területen belül csak 75%-uk.[4] A biztonsági öv használatának észszerűsége és szükségessége mára megkérdőjelezhetetlen tény. Annak megítélése viszont, hogy miként alakult volna a sérülés övviselés esetén, sokszor komoly fejtörést okoz. A vonatkozó bírói gyakorlat áttekintése, a határozatok jogszabályi változásokra figyelemmel történő összevetése után is egyértelmű, hogy a megelőzés fontossága a legkiemelkedőbb.
Övviselés kapcsán, annak közlekedési baleseteknél jelentkező relevanciája vonatkozásában a következő kérdéseket érdemes vizsgálni:
- Hogyan alakult a járművezető felelőssége 2007 előtt, ha utasa öve nem volt becsatolva?
- Hogyan alakul utasa sérüléséért a vezető felelőssége 2007 óta, ha az nem visel övet, de sérülést szenved akár a vezető, akár más szabályszegése miatt?
- Hogyan alakul a közlekedési szabályt szegő vezető felelőssége, ha másik járműben utazó sérülést szenved, és nem volt becsatolva az öve?
Kezdetben a vezető volt felelős a biztonsági övek viseléséért: közlekedési tilalmat írt elő a KRESZ arra az esetre, ha valamelyik öv nem volt becsatolva. Az utas övhasználatának elmulasztásáért a vezető akkor nem felelt, ha azt a tőle elvárható gondosság mellett sem észlelte. Az övhasználat elindulás előtti ellenőrzésére, mint a közlekedés feltételének meglétére köteles volt. A modern járművek be nem kapcsolt övre figyelmeztető jelzésének kiiktatásával a vezető belenyugodott az ellenőrzés lehetőségének elmulasztásába, így az övhasználat elmulasztása esetén felelőssége megállapítható volt.[5]
A joggyakorlat sokszor szembesült azzal, hogy egy adott baleset tényleges kimenetelének súlyosságát jelentősen befolyásolta az, hogy a sértett nem volt övvel rögzítve. Mivel a baleseteket általában valamilyen forgalmi
- 65/66 -
szabályszegés - például a sebesség túllépése - indítja el, kérdésessé vált e nem forgalmi szabályszegésnek a büntetőjogi relevanciája. Már 1978-ban kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közúti közlekedési baleset vizsgálata során azt a körülményt, hogy a biztonsági öv be volt-e kapcsolva, ugyanúgy vizsgálni kell, mint más, a baleset szempontjából relevanciával bíró közlekedési szabályt. Ha a sérülés a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztásával volt okozati összefüggésben, és e mulasztásáért a vezető felelős volt, úgy ennek a közúti közlekedési szabálynak a megszegése is alapot adott a büntetőjogi felelősség megállapítására. Amikor a sérülés jellege olyan volt - hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság - hogy arra például előrebukás vagy kocsiszekrényből való kiesés miatt került sor, indokolt lehetett annak kimondása, hogy a sérülés azért következett be, mert a súlyosabb eredmény elhárítását célzó öv nem volt bekapcsolva.[6]
1983-ban azt is meg kellett erősítenie a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy a biztonsági öv alkalmazásának elmulasztásáért a balesetet okozó gépkocsivezető és nem a jármű utasa a felelős, és az öv viselésének elmulasztásáért sértetti közrehatás nem állapítható meg. A kérdéses ügyben a megyei bíróság álláspontja szerint azzal, hogy a sértett beült a nyilvánvalóan ittas állapotban lévő terhelt mellé, és övet sem használt, közrehatott a baleset eredményének bekövetkezésében. A Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy a megyei bíróság tévesen vette figyelembe a terhelt javára a sértett magatartását.[7]
1988-ban a Legfelsőbb Bíróság ahhoz adott iránymutatást, hogy hogyan értékelendő, ha a vezető felszólítja utasát az öv becsatolására, de az nem tesz eleget e kérésnek. A kérdéses tényállás szerint a vádlott alkoholtól közepes fokban befolyásolt állapotban vezette személygépkocsiját, utasként szállítva a barátját, aki ismételt figyelmeztetés ellenére sem csatolta be az övét. Lakott területen belül 55-60 km/óra sebességgel haladva megcsúszott a jeges úton, és összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő személygépkocsival. A baleset következtében a vádlott utasa nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, a bal szemének látása véglegesen 25%-ra csökkent. Az eredmény bekövetkezésében az is közrehatott, hogy a biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A védelem arra hivatkozott, hogy a vádlottat a súlyosabb eredmény, azaz a maradandó fogyatékosság létrejöttében a felelősség nem terheli, mert utasa a felszólítás ellenére sem kapcsolta be a biztonsági övet. Az érvelést a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta alaposnak: az, hogy a vádlott két alkalommal is felhívta utasát a biztonsági öv becsatolására, nem jogosította őt fel a közlekedésre. Így téves a védelem hivatkozása arra, hogy a vádlottat a sértett biztonsági öve becsatolásának elmulasztása miatt bekövetkezett eredmény tekintetében még gondatlanság sem terheli. Az, hogy a sértett is közrehatott az eredmény bekövetkezésében, a vádlott bűnösségének megállapítását nem érinti, csupán enyhítő körülményként volt értékelhető.[8]
Egy 1999-ben történt baleset történeti tényállása[9] szerint a II. r. vádlott által vezetett gépkocsiban a vezetővel együtt tizenegyen ültek, de egyikük sem kapcsolta be a biztonsági övét a vezető felszólítása ellenére sem. II. rendű vádlott szabályosan közlekedett, mikor az I. r. vádlott szabálytalan előzése folytán összeütközött annak gépkocsijával. I. r. és II. r. vádlott sérülései is nyolc napon belül gyógyultak, azonban a II. r. vádlott gépkocsijában ülő tíz utas mindegyike megsérült: két utas meghalt, ketten életveszélyes, négyen súlyos, ketten pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint ugyan egyértelműen nem állapítható meg, hogy bekapcsolt biztonsági öv mellett a sértetteknél milyen sérülések jöttek volna létre, de az valószínű, hogy enyhébbek.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a II. r. vádlott felelősségét a halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset gondatlan okozásának a vétségéért. Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság a következőkre mutatott rá: nem elegendő annak megállapítása, hogy az elkövető részéről szabályszegés történt, hanem szükséges annak feltárása is, hogy ennek a szabályszegésnek - amely önmagában véve legfeljebb a szabálysértés miatti felelősséget alapozza meg - milyen kihatása volt a ténylegesen létrejött eredmény bekövetkezésére. A magyar bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül általában a feltételek egyenértékűségének az elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett. Valamely cselekmény akkor oka az eredménynek, ha a cselekmény nem hagyható el anélkül, hogy az eredmény ne maradna el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
