TARTALMI KIVONAT
2011 decemberében Szerbiában új szabadalmi törvény került elfogadásra, amely hatályon kívül helyezte az előző, 2004. évi törvényt. A 2011. évi törvény további lépéseket tett a szabadalmi jog nemzetközi és közösségi jogforrásaival való harmonizáció folyamatában, amely még az 1995. évi szabadalmi törvénnyel kezdődött meg, majd folytatódott a 2004. évi törvény elfogadásával. Az új szabadalmi törvény kötelezővé teszi az újdonságkutatási jelentés elvégzését a szabadalmi bejelentés közzététele előtt, kiegyenlíti a szabadalmat és a kisszabadalmat a feltalálói tevékenységi szint tekintetében, szabályozza az európai szabadalmi eljárás és a nemzeti szabadalmaztatási eljárás kapcsolatát, bevezeti a fellebbezési jogosultságot a szabadalmaztatási eljárásban, előirányozza a felülvizsgálati jogosultságot a találmány- és szabadalombitorlási perekben, részletesebben szabályozza a szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezését, a szabadalom vagy kisszabadalom zálogba helyezésére vonatkozó eljárást, valamint a biztonsági intézkedéseket és a bizonyítékok biztosítását szolgáló intézményeket a szabadalomoltalmi perekben.
A szerbiai szabadalmi jog fejlődését a jogirodalom hagyományosan négy időszakra osztja fel.[1]
Az első időszak az 1883. évi Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény aláírásától, azaz Az ipari tulajdon oltalmára létesült Unió alapításától (melynek egyik alapítója a Szerb Királyság volt) a II. világháború végéig tartott.[2] Ebben az időszakban, közvetlenül a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejötte után, sor került az első szabadalmi jogszabályok, először Az ipari tulajdon oltalmáról szóló 1920. évi Kormányrendelet[3], majd az 1922. évi Ipari tulajdon oltalmáról szóló törvény elfogadására[4], amely az 1897. évi osztrák szabadalmi törvény recepciója volt[5].
A második periódus a II. világháború utáni éveket, pontosabban az 1948 és 1960 közötti időszakot öleli fel.[6] Ennek az időszaknak a kezdetét A találmányokról és műszaki fejlesztésekről szóló törvény jelenti, melyet a jogalkotó 1948-ban hozott meg[7], végét pedig az ugyanezen elnevezés alatt 1960-ban elfogadott törvény.[8] Az 1948. évi törvényre komoly hatást gyakorolt a szovjet szabadalmi szabályozás. Ennélfogva, e törvény szerint a találmány felhasználására kizárólag az államnak volt joga, míg a feltaláló jogai kimerültek a szerzőségi jogban és a pénzbeli ellenszolgáltatás követelésében, amennyiben az állam a találmányt gazdasági célokra használta fel.[9]
A harmadik időszak az említett 1960. évi törvény elfogadásával kezdődik és tart az 1981. évi Találmányokról, műszaki újításokról és árujelzőkről szóló törvény meghozataláig.[10] Az 1960. évi törvény már olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek jobban megfeleltek az akkori társadalmi és gazdasági körülményeknek, mint az 1948. évi törvény, mindenekelőtt a dolgozók önrendelkezési jogai, a gazdálkodó szervezetek közötti verseny fokozása, valamint a piacgazdaságra jellemző számos intézmény bevezetése tekintetében.[11]
A negyedik időszak kezdeteként a szakirodalom az említett 1981. évi törvény elfogadását tekinti, amely még ma is tart. Az 1981. évi Találmányokról, műszaki újításokról és árujelzőkről szóló törvény azonban számos restriktív rendelkezést tartalmazott, melyek a hazai technológiai vívmányok oltalmazására helyezték a hangsúlyt, előnyben részesítve azokat a külföldi találmányokkal szemben. Ennek az oka abban lelhető fel, hogy a törvény elfogadására a szabadalmi jog nemzetközi méreteket öltő válságának idején került sor, így a törvény, az El-nem Kötelezettek Mozgalma erősödésének fényében, számos normatív megoldást vett át a latin-amerikai jogrendszerekből.[12] Ebben az időben a találmányok szabadalmi oltalmára a fejlődő országokban úgy tekintettek mint a technológiai kolonizáció egyik eszközére, aminek hatására a találmányok szabadalmi oltalma gyengült.[13]
Az első, a piacgazdaság szellemiségének igazán megfelelő szabadalmi jogi törvény elfogadására 1995-ben került sor.[14] Az 1995. évi Szabadalmakról szóló törvény "szakít a szabadalmi jogi törvényhozási kísérletezés hagyományával" és a szabadalmat annak eredeti fogalmaként kezeli, mint az egyik és legjelentősebb ipari tulajdont.[15] 2004-ben új Szabadalmakról szóló törvényt hozott a jogalkotó, melynek rendelkezései már lényegesebb mértékben harmonizáltak a szabadalmi jog nemzetközi és közösségi szabályozásával.[16] A legújabb szerbiai szabadalmi törvény elfogadására 2011 utolsó napjaiban került sor.[17]
Szerbiában a szabadalmi jogra vonatkozó jelenleg hatályos törvény az említett 2011. évi Szabadalmakról szóló törvény, amely mellett szabadalmi jogi kérdéseket szabályoz még számos becikkelyezett nemzetközi egyezmény és törvénynél alacsonyabb rendű jogszabály.
A szabadalmi jog nemzetközi forrásai közül Szerbiában a következők váltak a belső jog részévé: Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény[18];
-443/444-
A szabadalmi anyagi jog egyes fogalmainak unifikációjáról szóló 1971-ben Strasbourgban elfogadott, majd 1979-ben módosított egyezmény; az 1970-ben elfogadott, majd 1979-ben és 1984-ben módosított Szabadalmi együttműködési szerződés, annak Végrehajtási szabályzatával együtt; az 1973-ban elfogadott, majd 1991-ben és 2000-ben módosított Az európai szabadalmak megadásáról szóló Müncheni Egyezmény; a 2000-ben elfogadott Szabadalmi Jogi Szerződés, valamint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és az Európai Szabadalmi Hivatal között 2001-ben megkötött Együttműködési szerződés. A találmányok közös európai szabadalmi oltalmának fejlesztésében jelentős előrelépést jelentett az 1975-ben Luxemburgban elfogadott Közösségi szabadalomról szóló egyezmény, valamint az 1989. évi Közösségi szabadalomról szóló megállapodás, amelyek az alkalmazásukhoz szükséges politikai konszenzus hiánya miatt nem léptek hatályba. Az egységes közösségi szabadalmi jog kialakítására tett utolsó kísérlet az Európai Unió Tanácsa által 2000-ben előterjesztett Közösségi Szabadalmi Rendelet javaslata volt. A találmányok jogi oltalmával kapcsolatban jelentős rendelkezéseket tartalmaz az 1994-ben elfogadott Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló Marrakeshi Egyezmény 1C Függeléke, a Szellemi alkotások kereskedelmi vonatkozású aspektusairól szóló egyezmény (TRIPS) is. Ezt a nemzetközi egyezményt Szerbia ugyan még nem cikkelyezte be, de már a 2004. évi Szabadalmakról szóló törvény rendelkezései jelentős mértékben megfeleltek tartalmának, amelyeket a hatályos törvény is átvett.
A szabadalmi jog területét érintő törvénynél alacsonyabb rendű jogszabályok közül ki kell emelni A találmányok jogi oltalmazására vonatkozó eljárásról szóló kormányrendeletet[27]; Az ország védelme szempontjából jelentős bizalmas találmányok oltalmának módjáról, eljárásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló kormányrendeletet[28]; A Szellemi Tulajdon Hivatala által folytatott eljárásokban felmerült különleges költségek megtérítését szolgáló igazgatási szolgáltatási díjakról és a Hivatal tájékoztató jellegű szolgáltatásainak díjairól szóló határozatot[29] és Szellemi Tulajdon Hivatala által a szabadalmi bejelentések kivizsgálási eljárásáról szóló aktust[30].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
